Rocky C. Coastline

A pro verziót szerintem mindenki ismeri, ezért úgy gondolom, hozom a kontrát.

---

Sokat gondolkoztam már ezen, s azt hiszem arra kell jutnom, hogy valahol nem teljesen a legjobb mondás ez. Néhány dologra rámondható, de akadnak helyzetek, ahol azt véltem felismerni, hogy nem megerősít egy-két valami, hanem csak egyszerűen érzéketlenné tesz. Ez lenne hát az erő?
Gondoljunk csak fizikai sebeinkre. Megkeményedik a bőr, hogyha megvágjuk. Minél többször, annál inkább. "Erősebbé" lesz, de megkeményedik. Ha átvetítjük lelkünkre, akkor kimondhatjuk, hogy az is megkeményedik... Ám egy kemény lélekbe mi jut? S hogyan?

---

Ha kinyújtom kezem, s tenyerembe szöget vernek, visszarántom. Ha kinyújtom újra, s újra megtörténik, akkor is visszarántom... S végül oda jutok, hogy tenyerem megkeményedik, újra nyújtom kezem. Megint szöget vernek belé, visszarántom. Ismétlem egy párszor, mégnem megacélosodik tenyerem. Szöget vernek belé, s nem érzem. Büszke vagyok. Erős lettem?
De már azt sem érzem, ha valaki gyengéden megsimítja... Tényleg erősebb lettem?
Így tán érthetőbb mire szeretnék kilyukadni.

---

Tisztában kell lenni azzal, mit jelent erősnek lenni. Ha valami ölni készül, s sikerrel vesszük akadályát, úgy erősödni, hogy az pozitív maradjon. Mert ha valami rossz irányba erősít, valójában csak egy gyenge rész burkát erősíti, de magát a gyengeséget nem kovácsolja erősebbé. S ha jön valami erősebb, s eltöri azt az erős burkot, máris újra ugyanolyan gyengék vagyunk, mint voltunk...

View more

Eldöntöttem, hogy "személyesen" üzenek vissza mindazoknak, akik üzentek születésnapom alkalmából, de azért itt is, még egyszer, nagyon nagyon szépen köszönöm Nektek!

---

@IsabelleNoir @natsuhikari @TiborTalpai @anonymouschriis @EmeseHerczeg @furalany99 @onlyjustadream13

---

Ámde, akadt 3 névtelen üzenetem is, s nem tudom, hogy az ajándékot Kitől is kaptam, esetleg Közületek, vagy Valaki mástól, de... Köszönöm Nektek is igazán! Ezért is írok, hogy Hozzátok is eljusson a köszönömöm! :]

---

Viszont, Te Kedves Névtelen, ki megjegyezted, hogy nem tudod, tartom-e születésnapomat, vagy sem, szeretnék válaszolni: Nem ünnepelem. Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném, csak egyszerűen... Engem maga a Halottak Napja része sokkal inkább leköt, semmint, hogy nekem ekkor sikerült a világra lépnem.
Ha mégis eszembe kerül, hogy nekem akad születésnapom - hajlamos vagyok elfelejteni, és aznapra is tervezni, úgy, mint bármelyik másik napra -, akkor egyetlen dolgot kérek, az is csak annyi, hogy legyen Nyugalom.
Ez nagy szerencsémre, annak ellenére, hogy most tényleg teljesen elfeledkeztem róla, hogy mikor is lesz születésnapom, sikerült. :]

---

Úgyhogy végszóként, újra KÖSZÖNÖM Nektek is!

View more

Kicsit megkésve válaszolok, sajnálom, valahogyan elkerülte figyelmem, hogy azért ez nem olyan kérdés, ami nagyon várathat magára... Elnézésed kérem Baroness...

