@PszichoLOG#15 🇭🇺

Anyavagyok

Ask @PszichoLOG

Sort by:

LatestTop

Hogyan fest életed folyásának a medre? Melyek azok az általad, mások által, vagy a fizikai környezeted révén jelenlévő tényezők, amikhez igazodsz? Mik azok a körülmények az életben, amik meghatároznak téged, amik a leginkább hatással vannak rád?

VTX666’s Profile PhotoVTX
Erre a fél éves kérdésre megpróbálok témánként (tehát három részletben) válaszolni.
1./ A közigazgatásban dolgozó jogász vagyok, házas, két felnőtt nő anyja. Egy közepes (egyre fogyó népességű) és lepusztulófélben lévő észak-magyarországi városkában élünk (de nem itteni születésűekként, csak a lányok születtek itt). Alig várom, hogy a nők korkedvezményével nyugdíjba mehessek, mert igen kiégtem. Életem során négy különböző hivatalban (hatóságoknál) dolgoztam különféle, de mindig macerás, mentálisan nagyon megterhelő munkakörökben. Néhány évig ügyvéd is voltam, de az nem tetszett.
2./Életkorom. ("Boomer " vagyok.) Egészségi állapotom (Volt mivel megharcolni többször is, és más dolgokkal pedig együtt kell élnem.) Családi állapotom (házas), nememből fakadóan pedig gyermeknevelés (volt), háztartásvezetés (jelenleg is). A "vidéki" lét, egy eléggé hátrányos lakókörnyezet és lakóközösségi összetétel mellett.
3./ Szeretteim életének alakulása, meg a sajátomé (egészségi és mentális állapot, munka, magánélet). Érdeklődési körök (eléggé sok minden tartozik ide). Az olvasás és a zene szeretete. Szeretteimmel, meg a többi emberrel való kapcsolat minősége.

View more

Szép napot! Szerinted hogyan lehet jól kezelni a mellőzöttséget?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép estét!
Nem fogom túlmagyarázni de köszönöm, ez is jó kérdés :)
Az én elvem az, hogy ha valaki, vagy egy közösség téged bármiért is nem fogad el, mellőz, akkor nem vagytok "egymáshoz valók". Nincs dolgotok egymással.
Ha az illető, vagy az a közösség nem tisztel téged, nem ismeri fel vagy nem becsüli a képességeidet, az egyéniségedet, akkor neked is negligálnod kell öt/őket, és olyan új ember / közösség felé nyitni, ahonnan megkapod az elfogadást és elismerést.
Ugyanis ha bárkinél vagy bárhol teperni kell, magyarázkodni, "érdekérvényesíteni" állandóan, akkor nem jó helyen járunk...

Related users

Miért nem jön össze a párkapcsolat?

tamaskarolyt25’s Profile PhotoTamás
Nem vagyunk mi, többi askos feljogosítva arra, hogy (ismeretlenül) konkrétan a személyedre szabva kritikus, adott esetben sértő véleményt mondjunk. (Láttam, volt, aki ezt tette.)
Ezért zömmel néhány általános tanácsot tudok adni:
- Lehetőleg személyesen, tehát élőben nézelődj, keresgélj iskolában vagy munkahelyen, haveri társaságban vagy bármilyen közegben, ami számodra hozzáférhető.
- Legyél ápolt, hozd ki testi adottságaidból a maximumot (remélem, ez még a lányok/nők többségénél szempont, nem tudom, mert én idősebb vagyok).
- Iskolázottságodnak, műveltségi szintednek megfelelő lányok között keresgélj, hogy legyenek témáitok a beszélgetéshez.
- Az ismerkedés során a kérdéseitek, közléseitek alapján nagyjából megállapíthatod, hogy az értékrendetek hasonlłt-e. Ha teljesen eltér egymástól a világlátásotok, a nézeteitek, nem hinném, hogy harmónia alakulhat ki köztetek.
- Ha nem is vagy szószátyár, élőszóban vagy akár online levelezésben sem ajánlom az egyszavas válaszokat, üzeneteket, itt askon a profilod ugyanis ilyen. Gyakorold a beszélgetést, hogy majd a lánnyal is jobban tudj társalogni.
- A beszélgetés, ismerkedés során legyél érdeklődő, kérdezd a lányt is magáról. Szerencsés, ha találtok hasonló érdeklődési kört és / vagy hobbit.
Nagyon röviden ennyit tudnék hirtelen javasolni. Kezdd el alkalmazni, ha gondolod, mert ha csak ülsz a gépnél és keseregsz, hogy neked ez nem jön össze, akkor kérdéses, hogy teszel-e a sikerért bármilyen erőfeszítést.

