Rengetegszer, főleg, mikor hosszabb időre eltűnök, vagy amikor azt érzem, hogy időrabló. Mondjuk, ezt kb. mindenre szoktam érezni, aztán rájövök, hogy kell néha olyan dolgokat is csinálnia az embernek, ami nem éppen a hasznos kategória, csak elszórakoztatja.
Meg, valahogy mindig újra kedvet kapok hozzá, ám konkrétuma nincs, hogy miért.
Lehet, ennek pedig az az oka, hogy úgy gondolom, van olyan kényes kérdés, amihez az ember nehezen adja az arcát, de mégis szeretne róla érdeklődni.
Az, hogy amúgy sokan ezt mire használják, hát urambocsá', gyerekek. Én is telefonbetyárkodtam anno párszor, mert viccesnek gondoltam. Majd felnőnek.
Számomra a shoutout meg a névtelen kérdezés olyan, mintha lemennék a játszótérre, hogy beszélgethessek a szülőkkel és zavarna, hogy a gyerekek sikítoznak, meg rohangálnak körülöttünk. Ha zavar, akkor "nem megyek oda". Ha pedig kedvet kapok velük játszani, akkor pedig játszok velük.
Persze, engem is elborzaszt mennyi kreténséget/butaságot/rosszindulatot tudok itt olvasni, de na... Kell ezt is ismerni.
View more