rawli

Szeretem azt hinni, hogy naaaaaaagyon sok oldalú a személyiségem, és bárkivel eltudok beszélgetni amíg az érdeklődés fenn áll.
Ha a személy akivel beszélek azt mutatja, hogy inkább belsős dolgokról tud könnyebben beszélni és a kevésbé komoly dolgokkal nincs annyira komfortos helyzetben, akkor inkább a komolyabbik oldalam mutatom, és próbálok neki támogatást adni.
Ha valaki inkább nem megy bele a mély dolgokba, akkor én is lightosan veszem és próbálok egy pozitív légkört fenn tartani. Ha valaki nagyon keveset ír, és azok is üres dolgok, akkor nem erőlködök és tovább állok.
Sok sok módon tudok beszélgetni emberekkel, de ezt leginkább azok tudják akik a kutatásomra jelentkeztek, mert mindegyikkel más módon beszélgetek, és eddig mindegyiknél hibátlanul sikerült csoportosítanom is őket (persze azokat kivéve akik nem rég óta vannak a képben).

---

A legjobb dolog amit tőlem megtanulsz az az, hogy hogyan tudj magad alá építeni.

View more

Oy.
Nemrégiben írtam arról, hogy régen egy teszt / kutatáshoz kerestem embereket beszélgetni / megismerni őket, hogy picit könnyebben átlássak az emberi tulajdonságokon és csoportokon.
Így három évvel később ismét szükségem lenne vállalkozó szellemű emberekre, akiknek van mondanivalója és nem okoz neki gondot, hogy mesélnie kell magáról.

---

Természetesen az egész beszélgetés kétszemély között marad, de semmi olyat nem kell mondani ami túl személyes, ez mégis csak egy sima kutatás, nem a bankszámlakivonatod érdekel.

---

Három kérésem van. Az egyik, legyél legalább 16 éves és kérlek a "telefon amit kértem karácsonyra nem lett meg, így depressziós vagyok" sztori maradjon ki.
Második az, hogy ne akarj átformálni történeteket, ha nem akarsz őszintén beszélni valamiről, inkább mondj olyat ami nem annyira személyes.
Harmadik, kérlek úgy "jelentkezz" erre, hogy alap dolgokat azért tudnom kell rólad, és mivel ez emberismeret és traumához köthető, adj egy vonalat amin ellehet indulni, ne nekem keljen tapogatózni.

---

Ha érdekel, akkor kérlek névvel küldd el a facebookod kérdésbe, (persze nem fogom megválaszolni) és felkereslek.

---

Előre is nagyon köszönöm azoknak akiket érdekelni fog.

View more

Nagyon sokan kérdezték már ezt de szándékosan nem válaszoltam meg, mert nem akartam beismerni nagyon sok dolgot ami megadta a "lökéseket".
Az aki régóta követ az tudja, hogy amikor az askozásom elején voltam, akkor pont egy nagyon szar időszakban voltam, és letagadni nem lehetett a depressziót ami rajtam uralkodott, és mivel nem tudtam szinte semmit, ezért még rejtegetni sem nagyon sikerült. @Parlandorka volt az aki ajánlotta, hogy szerinte kéne kicsit olvasnom pszichológiával kapcsolatos dolgokat, mert szerinte jó eszem lenne hozzá, és a régi fájdalmak + tapasztalat sokban segítene feldolgozni és felismerni bizonyos helyzeteket, szóval így tettem.
Elmentem másnap egy könyvtárba (ez 2013 körülbelül azt hiszem) és külön úgy kértem könyveket, hogy olyan legyen beleírva ami a traumákhoz köthető, de mivel nem értettem még teljesen, hogy mi mihez köthető, ezért utána próbáltam minél lejjebb ásni, és saját magamon teszteltem le, hogy melyik traumához tudnám kötni magam, és abból ások lefele amit tudok.
Idővel (5-6 hónap) már képes voltam kicsit jobban átlátni, hogy mi miért történik, és askra kitettem egy olyat, hogy "pszichológiai anyaggyűjtés miatt keresek olyan embereket, akiktől nincs távol a depresszió fogalma". Az egyetlen kikötésem az volt, hogy legyen idősebb mint 18 éves, és legyen nyitott annyira, hogy mondja el a konkrétumokat. Nem hazudok ha azt mondom, hogy meglepően sok ember jelentkezett, azt hiszem legalább 60 ember írt, abból csak 10-11 volt olyan amit nem tudtam komolyan venni teljesen, az összes többi nagyon érdekesnek bizonyult, és akármennyire meglepőnek tartom a mai napig, az összeset sikerült legalább nagyon minimális szinten megbeszélnem az egyénekkel, és van akivel a mai napig is tartom a kapcsolatot, szóval azt hiszem pár hónap alatt kinőtt bennem egy érzék erre.
Természetesen ez nem állította meg bennem a nyomor érzését, és a szuicid hajlamon kívül szinte semmi nem változott bennem, sőt még rosszabb is lett, mert bipoláris lettem, és ez a mai napra már teljesen kialakult. Szinte soha nem érzem jól magam a bőrömben, és az esetek túlnyomó többségében álarcot használva beszélek emberekkel, mert egyszerűen az utóbbi 3 hét miatt már egyáltalán nem merek senkiben megbízni. Minden amit 5 évig fejlesztettem magamban csak annyira volt jó, hogy másokon segítsek, én meg szarul legyek tőle, ami valójában annyira nem is érdekel.
Ha választanom kell, hogy tíz tényleges embernek segítek, vagy saját magamat ápolgatom, akkor inkább választom a másik tízet.

---

Leginkább a trauma és emberismeretre vagyok "kiélezve", nagyon jó emberismerő vagyok, és rettentően hamar kiszűröm azokat az embereket akikkel nem tervezek egy "légtérben" lenni, persze ettől függetlenül beesnek bakik, amin az utóbbi és következő napokban csiszolok(/ni fogok).

View more