@CassiusWarrington1

Cassius Warrington

Ask @CassiusWarrington1

Sort by:

LatestTop

Térdre kényszerítés? *ugrik fel a szemöldöke kíváncsian oldalra billentve a fejét, ezt követően pedig egy sokat sejtető mosoly jelenik meg ajkán* Hiszen még csak a felét sem láttad, Warrington! *élcelődik a férfival, majd sarkon fordulva megindul befelé hogy segítsen rendet rakni Mrs Montaguenak*

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
*ezt meghallva olyan hangosan neveti el magát hogy pár kérdő tekintet még az ablakon keresztül is rászegeződik miközben befelé haladnak hogy a leendő családjuk körében tölthessék az este további részét a legújabb szövetségesével, a megállapodáshoz pedig tartja is magát, így amikor Orla és Graham elvonulnának kettesben, de a kis Pandora folyton megzavarja őket, ő pedig meghallja a torokköszörülést, azonnal kapcsol és egyet gondolva levágódik a kanapéra maga mellé hívva az ikreket akiknek mesélni is kezdi a legizgalmasabb külföldi kalandjait végig Roset bámulva, akinek a mosolyában túl sok mindent észlel a jövőjével kapcsolatban, de mindenféle rossz érzés nélkül viszonozza azt a mosolyt egy kacsintással, majd pedig...*
Liked by: Orla Montague

*ahogy Cassius elfogadja az ajánlatát, határozottá válik a mosolya és megpróbálja figyelmen kívül hagyni azt hogy a mögötte lévő ház hamarosan fel fog robbanni ha a Montague-k ezt így folytatják* Ó, én biztos vagyok abban hogy a legnehezebb leckét kaptam! *gondol itt Grahamre egy kisebb mosollyal*F

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
Nem hiszem hogy ezzel tudnék versenyezni. Graham Montague egy csapás, akivel maga Merlin bünteti a varázsnépet a sok rossz miatt amit elkövettünk az évezredek alatt! *jegyzi meg egy simlis vigyorral élcelődve a legjobb barátján*
Liked by: Orla Montague

*jegyzi meg ezt szórakozott mosollyal és felkelve Cassius Warrington elé sétál kezét nyújtva* Ha bármelyikünk menekülni akar egy szituációból, elég megköszörülnie a torkát és a másikunk segít! Úgy gondolom ez egy egész fair ajánlat ha már együtt kerültünk be az őrültek házába! *villan meg mosolya*

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
*ezt meghallva elégedetten biccent egyet hiszen az ajánlat visszautasíthatatlan, így határozottan ragadja meg, majd rázza meg a nő kezét miközben ő is felkel a hintáról ahol eddig ücsörgött és egy önelégült mosolyt is megejt* Még mindig úgy tartom hogy a két legszeszélyesebb Montaguet fogtuk ki. Merlin kegyelmezzen nekünk! De az öröm kölcsönös, hiszen jó végre látni hogy Grahamet is térdrekényszeríti valami! Merlinem, hogy én mióta vártam erre a pillanatra..
Liked by: Orla Montague

Related users

*közli ezt azért, mert ezt követően Rose haragos magyarázása üti meg a fülét* Csupán jót akarok és remélem hogy mindenféle komplikációtól mentes, hibátlan házasságban fogtok élni! *mosolyog a férfira haloványan* Na meg aztán, mi vagyunk a kívülállók! Nem igaz? Talán valami szövetség is alapulhatna!F

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
Ezek hallatán már attól is tarthatnék hogy családon belüli erőszak áldozata leszek! *rándul meg az ajka egy pillanatra, de aztán mosolyogva pillant be az ablakon ami egészen addig tart ameddig az be nem törik valamelyik Montague gyereknek köszönhetően, neki pedig ekkor elkerekednek a szemei, pláne amikor meglátja hogy Graham felé egy darab cipő repül, ami elől barátja sikeresen elhajol* Ez teljesen normális! *bizonygatja magának és Orlának is, amikor pedig a szövetség szót meghallja érdeklődve húzza fel a szemöldökét*
Liked by: Orla Montague

