Emberek, amikor olyan szabadsávos tárgyaim vannak, hogy "Menni vagy maradni? Helyzet az EU-ban" és társai, az mennyire elkeserítő? És miért nincs mondjuk valami HASZNOS is, például "Hogyan kezeljük a konfliktusokat a szülőkkel? Túlélési tanácsok pályakezdőknek"?
Tanulás, gondolom én... Hospit, zh-k, beadandók tömkelege, műveltségterületes órák és még egy kutatómunka is, amit nagyon várok. Talán jövő ősszel már egy TDK is szóba jöhet a kutatással kapcsolatosan. Az előzetesen összetákolt órarendem egy marék kakival ér fel, minden nap lesz legalább egy óra üresjárat, de van, ahol három is. A művter miatt sokszor lesz vagy este 9-9.30 mire hazaér majd a buszom...
Melyik koncerten vagy fesztiválon voltál utoljára?
Horvátországban a kemping saját fesztiválján, a Polari Fest-en. Persze, nem egy Tomorrowland, de igazából jobb volt a zene mint az itthoni egyetlen szórakozóhelyen, a koktélok isteniek voltak, volt tűzijáték, sörpong-verseny és kinyitott a játékterem is. Mindez a tengerparton ^^. Imádtam.
Igyekszik az ember... Nem szeretem a szarkavarást, mert az elmúlt időszakban is volt bőven elég. Erre mondom, hogy az őszinteség is lehet néha hátrányos, mert sokan nehezen birkóznak meg az őszinte véleménnyel (még akkor is, ha az csak építő szándékú...)
Láttalak tegnap nagyon szép a keresztlányod... meg te is.
Köszi. Tényleg gyönyörű a kicsi lány és mellé még huncut is. Azt hittem elolvadok, mikor adott tegnap egy puszit az arcomra, aztán vigyorgott rám, mint a tejbetök :D.
NapiNeko:
Érezted azt,hogy valaki mosoly mögé rejti a bánatát? Mit teszel ha érzed ez egy álarc? Te szoktad rejteni az érzéseid? Miért?
Szerintem mindenkinél előfordul, hogy elrejti az érzelmeit. Ha közel állok az illetőhöz, megkérdezem, hogy mi a gond, persze, ha nem válaszol, nem piszkálom vele. A problémáink nagy részét (és itt nem a "nincs egy árva göncöm se, letört a körmöm, a pasim egy órája nem írt"-félékre gondolok) csak mi tudjuk magunkban elrendezni. Van, akinek kell hozzá segítség és van, aki nem kér belőle. Ezt tiszteletben kell tartani. Igen, néha én is elrejtem az érzéseim, de nagyon ritkán, mert nekem ez nehéz. Belőlem egyszerűen csak kirobban... nyilván vannak helyzetek, amelyekben kénytelen vagyok visszafogni magam, de általában csak akkor rejtőzöm el, ha az érzelmi kitörésemtől meg akarom védeni a körülöttem lévőket.
Hmm. Kéne enni valami sósat. ... Kéne enni valami édeset ... Még egy kis sós... ... Huhh, édeseeet... ... *one eternity later* Öhmm... ezek szerint holnap támad a vörösiszap. Yepp.
Elég rosszul aludtunk az éjjel, Sanyi és én is rosszakat álmodtunk, forgolódtunk, úgyhogy jó későn sikerült felkelnünk. Reggeliztünk, utána hazahozott, most egy kis házimunka, ebéd, délután meg egy kis szobaátalakítás van tervben :).
Szerinted kötelességem megérteni, ha a randipartnerem lemondja a randit egyelőre, mert meghalt az apja ?
Erre csak azt tudom, mondani, hogy képzeld magadat a másik helyébe. Nem hogy kötelességed megérteni, ez egyszerűen emberség kérdése... Kibaszott nagy gyökér vagy a kérdésed alapján, inkább hagyd békén szegényt.
A szerencse háza. Éppen tegnap láttuk, csaptunk egy kis date night-szerűt a kedvesemmel. Különben filmnek elég gyenge, de ha vevő az ember a faszságokra, akkor sírva lehet rajta nevetni.
Őszintén, nekem legalább van mentségem, ugyanis annál a válasznál már a több, mint egy liter sör befolyásoló hatása alatt álltam. Mi a te mentséged arra, hogy a négy darab szóból csupán egyet voltál képes hiba nélkül leírni? :)
Szia! :) Leginkább azt, hogy veszélyes, vad, megszelídíthetetlen része a természetnek. Először 2010-ben láttam Írországban, instant szerelem volt. Az sós víz illata, a hullámok hangja, egyszerűen csodálatos. Most vettem a bátorságot és Rovinj partjainál bepillantottam a hullámok alá - odalent még lenyűgözőbb az egész. Ahol most voltunk, egy sziklás part, imádtam a kis víz alatti "tavacskákat", a színes halakat, rákokat...