---

Hát az én helyem pont ott volt, ahol leírtad. Az a valaki voltam, aki mindenkivel jóban volt. Ha valakik utáltak is, azt nagyon a hátam mögött tették, mert nem jutott el hozzám, s kiközösítésnek sem voltam áldozata. Egyszerűen bárkivel, bármikor szóba tudtam elegyedni, szinte mindig találkoztam a folyosón ismerős arcokkal...
Talán az ilyen emberekről azért nem szólnak mesék, mert nincs miért. Nem áldozatok, akiket nagyon sajnálni kéne, és nem meg nem értett lelkek, akiket pátyolgatni kéne. Avagy "semmi extra". Nem is népszerűek, akiknek jó a közelében lenni, s megtudni, hogy valójában a kemény külső mögött - mert általában az szokott lenni, hogy ezek a személyek "rendkívül erősek" -, milyen belső is lapul. Vagy éppen megtudni, hogy amit elértek, miért érték el, stb-stb. Avagy valahol szintúgy meg nem értett lelkek...
Akik úgymond "középen" vannak többnyire olyan arcok, akiknek nincs szükségük arra a csodálatra, amit népszerűként kapnának, s nincs szükségük arra a sajnálatra, amit kiközösítettként kapnának. Egyszerűen vannak, s "túlélnek" a suliban, megvan a maga körük, akikkel jóba vannak, jól érzik magukat, megcsinálják a maguk balhéit, de nem keresik különösképpen a bajt. Egyszerű emberek, s talán pont ezért lehetnének érdekesek.
Hiszen mindenkinek vannak titkai, csak ők nem vonulnak a sarokba kiközösítettként, vagy nem vonulnak végig a folyosón velük villogva... Ezért lennének egyszínűek?
Szerintem pont ők a legszínesebbek, hiszen sok "középső" személyt ismertem/ismerek.
A kiközösítettek és a népszerűek mind ugyanarra a sémára épülnek. De az "egyszínűek" közt annyira sémamentes emberek vannak, hogy pont emiatt nem kerülnek se föl, se le. Csak egy gyűjtőbe kerülnek, mint amolyan "mások". Mindenki, aki nem népszerű vagy kiközösített, oda kerül. Bamm, akkor mennyiféle fajta személy kerül oda? S úgymond a közöttük lévő különböző blokkok? Hiszen ott is akadnak rétegződések még.
Szerintem rengeteget lehetne írni róluk. Rengeteg karakter fogalmazódhat meg ott. Csak mert látványosan nem mutogatják magukat, még nem biztos, hogy egyszínűek.

View more

Talán magát az Őszt szeretem leginkább. Ahogyan szépen lassan leveti magáról nyári öltözetét a világ, s lassan nyugovóra tér. Szépen lassan egyre hosszabbodnak az éjszakák, s hidegebbé válik az idő. Minden lassacskán megnyugszik, egy kicsit csendesedik a világ. Nincs még a Tél szánkózó mibenléte, a hóemberek, a kacagó hóangyalkák, s nincs már a Nyár strandolós, bulizós, melegen pörgése.
Egy kis csend még... Talán az év legcsendesebb 3 hónapja az Ősz.

---

Legjobban persze még a halottak napját szeretem. Nem azért mert akkor léptem erre a világra. Nem is nagyon ünnepelem már ezt...
Sokkal inkább annak a napnak a hangulatát szeretem. Ahogy rengeteg gyertya ég, ahogyan aznap - vagy legalábbis ahhoz közeli nap -, mindenki rászán egy napot, hogy igazán nagyot emlékezhessen azokról, kik előre mentek már. Szép nap.
Valószínű vasárnap este kimattyogok valahová, egy kicsit érezni a hangulatot, egy üveg sör kíséretében. Emlékezni még azokra is, kiket sosem ismertem.

View more

Hát erről azt tudom mondani, hogy amolyan beégett, megszokott kép már ez, hogy a férfiak a bátrak, az erősek, akik megvédik a nőket és a gyermekeket. Régen elég erős elvárás is volt ez, s bármennyire is, de egy ennyi ideig sziklaszilárdan álló képet, és elvárást nem olyan nehéz megdönteni, vagy csak annyira lefinomítani, hogy esetleg másképpen is lehet. Mindebből kifolyólag, a férfiak "természetesen" olyannyira erősek, hogy még egy könnycsepp sem hullik szemükből...
Na már most, ha nem tudja egy férfi ezt az "erős" képet megtartani magáról, ha nem ő a határozott, a bombabiztos fél - akármilyen kapcsolatról is legyen szó -, akkor bizony az szégyenérzetet kelt az illetőben. Végtére is kiben nem kelt szégyenérzetet az, ha valamit nem tud teljesíteni? Ha más elvárásra, saját elvárásunkra gondolunk, mindenki szégyelli magát, ha képtelen teljesíteni. Szóval a férfiakba ha beleég ez a régi kép, s saját elvárásává lesz, akkor egyértelműen szégyenérzet a következménye, ha nem tud megállni abban a képben, amilyennek elképzelte magát.
A könny, az pedig pontosan egy olyan kivetülés, mi egy igen jelentős fájdalomnak - testi vagy lelki - a jele. Ezért mondható, hogy a könnyeit szégyelli a férfi, bár jobban belegondolva, inkább a gyengeség, az esendőség szégyene ez, nem a könnyé magáé.
Tehát a miértre talán röviden tömören csak annyi lenne a válaszom, hogy: mert nem tudna megfelelni egy felállított képnek, ha szabadon engedné könnyeit.

