Ask @mercievi:

Ismered Justin haverjának az unokatesójának a managgerének az unokatesóját, akinek a tesója valamikor ismert egy csajt, aki egyszer randizott egy sráccal, akinek az unokatesója egy mosodába jár egy lánynak a kutyájának a nővérènek a testvérének a gazdáját. És az a lány össze tud minket hozni ugye?😱

Szinyke
Igen *-* És majd az első találkozáskor elénekli neked a Baby, baby oh-t :D

View more

A háremed, amiben az én szerelmeim is vannak??! Ketrecből? Értem én, hogy nem akarsz még egy csajjal osztozni, minden lyukadat és/vagy kezedet ki akarod tölteni de azért adhatnál nekemis valakit... mondjuk Nicket... elvonunk mi :D

Basszus. Nem bírom abbahagyni a nevetést. Ha skype-on beszélnénk, még értelmesen se tudnék beszélni, és te is röhögnél azon, hogy én nevetek.
Mi az, hogy a te szerelmeid is benne vannak? :D Én már rég lefoglaltam őket magamnak :3 Nicket nem adom, ő az enyém. Tom Ellist sem, ahogy az insta meztelenkedőst sem :D Valami ötvenes pasit kapsz xD

View more

Ha forgatnának egy filmet a szerelmi életedről, mi lenne a címe? És a műfaja?

Öt hónap múlva már nem szingli.
A cím fura és hosszú, de megvan rá az oka :D Tegnap @Szinyke23 és én teszteket töltöttünk ki, és azt jött ki, hogy öt hónap múlva Pesten megismerem a nagy őt, és khm... Szinyke örökre szingli marad, de ez csak zárójeles megjegyzés.
Szóval a mi történetünk lenne, én hoznám a zseniális formámat, helyt kapna egy kis Neysi (khm... Khm... @OrsolyaM) Az én háremem tagjai se maradhatnak ki, és ó, ez egy romantikus vígjáték lenne :D

View more

Sosem sikerül egy normális regénykezdést írnom. Tudnál nekem tanácsot adni? Szerinted milyen az ideális első pár oldal?

Nem tudom, hogy mennyire jó tanácsot tudok adni neked ebben a kérdésben, de megpróbálkozom vele.
Kicsit történetfüggő, hogy milyen az ideális kezdés neki. Bumm bele a közepébe vagy kicsit lassabban felvezetni a történetet? Gondold végig, hogy szerinted neked melyik lenne a legjobb, de nem szabad az első pár oldalon minden információt az olvasóra zúdítani, hanem hagyni kell, hogy fokozatosan tudják meg a dolgokat.
Vegyük példának az én egyik történetemet. Prológussal kezdtem, hogy kellően fel tudjam vezetni a történetet, és a múlt kérdései már az első fejezet olvasásakor még mindig ott legyenek, és amikor arra utalásokat ejtek el, akkor jobban érdekelje őket, hogy mégis mi történt azon a napon. Miért tesz mindenki úgy, mintha az a szereplő sosem létezett volna? Mit ért Dex a halálfutam alatt? Ki az új srác, akinek a felbukkanása felkorbácsolja a kedélyeket? Mi ez a hirtelen haláleset? Talán köze van a két évvel ezelőtt történtekhez? Ezek olyan kérdések, amik az első fejezet olvasása közben megfordulhatnak az olvasó fejében, és érdekelni fogja őket rá a válasz.
Árulj el valamit, de éppen csak annyit, hogy tudni akarják a többi dolgot is róla. Valamint az első fejezet végét célszerű egy ütős csattanóval lezárni. Hogy mikor elolvassa valaki, a kezdeti sokk után tovább tudja olvasni, mert az nem érhet úgy véget.
Szóval, ha sikerül az első pár oldallal megfognod őket, akkor nyert ügyed van. Érdekelni fogja őket a folytatás, részei akarnak lenni az általad teremtett világnak.
Remélem, tudtam valamennyit segíteni neked. :)

View more

Milyen lenne az álomesküvőd?

Nagyon sokáig azt mondtam, hogy én márpedig nem megyek férjhez, de az az igazság, hogy egy tengerparti esküvőre vágyom a naplementében. Csak a szűk család és barátok lennének ott, azok a személyek, akik nagyon sokat jelentenek nekem, mert velük osztozni akarok azon a csodás napon, amikor valaki lesz olyan elvetemült, hogy örök hűséget fogad és a férjem lesz.

View more

Melyik az a történeted, amire a leginkább büszke vagy? Miért?

Illegal. De a miértjét szavakkal nem igazán tudom leírni. Ő az én drágaságom, amit imádok. Mindig jön hozzá valami ötlet, és annyira különleges a számomra. Már a történet is más, mint amiket eddig írtam, a szereplők sokkal kidolgozottabbak, és valahogy sokkal közelebb érzem magamhoz, mint az eddigieket. A főszereplő legjobb barátja a kedvenc szereplőm, és valamiért annyira élőnek érzem az összes karaktert, mintha bármelyik pillanatban ki tudnának lépni a wordből. Noha írás közben nem mindig érzem tökéletesnek, és képes vagyok addig átírni, míg annak nem érzem, tudom, hogy a végeredmény számomra tökéletes lesz. Talán a rengeteg idő, amit ráfordítottam, a sok ötlet, támogatás és a tudat, hogy nagy dolgokra hivatott a történet tesznek büszkévé. Mintha a "gyerekem" lenne, aki egyszer csak "felnő", én pedig büszkén nézek rá, miközben elönt melegség, hogy igen, megcsináltam. Hogy ez az én érdemem, hogy senki más nem fog ilyet írni, hogy ez más, mint a többi történet. S mikor beszélni kezdek róla, izgatott leszek, és csak úgy dőlnek belőlem a szavak.
Nagy terveim vannak vele, és amikor sikerül befejezni, akkor leszek a legboldogabb és egyben a legbüszkébb magamra. Mert akkor ez már nem csak egy sztori lesz, hanem egy esély az álom felé.

View more

Next