Nem egy hőseposzba illő volumenű dolog - a pillanat szülte és érzelmek helyett sokkal inkább kíváncsiság vezérelte. Az első gondolatom az volt, hogy furcsa és csiklandós, meg az, hogy valahogy fura ez a nyálcserés rítus, de voltaképp nem kellemetlen.
Mások evésének hangjai.
Gusz.tus.ta.lan.
Minden és semmi. Mikor hogy.
Szerintem elég emlékezetesre sikerült, ugye
@jarednightingale ?
A sajtnak.
Feltenni, azt hiszem - nem szívesen beszélek és alig pár emberrel oszthatom meg a gondolataimat, így választ adni mindig nehézkes, lassú és sok magyarázkodással jár.
Azt ugyan nem értem, miért személyesítik meg, de ebben a párhuzamban és azt mondanám, igen. Azt érzékelem körülöttem, hogy az emberek inkább egy általuk kreált ideálba szerelmesek, semmint a valóságba - bár sok múlik a címkéken és a szavakon, szerintem a szeretet az, ami átfogóbb, elfogadóbb, őszintébb.
Ez olyasfajta élvezet, amiről le kell mondanom.
Milyen időtartamról beszélünk?
*A kérdés megválaszolásához szükséges időt inkább valami értelmessel tölti*
Nem emlékszem rá, így nehéz megmondani - állítólag az arcom az övéhez hasonló, de nem vagyok biztos benne, hogy ez még mindig igaz. Sokat változtam az utóbbi két évben, így mostanra valószínűleg csak a termetem az övé *önirónia*
