15 évesen elkezdtem japán harcművészetet tanulni hogy kicsit nőjön az önbizalmam :D, meg amúgy szerettem oda járni, inkább össze kötöttem a kellemeset a hasznossal, aztán csak egy sima nap volt, mentem az akkori haveromhoz, aztán jöttek 3-an velem szembe, provokáltak kicsit és adott egy pofont, de nem nagyot, nem erőset csak ilyen kicsit, én meg felhúztam magam és ellöktem a picsába a gyereket, és felkészültem hogy akkor nekem jönnek.. erre mindannyian megszeppentek, és mondtam hogy jöjjenek akkor rám ha ekkora arcuk van, de nem tették, életemben akkor álltak ki magamért úgy igazán, és olyan rohadt büszke voltam, pedig remegtek a lábaim, aztán ott hagytak engem.. és ennek híre ment, hogy én a nagy XY-ont én "megvertem" amikor csak ellöktem, és kapott egy szégyen foltot.. majd elhatároztam hogy egyenként szépen bosszút állok magamért.17 éves koromba lebukott hozzánk a "fővezér" aki miatt az egész kezdődött.. ott hagytam azt az osztályt, az hosszú történet, a lényeg az hogy kiléptem az egész Hatvani közegből és feljárkáltam Pestre az akkori barátnőmhöz, majd 18 évesen lementem hatvanba hogy pontot tegyek az i végére elmentem arra amerre lakik, és ahogy jött velem szembe megint mondta faszsgágát.. én meg bevertem neki egyet és elborult az agyam és vertem és vertem a földön, már tiszta vér volt, esküszöm neked akkor megakartam volna ölni azt a gyereket, de úgy voltam vele hogy ez áldás lenne neki úgyhogy otthagytam mondtam hogy ha még egyszer a bandájával jön, akkor is lesz még egyedül és állítólag másnap be se ment suliba.. utána már többet nem mentem Hatvanba, ezzel úgymond lezártam, ma már leszarnám, idővel megkapta mindegyik ami jár nekik. a Szefi név is egy bosszú név, de most már marad az mert emlékeztet hogy honnan jöttem