Az utóbbi fél évben a változások csak rosszat hoztak. Ez az egész nyilván csak attól függ, hogy a változás milyen irányba történik - ha tudom, hogy pozitív, akkor nyilván örülni fogok neki.
Horvátország, Rovinj. A kedvesem családjával töltöttünk el egy hetet a Polari kempingben, ami - így már másodjára is - nagyon a szívemhez nőtt. Nyugis, mégis pörgős, szóval ha akar, tud pihenni az ember, este viszont akár a koktélbárba is emelhet bulizni. Van egy rakás programjuk napközben is... Őszintén, kibírtam volna még egy hetet :).
Vonzalom igen, szerelem nem, én így gondolom. Sancával köztünk első találkozáskor érezhető volt valami szikra, tetszettünk egymásnak, de eltelt egy kis idő, mire odáig fajult a dolog, hogy szerelemnek nevezhessük, hiszen meg kellett ismernünk egymást.
Van számodra kedves ember? Ha igen, hogy ismerkedtetek meg?
Nem, nincs, én mindenkit utálok. (Megint taps a napi kérdések kitalálóinak)Akkor elmesélem, hogy ismerkedtem meg azzal az emberrel, akit a legjobban kedvelek - sőt, szeretek! - a világon.Buli volt aznap este, KÖZGÉs, méghozzá, ezeket mindig nagyon éltük. Aznap este viszont alig volt kedvem elindulni valamiért. Zoliéknál volt az alapozás, gondoltam oda azért csak beugrok. Elmentem, iszogattunk, elvoltunk. Az egyik srác mondta, hogyha nem gond, jönne az unokatesója is. Később jött is egy fekete inges, vigyori srác, és beintegetett az ajtón: "Helló, Sanyi!" Ennyi, aztán lépett is ki az udvarra cigizni. Ránéztem a csajra, aki bent ült velem, annyit mondtam: "Hát jó bunkó, de azért jóképű!" A bunkóval nagyot tévedtem. A jóképű jelző viszont állja a sarat. Így találkoztam az én egyetlen kedvesemmel, Sancával.
Mindenkinek egyéni szociális problémája, hogy hogyan kúrja el az egészségét, ami nélkül valljuk be, elég szar ügy az élet. Nem fogok hegyibeszédet tartani, mert álszent lennék: 16 éves koromtól néha én is rágyújtok, mára már alig, csak bulizás alkalmával (abból meg nincs túl sok). Sőt, vizipipázok néha, sőt a füvet se tartom a sátán virágoskertjéből származó gyilkos szernek. DE. Mindez az egész addig áll, míg másokat nem veszélyeztet az ember, a kismamák és a kisgyermekes anyukák ÉS apukák ez alól kivételek, ugyanis ők már valaki más életminőségét is rontják. Illetve a 12-14 éves "depressziósok", akiknek - ha a szüleik helyében lennék - akkora pofont adnék, hogy lenyeljék az égő cigit egyből...
Gyerekes viselkedés, nyavalygás, intelligencia teljes hiánya. Egy rakás rosszabb tulajdonság van nyilván, de ezek zavaróak. Mikor egy közel húsz éves, önmagát felnőtt nőnek tartó ember úgy viselkedik, mint az egy éves keresztlányom, az igenis marhára idegesítő...
A hajnal. Nagyon kevés olyan alkalom volt eddig az életemben, amikor végignézhettem, ahogy feljön a Nap. Többnyire ha végignézem, az azt jelenti, hogy utazunk valahová, ezért mindig az új kalandok kezdetét jelképezi számomra. A legemlékezetesebb talán az volt, mikor egy (akkor még) nagyon közeli barátommal egy átbulizott este után egy kis patak felett átvezető hídon néztük meg a napfelkeltét. Arról beszéltünk, hogy majd így lesz ez 10v múlva is, aztán most...
Mi a véleményed azokról a pornófüggő, önsajnáltató kis butuskákról, akik itt az askon folyamatosan súlykolják a vélt vagy valós problémájukat mintegy szánalmassá téve saját magukat. Ismersz ilyen kisfiút?
NapiNeko:
Melyik művészeti ág illik hozzád a legjobban?
