Ask @NessaOfficial:

PUBG vagy Fortnite?

Egy rámerőszakolt gamer óra, a gamer mentorom, és a mai zh után se tudom, hogy ez mi a pokol, csak a Fortnite nevét ismerem (már) meg.
Bármikor bárkinek részletesen kifejtem a videojátékok és konzolok 8 generációját, az ARPAnetet, a multitaskingot, digitális konvergenciát, hogy mi az a konzolháború, és hogy hogyan reklámoznak a játékokban, sőt, még a WoW-ról, mobokról, noobokról, trollokról, és az e-sportról is tudok beszélni, mindenről, amit valaha tankönyvben olvastam, de ha megölnek se tudom, hogy mi az a PUBG, meg hogy milyen játék a Fortnite.
Én a pubokat meg a pugokat ismerem max, és mindkettőt szeretem, de bölcsész vagyok, ezzel pedig bőven kifejtettem, hogy miért nem értek az ilyesmihez akkor sem, ha kötelező megtanulnom.

View more

Elgondolkodtál mar azon, hogy a blogodat, át tedd/at másold wattpad-re? Csak egy ötlet, mivel ott azt az alkalmazást most többen használják mint a blogger, így több olvasód lenne, több ember ismerné meg a történeteid. ➡️

"Nem azért írom, hogy leszoljam a bloggert (en is imádom) csupán több embert el lehet mostmár a wattpad-en érni. Akár a befejezett blogjaidat is feltölthetnéd oda, akár minden héten egy-két részt átmásolnál. Csak egy ötlet :) Legyen csodás napod! ❤️"
.
.
Gondolkodtam már rajta, elsősorban azon, hogy angolra fordítva csapom fel az EIW-et, de nincs időm arra, hogy ezt megvalósítsam, gimi alatt se volt, most meg pláne nincs...
Az az igazság, hogy utálom a wattpadot, mert baromira személytelen. Nem tudom olyanra csinálni amilyenre akarom, nem kérhetek hozzá Dórimtól egy gyönyörű fejlécet, nincs semmi, ami által úgy érezhetném, hogy ez az enyém, és ezért ragaszkodom a bloggerhez.
Nem a bloggerrel van baj, by the way, meg már azt is felfogtam, hogy valószínűleg nem is velem, mert nem azért, hogy nagyképű legyek, de tisztában vagyok vele, hogy a blogjaim a 1D fanficek között a legolvasottabbak között voltak anno az országban, és a nevem is jelentett valamit a magyar Directionereknek. Egyszerűen megszűnt az igény a 1D fanficekre, ezáltal pedig én is feleslegessé váltam. Annyian olvastak, hogy ők nem azért tűntek el, mert nem pártoltam át wattpadra, hanem mert a fiúk szünet mizériájával vége lett valaminek, amihez én még mindig makacsul ragaszkodom... Mindegy, hogy hol publikálom őket, ez már sose lesz olyan, mint régen, pláne úgy nem, ha Zayn még tovább rombolja.
Talán felteszem a jobbakat, majd meglátom, most nem akarom ilyesmin törni a fejem, nyakamon a vizsgaidőszak és az az igazság, hogy nagyon régóta nem vagyok túl jól lelkileg, igyekszem nem tovább nehezíteni a saját életem, meg ha csak egy ilyen apró dologról is van szó.
Majd visszatérünk rá, előbb a JLY-t szeretném lezárni.
Szép estét!

View more

Az utóbbi néhány blogodban nagyon központi téma a gyerekvállalás és az anyaság. Szeretnél majd te is gyereket? Várod már, hogy anyuka legyél?