View more

Miert van az, hogy valakinek a szeretlek szo tenyleg csak egy szo jelentes nelkul?? Plz hagyj beken mert osszezavarsz ezzel.

balintkvcs
Sok oka lehet, sők ezek közül több is létezhet együtt abban az illetőben.
Például:
- Nem tanult meg szeretni, nem érzett még igazi szeretetet (szomorú, ha nem részesült ilyesmiben..). Igy nem is tudja igazán, mit jelent, milyen érzés, ezért használja a kifejezést úton.útfélen. Talán hiszi is, hogy ő most éppen szereti a másikat, miközben csak egy enyhe szimpátia az, amit valóban érez,
- Tudja, mi a szeretet, de úgy hiszi (helyesen), hogy ez érzelmi kiszolgáltatottsággal is jár és ettől fél. Fél attól hogy kihasználják, megbántják, csalódni fog, viszonzatlan lesz stb.
- Pesszimista, kishitű ember, aki nem hiszi el, hogy őt lehet szeretni, és hazugságnak gondoljal, ha valaki neki mondja.
- Tudja, mi a szeretet, és azt is, hogy az elköteleződést jelent (ami főleg a párkapcsolatoknál fontos), és nem akarja vagy nem képes felvállalni ezt a felelősséget, elköteleződést.
- Azt szokta mondani az embereknek (hogy célját elérhesse), amit a másik hallani szeretne.
Hirtelen ezek jutottak eszembe.

View more

Olyan szerelme vagy a párodnak, mint amilyet szeretnél majd a gyerekednek? Mit gondolsz az egyenlőségről és az anyagi dolgokról egy kapcsolatban (ki fizessen és mikor stb)?

Olyan VOLTAM sokáig.
Már nem vagyok olyan, de ez a változás alapvetően nem rajtam múlott, inkább válaszreakció.
Boomerként hagyományos elveim vannak. Ha az ismerkedés, udvarlás fázisában vannak, nekem imponálna, ha a fiú / férfi fizetne. Nyilván nem annyit s nem olyat fogyasztanék, hogy koldusbotra juttatnám :)
Ha már pl. házaspár és van közös kassza, voltaképpen
mindegy, de akkor is inkább a férfi (de értelemszerűen ilyenkor ez csak egy külsőség). Ennek ellenére nálunk is előfordul, hogy én fizetek (férjem utál borravalózni akkor is, ha nagyon fincsi a cucc és szuper a kiszolgálás).

Volt már, hogy azért nem kezdtél el megtanulni valamit ami az életben előrébb vitt volna, mert az iskolában mumus tantárgyból is kellett volna tovább képezd magad? 2024.09.03.

kilencvenkilenc’s Profile PhotoƮiƅi (◕ω◕)
Nem volt ilyen az életemben.
A jogi karon volt anno (a szocializmus utolsó évtizedéről beszélünk) néhány olyan tárgy, amit nem szerettem (pl. statisztika, amelynek köze volt a matekhoz, amivel nem voltam kibékülve), de túl lehetett élni fél éves, egy éves időszakokat ezekből.... Ez nem tartott vissza a jogi kartól.

Igazából, most ez nem egy kreatív kérdés lesz, csak új zenéket szeretnék megismerni, így, mindenki csatolja ide a kedvenceit, hátha új gyöngyszemre találok 😌

DupleXDreemurr’s Profile PhotoColdBlood
Régi kérdés, és a válasz is egy "régi" zeneszám, s a feldolgozás sem új. Viszont az egyik kedvencem. Valójában ez a gyerekkórus az új felfedezettem a YT-on, sok olyan feldolgozással, melyeknek eredetijét is szeretem.
Ám ez a csúcs számomra jelenleg:
https://www.youtube.com/watch?v=FUQheX3PSnYPszichoLOG’s Video 170983364570 FUQheX3PSnYPszichoLOG’s Video 170983364570 FUQheX3PSnY

✨Mit gondolsz, mivel javulhatna/nának az életkörülményünk mi magyaroknak? Hogy eljussunk odáig, hogy ne “akarjunk” külföldre költözni egy jobb megélhetésért. ✨