---

Eszmefuttatásomat talán legjobban Zorán sorai képesek zárni. Hiszen ez a pár sor tökéletesen megmutatja még, miért van az, hogy a férfi rejtegeti könnyeit? Miért van az, hogy mindig ő az erős?

---

"És a vonatok indultak sorra,
És a fiú az ablakban állt,
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák.
"Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed!
Mi lesz veled, ha a csatában jársz?""
/Zorán - Volt egy tánc/

View more

Szia Aklandia, remélem azért nem túl későn válaszolom meg kérdésedet.

---

Tudod, arra tudok gondolni, hogy a betű kecsességét nem is igazán azok, mik felsorolták adják meg, hanem az, ahogyan az írója maga vezeti a vonalat. Lehet egy betű rettentően kecsesnek tűnő, ha egyszer feltűnik, hogy a másik oldalán a lap dudorodik, mert az író rányomja íróeszközét a lapra... Az, ha görcsösen vannak húzva a vonalak, szerintem még az igazán kecsesnek tűnő betűket is megrongálják. Szóval, első soron a vonalvezetés az, ami szerintem olyanná teszi az írást, hogy azt lehessen mondani rá, hogy kecses.

---

De hogy az alábbiakkal is szórakozzunk, szerintem egy fekete tintával írott szöveg, lényegesen könnyedebb, kecsesebb írásról adhat tanulságot, semmint hagyományos tollal írott szavak.
Valamint, írásformát tekintve, a jobbra dőlő, kissé nyújtott betűk sokkal légiesebb hangulatot képesek adni, semmint az apróbb betűk. Persze itt is érdemes vigyázni, hogy a végek kerekdedek legyenek, ne egyenes vonalak, mert azok már inkább szúróssá, támadóvá teszik, semmint kecsessé.

---

Anyaga... Ő... Nem értem pontosan mire Gondolsz, de ha arra, hogy milyen papírra is kerüljön, akkor szerintem egy bézs színű papír mindent visz. :]

View more

A napokban vitatkoztam bátyámmal arról, hogy miért tart ott az ember ahol. Tulajdonképpen oda lyukadtunk ki, hogy sok olyan dologra keressük a választ, amire egyszerűen nincs válasz, legalábbis a mi korlátozott tudatunk képtelen felfogni.
A nagy háborúkban az ember nem azon gondolkodik, hogy mi az élet értelme, vagy miért él... Egyszerűen csak életben szeretne maradni, küzd azért, hogy családja, barátai is életben maradjanak. De ha nincs háború, ha béke van, az emberi elme elkezd kattogni. Mert van ideje rá.
S pont ezért viselkedünk úgy ahogy.
Mert tényleg hatalmas csatát vívunk.

---

Amint az ember elkezd olyan kérdéseken agyalni, amit amúgy is képtelen megválaszolni, amire egyébként van válasz, de az úgymond "nem elég", hanem többet akar, tényeket, annak ellenére, hogy valójában nincs is szükség arra a tényre... Máris kész egy olyan nagy csata, ami szintúgy az életünkbe kerülhet.
Magunk csatázunk, magunkkal, ahányszor csak feltesszük az élet értelmének kérdését, ahogyan csak azon kattogunk, hogy minden apróbb folyamatot megmagyarázzunk.
Hatalmas fizikus mondta ki pedig az élet értelmére a választ: "Az élet értelme annyi, amennyit mi adunk neki." Ha nem adunk mi magunk értelmet az életünknek, ha továbbra is azon kattogunk, hogy "de miért?", idővel eljuthatunk arra a szintre, hogy felesleges az élet... Felesleges! S máris kész a halál...