Valóban. De neked is tiszteletben kell tartanod azt hogy féltik a nővérüket illetve húgukat aki még a légynek sem lenne képes ártani! *emeli meg a szemöldökét szigorúan, ám amikor egy csattanást hall meg amit Bastien fájdalmas nyögése követ, megfeszül az álla* Nos, ezt illő lenne visszavonnom! *f*

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
De még mennyire hogy illő.. *vigyorodik el lehajtva a fejét, hiszen többek között Rose tüzes és harcias oldalát is nagyon kedveli, abban pedig szinte biztos hogy ő volt az aki lekevert egyet Bastiennek*
Liked by: Orla Montague

Rose sokat mesélt rólad. *fűzi hozzá hogy a férfi jobban átlássa a téma mögöttes tartalmát* Őszintén örülök nektek annak ellenére, hogy nem igen hallottam jót rólad! De természetesen itt nem engem kell meggyőznöd, hiszen van hét másik akik úgy fognak méregetni majd mint egy húscafatot! *nevet fel*

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
*egy pillanatra felszökik a szemöldöke hiszen annak idején Rose és ő megegyeztek hogy titokban tartanak mindent ami kettejük között van és senkinek sem hozzák nyilvánosságra* Akkor bizonyára a feltétlen bizalmát élvezed. Csak el ne szúrd! *teszi ezt hozzá szigorúbban miután úgy döntött nem akad fent azon hogy Rose kikotyogta a titkukat, hiszen azóta már jegyesek és csak a jelen számít* Nekem nem kell senkit meggyőznöm. Rose tudja mi az igazság és ez a legfontosabb, a többieknek pedig tiszteletben kell tartaniuk a döntését. Nem gondolod?
Liked by: Orla Montague

Valóban sokszor fogom majd azt érezni hogy az őrület szakadékának szélén állok! *emeli meg az állát határozottan mivelhogy száz százalékosan biztos előbbi állításában* De te is így éreztél a megrendezett bálokon, nemde? *teszi keresztbe a lábait, majd térdére helyezi mindkét kezét elegánsan* *f*

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
A megfogalmazásod nem is lehetne közelebb a valósághoz. Szerintem Josette is ezt érzi rengetegszer! *pillant a ház felé ahonnan most is kiszűrődő hangokat hall, a veszekedő ikreket, az őket csitító Josettet és Roset, Bastient aki csak nevet ezen, egyedül csak a másik Montague lány, Graham és Oliver hangját nem hallja akik valószínűleg már fáradtan bámuljak a jelenetet ami mindennap megesik ebben a házban* Azt hogy szakadékba zuhanok? Nem, nem voltak öngyilkos gondolataim!
Liked by: Orla Montague

Jó egy kicsit elszabadulni a benti hangzavartól, nemde? *lép ki a Montague család hatalmas kertjébe és helyet foglal a Cassius mellett található hintán miközben a férfit figyeli akivel még sosem volt alkalma beszélgetni, hiszen eddig nem egy körökben mozogtak és sok rosszat is hallott róla*

OrlyQuirke’s Profile PhotoOrla Montague
*nagyon is kedveli a Montague családot és szívesen időzik velük bármikor, de azért már a magány is hiányzott neki amit most élvez is a néma csendben ami egészen addig tart amíg legjobb barátja jegyese meg nem jelenik mellette, ekkor gondolataiból kiszakadva szegezi rá tekintetét az indiai nőre* Olyan sok alkalmunk elszabadulni még sem lesz. *horkan fel elvigyorodva tekintve a nőre* Lármás egy család, pláne annak aki nem ebben nőtt fel, de unalmas lenne az életünk az impulzivitásuk nélkül!
Liked by: Orla Montague

Annak reményében hogy egyszer benő a fejed lágya! *nyúl be a résbe, s Mrs Warrington egykori jegygyűrűjét halássza elő amely gyönyörű, obszidián dobozkában lapul* Grahamnek jobban fájna ha meghazudtolnátok őt továbbra is! Én hiszek abban, hogy családtag leszel, drágám! *nyújtja felé a gyűrűs dobozt*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
*némán veszi el a nőtől a gyűrűt és felpattintva a dobozt kezdi el méregetni az ékszert aminek a színe tökéletesen csak egyetlen nő hamvas bőrszínéhez passzolna, ez a gondolat pedig úgy mellbevágja őt hogy egy kis ideig csak levegő után kapkod hevesen dobogó szívvel és Josette Montaguet bámulva, aki most irányt mutatott neki, egy olyan irányt amivel ostoba lenne ha nem élne, így egy néma biccentés után lassan megfordul, majd ennél jóval gyorsabban áll fel a helyéről hogy kilépve a nappaliból levegő után kapjon és megtöltse a tüdejét oxigénnel, ami már szinte égett, csak úgy mint a folyton tomboló vágya amit most sem képes elcsitítani...*
Liked by: Josette Montague