Az a vicces, hogy mielőtt a keresztanyám először terhes nem lett én nem akartam gyereket, és nem is igazán szerettem őket. Aztán ő teherbe esett, de az első trimeszterben elment a babája, és belebetegedtem. A mai napig élénken emlékszem a telefonbeszélgetésünkre, amikor elmondta, és arra, hogy a végén már ő vígasztalt engem, mert annyira sírtam.
Valószínűleg ez nagyon közrejátszik abban, hogy semmit nem imádtam és imádok annyira, mint Mirát. Ő az első baba a családban, akinek a születését már nem annyira gyerekként éltem meg, és aki meghozta a kedvem a kölykökhöz. A létezése első pillanatától arra törekszem, hogy nagyon szoros legyen a kapcsolatunk (sikeresen!), és ő már akkor előhozta a bennem lappangó anyát, nem is akárhogy.
Mint azt most te is mondod, az nagyon könnyen levágható a blogjaimból, hogy szeretem a gyerekeket és akarok is, NAGYON, MÁR MOST AZONNAL. Annyira, hogy jelenleg bébiszitterkedek a suli mellett, hetente többször is vigyázok egy 2 éves kisfiúra meg a 11 éves "bá"-jára, és mindig amikor altatás közben ringatom rendesen rángatózik a méhem, ami amúgy megkeseríti az életem de csak azért megtartom, hogy lehessen babócám.
Szóval igen, nagyon szeretnék gyerekeket és nagyon várom, hogy anyuka lehessek. Annyira, hogy az egyik legnagyobb félelmem az, hogy egyedül fogok maradni egész életemben, és ezt nem csak azért mondom, mert ez a divat, hanem tényleg. Állandóan olyan nők vallomásait olvasgatom, akik egyszerűen nem találták meg a nagy Ő-t, ezért lombik bébijük lett spermadonorral, ami egyáltalán nem baj, csak én mégis rettegek tőle, hogy erre a sorsra fogok jutni, mert nem csak gyereket akarok, hanem gyereket/gyerekeket egy nagyon jó családba, ahol van anya is meg apa is, és apa legalább annyira überatomkirály, mint amennyire anya.
Ezt az egészet megválaszolhattam volna 2 db egyszerű "Igen"-nel.
Légyszi imádkozzatok azért, hogy 25 évesen az MSc diploma után feleségül vegyen valaki, aki nemzőképes, és álmaim pasija. Köszi.

View more

Randiznál valakivel, akinek 10 kutyája van?

Szerintem az mindent elárul, ha azt mondom, hogy leginkább a kutyákkal randiznék.
Egy valóra vált álom lenne, bár elég para, mert majdnem az összes sok kutyás ismerősöm bolond egy kicsit, nincs gyerekük, rendszeresen profi "családi fotókat" tesznek ki, és csak a kutyiknak élnek, ami nagyon jó és több ilyen ember kellene, de azért azzal sosem tudtam azonosulni, hogy valaki a kutyusát tekinti a gyerekének. Az enyém is egy tündér, végtelenül szeretem és folyton ölelgetem meg becézgetem, de nem kezelem úgy, mint egy babát vagy egy gyereket.
Ha nem csinálna ilyet, akkor go on, az esküvőnkön a kutyik fogják hozni a gyűrűket és majd sorfalat ülnek. 🙈 De akkor is kell gyerek.

View more

"Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem" Bármit cselekszel, tedd okosan és nézd meg, mi lesz a vége. Szerinted mindig fontos, hogy tudjuk mit miért teszünk? Vagy a mondás nem helytálló, és nem kell minden lépésünket végiggondolni kétszer?

A Kérdező
Nem értek egyet ezzel. A komoly dolgokban, amik ténylegesen hatással lehetnek nem csak a mi életünkre, hanem másokéra is, tényleg muszáj úgy cselekednünk, hogy átgondoljuk minden lépésünket, de én óriási híve vagyok a meggondolatlanságnak és az "élj a mának" felfogásnak. Emiatt gyalogoltam el éjjel 2-kor Siófokról Zamárdiba, veszek repülő/vonatjegyeket random országokba és megyek koncertekre, meg ilyesmi. Ezek nem fájnak senkinek, ahogy nekem sem, nem kerülök miattuk börtönbe (remélhetőleg), nem teszek tönkre családokat, egyszerűen jól érzem magam. Észnél kell lenni, fenntartani az egyensúlyt a megfontoltság és a szeleburdiság között, és akkor egészséges, normális életünk lesz. Tudni kell, hogy mit követhetünk el meggondolatlanul, és mit nem.

