Szép estét!
Számomra az ölelés nem azt nyújtja, amit elvileg kellene neki. Állítólag már 2-3 évesen sem engedtem senkinek és én sem kezdeményeztem (ugyanez igaz a puszira is), engem nem megnyugtat, hanem feszélyez, mert az ilyen szoros kontaktusokat sosem bírtam. Csakis attól tudom elfogadni feszengés nélkül ezeket, meg afelé tudom kezdeményezni, akihez nagyon kötődöm, de ilyen ember nincsen a környezetemben, mert barátaim nincsenek, a családom meg... hagyjuk.
2 olyan ember van, akikhez valóban kötődöm és ezért tőlük/nekik fesztelenül tudnám elfogadni/nyújtani az ölelést, viszont velük csak neten tudok kapcsolatot tartani a távolság és egyebek miatt. Még a Barátnőm volt az, akitől jólesett az ölelés és akit én is szívből tudtam megölelni. Az állataimat is szívesen ölelem magamhoz.
Mit jelent számomra?
Egyfelől egy idegen és szorongató érzést, másfelől viszont, ha nem az én (a doki szerint a szülő-gyerek kapocs sérülése miatt) eltorzult viszonyulásomat nézem, akkor a szeretet, vagy épp' a megértés néma kimondása. Amikor nincsenek megfelelő szavak, az ölelés akkor is sokat tud mondani.
Nagyon tudok szeretni és meg is van a szeretetnyelvem, amivel kifejezem, szóval képes vagyok kifejezni attól függetlenül, hogy nem vagyok ölelkezős típus.

View more

Szép estét!
Több holtversenyes dolog van, ami boldoggá tenne és aminek akadálya van, szóval ha ezek közül akár csak 1 is megvalósulhatna, mert az akadálya megszűnne, nagyon felfokozódna a hangulatom:
- Meggyógyulnék testileg is, mentálisan is (ez mindjárt több legyet ütne egycsapásra, mert bizonyos korlátok is megszűnnének)
- Találkozhatnék a fogadott Tesómmal
- Mehetnék repülni
- Visszaköltözhetnék oda, ahol szerettem élni
- Szabaddá válnék; mindenről én dönthetnék, meg oda mennék és akkor, ahová és amikor szeretnék, fateromtól is függetlenedhetnék.
A holnapom programja attól függene, melyik valósulhatna meg, bár azt nem tudom, hogy már holnap megvalósulhatna-e, vagy holnap csak az akadály szűnne meg? Akkor azt veszem alapul, hogy csak az szűnik meg és nem feltétlenül holnap valósulhat meg.
Ha a gyógyulás, akkor első dolgom lenne elmenni ide-oda, mert most csak akkor jutok el bárhová, ha visznek. Ugyan kb. 50 métert lábon is megteszek, de egy akkora körzeten belül nincs semmi.
Ha a fogadott Tesómmal találkozhatnék, akkor szervezném a találkozónkat.
Ha mehetnék repülni, akkor nagyon izgatott lennék és szintén szervezném holnap, hogy mikor, mennyiért és hol valósíthatom meg.
Ha visszaköltözhetnék oda, ahol szerettem élni és ha ez a költözés hamarosan válna esedékessé, akkor a holnapom azzal telne, hogy átnézném mi kell feltétlenül és mi az, ami nem, hogy ne hurcoljak olyasmiket, amik már nem használható/számomra szükségtelen holmik és ha tényleg nagyon közel volna a költözés napja, akkor holnap elkezdeném bedobozolni/zsákolni is a motyómat.
Ha szabaddá válnék, akkor megintcsak azt tenném, amit a gyógyulás esetében; elkezdenék végre ÉLNI a létezés helyett, ide-oda mennék és elkezdeném pótolni, ami kimaradt eddig.

View more