Annyira tipikus kislány voltam gyerekként... Nagyon nagyon szerettem volna lovat, de - akkor éppen - panel lakásban laktunk, a harmadik emeleten. [Mintha csak ez lett volna az egyetlen dolog, amiért nem lehetett volna lovam, na mindegy.] Hihetetlen lelkesedéssel magyaráztam el Édesanyámnak, hogy márpedig mennyire jól megoldható lenne a ló, az erkélyen lakhatna. Futni meg elviszem mindennap, meg vele járnék óvodába. Ott pedig az udvaron szaladgálhatna.
Annyiszor elképzeltem, hogy ott van az én nagyon szép lovam, ahj... De hát Anya elmagyarázta, hogy ez nem éppen így működik, én pedig idővel elfogadtam, hogy nem lesz lovam. Mire pedig már kertesházba költöztünk, addigra megjártam már istállókat is és végül megértettem, nagyjából mivel jár a lovak tartása.

---

Aztán, most itt ülök 30 évesen, bámulom ezt a képet és arra kell rájönnöm, hogy rohadtul lehetett volna lovam és az egész életem hazugság!

View more