Ask @SpiritBliss:

Milyen gyakran jársz bulikba?

Soha. Fiatalabb koromban sem jártam soha buliban, most meg már főleg nem nekem való. :) Nem szeretem a túl hangos zenét, mert nem lehet beszélgetni tőle, táncolni nem nagyon tudok, alkoholt sosem iszom és az ittas embereket sem igazán szeretem a közelemben tudni. Valamint nem nagyon vagyok oda a tömegért sem. Szóval, a bulik nem az én közegem. :)
Inkább a barátaimmal töltöm az időt otthon vagy egy kis kávézóban, teázóban, és ha néhanapján megyünk valahová, akkor kulturális programokra járunk, mint pl. könyvvásárok, mozi, cirkusz és hasonlók. :) Számomra ezek jelentik az igazi szórakozást. :)

View more

Miért nem tudtál eddig munkát találni? Neked nem az a lényeg, hogy munka legyen, amiért fizetnek, mint sok embernek?

Azért, amiért rengeteg más ember sem talál munkát jelen pillanatban az országban, de köszönöm kérdésedet. :)
Egyébként, jelentkeztem én már mindenhová, ahová tudtam, még a Mekibe és a Tescóba is, sőt, takarítani is. De az ilyen helyekre nem vesznek fel, mert túlképzett vagyok, és többet kéne ezért fizetniük nekem, mint egy diáknak vagy egy általános iskolai, középiskolai végzettséggel rendelkezőnek, így pedig nem éri meg nekik engem alkalmazni. Más helyeken az a kifogás, hogy még nincsen gyakorlatom, megint más helyek esetében meg egy munkára több százan jelentkeznek, és általában azt veszik fel, akinek már több évnyi tapasztalata van.
Lehet, hogy nem vállalnék el bármit, de ez nem annak köszönhető, hogy lenéznék bármiféle munkát, hanem más praktikus okoknak, pl. annak, hogy most is van némi keresetem, és lehet, hogy más munkával kevesebbet keresnék, és így nem érné meg váltani (vagyis félretenni az írást, vagy évi 1-2 könyv helyett 3-4 évente írni egyet munka mellett).
De nem adtam fel, folyamatosan nézem az álláshirdetéseket, nap mint nap, ahogyan eddig is, mindenre jelentkezem, amihez vagy nem kell végzettség, vagy megfelel hozzá a végzettségem, és egyszer csak lesz valami. :)

View more

Odaadnád a karriered a szerelemért?

Nincs karrierem, de ha lenne, akkor ideiglenesen odaadnám a szerelemért. Pl. ha a párom lebetegedne, akkor az lenne számomra a legfontosabb, hogy ápoljam, elősegítsem a gyógyulását; vagy ha külföldre kéne mennie egy időre, akkor mennék én is vele itt hagyva a munkámat. De úgy gondolom, hogy ha valóban szerelemről van szó, akkor a párom minden erejével azon lesz, hogy támogasson engem az álmaim megvalósításában (ahogy én is támogatom őt). Vagyis tudnám, hogy ha ideiglenesen fel is kell adnom az álmaimat, karrieremet, amint vége az adott időszaknak, ő újra segít nekem abban, hogy tovább építgethessem az álmaimat. :) Tudom, hogy hosszú évszázadokig azt nevelték belénk, hogy a nők feladata, hogy mindenről lemondjanak a férfiért, a szerelemért, a családért, de én úgy gondolom, hogy ez nem jó. Egy ember, akár férfi, akár nő, ha le kell mondania véglegesen a párja miatt valamiről, ami tényleg fontos számára, akkor nem tud igazán boldog lenni, mindig marad benne valamiféle üresség, mert nem teljesítheti ki önmagát minden téren. És így a szerelmi élete sem lesz boldog. :) Ha egy szerelem igazi, akkor az nem a lemondásokról szól, hanem egymás kiteljesedésének támogatásáról. :) Kölcsönösen. :)
Adriról magyarra lefordítva és rövidítve: ha egy férfi valóban szeret engem, akkor megérti, hogy az írás milyen fontos számomra, és nem akadályoz, hanem támogat benne. :) Ahogyan én is támogatom őt a saját álmai megvalósításában. :)

View more

Szerinted mikortól nem ciki szűznek lenni?

