Neked mik az álmaid s céljaid az életben? Mennyit szoktál értük tenni? Van olyan álmod, melyről mára le kellett mondanod valamilyen oknál fogva?

Olyan, mintha kötelező lenne egy hangzatos célt kitűzni magad elé az életben, elképesztő álmokat dédelgetni. Ha megkérdezik, mi a célom, mik az álmaim, azt mondom, meg akarok élni a művészetemből, nomád életmódot akarok folytatni, állandóan úton lenni. De célom ez egyáltalán?

---

Sose teszek érte szinte semmit. Annyira nem is érdekel az egész. Úgy érzem, nem azt választottam, amit igazán akarok - inkább csak azt, ami a legkevésbé hangzott borzalmasnak. És ez valahogy annyira nem motivál. Minek dolgozzak keményen olyasmiért, ami nem lelkesít?

---

Miért muszáj valami cél felé másznom még akkor is, amikor felállni sem vagyok képes? Miért nem elég élnem, a saját ritmusomban, ahogy jön, ahogy sikerül? Miért nem választhatom mindig azt az utat, ami nekem a legkönnyebb épp, a nélkül, hogy másoknak teher volna?

---

(Amúgy félreértés ne essék, ez nem támadás a kérdésedre - egyszerűen ebben a témában ez rég jár már a fejemben)

View more

Az életcélom az, hogy jó tanár, anya, társ legyek. Igazából a társ dolog szerintem megvan, úgy érzem, hogy maximálisan beleadok mindent a kapcsolatomba, úgyhogy ilyen téren elégedett vagyok. Az anyaság majd a távoli jövőben kiderül, de természetesen, ha majd az életemnek azon a szakaszán leszek, akkor mindent megteszek, hogy a lehető legjobb édesanyja legyek a gyerekemnek. Ami a tanárságot illeti, jól haladok az egyetemmel, maximálisan odateszem magam, ahogy csak erőm engedi. Már ötödéves vagyok, jövőre hosszú tanítási gyakorlat, államvizsga. Nyilván utána kezdődik a dolog élesben, de magamat ismerve igyekszem a megszerzett tudásom és a személyiségem a lehető legjobban felhasználni. Egy álmom volt még, az pedig az autóvezetés. Erről azonban lemondtam, mert anyagilag nem tudom finanszírozni, és ahogy elnézem, ez a jövőben sem lesz másképp.

View more

- Visszakerüljek Pestre (a legjobb az volna, ha arra a lakótelepre sikerülne, ahol szerettem élni, de beérném már azzal is, ha legalább újra Pesten élhetnék)
- Kipróbáljak egy kamiont
- Legalább egy kétfedelű géppel jöjjön össze a repülés (csak azt engedi a Doki)

---

Az elsőért nem tudok tenni, mert nem én kezelem a pénzt, a második szervezés alatt áll, a harmadikért annyit tudok tenni, hogy keresek lehetőséget és ha találok pilótát, aki repül olyan géppel, akkor amint kitavaszodik, megvalósítom.

---

Van.
Kereskedelmi pilóta szerettem volna lenni, de ahhoz kell némi hátszél (jó anyagi helyzet, amiből fedezni tudja az ember a sokévig tartó és kemény tanulás nem kevés költségeit) és tökéletes mentális, illetve fizikai állapot. Egyikkel sem rendelkezem, így ez a vonat elment.
Utasként repülhetnék persze, de azt meg nem szabad, mivel olyan gázosak az ereim és ezért a keringésem, meg mostanra a szívem is, hogy nem ülhetek utasszállítóra (a többezer méter magasban szervezetre ható nyomás és a ritkább oxigén - mivel eleve oxigénhiányos vagyok, meg egyéb hatások megölhetnének), a kisgép is kizárva (nagyon ráz, meg esetenként dobál, amik szintén felborítanák a keringésemet, plusz az utasszállítókkal ellentétben a kisgépek fedélzetén nincs defibrillátor, sem képzett személyzet, szóval ha ott bekrepálok, akkor esélyem sincs) és helikopterre sem ülhetek (szintén a rázkódása miatt). Egyedül kétfedelű gépre enged fel a Dokim (azt sem javasolta, mert az is veszélyes móka lesz, de vállalom), viszont arra legalább nem vágta rá azonnal, hogy kizárt dolog, azt mondta, hogy tapasztalata szerint az nem ráz annyira, meg alacsonyabban repül, szóval nem érik olyan erős hatások a szervezetet, mint más gépek esetében, így TALÁN nem lesz baj. Nem engedem, hogy ezt is elvegye a kórság, szóval kockáztatok. 🤞🙏😎

View more