VivienPatriciaBaranyi’s Profile PhotoVivien
Ez nagyon összetett téma, a válasznak is sok területet kellene érintenie, no és én az oldalamon ritkán (és szerintem általában visszafogottan) politizálok. Most is próbálom szélsőséges kifejezések és tartalom nélkül, röviden összefoglalni a véleményemet.
Aki válaszolt már erre a kérdésre, szinte mindegyik a "kormányváltással" kezdte. Én is ezzel kezdem, csak jelenleg kivitelezhetetlennek tartom, mert nem látok opcionálisan kormányzásra alkalmas közéleti személyeket, csoportosulásokat. Az én felfogásom szerint a helyzet nem javulna a jelenleg ismert közéleti "felhozatal" ismeretében...
Várom, hogy megjelenjenek a közéletben valóban megbízható, hiteles figurák, de azt hiszem, ez manapság (is) irreális elvárás. Ha nagyon ritkán ilyen politikusaink feltúntek, vagy belehaltak, vagy eltávolították őket. Megélhetési "politikusok" évtizedeit éljük a rendszerváltás óta. Sőt, talán régebben. Én dolgoztam már a '80-as években is. Ott is megvolt az urambátyám-stíl és módszerek, de közel sem ilyen mértékben és ennyire pofátlanul, gátlástalanul történtek a dolgok. Meglátásom szerint egyébként nem csupán a közéleti személyeknek, hanem társadalmunk zömének volna mit változni "nyakon felül", felfogásban, értékrendben, hozzáállásban mindenféle szempontból.
Nem megyek részletekbe, de elmondom, hogy engem, mint egyik oldalhoz sem tartozó "arany középutas" értékrendű embert/állampolgárt, kellemesen lepett meg egy 27 éves magyar lány YT-videója az elmúlt napokban arról, hogy miért költözik haza 7 év után Angliából (az angol férjével, aki alig várja, hogy ideköltözzön). Aztán pár nap múlva a videójának negatív kommentjeit ismerteti és véleményezi, főleg azokét, akik azt gondolják, kormánybérenc...
Már régen rájöttem, a világ nem csupán fekete és fehér, hanem alapvetően a két véglet közötti széles színskálában találhatóak a trendek, események, döntések, s az igazságok, tények :)
(Nem véletlen, hogy nem közlöm a hölgy felhasználói nevét és nem linkelek be semmit, akit érdekel, megtalálja. Viszont mindenképpen nézze meg az alapvideója után a kommentekre ragálót is!!!! SŐT! A rengeteg kommentet külföldön élő magyaroktól.... Úgy lesz teljes a kép.

View more

Akit érzékenyen érint a téma, az törölje a kérdést! Miért tabu mai napig a halál? Mit gondolsz a mexikói halottak napjáról? Miért nem tudjuk elfogadni, hogy az életünk szerves része? Esetleg lehetne valahogy "könnyíteni rajta", közelebb hozni, elfogadhatóbbá tenni? Amikor gyászoltál, neked mi segíte

Hű, de régi kérdéseim vannak!...
Szerintem a halál "az élet része", és én sosem kezeltem tabuként. Abnormálisnak tartom, mikor egy kisgyereknek pl. hazudnak, hová tűnt a mami, vagy bármelyik elhunyt rokon, és a temetésre sem viszik el stb. Éppen ezzel gerjesztenek valakiben indokolatlan félelmet és rettegést a haláltól sokan, és ez hülyeség. Sosem kezeltük tabuként a halált. Idősebb kislányunk még rövid ideig ismert három dédmamát. Egyiknek a halálakor elvittük a temetésre, és ott kifejezetten hisztizett, (3-4 éves volt), követelte, hogy megnézhesse a nyitott koporsóban s a ravatalozóban. Nagy nehezen ráálltunk. Megnézte, megnyugodott, és ezzel felfogta, hogy többet nem tud beszélgetni dédivel, mert testileg ő már nem lesz köztünk.
Nem tabu a halál, az életünk során sok szerettünket (rokonokat, jó ismerősöket) veszítünk el, és ez természetes. Az egyes világrészeken, kisebb-nagyobb közösségekben különféle módon állnak a halál kérdéséhez, az elhunytak elbúcsúztatásához is.
Nálunk valamiért ezt is furcsán kezeli még sok család.

View more

Ki mit csinal?

anonymustar22’s Profile Photokozodhozza
(Még táppénzen.) Ma mostam, teregettem, porszívóztam, mosogattam x alkalommal, rendezkedtem, és férjemmel megcsináltuk a hétvégi nagybevásárlást (direkt este mentünk, ha korábbi órában megyek ki, szerintem rosszul lettem volna, ma itthon is megszédültem párszor, holott klímát, ventilátort is használok).
Egy King-könyvet is olvasok ismét :) Tévéztem is néha, most este pedig feljöttem az asztali gépre. Én csak ezen internetezek, a telómat nem vagyok hajlandó arra használni (egyelőre tuti nem).