---

Csatát vív a háború nélküli generáció. Az elme csatáját, olyan kérdések csatáját, amiket lehet fel sem kéne tenni. Hiszen rengeteg kérdés akad még, amit feleslegesen kutatunk. S végül oda jutottunk, hogyha a nagy feltalálók ilyen kérdéseken agyaltak volna, akkor hol lennénk?
Ha folyton azon agyalt volna az ember, hogy minek él, és nem azon, hogy az életét, hogyan tegye élhetőbbé és értelmesebbé, akkor hol tartanánk? Valószínű már réges-régen kipusztultunk volna. Nem fejlődtünk volna sehova...
Kíváncsiságunk rossz irányt vett, vagy pedig éppenséggel kihalni készül belőlünk. Pedig pont ez volt az régen, mi előrébb vitt minket. Ma már csak ülünk. Gondolkozunk. Olyan kérdéseket akarunk megválaszolni, amit ha megválaszolunk, meg tudjuk kérdezni utána: Jó, de minek?
Nem...
Nagy csatát vívunk mi is, csak itt - még - vér nem folyik...

View more

Korábbi válaszaimhoz vezetlek el Benneteket, ha nem gond:
http://ask.fm/coastline/answer/103285963497
http://ask.fm/coastline/answer/55864316393

---

Őszintén szólva, nem sokat változott a véleményem erről. Egyéb felhasználásokra, és orvosi javaslatra mindenképpen engedélyeztetném. Ennek ellenére, úgy mint fogyasztási cikk, nem, aminek egyszerű oka még mindig ugyanaz, mint amit az egyik válaszomban lefektettem. A marihuána egy felelősségteljes elmét igényel, amelyik nem a bódulatot keresi, hanem bizonyos válaszokat, s tud önmagának megálljt parancsolni.
Úgy gondolom, nem hiába volt régebben, hogy csak beavatottak használhattak tudatmódosító szereket. Egyébként is, szerintem, hogyha valaki tényleg úgy használja a tudatmódosítókat, ahogyan régebben, hogy valami "felsőbbet" szeretne megtapasztalni, akkor máris más a hatása.
Csak azért vetném magam alá különböző szerek kipróbálására, hogy kísérleti alanyként önmagam megfigyelhessem. De ehhez felkészült elme szükséges úgy gondolom, valamint olyan kitartás, hogy a rászokás ne lépjen fel.

---

Nos biztos vagyok benne, hogyha legalizációra kerülne a sor, akkor a már így is elbutulni készülő - vagy már butuló? - Magyar társadalom, még inkább elindulna a lejtőn lefelé. Így is rengetegen menekülnek az alkohol kábulatába, esetleg illegálisan más szerek felé, hát még ha legális lenne...
Az a gond, hogy nem bízom abban, hogy még ha 18-as korhatár is lenne, a többség ne felelőtlenül kezdené el használni. Szerintem jobb, hogy fogyasztásilag tiltott szer. De például egyéb felhasználásokra, nem értem, miért ne lehetne legalizálni.

View more

Hát a pozitív WTF kategóriába nálam a Fűrész filmek tartoznak. Mikor megnéztem nem volt olyan rész, ami végén ne esett volna le valamiért az állam, s ne fogtam volna a fejemet, hogy ez hogy a fenében történhetett meg, amit láttam. Egyszerűen lenyűgöző, mentális sokkot okoz mindig, akárhányszor megnézem.
Főleg, hogy szinte minden egyes újra megnézésnél találok benne valami olyan utalást a végkifejletre, de olyan apróságok, hogy... Komolyan elsiklik az ember felette, hogyha nem figyel úgy igazán oda.
Mondjuk, csak belegondolva Fűrész játékaiba, Ő alapból a részletekben, rejtvényekben mutatja meg, hogy mit és merre kéne, és figyelni kell. Nagyon. Az, hogy maga a film is ezt tükrözi, hogy nem tesz mindent az ember orra elé, valami eszméletlen jó! És nagyon megadja a WTF élményt.

---

Ugyanezt elmondhatom a Halálos Hallgatás című filmről is, amit érdekes módon, ugyanaz a személy rendezett, mint a Fűrész filmeket. Na vajon, akkor miért sikerült olyan jóra? Attól a filmtől is szinte csapkodnom kellett a "felvilágosodás" tényétől. Nagyon jó, ajánlani tudom.

