Rá kellett ébrednem, hogy nem ér számára semmit ez az egész, nem kellenék neki soha. Még, ha jobban küzdöttem volna akkor sem kaptam volna meg őt. Az a feladatom, hogy összeszedjem magam és tovább lépjek. Majd megmaradnak a jó és rossz emlékek egyaránt. Csodálatos volt vele minden és nem mondhatnám, hogy már nem szeretem, sőt még talán jobban, de a szívemnek nem szabad irányítania engem, mert csak a butaságok felé vezetne az utam. Tudom még nem vagyok túl a nehezén, hiszen az elutasítás nekem nagyon fog fájni, és tudom, még száz könnybe fojtott éjjel vár, de erősnek kell lennem. Hisz tudom neki csak arra kellettem. Azt is fogom érezni, mikor a szívem fog vérezni. Tudom soha nem fogom ŐT elfelejteni, hisz szívemen millió sebet ejtett, de nyugi a jó emlékeidet jobban megőrzöm magamnak. Még nem érzem, de tudom, hogy minden jól fog alakulni nélküled, mert azt mondják, hogy az eső után napsütés vár. Csak miután ez az érzés elmúlik már. Tudom még rengetegszer "bele halok" majd ebbe. Remélem szívembe nem ejtenek már többé sebet. <3 <3 :/ :o <3
Őt....magamhoz szorítani.....csókolni vele aludni...és ébredni fel. Vele akarok lenni éjjel-nappal. Míg meg nem unjuk egymást, de mikor szétválunk egy kisebb időre, majd mindketten érezzük, hogy inkább egymással lennénk. Mindössze csak ezt szeretném......vagyis csak ŐT <3 Hogy enyém lehessen, de akkor soha nem adnám senkinek.....soha nem engedném el. Bármit megtennék ezért, hogy ő legalább fele annyira szeressen, mint ahogy én őt. <3
Tudod mit érzek legbelül? FÉLEK! Hogy mitől? Attól, hogy esetleg már nem láthatlak soha többé az életben.....tudod én abba belehalnék, még nem jelentett számomra ennyit senki....mikor meglátlak, a szívem hevesebben ver, összezavarodom, gyorsabban lélegzem és még akkor is csak rád gondolok. Arra, hogy hogyan lehetne az a fantasztikus srác az enyém? Ahogy az idő telik én bizonytalanodom...... már a tükörbe sem tudok nézni.......hányingerem lesz, mert legbelül érzem, hogy soha nem lehetek veled. :/
Köszönöm, hogy hazudtál nekem......legalább volt amit igaznak hittem, de mikor a csúf valóságra rájöttem...te már nem voltál mellettem, de legalább most tanultam belőle...
Gyűlölöm azt ami vagyok, szánom ki ismer, A tükörbe nézek de okádnom kell. Felfordul a gyomrom szemben egy csődtömeg, Ha nem fojtanám magam a vízbe ő mosolyogva ölne meg. :/