Azt akartad kérdezni, hogy hány éves korig nem ciki szűznek lenni? Szerintem, soha nem ciki. Az ember akkor veszítse el a szüzességét, amikor tényleg eljött a megfelelő ember, akinek örömmel adja oda magát. És ne azért veszítse el, mert úgy gondolja, ciki már, hogy szűz, hanem azért, mert szereti azt a másik embert, és valóban vele szeretne lenni szexuális értelemben is. Lisa Kudrow, a Jóbarátok egyik főszereplője 31 éves koráig szűz volt, mert úgy gondolta, hogy csak a férjével szeretne majd lefeküdni, és annyi idősen találta meg az Igazit. Én becsülöm ezért. :)
Szóval, nem ciki szűznek lenni, akárhány éves is az ember. Az ciki, ha olyasvalakire pazarolja a szüzességét, aki nem érdemli meg, csak azért, mert meg akar felelni mások elvárásainak. :)

View more

Felvennél valaha egy autóstoppolóst?

Nincs autóm, de ha lenne, akkor sem szorulna valószínűleg stoppolásra, mert nem lyukas autót vennék. XD Autóstoppost pedig nem vennék fel, mert sajnos ez egy olyan világ, ahová kell az egészséges túlélőösztön, és ránézésre nem lehet megmondani valakiről, hogy szegény diák, akinek nem futja buszjegyre, vagy pszichopata sorozatgyilkos.

View more

Mennyire igyekszel közös hangot találni egy forróbb vérmérsékletű vagy épp egy gyengébb értelmi színvonalú emberrel, ha tudni lehet, hogy egy ideig vele kell dolgoznod, de egész más elképzelései vannak a világról, mint neked? Megkísérled egyáltalán?

Szabó Gábor
Hála az égnek, eddig olyan kollégáim voltak, akikkel jól kijöttem. Volt köztük hevesebb vérmérsékletű (gyengébb értelmi színvonalú nem), de ő is rendes volt, így könnyen kezeltem a hevességét. Szóval nincs tapasztalatom abban, hogy milyen nehezen kezelhető kolléga mellett lenni nap mint nap.
Viszont elég sokféle emberrel foglalkozom a munkám során, vannak köztük kedvesek, értelmesek és persze nehezebb esetek, heves vérmérsékletűek is. Azt hiszem, jól kezelek majdnem mindenkit. Legalább is, még sosem volt komolyabb problémám az ügyfelekkel, és a főnökeim is azt emelik ki pozitívumként a munkámban, hogy jól kezelem az embereket, ügyesen bánok és szépen beszélek velük.
Persze, egy nehéz természetű kollégával nehezebb dolgom lenne, mert az nem megy el, amint kiszolgáltam, de remélhetőleg továbbra is szerencsés leszek, és csak értelmes, kedves emberekkel fogok együtt dolgozni. :) Ha pedig mégsem lesz szerencsém, akkor persze, megpróbálnám megtalálni a közös hangot valamilyen módon. Elég türelmes ember vagyok hozzá, azt hiszem...

View more

és miért nem tanítassz?

Azért, amiért még sokan nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni. Elvárják a tapasztalatot, de az ember nem tud tapasztalatot szerezni, ha az egyetem után senki nem ad neki esélyt, mert nincs tapasztalata. Ördögi kör. Ezért is tartanám jobbnak, ha a 4-5 egyetemi évből legalább 1-et csak azzal tölthetnénk, hogy egy tanár mellett segítünk amolyan tanársegédként egy gimiben. Ezzel a tanár dolgát is könnyítenénk, és mi is tapasztalatokat szerezhetnénk. Ehelyett most 5 évig szinte csak elméletet tanulunk, igaz van tanítási gyakorlat, de az olyan minimális, hogy szinte semmi. :-/ És épp ezért nem is számít a munkaadónál tapasztalatnak. :-/

View more

miért nem válaszolsz minden kérdésre ,ha őszinte vagy?