akár egy családtagot. *mosolyodik el haloványan* Emlékszel amikor 18 évesen Grahammel megfogadtátok hogy sosem házasodtok meg, s míg a fiam az én jegygyűrűmet száműzte az életéből, addig te az édesanyádét adtad oda nekem? *figyel a síri csendre, majd válaszol ő maga* Én azóta megőriztem azt. *folyt*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
Emlékszem, ez az a fogadalom amihez mindmáig tartottam magam, Mrs. Montague. Ám be kell vallanom, most már magan sem tudom hogy mi lenne a leghelyesebb lépés. *vallja be pár percnyi néma gondolkodás után és savazni is kezdi magát amiért egy ilyen észveszejtő nő miatt valóban kezdi elveszíteni a józan ítélőképességét* M-megőrizte? *nyög fel döbbenten*
Liked by: Josette Montague

Mindent megtudnál adni az én kis Rosiemnak, de ami a legfontosabb: a szerelmet mindenképp! *sétál végül a szekrényhez, majd varázspálcája pár mozdulatával kinyitja annak ajtaját, még pár körkörös mozdulat után pedig egy rés nyílik ki az mögött* Tudod Cassius, én téged mindig is úgy tekintettelek *f*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
De a lánya nem csak a szerelmet keresi. Hanem konkrét elképzelései vannak.. Családot akar, ebben teljesen biztos vagyok! Én pedig még a gyerekeinek se lennék jó apa. *mondja ki egy újabb kételyét és habár a nőnek ez úgy tűnhet hogy csak kibúvókat keres, ez nincs így, hiszen ezek valóban nyomják a lelkét, de eddig még senkinek sem mondhatta el* Most hová megy? *kérdezi meglepetten és elszorult torokkal*
Liked by: Josette Montague

Mondd csak, ti férfiak sosem fogtok abból tanulni amit már tényként kezel az egész varázsvilág? A szeretet a legerősebb dolog ezen a világon! Mindent képes alapjaiban megrengetni! *mosolyodik el kissé elérzékenyülten ahogy Cassius ezt a vallomást megteszi előtte, majd felkel a helyéről* *folytatom*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
*nem felel a nő kérdésére, de nem azért mert nem akar, csupán a gondolataiba merült, elvégre most már a saját bőrén is megtapasztalta hogy a szerelem mindent felül ír és ha egy kicsit jobb ember lenne, most azonnal felpattanna és indulna Rose keresésére hogy közölje vele mennyire fontos lett neki*
Liked by: Josette Montague

Arra sem vagyok kíváncsi hogy mi történt kettőtök között. Engem csak az érdekel hogy mi lesz tovább? Mert a szerelmet én felismerem, hiszen részese voltam hosszú-hosszú évekig! *emeli meg a csészét ismét hogy belekortyoljon a forró teába miközben le sem veszi a szemeit Cassiusról* Hallgatlak!

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
Őszintén sajnálom hogy csalódást kell okoznom önnek, de nem szolgálhatok azzal a válasszal amit hallani szeretne! *emeli komor, most sebzett tekintetét a nőre* Nem született pletyka a lánya jóhírét illetően, így nem lesz megbélyegezve senki által és megtalálhatja a számára az ideális férfit. *feszül meg az állkapcsa hevesen dobogó szívvel, hiszen a tudata most is dühíti annak hogy a jövőben más lesz az, aki Rose mellé dőlhet le az ágyba, hallgathatja a csípős megjegyzéseit amik őt mindig jó kedvvel töltötték fel és másvalaki szobájában, illetve párnáján fog érződni Rose bódító illata* Szeretem őt. *törik meg végül és elfordítja Josetteről a fejét* De nem teszem ezt meg Grahammel, hiszen a legjobb barátom. A lányával sem, hiszen nem én vagyok számára az ideális. Még ha szeretjük is egymást!
Liked by: Josette Montague

