Ask @DoraCraiban:

Mi az, amit a világon a legjobban bánsz?

Ezen sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nincs olyan konkrét esemény vagy tett, amit megbántam volna. Ami szerintem jó jel, ez valamennyire azt jelenti, hogy többé-kevesbé igaz maradtam önmagamhoz. Az egyetlen talán az lenne, hogy bánom, hogy nem váltottam át még korábban az egészséges életmódra, de maga a váltás is csak akkor jöhetett szóba nálam történelmileg, amikor, szóval így kellett kijönnie.

View more

Kinek van olyan hatalma, hogy meg tudná változtatni a világot?

Minden egyes embernek. Elmondom, hogy ez miért nem közhely.
A mai modern, felgyorsuló, globalizált társadalomban saját magának árt az, aki elszigetelődésben gondolkozik. A nyelvek, a különböző kultúrák, szakmák, a tudás átjárható egysége vagyunk. A mai modern világban jobban látszik, mint valaha, hogy mi mindannyian egy hatalmas egész részei, egyedei vagyunk. Dumbledore is megmondta, hogy a szívünk egyszerre dobog. Ez egy dinamikusan lüktető véráramlat, az emberiség. Ennek vagyunk mindannyian a fontos alkotóelemei, egyenként. Flow, sors, karma, mindegy, hogy hívod, de része vagy. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy felelős vagyok a saját tetteimért, a saját életemért és a döntéseimért, valamint tudomásul veszem, hogy a tetteim kihatással vannak mások életére is, így egy lánc elmeként csatlakozom egy láncreakcióhoz, ami csak akkor fog megállni, amikor kihal az emberiség. Én kicsiben gondolkozom, mert a sok kicsi sokra megy. Igyekszem olyan dolgokkal foglalkozni, amivel jó hatással lehetek embertársaimra. Szerintem ez az élet lényege, úgy ahogy van. Megváltoztatni a világot nem úgy kell, hogy várunk a sült galambra, egy szuperemberre vagy egy megváltóra, aki egy csapásra békét és harmóniát hoz. Ennél keményebb meló ez: mindannyian kellünk hozzá, egyenként. Hinnünk kell magunkban.

View more

Inkább élnél örökre, vagy tízszer 100 évig?

Tízszer 100? Jesszus, dehogy! Egyszer 100 év alatt is bőven bele lehet dilizni az emberi hülyeségtől. Stephen Hawking egyébként is megmondta, hogy már csak kábé 100 évünk van, és én a magam részéről már nagyon nem szeretném megérni a 22. századot, mert komolyan félek, hogy fog kinézni. Szerintem az még egy idilli utópia, amit Julie Bertagna az Exodus 2100 c. regényében vázolt fel, én tökre elégedett lennék egy olyan világgal, csak szerintem már az sem elérhető és reális. Emberi hülyeség alatt természetesen elsősorban a klímaváltozáshoz való dilettáns hozzáállást értem. 2017-et írunk, és ott tartunk, hogy az USA elnöke kiröhögi a globális felmelegedést, és egyébként is, mivel ez hit kérdése, ő nem hisz ebben a hókuszpókuszban. 2017. Emberek. Mi van itt? Hogy lehet ez? Mi lesz 2100-ban? Nem akarom tudni. Mit hagyunk itt az utánunk következő generációknak? Dan Brown Infernója lesz itt, így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de lesz.
És akkor még nem is beszéltem a globalizációs-nacionalizmusos, politikai-társadalmi berendezkedéses vitákról, sokadik lehetséges világháborúkról, miegymásról. Odáig fejlődik az ember, hogy kiirtja saját magát, mert nem tud mihez kezdeni magával.
Szorri, ez így most kijött.

View more

Next