Mióta felismertem, hogy egy buborékban élek ( mármint a jó értelemben, és örülök neki, hogy olyan emberekkel vehetem körbe magam, és olyan közösségekben vagyok benne, ahol hasonlóan vélekedünk dolgokról ), azóta próbálok nagyon ügyelni arra, hogy minél többször ki tudjak belőle látni.
Szeretném megérteni azokat az embereket, akik máshogy gondolkodnak és nem az ellenségük lenni. Mivel sajnos a közéleti kérdések nagy része kb. össze van forrva a politikával, így úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ebben kulturáltan tudjak állást foglalni, ahhoz szükséges ismernem a narratívát.
Meg valamilyen szinten azt gondolom, hogy szükséges tudnom és értenem, hogy mi történik körülöttem, mert azt gondolom, hogy elég könnyen úgy tudom érezni, hogy ki vagyok szakadva a világból, szóval ez segít egy kicsit a földön maradni. Aztán persze kérdés, hogy az ezzel járó szorongástól jobb lesz-e nekem...
Én azt gondolom amúgy, hogy mindenkinek annyira kéne vele foglalkoznia, hogy az még ne legyen számára ártalmas ( persze ebben az országban az eléggé nehéz ). Gondolok ezalatt arra, hogy kell szerintem, hogy az egyén tisztában legyen a környezetével, az országát sújtó társadalmi kérdésekkel és az intézkedésekkel. Mármint csak így információ szinten és nem érintettségi szinten. Én azt gondolom, hogy akik rendszeresen foglalkoznak politikával érzelmi szinten, azokat nagyon hamar fel tudja őrölni ez a sok szar. De őket is meg tudom érteni, hiszen abba a tudatba még rosszabb beletörődni, hogy "úgy se tehetünk semmit". Ha nekik az elég validáció, hogy kiventillálhatják magukból a felgyülemlett frusztrációjukat, hát legyen, tegyék.
A végeredmény igazából mindig ugyanaz, egy probléma két táborra szakítja a közvéleményt, és ennek a két ellentétes véleménynek az acsargásáról szól minden, ahelyett, hogy bárki is tenne bármit a probléma megoldása érdekében.
View more