Erre itt... Valójában: Utálom, ha valaki 666x megkérdez valamit és még utána is hülyének néz és nem érti. Mikor nyáron megkérdezik, hogy milyen lett a bizonyítványom... Nyáron pont ez érdekel engem. :'D És utálom mikor olyan személyek kérdezősködnek olyan dolgokról, ami nem is rájuk tartozik és hisztiznek meg minden, mert nem vagyok hajlandó megosztani vele az életem. Suliban: Milyen óránk lesz? Melyik terembe leszünk? Mikor írunk? Miből írunk? Mikor felelünk? Miből felelünk? Miért nem jössz osztálykirándulásra? Miért nem fizetsz osztálypénzt? Anyától: Finom lett a kaja? (Azért eszem meg, mert nem ízlik, igen. :D Ezek az anyukák. :D) Milyen óráid lesznek holnap? (Mikor még meg sem néztem. >.< ) Másoktól: Mi a baj? Mit csinálsz? Miért vagy szomorú? Nagyjából ennyi.
Teljesen egyetértek azzal, amit leírtál. Mindenki birka. Követi a másikat, mert az a menő, ha flegmák, bunkók másokkal. Azért érzem, hogy benne vagyok a 20%-ban, mert mindig próbálok egyéni lenni. Az, hogy segítek valakinek vagy épp mosolyt csalok más arcára jó érzéssel tölt el és lehet nem akkor, de később visszakapom. Ennek köszönhetően elég sok ember jelen van az életemben, akivel törődök és szeretem őket és ők is viszonozzák. Nagyon jó érzés, hogy bizalommal fordulnak hozzám és ezt én is megtehetem. Voltam bunkó is igen, de változtattam a dolgokon. Jobb érzés másoknak örömet okozni, mint bántani valakit, aki nem is tehet semmiről. És ami a legjobb, hogy teljesen ismeretlen emberek is már úgy jönnek oda hozzám, hogy kedvesen és mosolyogva, amit azért kevés emberen látni. Meg már kicsinek is azt nevelték belém, hogy ilyen legyek és megtanították, hogy soha ne kövessem a birkákat és mindig legyek önmagam. Én ezért érzem így. :)
Hmm, fasza lenne, ha lenne tehetségem a nőies dolgokhoz, mint pl: főzés... De egyenlőre még a gyógyszer kinyomása közben is elvágom a fóliával az ujjam és ugyanott később egy lappal vágtam meg... A bénáskodásban viszont van tehetségem, szóval a főzés nekem egy életveszélyes sportnak mondható. >.<