Mert vannak olyan kérdések, amelyek válasza nem tartozik idegenekre, vagy épp az adott kérdés és válasz nem erre az oldalra való szerintem. :) Nem válaszolok erotikus kérdésekre, mert szerintem nem illő mások bugyijában turkálni még virtuálisan sem. :) Nem válaszolok a családommal mélyebben kapcsolatos kérdésekre, mert ők a magánéletem részei, és nem nyilvánosságra való az életük. :) Valamint a politika sem hiszem, hogy erre az oldalra való (bár arról privátban vagy a megfelelő nyilvános oldalakon örömmel elbeszélgetek bárkivel). Nem celeb vagyok, hogy az életem minden része a nyilvánosságra tartozzon, viszont, azokra a kérdésekre, amelyek másokra is tartoznak, teljesen őszintén válaszolok. Ennyi. :)
Az, hogy valaki nem érzékeli, milyen kérdést illik egy idegennek feltenni és milyet nem, nem hiszem, hogy az én hibám. :)

View more

Mi volt a legszebb dolog, amit valaha valaki neked mondott?

Két ilyen szép emlék jut eszembe... Az egyik, mikor egy randi után azt mondták nekem, hogy nem láttak még szebbet annál, mint mikor ültem az illető mellett egy padon, és fújta a hajam a szél. Nem tudom, mennyire volt igaz, akkor annak éreztem, és jól esett. :)
A másik emlékem a legjobb barátnőm unokájáról szól, aki akkoriban volt 7 éves. Először találkoztam vele, és azonnal megszerettem, ahogyan ő is engem. Közölte, hogy ooolyan szép vagyok, jó és kedves. És olyan cuki volt. :D Az a jó a gyerekekben, hogy még nem mosta át a média és a világ az agyukat, és abban is észreveszik a szépet és jót, aki nem feltétlenül a világ által elvárt szépségideálok közé tartozik. :) A kisfiú azóta is a szívem egyik csücske, és igazi kis úriember. Legutóbb a cipőmet dicsérte meg. Azt hiszem, a barátnőmék tökéletes férfit nevelnek belőle. :D

View more

Hiszel a sorsban?

Most már igen. :D Pont tegnap gondolkoztam azon, hogy írok a sorsról egy bejegyzést a blogomra, az, hogy ezek után ma pont ez a kérdés várt itt rám, bizonyítja, hogy létezik a sors keze. :D
Viccet félretéve, én általában hitetlen vagyok. Ez azt jelenti, hogy csak abban hiszek, amit már én magam tapasztaltam vagy bizonyították tudományosan. Amit még nem bizonyítottak vagy nem tapasztaltam, arra sem mondom, hogy biztosan nem létezik, de csak elméletnek tartom, nem biztos ténynek.
Viszont a sors már annyiszor bizonyította számomra, hogy létezik, hogy lassan megszámolni sem tudom. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy ha épp kiborulok, ha épp úgy érzem, hogy nincs értelme ennek az egésznek, akkor pont aznap (nem egy nappal előtte, nem egy nappal utána) kapok egy extra kedves levelet, üzenetet valamelyik olvasómtól, ami visszaadja az életkedvemet és a céljaimba vetett hitemet. :) Ez tényleg nem lehet véletlen. A sors az utamon akar tartani, és az olvasóim szeretetét használja fel ehhez. :)

View more

Szerinted miért ítélik el a kövér embereket? És miért csak a pálcika lányokat tartják gyönyörűnek? Ezzel nagyon tönkre vágják a fiatal lányok önbecsülését, köztük az enyémet is. Spirit, olvastam, hogy Te is teszel az alakodért. Elárulnád, hogy mit? Egy kétségbeesett lány

