Áh, utálom! Állandóan baszkódja a szemüvegemet, ha a flakonból akarok inni. Ha meg önteni szeretnék pohárba, elfordul. 🙄 Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, nem tudom.
Állítólag a legkönnyebb nyelv az eszperantó, de mégis mindenki a nagyon nehéz angolt tanulja (kiejtés, hangsúly, 12 igeidő, kötött szórend, kifejezések, stb.) szerinted miért?
Szerintem ez relatív, hogy kinek melyik a legnehezebb nyelv. Nekem pl. az angol nagyon könnyű, ellenben az eszperantó nem. Egyszerűen 'nem áll rá a szám'. Az iskolában tizenx évig németet tanultam (szakmaival együtt), de sosem szerettem, meg sem tudnék szólalni, ha németül kellene beszélnem valakivel.
Egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy soha nem adom fel. Azért a legrosszabb, mert néha még akkor is kitartóan küzdök, amikor egyértelmű, hogy nincs értelme.
Hiszel a férfi-női barátságban? Miért igen vagy miért nem?
Elbúcsúznék minden szerettemtől, elmondanám nekik, mennyire szeretem őket és mennyire hálás vagyok a létezésükért. Bár, ezt így is megszoktam tenni. Mindenképp együtt szeretném velük tölteni az utolsó órákat. Felidézni a közös, boldog pillanatokat, ilyesmik...
Nem hiszek semmi ilyenben. Abban hiszek, hogy meghalunk, eltemetnek és idővel elrohadunk a föld alatt. (Persze, részletezhetjük, hogy van még a hamvasztás is, de a lényeg úgy gondolom érthető így is.)
~ Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége ~ A Szürke ötven árnyalata könyvek ~ Indul a bakterház
Szép napot! Milyen az önértékelésed? Mennyire egyezik meg az a kép, amit magadról alkotsz, azzal, amit a külvilág sugall rólad? Miben fedi le egymást és miben tér el leginkább a kettő?
Állítólag nagyon alulértékelem magam, minden szempontból. Én ugye ezzel nem értek egyet, mert szerintem reálisan látom ömmagam. 😅 Szóval ez úgymond egy örök vita tárgya itthon, de próbálom elfogadni az Ők véleményüket is, ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy ők látnak belém többet, mint ami vagyok.
Gyűlölöm, ha más fotóz. Próbálom is mindig kerülni, hogy bármilyen fotón szerepeljek, de nyilván az esküvőnk az kivétel volt, ott azért kicsit érdekes lett volna, ha nem vagyok rajta a képeken. 😅 Bár külön fotózáson akkor sem voltunk, csak a rokonok csináltak képeket az esemény alatt.
Kérdésem a messenger becenevekre vonatkozik: Használod ezt a funkciót? Ha igen, van olyan becenév, ami kifejezetten különleges/vicces/abszurd? Kérlek - ha publikus persze - meséld el a történetét!
Nem annyira jellemző, csak férjemnek és legjobb barátnőmnek van becenév beállítva. Egyik sem hiszem, hogy vicces/különleges/stb. lenne - legalábbis egy idegennek. Pl. a férjem beceneve 'Szerelmes Szívem', ennek a története annyi, hogy ismerkedésünk hajnalán sokat hallgattuk Szandi - Szerelmes szívek című számát, amivel szerettem idegesíteni. 😅 Végül rajta maradt ez a név. Barátnőm beceneve meg olyan hosszú, hogy konkrétan nem is emlékszek rá, csak az elejét írja mindig a Messenger: 'Ömlesztett Páfrány Zsenge Kukorica.... '. Van sztorija, de már arra sem igazán emlékszek, biztos valamilyen idióta elszólása volt, évekkel ezelőtti történet. 😅
Volt/van mindkettő. Alapvetően mindkettőt szerettem. De mégiscsak az Androidhoz húz a szívem és baromi egyszerű okai vannak: - megfizethetőbb - lehet rá bármilyen (amúgy fizetős) alkalmazást 'okosba' ingyen telepíteni, pl. Spotify, YouTube Revanced, stb... - nagyobb kijelző (én alapvetően vakon vagyok, mint Esmeralda, még szemüveggel is, szóval ez nagyon fontos szempont).(Akinek az a kifogása bármelyikre is, hogy "mer' ez vagy az biztonságosabb", annak igazából egyik sem való, max. egy Nokia 3310-es, mert ésszel használva, mindegyik ugyanolyan biztonságos.)
Szép napot! Mi volt a kiskamasz- vagy fiatalkorod legmeghatározóbb online platformja, közössége? Maradt belőle bármilyen nyom vagy személy, ami/aki a mai napig az életed része?
Szia! Az én időmben még az MSN, MyVip, iwiw, Hotdog volt a menő. Mindegyiket használtam, de az MSN volt a mindennek IS a csúcsa. Nagyon szerettem. Az iskola utáni délutánok, amikor hazaértünk, kapcsoltuk be a gépet, az a klasszikus MSN hang, amikor valami bejelentkezett, írt, megrezgette az ablakot... Megbeszéltük a nap eseményeit, minden betűre volt csillogó villogó emoji, amit sokszor alig tudtunk megfejteni, de mégis használtuk... Nagyon hiányzik az a korszak. Sok barátság szövődött ott, az ország (sőt, országon kívülről is) minden részéről egymásra találtunk. Van, akikkel még a mai napig tartjuk a kapcsolatot. :)
Szép napot! Az az ember, akinek utoljára mondtad, hogy "szeretlek", milyen szerepet játszik az életedben?