Mi az ami meg tud nyugtatni?

anonymustar22’s Profile Photokozodhozza
Szituációtól függ, hogy mit "alkalmazok".
- Van, hogy csak legyintek, és "elengedem" a nyugtalanságomat, tehát nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam és mással kezdek foglalkozni.
- Van, hogy hagyom egy darabig magam idegeskedni, miközben a dolgon, a kiváltó okon gondolkodom, aztán vagy megszűnik magától, vagy elterelem a gondolataimat róla.
- Van, hogy kibeszéljük másokkal a nyugtalanság okát élőben vagy más módon (teló, messenger stb.. Ez akkor alkalmaható számomra, ha mást is élénken érint a dolog és nem kizárólag a saját problémám.

Te milyen kérdéseket kapsz a leggyakrabban? Esetleg milyen kérdésekre válaszolsz szívesen? Van olyan kérdés, amit nem tettek még fel, pedig szeretnéd megválaszolni?

DupleXDreemurr’s Profile PhotoColdBlood
Régi a kérdésed, talán már olvasni sem jársz fel...
Manapság jóformán már csak Sophrone kérdez minket, ő viszont érdekes és elgondolkodtató kérdéseket tesz fel. Néha napokig nem tudok válaszolni, de amikor eszembe jut mégis valami használható gondolat, szívesen felelek rájuk. Nem tudnék olyan kérdést említeni, amit még senki nem tett fel, pedig nagyon szeretnék rá válaszolni :)
Nem szeretem a koromat, meg intim dolgokat firtató kérdéseket, és utálom a trollokat is (nagyon unhatnak élni, a lelkivilágukról meg inkább ne essék itt most szó).

Szép napot! Gyakran jegyzetelsz? A papír vagy a digitális formát részesíted előnyben? Ha szoktál, főként milyen témákban készítesz jegyzeteket?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot!
Néha írogatok (pl. élményeket novella formában, meg "hálanaplót" stb.), de ez ritkább. Viszont gyakran jegyzetelek értekezleten, meg bevásárlási listát, fontos elintézendők listáját - és mindig, mindent kézzel írok, papírra, tollal :) A telómat sem használom pl. "jegyzetelésre", meg úgy egyáltalán semmiféle kütyüt.
Jómagam nagyon fontosnak tartom, hogy megmaradjon a kézzel írás tudománya, és ne essen az emberiség globális visszabutításának áldozatává.
A közelmúltig leveleket is írogattam idős embereknek, még két hónapja is írtam egyet (egy 88 éves rokonomnak).

Kinek mi a mai program? :D

gdjnng3696’s Profile Photogjwkaj
Viszajött a hőség. (Nem is ment el olyan messzire...)
Következésképp egy működő ventilátor mellett készül a negyven+ C-os konyhában a csontleves meg a csikóstokány...Azért csak most, mert szombaton későn és bőségesebben reggelizünk és "estebédet" főzök.
Ha lesz még erőm, akkor porszívózni fogok meg este talán vasalni. Tervezek kicsit videókat nézni (egy Tóth Bettinát már megnéztem), esetleg újságot olvasni és tévézni. Ma éppen könyvszünetet tartok, mivel tegnap fejeztem be egyet, a következőig "le kell ülepíteni" :)
Kimenni a szabadba (bár kéne mozogni) ilyen időben nem tervezek.
(Juhé! Ezekben a percekben követni kezdett a 3000.-ik emberke. Megjegyzem: kb. 5-8 ember jelzi valahogy, hogy egyáltalán olvas...Jó, tudom, a 3000-ből már inaktív legalább 2900, minthogy ez már a 12. évem itt askon :))

