~ Méltatlanul korán felkelek, természetesen lekésem a buszom, nehogy egyszer stresszmentes napom legyen.
~ Dolgozok hat órát a mohitóban. Ezalatt meghallgatok nyolc válást, ötven istennyugosztaljajóembervolt halálesetet, divattanácsot adok és pasitanácsot, kinek épp mi kell, koszorúslányruhákat ajánlok a menyasszonyoknak, mindenki ilyen- olyan bajára megoldást találok.
~ Sietve átutazok az egyetemre, bár tengernyi időm van, a buszsofőr mégis inkább átlóban közlekedik a sávok közt, kerülve a buszsávot, mintha leprás lenne, hátha előrébb jut. Három infarktus és nyolc néni, ölemből való kitessékelése után végre megérkezem.
~ Tanulok két órát az egyetemen. Bár ez is túlzás, mert a katalóguson kívül így a legvégéhez közeledve nem sok érdekes történik az órákon, dehát istenem, kell a tanár lelkének a támogatás, hogy jelen vagyunk vele, még ha csak a gyerekkori emlékeit is sztorizgatja nekünk.
~ Hazamegyek sietve, a szemeim addigra már kopogószellemeset játszanak majd, rájövök, hogy nincs otthon semmi kaja, szóval feladom a keresést is.
~ Dolgozok négy órát a szakmai gyakomon, hiszen a kiemelések és a hirdetéskezelések, na meg a honlap nem csinálja meg magát helyettem.
~ Realizálom, hogy már éjfél is elmúlt, másnap pedig hajnalban kelek. Szóval kis lelkifurkával, de úgyis elindítok egy filmet.
~ Három körül végre lefekszem, hogy 4 óra alvás után újrakezdhessem mindezt a szaladgálást.