Ask @Georgina122:

Likoloknak?

Elképzeltem ahogy odamegyek hozzád. Félrehívlak beszélni. Te visszautasítasz, de erősködésemre vonakodva jössz. Csak ketten vagyunk a lépcsőnél. Megállok veled szemben. A szemedbe nézek, és megkérdezem “Miért csináltad?”. Te úgy teszel, mintha nem értenéd, miről beszélek. Pedig pontosan tudod. Egy szomorú mosoly hagyja el a számat. Nem válaszolsz. “Jelentett neked bármit is?”. Ismét hallgatsz. Nem nézel a szemembe. A földre meredsz. Megint megkérdezem. Te felemeled a tekintetedet, és mondod “Nem”. Megtörik bennem valami, de pontosan erre a válaszra számítok. Ismét mosolygok. “Nem válaszoltam a kérdésedre. Múltkor. Nem utállak. Amikor beszéltünk és nagyon megbántottál, akkor sem utáltalak”. Egy szót sem szólsz. Én pedig folytatom. “kívánom, hogy találj valakit, akivel boldog lehetsz. Megérdemled a boldogságot”. Könnyek patakzanak le arcomon. Még sosem láttál sírni. Csöndben vagy. Odahajolok, te meglepve akarsz hátra lépni, de csak egy puszit adok az arcodra, majd némán elmegyek. És végleg kilépek az életedből.
Viszlát B. ✋✋

View more

Next