Mind a kettő ugyan olyan szar

Az utóbbi. Ha megkaptad, legalább volt jó része is (általában), ha nem, akkor abban csak szar volt (csalódás)

Meg sem kapni… Amikor vágysz valaki után, az a legrosszabb érzés. Itt van előtted és tudod, hogy nem lehet a tiéd. Akármit mondasz, teszel, nem lehet a tiéd, bármennyire is szeretnéd. Vágyakozás…csak ez marad neked. Rosszabb, mint bármi más, hidd el. Megöl, kikészít, kicsinál. Tudod, hogy nem te vagy az a lány, kire szerelemesen néz. Rád csak „úgy” néz…mintha a húgára vagy barátjára nézne. Mikor rá néz egy másikra, és látod a szemében a tűzet, a szerelmet…megöl, olyan minta kést forgatnának benned.

Elveszíteni

Fogalmam sincs.
Ha meg sem kapja az ember, akkor ugyan sóvárog a személy/dolog után egy ideig, talán 'örökké', de elveszíteni nem tudja, így nem lesz olyan hiányérzete, vagyis nem olyan lesz az a hiányérzet, mintha valaha az övé lett volna. Megmarad egy kellemes illúzióként.
Ha megvolt és elveszett, az sem kellemes, mert már tudhatja az ember, hogy milyen volt, mit veszített pontosan, ezáltal a hiányérzet is erősebb, mert megfogható, hogy mi veszett el, ugyanakkor itt legalább kapott egy esélyt, hogy megtapasztalja, hogy milyen, amikor megvan, míg az első verziónál ez nem játszik, magyarul még emléke sincs az embernek a személyről/dologról, amit megőrizhet.
Nem tudok választani, mert mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek is.

Szerintem az elvesztés inkább.

Semleges

Elveszíteni ami a tiéd lehetett volna ezáltal meg sem kapni💁🏼‍♀️

Szerintem az elveszítés szarabb szitu

Jobb inkább megsem kapni mint elvesziteni szerintem.