@A_Bolcs_3

A_Bölcs

De sokan akartak nyugati autót, de mégsem tudtak venni. Nem? Most azért ezt nem így akarnád, gondolom.

Ha te azt hiszed, hogy a VW Golf vagy Opel Kadett abban az időben egy hajszállal is jobb volt műszakilag, mint a Zsiguli (ami Fiat 124) vagy a Zastava (ami Fiat 128) vagy a Skoda S100-sok vagy használati célszerűségben a Wartburg, akkor nagyon le vagy maradva a valóság tényeitől.
Hidd el, az emberek többsége nem vágyott nyugati cuccokra, mert tudta, hogy semmivel sem jobbak, csak drágábbak, mint a keletiek (lásd: mosógép, TV, hűtőszekrény) stb... viszont akkor is voltak, akik a rendszerellenesség miatt (lásd: mint napjaink ellenzéke), alapállásból, szemellenzőt használva azt gondolták: a Nyugat a jó, a Kelet a rossz és Kelet fújjj.
Semmmi nem változott ahhoz képest napjainkra, még a % arányok is hasonlóak, ki, mit tart jónak, hasznosnak.
Azért mutatok egy példát képen: miért gondolja azt a világ összes terepjárósa, még az USA hadserege is, hogy ez a legjobb, legtöbbet tudó terepjáró a világon (és a technikai megoldásait éppen napjainkban másolja az USA)... ez egy 100% orosz fejlesztés (a motorja csak azért olasz Iveco, hogy Nyugaton is el lehessen adni - eredeti orosz motorral még bivalyerősebb, csak a hülye nyugati "környezetvédelmi" normáknak az a motor nem felel meg):
De sokan akartak nyugati autót de mégsem tudtak venni Nem Most azért ezt nem így
❤️ Likes
show all
Deadbeathnes’s Profile Photo picyandee’s Profile Photo Attila46’s Profile Photo bernathzsoci’s Profile Photo

Latest answers from A_Bölcs

Szokott fájni a szived?

Arra gondolsz, ami helyesen írva: szív?
Biológiai értelemben: nem (szerencsére).
Érzelmi, pszichológiai, lelki értelemben: napi szinten... mert mindig van/történik valami, ami megfájdítja.

Szoktál sírni?

Nem emlékszem rá, hogy a nagyszüleim és a szüleim temetésén kívül valaha is sírtam volna... mostanáig.
Mostanság azonban (tavaly mikulás óta, amikor egy kisagyvérzés következményeként a bal karom és a bal lábam csak részlegesen működik, a bal térlátásom pedig elment) azon kapom magam, hogy néhány könnycsepp végig gördül az arcomon akkor, amikor belegondolok az életembe, főleg a jövőmbe.

+ 2 💬 messages

read all

Szép napot! Jelenleg haragszol valakire? Szokták mondani, hogy a harag belülről mérgez minket. Te érzed ennek a nyomait magadon? Ha igen, milyen módon?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot Neked is!
Igen, komoly haragban vagyok az emberiség azon tagjaival , akik támogatják/működtetik a kapitalizmust.
Igazából ez már nem is harag, inkább gyűlölet.
Mérgezni azonban nem tud semmi belülről, mert már sok-sok évvel ezelőtt kifejlesztettem azt a pajzsot, ami a fájdalmak, sérelmek esetén abszolút védelmet ad és ezért ezek a negatív hatások semmilyen módon nem érnek el a lelkemig.

Szép napot! Egyik nap épp indulnál el otthonról, amikor észreveszel valami furcsa kütyüt a táskádban. A megérzéseidre hallgatva és némi Google után rájössz, hogy egy nyomkövető volt nálad elrejtve. Mire/kire gondolsz, mit lépsz?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot Neked is!
Egyrészt, kis túlzással, az egész világot érdekelhetné, miért, mikor és merre járok (ha pl. politikai, társadalmi vagy jogi témakörökről van szó)... másrészt: a kutyát sem érdekelheti, hogy magánemberként mikor, mit és hol csinálok, azaz: csak véletlenül/tévedésből kerülhetet a táskámba a nyomkövető és kidobnám a kukába.

Mi a legnagyobb vágyad az életben?