View more

Szép napot! Gondolj, kérlek, a legszebb helyre, ahol valaha jártál! Ha el kellene magyaráznod egy vak ember számára, hogy milyen az a hely, mit mondanál neki? Látványt, érzéseket, illatokat, elvont hasonlatokat és bármit bevonhatsz, csak minél érzékletesebb legyen a számára!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép estét!
Mindenképpen azzal kezdeném (mint láttam másoknál is), hogy nem mindegy, kinek magyarázol. Aki látóként is élhetett valameddig és csak azután vesztette el a látását, nyilvánvalóan emlékszik színekre, formákra, fogalmakra, tárgyakra, és neki lehet hasonlatokkal is magyarázni. Aki soha nem látott, és fogalma sincsen arról, hogy mi milyen színű (egyáltalán, hogy a dolgok különféle színűek s melyik milyen) és formájúak meg méretűek neki szinte lehetetlen szavakkal "megmutatni, lefesteni" egy helyet...Csak a saját életében előforduló, többnyire általa használt, kitapogatott, megszagolt srtb. tárgyakahoz hasonlíthatsz bármit is számára, plusz vannak olyan dolgok, melyekről tudja, hogy létezik, hogy mire való, de soha nem láthatta.
Jártam sok szép pontján Európának, de nem tudnék egyetlent kiemelni. Talán úgy általánosságban próbálnám érzékeltetni vele, milyen egy )pl. homokos) tengerpart (ami engem mindig elbűvöl). Talán először a tenger méretét próbálnám érzékeltetni vele. Kiindulhatnánk abból, hogy említenám a fürdőkádat (amennyiben használ ilyet és méretével tisztában van), majd azt mondanám, hogy sok-sok, megszámlálhatatlan mennyiségű fürdőkádnyi vizet képzeljen el mély mederben (itt említeném, hogy a Föld bolygó felszínén hány % az óceán, a tenger a földrészekhez, szárazföldi részekhez képest). Elmondanám, hogy amikor állsz a homokos parton (a homok fogalmával feltehetőleg tisztában van és járkált is már homokban), látsz a végtelen mennyiségű, hatalmas vízből egy kis részt, és az általad látott "kép" alsó harmadán hullámzik a víz, felette pedig az égboltot látod, ahol repkednek madarak, repülőgépek. Még el lehet mesélni, mi az, ami előfordulhat egy tengerparton.
Természetesen ez is csak akkor működik, ha a vak ember nem a tengerparton él, vagy nem járt még ilyen helyen...
Bajban volnék, maradjunk annyiban. Még csak azt sem tudnám érzékeltetni azzal, aki sosem látott, milyen csodaszép, gyönyőrű kék az Adriai-tenger sok helyen...

View more

Szép napot! Az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest összességében inkább pozitív vagy negatív irányba változott az életed? Ha van kedved, mesélj róla!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot!
Egy év alatt kaptam egy újabb rémísztő diagnózist, majd egy radikális műtétnek vetettem alá magamat, és 8 hónapot töltöttem táppénzen. (Hivatalosan a betegséggel összefüggésben, de a nagyfokú kiégésemen, és a több évtizedes fáradtságomon is segített talán.) Közben megtörtént egyik lányom esküvője, és készülünk a másikra, ami heteken belül lezajlik :) A betegségnek nincsenek újabb tünetei, remélhetőleg megoldotta a műtét és segít rajta a gyógyszer is, amit szednem kell.
Családilag férjemék famíliájában anyósom elhatalmasodott demenciája és apósom magas kora (87) miatt kialakultak testvérek közötti konfliktusok, illetőleg a sógornőm gonoszabb és bolondabb lett, mint eddig volt (amit az is jelez, hogy a férjét is állandóan pangálja a bátyja, vagyis férjem ellen, no meg nem akar eljönni a keresztlánya, a fiatalabb lányunk esküvőjére.
Összegészében nem tudom megmondani, hogy az egy évvel ezelőtti állapothoz képest hogy állunk - talán mégis negatív irányú a változás, ha minden jelentősebb történést figyelembe veszünk.

View more

Mindjárt vége a nyárnak. Kinek hogy telt?

honey66066’s Profile Photohoney
Táppénzen itthoni gyógyulgatással, az itthonlétet kihasználva selejtezésekkel, adományozásokkal, 2 napos wellnessezéssel, esküvőre készüléssel (az idén már másodszor, de harmadik lányunk nincs...), az olimpia nézésével, túléléssel ebben a hőségben. E nyaramat támogatták: 2 ventilátor, egy klíma (az egyik szobában), jeges vízzel teli flakon nálam (minden esetben, amikor kiléptem a forróságba). Ja, a napokban voltunk egy szabadtéri színházi előadáson is.