---

Negatív WTF élményem pedig a Hívj be című film... Tudom, regény az alapja, ki is szerettem volna olvasni, annak ellenére, hogy nagyon negatív kritikát olvastam róla - vagy tán pont azért? - de egyszer pont elém került a film, és gondoltam, akkor már meg is nézem. Hát... Elvett az életemből jó pár percet. A könyv pedig már abszolútte nem érdekel már.
Semmi. Az egész film számomra egy nagy semmi volt. Lehet van valami mondanivalója, amit nem látok, de... Amikor vége lett, csak ültem, hogy na most ez mi a jó náthás madzag volt?

---

Másik negatív WTF élményem, a megfilmesített Rémségek Cirkusza. Na ott a remek regény miatt szerettem volna megnézni, bár az előzetesből gondolhattam volna, hogy csalódás lesz. Az lett. Mélységes csalódás, amit még a mai napig sem tudok feldolgozni. Főleg, hogy olyan csavarok kerültek a filmbe, ami a könyv szerinti folytatást teljesen ellehetetlenítették. Örülök is neki, hogy megbukott az egész. De egyben reménykedek abban, hogy lesz majd egy olyan rendező, Aki igazán ért a dolgához, és megfilmesíti ezt a regénysorozatot, úgy, ahogyan az megérdemli. Mert szerintem remeket lehetne belőle alkotni.

View more

Őszintén szólva, ez valószínű meg fog történni, bár nem hiszem, hogy felajánlás révén. Bár ha ilyen történne, biztosan nagyon örülnék neki. Csak nem jelen esetben, mert még a tanulmányaim idekötnek.

---

Szóval Olaszországot választanám. Persze, hogyha ott derülne ki, hogy "bamm Rocky, itt leszel öt évet", azért először szíven ütne, mert gondolom mindenféle felkészültség nélkül mennék. Úgyhogy első dolgom lenne totálisan összeomlani, és megijedni, ahogyan az szerintem minden embertől várható lenne. Megijednék azért...
Mindezek után persze belekezdenék abba, hogy munkát találjak, majd valamiféle szállást, hogyha sikerül annyi pénzt összegyűjtenem. Aztán pedig jöhet az, amiért valójában is visszatérnék Olaszországba, ami nem más, minthogy Leonardo da Vinci útját bejárhassam. Úgyhogy mondom, nekem nagyon jól jönne egy ilyen felajánlás, de egyelőre toljuk el még pár évvel. :]

View more

Neked is Kedves Venera! :]

---

Nos őszintén szólva, számomra érdekes regényként maradt meg, és nem bántam meg, hogy kiolvastam. Nem találtam róla információt, hogy megtörtént eset lett volna, de állítólag elképzelhető volt abban a korban, hogy ez valós lehetett. Talán ezért kissé borzongatóbb az egésznek a hangulata.
Ennek ellenére, sajnos tudom azt mondani, hogy kicsit nehéz olvasni. Voltak pontok, mikor gondolkoztam rajta, hogy olvassam-e tovább, mert kicsit mintha már csak huza-vona lenne, vagy felmerült bennem a kérdés, hogy na egyáltalán mi fog ebből kisülni. Mondjuk úgy, valami észveszejtő cselekményt vártam a leírásból adódóan, de valami lényegesen másabbat sikerült benne megtalálnom, ami szerintem az egészet másképp tesz jóvá.
Jó mondjuk a cselekményt se kell szidnom, de úgy vettem észre, hogy nem is inkább azon van ott a hangsúly, nem a történéseken, hanem, hogy úgymond legbelül mi történik...
Azt viszont jobb, hogyha elmondom, hogy a főhős karaktert elég nehéz megszeretni... Sőt, az elején például kifejezetten idegesített. De úgy gondolom, hogy pont idegesítő tulajdonságai miatt lesz végül olyan a története, amilyen.
Meg persze, talán fontosnak vélem elmondani azt, hogy a könyv vége az, ami megadja az egésznek az ízét. Ami miatt tudom rá azt mondani, hogy igen, ez egy jó könyv. Mondjuk a top listámba nem kerülne be, s nem az első könyv, amit ajánlanék, ha úgy adná a helyzet, ennek ellenére, szerintem igenis megéri elolvasni. :]

---

Hát így nagy vonalakban ennyit tudtam hirtelen elmondani. Nem nagyon szeretnék filózgatni róla, mert félek, hogy valami "poént" lelövök.
Szóval azzal zárom soraim, hogy nem tudom, még mit mondhatnék... :D

View more