Egy Coop-ban dolgoztam, iskolai gyakorlat gyanánt (de kaptam fizetést is, tehát munkának tekinthető), utáltam. Olyan házsártos vén genyó nő volt a főnök, hogy azt sem engedte meg, hogy a dolgozók szóba álljanak egymással. De tényleg, a köszönésen kívül semmilyen más kommunikációt nem engedett meg.Utána, a suli utáni első, igazi munkahelyem egy hús és pékáru bolt volt, azt viszont nagyon szerettem. A főnököm a család régi jó barátja volt, aki egy nagyon jófej csávó. Simán rám hagyta már első nap az egész boltot, nyitással, zárással, leltárral, mindennel együtt. :D Na, hát akkor bele voltam dobva a mély vízbe azonnal. Ott végül költözés miatt mondtam fel.
Bántottak már valaha? (Akár verbális, akár nonverbális bántalmazásra gondolok)
Mi segített hogy elengedd?
Persze. Főleg középsuli első éveiben. Aztán egyszer betelt a pohár, és kicsináltam mindet. Akkor még úgy gondoltam, hogy a bosszú jó dolog. Igazából jó érzés is volt, de inkább a Karmára kellett volna hagynom a dolgot, nekem pedig csak simán végignézni.
Ha választanod kéne, mégpedig aközül, hogy melyiket nem teheted többet, melyiket választanád? : nem hallgathatsz többet zenét vagy nem nézhetsz több sorozatot/filmet?