Szép napot! Általános iskolás korodban jártál bármilyen szakkörre? Ha igen, mennyire vannak átfedésben a mostani érdeklődési köreiddel?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot!
Koromból adódóan régen voltam általános iskolás :)
Emlékeim szerint jártam órák után egy csecsemőgondozási tanfolyamra, amit védőnő tartott. Később anya lettem ugyan, de akkorta már másféle gondozási eszközök és körülmények voltak, mint mikor csak oktattak, 12-13 évesként. Eltelt közben 20 év. Nem tudom felmérni, hasznos volt-e az a kis tanfolyam (ahol műbabán gyakoroltunk természetesen). A csecsemőgondozás annyiban érdekelt, mint leendő anyát.
Semmi egyéb szakkörre nem jártam, emlékeim szerint nem is volt olyan, ami megfelelt volna a humán érdeklődési körömnek. A '70-es évek végén ez a "szakkörösödés" még kevésbé volt jellemző Magyarországon.

Szép napot! Szerinted mostanában a külsőd és a belsőd összhangban van egymással? Miért (nem)?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép (ünnep)napot!
Gondolkodom ezen, mióta elküldted, és most is ott tartok, hogy nem tudom, mit válaszolhatnék érdemben, de megpróbálom.
Ha profán akarnék lenni és nagyon leegyszerűsítve válaszolnék, azt kéne mondanom, jelenleg ugyanolyan "féloldalasnak" és problémásnak érzem a lelkem és a mentális állapotomat, mint amilyenné (több egészségügyi okból) a testem is vált/ válik. Nem csupán a csonkolásos műtétre gondolok. Én kétoldali csípőficammal születtem (apai ágon, ha meggondolom, furcsán mentek a nők, mindenkinek volt csípőgondja), de milyen a sors, az édesanyám a születésemkor éppen gyógytornász volt, és kikezelt még babaként. Most viszont, leélve életem zömét, mintha kezdene előjönni jobb oldalon a dolog. Fáj a csípőm, meg lesugárzik a jobb lábam több részébe, és ez néha több-kevesebb járási problémát is okoz. Nekem, aki sokszor "rohantam" az utcákon meg mindenhol...
Amúgy a testem is rengeteget változik (a súlyom többnyire pozitív irányba, egyéb eltéréseimre viszont ezt nem monhatom). Időnként az arcom kisimultabb (hiszen 8 hónapig voltam itthon táppénzen, és az itthoni melókat pedig váltogathattam pihenésekkel, kikapcsolódással), mint mikor melózok odabent 9-10 órát. Másrészt viszont a hőség eléggé megvisel, ezért rosszabb napjaimon mégis leharcolt a kinézetem. (Ismerőseim mégis azt szokták mondani, jól nézek ki, persze azok, akik tudják, hogy már "második menet" volt a kórságból...)
Összegezve, jelenleg a testem diszharmóniája nagyjából tükrözi a belső viharokat és az általános közérzetemet. Ezért kérdésedre a válasz: igen.

View more

Inkább optimista, vagy pesszimista vagy? Miben nyilvánul ez meg?

Nagyon pesszimista voltam sokáig (annak neveltek), de aztán - több ok hatására - idővel változott a helyzet. Nem tudnám egyik végletbe sem sorolni magam, ugyanis látok sok mindent, átélek még többet :) és azt mondanám: azt a tényt, hogy él(het)ek, összegészében pozitívan értékelem, egy hihetetlen lehetőségnek tartom. A betegségeim okán megtanultam becsülni a legkisebb pozitívumot is, miközben ugyancsak látom, ismerem az ellenkező "oldalt" is, és a két végpont közti széles skálán előforduló, általam ismert tényeket, történéseket, trendeket ugyancsak.
Szóval realistán optimista vagyok (vagy optimistán realista). Ha nem volna bennem jó adag optimizmus, nem tettem volna meg mindent, hogy gyermekeim legyenek, és nem várnám a majdani unokáimat. Annak ellenére, hogy nincsenek túlzott illúzióim az emberiség jövőjét illetően, mégis észlekek nekem tetsző trendeket is és - óvatosan, de - bízom kedvező változásokban.
Ez a saját meglátásom, de most az ask névtelen "megmondója" körbeküldte véleményét néhány felhasználóról, és engem az ask legnegatívabb emberének titulált :)

View more

Ha kínai/ vagy ázsiai országból lenne a főiskolai szaktársam azzal hogy tudok szót érteni? Remélem angolul is tud.

kisgreta12’s Profile Photokisgreta12
Eltaláltad. Az ázsiai diákok, főleg ha bevállalják, hogy külföldön (pl. Európában, USA-ban) járnak felsőoktatási intézménybe, általában beszélnek angolul (rá is kényszerülnek a helyzetből adódóan, s az angol a legkézenfekvőbb számukra, mert otthon is tanítják nekik).

Next

Language: English