Mint a legértékesebb kincsre akit soha senki nem kaparinthat meg rajtad kívül. Te nem azért jössz el a bálokra, mert kötelező. Te azért jössz el hogy védelmezd őt és figyelj rá! *mosolyog Cassius szemeibe pillantva* És nem a magyarázkodásra vagyok kíváncsi, abból hallottam eleget! *emeli meg kezét*F

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
A lánya valóban egy kincs. Épp ezért nem birtokolhatom én őt! *jelenti ki miután Josette kitér arra hogy nem magyarázkodást akar hallani, hiszen ezt valóban így gondolja, ugyanis Rose Montague sokkal többet érdemel annál amit ő neki valaha is tudna nyújtani*
Liked by: Josette Montague

És bár ők mindannyian Montaguek, én nem vagyok az. Vérbeli nem! Én Macmillanként születtem. Tudja mi lebeg a család szeme előtt? Mások boldogsága és az empátia! A boldogságot pedig igencsak felfedeztem benned is, Cassius! Akkor, amikor a lányomra pillantasz a bálokon. Mert úgy nézel rá *folytatom*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
Természetes, hogy ügyel arra hogy a gyermekei boldogok legyenek. Ezt teszik a jó szülők! *nyugtázza a nő szavait, ám ahogy meghallja mit mond utoljára Josette, szemei kikerekednek és szinte esdeklően ejti ki a Mrs. Montague megnevezést mert nem akar erről beszélni, hiszen a téma nem könnyű számára és nem is szabadna kiderülnie, így most úgy érzi magát mint akit többször is a Cruciatus átokkal ajándékoztak meg, még az arca is elsápad*
Liked by: Josette Montague

Az édesapja halála miatt vezekel, nem keresi a boldogságot vagy ha igen, a rövidtávút választja amely nem okoz boldogságot pár óránál tovább. *csóválja meg a fejét lassan* Pedig nyilvánvaló hogy Miss Quirke igazán felcsigázta őt! A pillantásokból sok mindent lelehet szűrni, nem gondolja? *folytatom*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
Mr. Montague halála örökre kínozni fogja őt. Ez ellen gyógyszert nem fog egykönnyen találni! *jelenti ki komoran, hiszen egyetlen másik embert sem ismer aki úgy ragaszkodott volna az apjához ahogyan azt Graham tette, aki mindig az apja nyomában járt amikor csak tehette és mindent megtanult tőle, itta az összes szavát amikre az életben szüksége lehet és minden hibája ellenére Graham a legnagyszerűbb ember akit ismer, ezen gondolatok miatt pedig képletesen kezd zsugorodni a széken, hiszen ő pedig a saját vágyaira használta ki legjobb barátja húgát* Csak maga Graham tudja hogy mit is érez aziránt a nő iránt. Az biztos azonban, hogy Orla Quirke nem az a nő lesz az életében, aki engedné hogy csak pár óra kiteljesedésre használja őt a fia!
Liked by: Josette Montague

Tudod Cassius, a gyermekeim mind vérbeli Montaguek akik vakon vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, mert túlságosan hisznek a szavaknak amelyek egyszer vagy kétszer elhangzottak a közelükben. *hajol végül kissé közelebb, sokat sejtető kis mosollyal* Gondolok itt például Grahamre. *folytatom*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
*rossz érzés keríti őt hatalmába ahogy hallgatja a nőt, de nem olyan kaliberű rosszra gondol most mint amikor nagyritkán alul marad egy párbajban, hanem egy egész testet megborzongató rosszra, hiszen úgy érzi magát jelenleg mintha Mrs. Montague egy nagyítóval vizsgálgatná őt és a gondolatait is látja* Hová fogunk kilyukadni, asszonyom? *teszi fel a kérdést fojtott hangon miközben a süteményeket bámulja*
Liked by: Josette Montague