View more

Élvezed a pesti létét? Hogy érzed magad a nagyvárosban?

Igen, bár attól agyrákot kapok, hogy még a boltba is busszal kell mennem, és tömegközlekedéssel kb minden messze van Újbudától.
Ebben az esős, hideg időben nem nagyon tudom meglátni benne a szépet, de jó időben nagyon éltem, rendszeresen sétáltam át a hidakon, a sulitól felsétáltam a várba is, kiállításokra meg színházba járok (ingyen jeggyel, haha), és szeretem az éjszakai életet a belvárosban, bár nem nagyon van társaságom a bulikhoz, viszont Halloweenkor nagyon menő volt ami a Deák téren zajlott.
Imádok éjszaka átbuszozni a hidakon, néha elugrok dolgozni valamelyik C&A-ba, hétfőnként fixen járok két kis manóra vigyázni, szóval kinyílt előttem a világ és már nem csak a szobámban ücsörgök egész nap, sőt, alig vagyok itt, de néha mégis sokkal magányosabbnak érzem magam, mint bármikor a gimi alatt.
Még mindig hiányzik néha a régi osztályom és a tanáraim, meg Békéscsabát sem pótolja Pest, a fogadott mamámat pedig pláne nem, akinél 11-12.-ben laktam.
Sokszor előjön a buszon az emberundorom, főleg a bunkó öregasszonyok miatt, akikkel állandóan meggyűlik a bajom, de azért egész jól viselem a rengeteg rohanó embert.
Szeretem, de az erősen megkérdőjeleződött bennem, hogy valóban egy nagyváros közepén akarok-e élni a jövőben. Valószínűleg nem, inkább valahol az agglomerációjában, ahonnan egyszerű és gyors a bejutás, de mégis nyugi van, és nem kell felülnöm az 53/150/153/154-es buszok valamelyikére ahhoz, hogy elmenjek venni egy doboz tejfölt.

View more

Milánóba elkísérték a szüleid is, vagy egyedül voltál?

Barátnőimmel voltam, a szüleim nem jöttek. Lassan 20 éves leszek, nem kell már kísérgetniük, de azért visszamegyünk majd együtt, hogy ők is megnézzék, és sajnos én sem láttam mindent amit akartam, de legalább brutálisan finom kajákat ettem, és az olaszokat is megszerettem, meg a nyelvüket. Meghozta a kedvem ahhoz, hogy újra ráfeküdjek a tanulásra, úgyhogy nyárig felkészülök egy B2-re.

View more

Lassan vizsgaidőszak. Hogy értékeled az első féléved?

Nem csináltam eddig semmit, de komolyan. Lógatom a lábam, jól elvagyok, dolgozgatok. Nehezen indult a beilleszkedés és most sincs túl sok barátom, de azért kialakult egy kis társaságom akiket nagyon szeretek. Találtam egy csajszit, akivel a szó legszorosabb értelmében ugyanolyanok vagyunk, szóval ha én elkezdek fangirlingelni valami miatt, akkor ő is, mindketten írunk, múltkor az egyik óránk előtt vicces jeleneteket néztünk a Hannah Montanából meg ilyesmik. Tényleg nagyon egy hullámhosszon vagyunk és ennek nagyon örülök, mert így a mindennapokban is van valaki, akivel igazán önmagam lehetek.
Nehezen szoktam meg amúgy a sulit és a rendszert is, gondolkoztam hogy szakot váltok mert nem tetszik hogy nincs számonkérés, és néha komolytalannak érzem, de azért mégiscsak megszerettem az egészet. Elkezdtem rádiózni, szóval nagyon kiléptem a komfort zónámból, bekerültem egy online magazinhoz újságíróként, kipróbálom magam új dolgokban. Többnyire jó tanáraim vannak, egyet különösen kedvelek, van néhány nagyon érdekes órám is, és érdekes embereket ismerek meg, lett például egy vak barátnőm is.
Nem tudom, hogy mi lesz a vizsgaidőszak alatt, félek is tőle rendesen, de azért megvagyok, szeretem Pestet, bár már meguntam, és sosem unatkozok.

