Egy ideig tűrök,aztán van egy pont,amikor már azt mondom hogy elég. Nem szólok,hogy na akkor mi már nem vagyunk barátok. Hanem amikor neki lesz segítségre szüksége ,majd én is úgy állok hozzá.
Szóba állnál olyannal, akit éveken keresztül barátnak tartottál, meghallgattad minden problémáját, vígasztalni próbáltad, ha rossz kedve volt, de amikor neked van valami bajod, akkor eltűnik?
Nos ez kemény dió.... nyilván rá vágnám hogy nem,de ha belecsöppenek egy ilyen helyzetbe akkor félreteszem a sértettségem és állok a rendelkezésére (gyerekkori barátság,már -már testvérként szerettük egymást)
Az ilyesfajta embereket az eletem soran ignoraltam, nyilvan kapcsolatot teremtettem veluk, mig nem tudtam, hogy ilyenek, szoval a valaszom az az, hogy nem.