Ó drágám, csak érdeklődtem hogy miért voltál olyan sokáig távol az otthonunktól ahová oly sokszor jöttél hogy szórakoztasd legidősebb fiamat! *mosolyogja meg a dolgot, a csészetörésre pedig meg sem rezzen, mosolya még szélesebbé válik mint eddig* Esetleg kényes témát vetettem fel, kedves? *folytatom

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
Csak a rengeteg munka az oka, asszonyom! Hiszen pontosan tudja hogy legfőképp az utóbbi időben mennyire nagy lett az érdeklődés irántam! *kezd bele ebbe a témába, ugyanis nem szeretné hogy az ő szerelmi élete legyen a téma, többek között azért mert az nem is létezik* Nem, Mrs. Montague. A téma egyszerűen irreleváns! Nincs senkim és nem is lesz.
Liked by: Josette Montague

Szeretném ha előbb kényelembe helyezné magát és kellemesen elcsevegnénk, ugyanis olyan rég járt nálunk hogy már idejét sem tudom! *nyúl végül a csésze teáért amibe kisujját feltartva kortyol bele kellemesen, szemeit végig Cassiuson tartva* Én ennek az okára lennék felettébb kíváncsi! Van valakije?

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
Ilyenkor nyáron igencsak megugrik az érdeklődés a párbajozók iránt most hogy a kölykök nem a Roxfort falai között senyvednek és a szüleik ilyen eseményekre cipelik őket. *közli a nővel a publikus okát a távolmaradásának, az igazi okot azonban mégsem közölheti vele, hiszen talán még a mindig mosolygós Josettet is feltudná bőszíteni azzal hogy milyen pajzán gondolatok születnek a fejében ha a lánya közelébe kerül, ami meg az önmegfékezést illeti, az nagyon nem menne neki hisz miután megtapasztalt egy kis szeletet Roseból, nagyon nehezen tudja őt elengedni* Parancsol? *szólal meg már a fotelban ülve és éppen a csészéért nyúlva, amit a kérdés okozta döbbentség miatt el is ejt, mire zavartan nyúl a pálcájáért hogy eltüntesse a romokat* Nem értem hová akar kilyukadni, asszonyom! Bár amit az előbb mondott a dolgok közepébe vágásáról.. Ön sem kerülgeti a dolgokat!

View more

Liked by: Josette Montague

Rögtön a közepébe! Nem is vártam volna mást egy Warringtontól. *mondja ezt egy mézédes mosollyal, majd kezével a vele szemközti fotel felé mutat, ám amikor Cassius pár másodpercen belül még mindig nem foglal helyet, szemöldöke felszökik* Várhatunk itt késő estig is, drágám! *folytatom*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
Én pedig azt nem vártam hogy Ön egy késő esti teázásra és süteményezésre hív. Abszurd helyzet, de nem mondok nemet! *mosolyodik el végül kissé, amikor pedig a nő csípősnek mondható szavakat intéz felé, egy kisebb horkanást enged meg hiszen Rose le sem tagadhatná hogy kinek is a lánya* Elnézést! *köszörüli meg a torkát hiszen tiszteletlen azért mégsem akart lenni a nővel aki mindig olyan törődő és rendes volt vele*
Liked by: Josette Montague

*ahogy a bejárati ajtó kinyílik, orra alatt mosolyogva fogja meg a varázspálcát, majd pedig tölt ki két csésze teát miközben kényelmesen elhelyezkedik a fotelban, s a süteményeket és az italt is a két fotel közötti kis asztalra varázsolja* A nappaliba gyere, drágám! *szól ki lágy hangon Cassiusnak*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
*a lágy hang hatására szemöldöke összeszökik, hiszen ha baj lenne bármelyik gyermekével is, akkor Josette Montague nem ilyen nyugodtan fogadná őt, emiatt pedig értetlensége másodpercről-másodpercre nő ahogy a nappali felé indul ahová az invitálást megkapta, de közben nyugodni is elkezd ugyanis már abban is biztos hogy a nő arról sem tud hogy viszonyt folytatott elsőszülött lányával akinek házasság előtt vette el az ártatlanságát, de ezt nem is bánja hiszen nem az ő hibája, hanem még mindig Rose hibája, aki ellenállhatatlanul elcsábította* Jó estét, Mrs. Montague! *torpan meg az ajtóban és a nőre szegezve a tekintetét tér rögtön a tárgyra, mert a forró kását kerülgetni sosem volt ínyére* Meglepett hogy hivatott. Tudhatnám az okát? Ráadásul úgy hogy senki sincs itthon. Túl nagy a csend.. *mondja ki hogy miért jutott erre a feltételezésre, hiszen ez a kúria nem a csendjéről híres ennyi családtag mellett*

