Kérhetek tanácsot? Mit csináljak ha találkozok a rokonokkal és parázok hogy mi lesz? Ti hogy élitek meg az ünnepet úgy hogy ha nem igazán rajongtok azokért a rokonokért akikhez menni kell ,de mégis csak a szeretet ünnepe stb. Tök jó hogy már most idegeskedek?☹
Szia! Ezzel én is sokáig így voltam. Azóta sokat változott a helyzet: már én döntöm el, kiket látogatok meg ilyenkor, és kiket nem. Addig, amíg nem tudod vagy nem akarod ezt megtenni, azt javaslom, viselkedj velük távolságtartóan, de ne bunkón; válaszolj normális stílusban (esetleg némi kedvességgel a hangodban és mosollyal az arcodon), ha kérdeznek, de Te ne mutass érdeklődést irántuk. Így teljesíted a kötelességedet, és a dolog le van tudva. Aztán ha már magad dönthetsz afelől, kivel ápolsz jó kapcsolatot és kivel nem (ez az igazi megoldása a problémának!), akkor szépen leépíted őket, ha akarod, és ennyi. Nekem is van egy csomó rokonom, akit nem szívlelek túlzottan, és a kapcsolatot sem tartom velük (természetesen ünnepekkor sem: ha a hétköznapokban nem keressük egymás társaságát, akkor miért tegyük ünnepek alkalmával?? Sosem szerettem jópofizni.).
Hm, ez betalált. Éttermet semmiképpen. Boltot meg... meglátjuk. Lett volna már rá lehetőségem, de nem éltem vele. Ha a mostani munkahelyemet otthagyom, utána nem elképzelhetetlen, hogy nyitnék egyet. Persze ez attól is függ, hogy az emberutálatom milyen státuszban lesz akkor.
Nem tudom a címét, úgyhogy inkább a másik oldalról közelítem meg a kérdést: a Csendes éj-t és a Last Christmas-t szeretem, a Mennyből az angyal-t kibírom, a többivel nem vagyok kibékülve. A Karácsonyt magát egyébként szeretem, csak nem az ajándékozós oldalát.
Kinek a társaságában töltenéd legszívesebben az ünnepeket?
A családommal, belértve azokat a tagokat is, akikkel már sosem valósulhat ez meg.
Adja magát a válasz: mindent. ...de ez két okból sem lenne szerencsés. Egyrészt ha előre tudnám, mi lesz velem, az unalmassá tehetné az életemet, én pedig nem szeretem az unalmas dolgokat. Másrészt benne van az, hogy a jövőm előre meg van határozva, márpedig én szeretem azt gondolni ("hinni", ha úgy tetszik), hogy én irányítom a sorsomat (már amennyire ez lehetséges, persze). ...ez az elmélet. Viszont én is gyarló vagyok, ezért valószínűleg olyan kérdésekre keresném a választ, hogy mondjuk hol tartok tíz év múlva; mikor és hogyan fogok kimurdelni; a szeretteimmel mi lesz (ha belefér a keretbe), meg ilyenek (a következő eurojackpot nyerőszámait nem írom, mert az alaptézis úgy szólt, hogy bármit megtudhatnék magamról, a lottónyerőszámok pedig azért némileg túlmutatnak rajtam). És Te? Te mire lennél kíváncsi abból a varázsgömbből?