@kriszti2002

Tina

❤️ Likes
show all
szkcslr19’s Profile Photo epapi511’s Profile Photo

What others replied to:

Te megcsináltad azt középiskolás korodba,hogy meglógtàl,egy barátoddal/lányoknak barátnőddel aki közbe elvitt magához,és délután,úgy hívtad fel a szüleidet hogy suli után elmentél a barátodhoz/ barátnődhöz és màsnap mész haza?

show all (21)

Nem csináltam ilyet sosem. Nálunk gimiben ilyen kártyás belépőrendszer volt, ami amúgy sem engedett volna ki. Na meg egy olyan portás, akitől tartottam, mert az alap hangereje is az ordítás volt, és azt sose bírtam.
Meg amúgy sose fel se merült bennem, hogy lógjak, mert szörnyen utáltam bepótolni a tananyagokat, szóval akkor már inkább a suliban tanultam őket.
Nem, jó kislány voltam, mindig bejártam rendesen, megcsináltam mindent, leírtam rendesen mindent, amit a tanár diktált, nem beszéltem vissza a tanároknak...
na jó, a házi feladatot néha elfelejtettem megcsinálni.
de a többi igaz.
Nem, mert az én baráti körömben a szüleink hétköznapokon nem engedtek minket a barátainknál aludni (kivéve szünetekben), csak hétvégeken, így ez a trükk nem működött volna.
Nekem középiskolás koromban már volt e-napló, amit anya azért nézett. :( De amúgy én okosan lógtam, utolsó évre halasztottam az összeset, mert az előrehozott érettségik miatt már nem volt kötelező részvét bizonyos órákon, aztán tudtam, hogy melyikek azok a tanárok, akik észre se veszik, hogy nem vagyok ott. Így simán összejöttek olyan napjaim, ahol úgy voltam beírva, hogy egész nap bent voltam, de közben mégsem. xdd Bár utolsó évben már nem laktam otthon.
Amúgy inkább a faktokkal/különórákkal csináltam meg azt, hogy úgy tettem, mintha elmennék, aztán közben máshol voltam.
Ha ezt megkíséreltem volna, rögtön pattantak volna kocsiba, és a helyszínen vertek volna agyon...
Emlékszem, nagyon nem bíztak bennem, és már csak akkorra lett mobiltelefonom, mikor már a csecsemőnek is adtak mások... Pedig hasznos lett volna, pont ilyen esetekre.
-Anya, átmehetek ehhez, és ehhez suli után?
'-Persze, ha megcsináltad a házidat, és szólsz, hogy később érsz haza.
-...Dehát hogyan szóljak nektek mielőtt hazaérek?
'-Akkor nem mész át, csak miután hazaértél, és megcsináltad a házidat.
-...Nem lenne jó ilyenkor egy mobiltelefon?
'-Hogy aztán elhagyd? Belegondoltál, micsoda kidobott pénz, amiért ilyen felelőtlen vagy?!
-...Esetleg pénzt nem kaphatok, hogy telefonfülkéből hívjalak titeket munkában?
'-...Minek neked a pénz?
-...
Így lehetetlen helyzetek elé állítva mit csinál a gyerek? Nem szól (mert nincs lehetősége rá), elmegy az adott baráthoz, jól érzi magát, és annyira belefeledkezik a hangulatba, hogy azt veszi észre, hogy sötétedik, és a szülők azóta már felzaklattak minden tanárt, és osztálytársi családot, hogy hová lett az ő semmirekellő gyerekük, akiért úgy aggódtak, hogy nem ért haza időben...
Ezt többször megjátszottam, és utólag belegondolva, minden pofon, lelki terror, és szigorítás ellenére mai napig nem bántam meg. Ilyen alkalmakkor legalább volt lehetőségem gyereknek lenni. És nem nagyon tudtak érzelmi manipuláción, és zsarolásokon túlmenően megakadályozni benne, hiszen nem lehettek ott mellettem úgy, hogy mindketten dolgoztak napközben.
Eléggé kontraproduktívak voltak, és nehogy úgy tűnjön, mintha aggodalom vezérelte volna őket. Elvégre az se zavarta őket, ha este 9-ig vártam rájuk, hogy hazavigyenek az este 8-kor befejeződő táncóráról, amit ők fizettek, és kezdeményeztek. Persze le lettem szidva, hogy miért nem szóltam nekik, hogy végeztem az alapvetően fix időben végződő programmal.
És ez tartott egészen addig, amíg nem kaptak panaszt a többi szülőtől, hogy mások mobilját tarhálom, hogy eljöjjenek értem (mert persze haza se gyalogolhattam, az rossz színben tüntetné fel őket). És akkor kaptam egy mobilt, ami történetesen pont egybeesett a sikeres, 100%-osra sikerült középfokú nyelvvizsgámmal. Pont kapóra jött, hogy úgy tűnjön, mintha megjutalmaztak volna érte.
Az is egy érdekes történet volt, de talán majd máskor szó esik róla.

View more

Language: English