Ask @Nevra_Wright:

Hogy tetszett (ha láttad) a Call me by your name?

Szerintem egy különlegesen jó film, igazi kellemes csalódás volt és a legjobb értelemben lepett meg. Sok prekoncepcióval indultam neki, folyamatosan tippelgettem, vártam azokat a klisé plot twisteket, amiket utálni szoktam viszont folyamatosan azon kaptam magam, hogy nem következnek be. Nagyon érzékeny, szép film, baromi erős a hangulata, és valójában baromi egyszerű a sztori (miközben valójában mégsem). Egyszóval nagyon élveztem, és akinek lehet, állandóan ajánlgatom, hogy nézze meg.

View more

Nagyon szeretnék megírni egy történetet leginkább regény, de akár novella formájában is. Viszont hónapok után egy szót se tudtam leírni, ihletem pedig már nagyjából egy éve nincs. Mit tehetnék?

Ha már megvan a fejedben a történet, akkor nem vagy annyira messze attól, hogy leírd. Velem is elő szokott fordulni, hogy fejben már szinte mondatra pontosan megvan, mit szeretnék leírni, de amikor odaülök a gép elé és mered rám a fehér képernyő, egyszerűen lefagyok és úgy érzem, mintha nagyon fáradt lennék az íráshoz és egy betűt se gépelek. De csak azt tudom tanácsolni, hogy ilyenkor is muszáj nekiállni, és leküzdeni ezt az ellenállást. Hiába érzi az ember, hogy amit ír az nem éppen a legjobb, de akkor is érdemes megírni úgy ahogy jön, mert később, amikor visszaolvasod már sokkal könnyebb lesz olyanra alakítani, amilyennek a fejedben elképzelted. Az ember persze utál rossz fejezeteket írni, mert "nem olyan, ahogy elképzeltem", de ha nem írunk egy betűt, se azzal nem védjük meg a fejünkben élő sztorit. Ezzel csak mesterségesen tartjuk fenn a tökéletesség illúzióját, hiszen amíg nincs leírva valami, addig a fejünkben dédelgetett történet nem lesz "elrontva" - hiszen nem is születik meg soha.
Ha viszont még nincs meg a fejedben a történet, csak azt érzed, hogy jó lenne írni valamit, akkor szerintem az ihlethiány ellen az egyik legjobb módszer, ha apró novellafoszlányokkal kezded. Egy új regény nagyon sok előkészítést, kutatást igényel, és könnyen alágyűrheti az embert, mintha egy hatalmas hegyet kéne megmászni., így jobb inkább kicsiben kezdeni. Szokták ihlethiány ellen javasolni, hogy hallgass zenét, meg nézegess inspiráló képeket, filmeket, de én úgy gondolom, hogy ezek nem feltétlenül oldják meg a problémát. Én inkább azt tudom tanácsolni, hogy kezdj el nyitott szemmel járni, figyeld az embereket, szituációkat, bármit, ami egy kicsit is megragadta a figyelmedet (egy nő egy ronda kabátban, egy elkapott beszélgetés a boltban, egy fura hangulat stb.) és gondold tovább. Vedd úgy, mintha ez a ronda kabátos nő lenne a szereplőd, és képzelj el neki egy hátteret, környezetet és lassan ki fog alakulni egy rövidebb történet, amit megírhatsz novellában.
Ezek "ránevelnek" arra, hogy ihlethiányban is találj ihletforrást, és a nagy, regényes-világépítős motiváció nélkül is tudjál történeteket írni. Aztán ki tudja, sokszor ilyen kis szösszenetek beindíthatják a fantáziádat és ami csak novella volt, abból utána egy regény kerekedik. Remélem tudtam valamennyit segíteni, és sok sikert!

View more

Na, pont itt az ideje, hogy megkérdezzelek titeket: hogy álltok a történeitekkel, miket írtok mostanában, vannak-e blogos/írással kapcsolatos tervek az elkövetkező időre? ((meséljetek, dicsekedjetek, panaszkodjatok, ami csak a szívetek nyomja))

Mad
Pont tegnap raktuk ki a Still Life 86. fejezetét, ezzel lassan belépve az utolsó tizedbe. Karácsonykor jön az 100. fejezet és egyben epilógus. Woop, woop.

View more

Mi a boldog élet titka?

Azt hiszem mindenkinek más. Én akkor érzem magam a legboldogabbnak, ha nem vagyok olyasmire kényszerítve, amit nem bírok elviselni.
Ez persze így most elég zavarosan hangzik.
Nyilván van valamiféle kényszer az életemben, hiszen fel kell kelnem időben, be kell mennem az egyetemre/munkahelyre stb. de azzal nincs komoly gondom. A boldogsággal kapcsolatban úgy értem a kényszert, hogy nem kell másmilyennek mutatnom magam, nem kell olyan emberekkel jópofiznom, akivel nem akarok, elmondhatom a véleményem, egyszóval olyan lehetek amilyen. Amint azt érzem, hogy kontroll alatt tartanak vagy korlátoznak ebben, egyszerűen nem bírom elviselni és rettenetesen szenvedek, aminek sokszor az is lehet az eredménye, hogy kapcsolatokat szakítok meg, vagy felmondok bizonyos helyeken, vagy ellenszegülök a felettesemnek, mert btw nem hiszek a tekintélyelvben. De szerencsére többször vagyok boldog mint boldogtalan, mert kíméletlenül gyomlálom magam körül az ilyen korlátozó embereket/tényezőket.

View more

Hogy tetszett a Szárnyas fejvadász 2049?

Nagyon nagyon. Az 82-es eredetit is nagyon szerettem, épp ezért amikor kijött az újnak a trailere, azt éreztem, hogy ez egy jó film lesz. Nem kellett csalódnom, mesterien szép és okos folytatás, a látványvilága egyszerűen lenyűgöző (Deakinsnek hála és csók), de a történet is nagyon sok gondolkodnivalót hagy. Én jól bírom a lassú, kevésbé akciódús filmeket, de akik a pörgős-robbanós-lézerorgiás sci-fikhez vannak szokva, azok azt hiszem nem fogják ezt élvezni. Ennek és az eredetinek is neo-noir a műfaja, amiben eleve benne van egy kissé introvertáltabb, melankolikusabb cselekményvezetés, kiegészülve az egzisztencializmus kérdéseivel, de szerintem épp ettől nagyon egyedi és izgalmas. Az egyetlen kis szomorúságom, hogy azzal a tudattal ültem be a moziba, hogy Wallace szerepére David Bowie-t akarták (csak ugyebár időközben meghalt) és Jared Leto is jó volt, de na... azért fájt a szívem mert minden jelenetnél elképzeltem milyen csodálatos lett volna Bowie ebben a szerepben és díszletben.

View more

Next