Deák Kornél: Utoljára
Szükségem van egy szürke,
Szakadó esős hajnalra veled,
Holott kicsúszik a szánkon,
A borszagú mindennél jobban szeret
Az égen a csillag járna,
Csupán annyi, amennyire hiányzol
Csak ülnénk a hintaszékbe,
Melyen velem együtt hintázol
Nem érdekelne akkor semmi,
Szívesebben halnék meg aznap,
Hisz egyetlen kivansagom,
Hogy végre elbúcsúzhassak
Fáj még igen,
Hisz köszönés nélkül mentél,
S ahogy én is,
Úgy Te is elengedtél,
Szeretném még látni mosolyod,
Ahogy a Hold szűri fényét csillag szemedre,
S azt a bánatot érezni
Mely miatt kezed, kezem elengedte,
A bűvös nézést, az arcod
Vagy akár a nevetésed,
Hisz szívembe neved nem festetted,
Hanem belevésted,
Tanulnék még tőled,
S tanítanálak téged ha lehetne,
Keresnélek évekig is,
Ha már más nem keresne.
Ha látod is ezt, ha nem,
Remélem Te legalább boldog vagy,
S tudd ha más szíve nem,
Az enyém Neked bármikor otthont ad.
/Saját/
View more