View more

Liked by: Josette Montague

*miután az összes gyermekét eltüntette a házból (Grahamet, Olivert és Bastient egy bárba / Roset egy kis kikapcsolódásra a kozmetikushoz / Alyst pedig a kisebb testvéreivel az Abszol útra), mindenki tudta nélkül írt levelet Cassius Warringtonnak akit most előkészülve vár nappalijában, egyes egyedül*

MrsMontague_’s Profile PhotoJosette Montague
*ahogy a levelet az íróasztalára kapja a személyzetért felelő boszorkánytól aki végül közli azt is hogy kitől kapta ezt, értetlenül mered egy teljes percig a szép borítékra még mielőtt azt kibontaná. Teljesen meglepi az, hogy a levél Mrs Montague-tól érkezett és nem a másik két Montague-tól akik hozzá a legközelebb állnak, de mivel ez elég hivatalosnak tűnik, mindent félredobva magára teríti a köpenyét, s úgy hoppanál a birtok elé ami felé gyors léptekkel meg is indul, hiszen csak remélni tudja hogy nem történt baj egyikőjükkel sem*
Liked by: Josette Montague

Nem legutolsó sorban, melletted edződtem hozzá ahhoz hogy milyen együtt élni egy vérbeli Mardekáros férfivel. Egyikőtök sem egy leányálom! *ölti ki a nyelvét egy pillanatra, majd kíváncsi szempárral néz bele a férfi szemeibe* Mint mondtam, szívesség. Bármivel viszonoznám ezt neked a jövőben!

therealMorag’s Profile PhotoMorag MacDougal
Te is egy kibírhatatlan, tudálékos fruska voltál ha szabad emlékeztetnem. *forgatja meg a szemeit végül, hiszen emlékszik arra mekkora könyvmoly volt Mo annak idején* Rendben. *vállalja végül el látszólag kelletlenül, de legbelül azért jól esik neki hogy Morag rá gondolt* Akkor ezt megbeszéltük, de nekem most mennem kell. *kel fel végül a székből hogy aztán sarkon forduljon és meginduljon az ajtó felé. Nem azért, mert feldúlt vagy kedvtelen, vagy épp hogy nem örül ennek, csupán nem akarja hogy Mo olyan dolgokat húzzon ki belőle amiket ő még magának sem vallana be...*
Liked by: Morag MacDougal

A bátyám vagy. *jelenti ki sziklaszilárdan, hiszen tisztában van vele hogy egy családot nem feltétlen a vérkötelék tesz teljessé, elvégre első fiához sem köti semmilyen genetikai kapcsolat, csupán a mérhetetlen szeretet amit iránta érez* Veled akarom átélni ezt a pillanatot. *folytatom*

therealMorag’s Profile PhotoMorag MacDougal
*ezek a szavak úgy hatnak mintha gyomorszájon vágnák őt, de nem a rossz értelemben, csak sosem voltak testvérei amik után talán titkon mindig is vágyott, mára azonban kapott egyet aki ilyen határozott módon kijelenti hogy a bátyja, ez pedig eléggé megrémíti kezdetlegesen, de aztán csak felsóhajt erre*
Liked by: Morag MacDougal

Természetesen de! *teszi keresztbe a lábait ülőhelyzetben és le sem veszi a szemeit Cassiusról, akinek a reakciója egy enyhébb mosolyt vált ki belőle, hiszen sejti hogy most meglepte ezzel a férfit neki pedig pontosan ez volt a célja* Szeretném, ha te kísérnél oltárhoz!

therealMorag’s Profile PhotoMorag MacDougal
És mi vezetett téged erre a döntésre egyáltalán? *érdeklődi meg egy sor köhécselés után amint felfogta hogy Morag valóban kiáll e döntés mellett* Összezavartál.
Liked by: Morag MacDougal

Next

Language: English