Minden kornak van szépségideálja. Régen a duci nők voltak vonzók, ma a soványak. Ebből is látszik, hogy a szépség relatív, mindenki lehet szép. A mai világban a soványságkultusz sajnos eldurvult az ostoba szennymédia miatt. Azt sulykolják belénk, hogy csak a vékony nő szép. Hülyeség. Egy duci lány is lehet szép. Hidd el, sok férfi odavan a duci lányokért.
Ahhoz, hogy mások szépnek tartsanak, az a legfontosabb, hogy igazán nőnek érezd magad. Nekem 4 dolog segített:
Öltözködés: Utálok ruhát venni, de amióta elkezdtem nőiesebben öltözködni, nőiesebbnek is érzem magam. Találd meg a stílusod, nekem a nőies felsők jöttek be. Egy farmer, egy szép nőies felső, és máris vonzónak érzem magam. Ne kövesd el azt a hibát, amit én, évekig szinte csak feketében jártam, mert el akartam rejtőzni mások elől. Hiba volt. Jó néha a fekete, de kellenek a színek. Tapasztald ki, mi áll jól, és ne félj nőiesen, színesen öltözködni.
Smink: Nem szeretem az erős sminket, pár évvel ezelőttig soha nem sminkeltem magam, feleslegesnek tartottam. Nem az. Csak tudni kell a határokat nőies és túlzás között. Én a szemem alsó részét húzom csak ki szemceruzával, aztán szempillaspirál, egy kis szemfesték (nem túl erős) és szájfény. Nem túl sok, mégis nőnek érzem magam tőle. Nem kell nap mint nap festeni magad, csak akkor, amikor jól esik.
Kiegészítők: Több mint 20 éven át ugyanazt az apró arany fülbevalót hordtam, amit babaként a fülembe raktak. Aztán eltört a kapcsa. Nem akartam, hogy benőjön a lyuk, ezért megvettem életem első magam választotta fülbevalóját. Pár száz Ft-os bizsu, mégis megváltoztatta az arcomat, sokkal szebb és nőiesebb lett. Aztán kaptam fülbevalókat az olvasóimtól, olyanokat, amiket ők készítettek gyöngyből vagy épp horgolták őket. Nagyon jól állnak, imádom őket. Most már folyton cserélgetem a fülbevalóimat, attól függően, melyik illik a ruhámhoz, sminkemhez. Gondold át, te milyen ékszerrel tudnád feldobni a külsődet. A pár száz Ft-os bizsuk vagy a saját készítésű ékszerek is csodaszépek tudnak lenni.
Egészségesebb életmód: Nem azért étkezem másképp, mert csúnyának tartom magam, hanem azért, hogy egészséges legyek. Éhezni sosem szabad! Sok hülye fogyókúra van, ami totális kínzás. Lehet, hogy az ember fogy tőle, de hosszútávon képtelen tartani, mert nem lehet a végtelenségig szenvedni, és mikor leáll, a dupláját hízza vissza. Azt tapasztaltam, hogy két dologgal kell vigyázni, a kenyér- és tésztafélékkel és a cukorral. Nem eszem kenyeret, helyette kétszersültet szoktam, nem eszem rendes tésztát, helyette durum tésztát szoktam, nem eszem olyan édességet, amiben cukor van, diabetikus dolgokat vásárlok. Nem nassolok! Viszont a fent felsoroltakon kívül mindent eszem a pörkölttől kezdve a rántott húsig! Naponta 3x, rendes időben étkezem, és este 6 óra után már csak nagyon ritkán. Minden nap eszem valami gyümölcsöt, zöldséget. Almát, banánt, paprikát, retket, paradicsomot stb.
Remélem, segíthettem neked. És hidd el, te is szép vagy, csak találd meg magadban a nőt. :)

View more

azt nem értem, hogy hogyan írhatsz a szerelemről és a szexualitásról amikor - már meg ne haragudj - azt sem tudod miaz. oké, voltál már szerelmes de arra azt írtad nem is volt annyira szerelem, másik párkapcsolatod meg még nem volt. akkor kérdezem én, mégis hogyan írhatsz valamiről amit nem ismersz?

Azért van fogalmam a szerelemről, szexualitásról, tudom, hogy mi az. Annak ellenére, hogy igazán szerelmes még sosem voltam, csak szimplán bele voltam zúgva a másikba. Az általam tapasztaltakat pedig kiegészíti az írói fantázia. :) Jobb esetben a sorozatgyilkos érzéseiről író ember sem gyilkolt le senkit, mégis el tudja képzelni, milyen lehet. A sci-fi írók sem jártak még az űrben, mégis hitelesen tudnak írni róla. Valamint a rendőrről szóló történet írója sem feltétlenül vett még részt rendőrségi munkában. Egy írónak kell, hogy legyen fantáziája, el tudja képzelni azt is, amit ő maga nem tapasztalt. Valamint kutat, vizsgálgatja és megfigyeli a körülötte lévő embereket, és ezáltal olyasmikről is lesz fogalma, amit ő maga még nem élt át (vagy nem élt át teljesen). :) Ez ennyire egyszerű. :) Egy író fantázia nélkül mit sem ér. :)

View more

Ha a te életedből könyvet írnának, mi lenne a címe? Milyen műfajban íródna? És kinek engednéd meg, hogy megírja?