View more

Mire lennél hajlandó a szerelemért?

Most megint azt az időszakát élem az életemnek, amikor nagyon szeretném, hogy legyen valakim, de baromira nem teszek érte semmit, szóval a franc tudja. Mit kellene egyáltalán tennem érte? Áldozzak kecskéket? Szebb nem leszek, ahogy kevésbé makacs és hülye sem, szóval azt hiszem utánanézek a mesterséges megtermékenyítésnek.
Btw szeretem azt hinni, hogy nem velem van a baj, hanem azzal, hogy töketlen fiúkák vesznek körül, amit nem tolerálok. Meg amúgy is válogatós vagyok.
Mintha megtehetném hogy az legyek. 😂😂😂😂
Vicc az életem.

View more

Színes ruhákba öltözött gusztustalan férgek Budapest belvárosában elöntött a méreg felvonulnak tiltakoznak büszkék magukra de szivárvány színű zászló vérel lesz borítva Nem fogadom el a másságod nem akarok beteges országot !!! A pedofília a homoszexualitás transzexualitás betegség akármit mondasz !

Az egyetlen aki itt más, beteg, és egy gusztustalan féreg, az te vagy, úgyhogy nagyon gyorsan hordd el magad innen.
Jó lenne, ha kinőnétek végre az antiszemitizmust, nagyon oldschool.

View more

Szia, hogy érezted magam a 5 SOS koncerten? Mesélsz róla egy kicsit ha megkérlek és van rá kedved?

Szia!
Ahhh, szerintetek hogy éreztem magam?
Nagyon jó volt!
Mivel 1D fanficet írok, így a 5SOS iránti imádatom nem érvényesül annyira nyíltan, de én annyira, de annyira imádom őket is, hogy az elmondhatatlan.
Megszívtuk, mert kimentünk már reggel, de a köcsög olasz biztonságis rossz sorba állított minket, ezért nem volt annyira jó helyünk, mint amilyen lehetett volna, de the things is, hogy rohadtul nem érdekel. Élveztem azt a 9-10 óra várakozást is, amit az aréna előtt töltöttünk, és képzeljétek, hogy többször is láttam a koncerten kívül Ash-t és Cal-t, van róla videóm is, majd megpróbálom valahogy idevarázsolni őket.
Az előzenekar szerintem nagyon trash volt, szörnyen béna tákolmány, de a srácok kifogástalanok voltak, na nem mintha arra számítottam volna, hogy pocsékok lesznek.
Nagyon szeretem a Youngbloood albumot, szóval nem volt olyan szám, aminek ne örültem volna és ne üvöltöttem volna végig, plusz szokás szerint sírtam, mert Ashton akkor egyszerűen van valami az aurájában, amitől automatikusan bőgök, lol.😂
Az olaszok nagyon furcsa természetű emberek, de alapvetően ez egy annyira gyönyörű és csodálatos koncert volt. Nézzétek meg a skacok, meg Andy Deluca instáját, csodálatos projektek voltak, az pedig tényleg szívfacsaróan gyönyörű volt, hogy amikor Calum és Michael beszéltek elkezdtük ordítani, hogy "sei bellissimi", vagyis hogy "gyönyörű vagy", ők pedig teljesen zavarba jöttek és csak nevetgéltek.
Óriási buli volt, szörnyen cuki volt minden és mindenki, és nagyon szeretem őket, meg Olaszországot, a fura olaszokat is, és vissza akarok menni.
Ennyi.
Rakok fel később képeket, ha akarjátok.
Ja, és az Amnesiát olyan szinten végig bőgtük hárman egymásra borulva, hogy a bécsi 1D koncertem féltékeny lenne, ha tudna az lenni. 😂
És elvertem egy rakás pénzt merchre, de boldog vagyok.

View more

Next