Az irodalom. Imádok olvasni egészen azóta, mióta 6 évesen megtanultam, szerintem már valahol ezer körül járhat a kiolvasott "áldozataim" száma. Írogatni is szoktam, bár inkább csak pár oldalas gondolatfoszlányokat, amik a laptopomon "szösszenet" néven futnak.
Jah, bocccs.. ? Annyira tudok angolul, mint repülni ???
Semmi gond, ugyan már :). Egyébként szószerinti fordítása "kurváááák" lenne, de most, hogy lebarnultam, nagyon niggának érzem magam, úgyhogy most élem a szlenget.
Fuhú, sok mindennel. A legizgalmasabb talán az volt, hogy a kedvesem segítségével kipróbáltam a könnyűbúvárkodás alapjait, aztán ki se lehetett rángatni a vízből. Kergelésztem a halakat, kerestem a rákokat, színváltós medúzákat lestem... persze nagyon mélyre nem merészkedtem, de így is elképesztő volt. ... mindezt ahhoz képest, hogy két éve még úszni sem tudtam és még tavaly is fenntartásokkal mentem a vízbe.
Mert éppen most tartok hazafelé egy egy hetes csodás nyaralásról, ahol a legfőbb gondom a tengerben való lubickolás, a napozás, az olvasás és a pihenés volt, nem a telefonom nyomkolászása.
Hamarosan fürdőzök a napfényben és a tengerben :). A hétre ez a program, no és egy rakás romantikus kirándulgatás. Jelenleg zenét hallgatok és szaunázok a kocsiban a párommal és a családjával :).
A mai napig vitatott, érdekes téma ütötte fel a fejét. Mit gondolsz azokról, akik kirívó (esetleg fehérneműs képeket posztolnak a közösségi oldalakon?) Elítéled azokat, akik pl. fehérneműs cosplayfotózáson vesznek részt, melynek végeredménye egy egyébként igényes kép? Random Anna*~
Igényes kép ide, igényes kép oda, van, ami szerintem nem való mindenki szeme elé. Ilyenek a konkrét fehérneműs képek. Ehhez a cosplay dologhoz nem értek, viszont az igazi, mondjuk topless és csipketangás képek nem kellenek a facebook oldalunkra, hacsak nem vagyunk hivatásos modellek. A fehérneműnket azért nem mutogatjuk másnak, mert az részemről például egy intim dolog, ami csak rám és a páromra tartozik, csak neki mutogatom magamat, nem akarnám. hogy a szomszéd Mariska néni férje, Dezső bácsi is rám csorgassa a nyálát. Nem ítélem el, de nem is tetszik az ilyesmi.
Arya. Nagyon zseniálisan van felépítve a karaktere, a könyvekben legalább is szépen árnyalva van, ahogy gyerekből lassan az események hatására felnőtté válik, de a gondolatai, érzelmei még mindig inkább gyermekiek.
Most így hirtelen a vajas rántás/vajalja jutott eszembe. Semmi más, csak vaj, liszt és só pirított keveréke, de isteni illata van, mikor elkezd megpirulni :). Magában nem nagy valami, sajtos tésztához vagy sajtos nudlihoz készítjük, ezeket beleforgatjuk és így lesz a kajának egy plusz íze :)
Tegnap a keresztlányomra vigyáztam, utána jött Sanca, beraktuk a kocsiba a bringámat. Ma már voltam a városban ügyeket intézni, a hajamat megmostam, pakolásztam, főztem és most várom Anyut haza :).
Zene, színház, tánc, ebben a sorrendben. Persze leginkább a könyvekért (regények) vagyok oda, a verseket is szeretem, viszont az az ága a művészetnek nem fog meg, mikor három színes csíkba vagy néhány nem rímelő és értelmetlen szóba belemagyarázunk dolgokat. Például a volt gimim elé állítottak egy kicsavart, fura szobrot, ami "a tanárok végtelen bölcsességét, a múltba tekintő haldoklót jeleníti meg" szerintem meg csak szimplán undorítóan néz ki, és mind csak belemagyarázás. Így aztán elmondható, hogy a nagyon elvont művészeti dolgok nem nekem valóak.
Apróságokat. Például a részleteket a gimis bulijainkról, a délelőtti egyetemi előadás szkippelős sörözgetésekről, ilyesmi. Sok mindent megosztok Anyuval, a részletektől viszont megkímélem. Tanulva például abból, hogy pár hete elmeséltem, hogy a 20. szülinapi bulimon milyen jó kis élményem volt Mary Juana-val, ő meg totálisan kiakadt és átment valami anyatigtis-házisárkány kombóba... Azért 20 évesen már vannak az embernek olyan dolgai, amit nem köt a szülők orrára (pl. párkapcsolat intim részei if you know what i mean).