Nálam általában itt kezdődik a ghosting. Meg a sziamizunál. És a hogyvagynál. Ezekre nem lehet (szerintem) semmi értelmes beszélgetést építeni, és arra semmi energiám, hogy unásig ismételt sablonos small talkokat folytassak le úgy, hogy amúgy ennyiben bőven ki is fullad az egész társalgás. Ha már az elején ennyire fantáziátlan az egész, kár erőltetni. Ha valakivel egy hullámhosszon vagyok, az úgyis hamar kiderül és akkor ezekre amúgy sincs szükség.
De ha nagyon mesélnem kell magamról, általában szituációtól függően ragadok ki egy egyetemet, vagy a mindennapjaimból egy kis részletet, amit elmondok, aztán meglátjuk hogy merre folytatódik a beszélgetés, ha egyáltalán folytatódik. Amikor a kommunikáció szakomat mondtam el egyszer valakinek, arra pl csak annyi reakció volt, hogy "ja te ilyen mekivárományos bölcsészféle vagy? Fuj", aztán letiltott. Na most képzeld el, ha ebbe időt és energiát fektettem volna, hogy tényleg nekiálljak mesélni.

View more