Nem hiszem, hogy az életemből érdemes lenne könyvet írni. Nagyon átlagos életem van, az egyetlen izgalmas benne az írás. :)
Ha esetleg mégis valaki úgy gondolná, hogy érdemes könyvet írni rólam, akkor az biztosan valami lélektani regény lenne. Mondjuk arról, hogy visszahúzódó, mindentől félő, tinédzser lánykából, hogyan váltam egyre nyitottabbá a világgal és az emberekkel szemben az írásnak és az írás által megismert barátaimnak köszönhetően. Vagy valami hasonló... :)
Hogy mi lenne a címe... Hű... A címadás sosem ment könnyen. :D Inkább ráhagynám a könyv írójára, mert fogalmam sincs. :D
És hogy ki írja meg. Ha bárkit választhatnék, akkor J. K. Rowling, mert ő nagyon belelát az emberi lelkek mélyébe, ezt az Átmeneti üresedés című könyve tökéletesen bizonyítja. Vagy Anna Gavalda, mert ő átlagos emberek átlagos életéről is tud izgalmasan írni. :) A lényeg, hogy mindenképpen olyasvalaki, aki ért az íráshoz, és képes megfogni a lélektani szálat, mert ismeri az emberi lelket. :)

View more

[HetiDorka#2] Melyik az a táj, amiről olvastál (valós, vagy bármely kitalált világ része), ahová szívesen elutaznál? Miért pont oda? (Tehát nem a történet, vagy a szereplők miatt, hanem a táj miatt.)

Parlandorka
A Roxfort területére utaznék el. Biztosan gyönyörű lehet a birtok, ahol fekszik. Méregzöld fű, egy hatalmas tó, még a fúriafűz is jól illik a képbe, bár nem közelíteném meg, csak távolról csodálnám. És a kastély... Imádom a régi kastélyokat. Arról nem is beszélve, hogy milyen izgalmas lenne végigjárni a folyosóit. :)

View more

Mennyiből élsz? Szegénynek tartod magad? Mennyire fontos a pénz?

Hogy mennyiből élek, az csak rám, a könyvelőmre és a NAV-ra tartozik. :)
Hogy szegénynek tartom-e magam? Ez viszonyítás kérdése... Panaszra jelenleg nincsen okom, mert van fedél a fejem fölött, van, mit ennem és felvennem. Szóval jócskán vannak, akik sokkal szegényebbek nálam. Ha mégis be kéne sorolnom magam, akkor jelen pillanatban a középosztály legalsó szintjéhez tartozom.
A pénz pedig annyira fontos, hogy az ember létbiztonságban tudjon élni. Sosem akartam gazdag lenni, nem vágytam hatalmas házra, nyolc autóra, és felesleges, márkás és drága cuccokra. Viszont szeretném, ha annyi pénzem lenne, hogy ne kelljen aggódnom a jövőm és a családom jövője miatt. Csak ennyi pénzre vágyom, többre nem. :)

View more

Olyan jó látni valakit, aki tud boldog lenni és viszonylag elégedett a saját életével, és nem csak amiatt nyafog hogy ez, meg az akar. :)

Azért az én kedvemet is el tudja venni az időről időre, hogy mennyire nehéz megélni ebben a mai világban... De tény, hogy ennek ellenére próbálom meglátni mindenben a jót, és próbálok nem nyafogni. Annak végül is, mi értelme lenne? Attól, hogy nyafogok és panaszkodok, semmi nem lesz jobb. Sőt, csak a saját kedvemet rontanám el vele. Úgyhogy, ha vannak is rosszabb pillanataim, mikor elkeseredek, mindig hamar megtalálom a kiutat, a fényt. És panaszkodás helyett inkább teszem a dolgom, arra koncentrálok, hogy mit tehetnék, hogy minden jobb legyen. :)

View more

Next