Megélni/átélni a nyugati civilizáció, de minimum a kapitalizmus, bukását... a többi már teljesült, sőt: túlságosan is jól.

Szép napot! Mit gondolsz a keresztnevek családon belüli továbbörökítéséről? Mennyire jellemző ez a Te családodban? Te adnád a saját keresztneved a gyermekednek?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép estét Neked!
Igazából még soha nem gondolkoztam ezen, de általában azt gondolom a keresztnév választásról, hogy a szülőknek néhány millió szempontot figyelembe kellene venniük, de legalább is megfontolni... persze, ez napjainkban már szinte soha nem történik meg.
Pl. Pitypang Virág... pedig lehetett volna Pitypang Ágnes, Pitypang Réka stb.
Vannak, akik tiszteletből kapják valamelyik felmenőjük egykori nevét... pl. napjainkban a Lajos nem menő, pedig a franciáknak a történelemben volt néhány emlékezetes Lajosuk és a magyaroknak is, ezért/így lett/volt menő évszázadokon át Magyarországon is a Lajos, aztán elérkezett a XXI. század...
Bezzeg az Adeodát (ez egy hivatalosan engedélyezett/választható férfi keresztnév Magyarországon)... igaz, egyetlen emberkét sem ismerek ezzel a keresztnévvel és (elnézést a névrasszizmusért), de nem is akarnék megiismerni ilyen nevű embert.
Ennek oka, hogy ismerek néhány teljesen fölösleges pénzkidobásnak tűnű kutatást, ami a keresztnevekhez kapcsolódó pszihológiai jellemzőket vizsgálta... és hopp(!), kiderült, igazak a "sztereotípiák".
Azaz: a nevekhez kapcsolódó "népi megfigyelés" nagyon nagy hányadban igaz, pl. a Zsolt-ok "ilyenek", a László-k "olyanok, a Judit-ok "amolyanok" stb.
Magamra visszatérve: apai nagypapám keresztnevét kaptam ("örököltem") és állítólag belsőleg (helyes ez így magyarul?) teljesen olyan vagyok, mint ő volt.

View more

Szép napot! Tegyük fel, hogy holnap arra kelsz, hogy az ágyban fekvő testedtől pár méterre lebegsz egyfajta auraként. A fizikai éned egyszer csak felébred, és teszi a dolgát, mintha mi sem történt volna, te pedig a testeden kívül rekedsz... Milyen gondolatok futnának át az agyadon? Mihez kezdenél?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép estét!
Annyira racionális ember vagyok, hogy régebben, amikor hasonlót hallottam/olvastam, kétségbe vontam a szellemi épségét a kérdezőnek.
Azóta enyhült a helyzet... egyfajta szellemi útkeresés kiterjesztésének gondolom a szellemek és ufók és hasonlók világával kapcsolatban lévőket vagy azokat el nem utasítókat.
Szóval: annyira lehetetlennek/elvontnak és fantazmagóriának gondolom a helyzetet, hogy (nem megbántva ezzel senkit), de elegánsan átlépnék rajta konkrét válasz nélkül és tovasuhannék a ködben.

Szép napot! Milyen áldozatot hoztál meg legutóbb? Megérte?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot Neked is!
Tavaly mikulásakor kisagyvérzést kaptam, aminek következményeként a bal karom és a bal lábam már csak részlegesen működik és elment a bal térlátásom is, aminek következtében az olvasás és az írás nagyon megnehezült.
Ezért az élő (helyes ez magyarul?) egyetemi előadásaimat egyre nehezebb megtartanom, főleg ott, ahová sokat kell(ene) utaznom.
Ezért a korábbi néha-néha online előadásaimat átváltottam szinte állandó online előadásokra és bár a szakmai tartalom továbbra is magmaradt (szerencsére), mégis tragédiaként élem meg a helyzetet, amolyan áldozatként tekintve magamra, aki ebben az állapotában is inkább dolgozik, mint hogy otthon ülne semmittevésben és várná a csodát (mert a dokik szerint megnyerni a lottó ötöst nagyobb az esély, mint arra, hogy visszanyerem a mikulás előtti állapotomat).
Most, ebben a helyzetben kellett rájönnöm, hogy az élő előadásokban voltam/vagyok a legjobb és ezekről lemondani áldozathozatal részemről.

View more

Language: English