Még olvastam a kérdést mielőtt azt mondtam "majd ránézek/válaszolok később", ebből hosszabb idő lett mint terveztem, bocsánat érte😅
Teljesen jól vagyok, belekezdtem a cukrászatba a rajzolás mellett, az egyetlen problémám az idő beosztása, felváltva vannak kora reggeli, majd késő esti óráim ami elég kimerítő
+ 1 💬 message
read all
A hétvégén újabb kastélylátogatáson voltam, tartom az elhatározást idén, hogy ha nem is külföldre, de havonta kétszer elmegyek valahova vagy csinálok valamit ami tényleg kikapcsol.
Na meg a nem tervezett naplemente a kastélyparkból! Ha döntenem kéne melyik tetszett jobban, nem tudnék választani
Két hónap után felnézek ide, erre csupa ilyen kérdés jön? ajj már:(
Nagyon közel álltam a feladáshoz kétszer, az egyiknél a barátaim tartottak meg és segítettek amíg rá nem jöttem, hogy már megint egy szűrőn keresztül nézek mindent, a másodiknál pedig részben feladtam, de ha más szemszögből nézem akkor csak irányt változtattam és kerestem megoldást
Nem túlzok ha azt mondom másokat boldognak látni néha jobb mint a saját boldogságom szóval igen, szeretek segíteni. Viszont sose eröltetem rá másokra, ha nem kérik inkább a háttérben maradok
Nálam a 3 hónap, utána a 3 év egy szint amit ha túlél egy ismerettség/barátság, akkor nagy valószínűséggel megmarad. Évek után van akivel nem tartom olyan szorosan a kapcsolatot és mégis úgy állunk szóba mintha mindaddig napi szinten beszéltünk volna.
A miértjét szinte sose tudom, lehet jobb is így. Bizonyos ideig nyilván zavar ha valakit elvesztek, az utóbbi pár hónap sokat segített ebben, mert rengeteg emberrel találkoztam és sikerült nem úgy néznem mi lesz ha valami félremegy, hanem örültem, hogy jó társaságom van, a későbbiek meg nem csak rajtam múlnak.
Talán év közepén azt hittem átléptem egy határt és túlterheltem magam, na azóta ez csak fokozódott kisebb szünetekkel, szóval már nem tudnám meghatározni mi a kiégés része, hol volt/van a vége. Vagy esetleg az egész annyira megváltoztatott, hogy nem ismerek magamra.
Az elején csak szétszórt voltam, a megszokottnál is több dolgot póbáltam túl rövid idő alatt teljesíteni ami persze nem minden esetben végződött jól. Emellett nem tudnám megmondani mikor csináltam valamit a kényszerérzet és az időhiány nélkül, mintha elvesztettem volna a határokat és csak találgatok mit miért is csinálok igazából. Ennek ellenére folyamatosan ott van az a megmagyarázhatatlan nyugalom, pont ezért nem tudom, hogy ez most jó vagy épp az ellenkezője.
Idén nem tudom mi alapján működött ez, de az összes barátomat/környezetemben lévőket a legrosszabb pillanataimban ismertem meg, és pár kivétellel mind mellettem is maradtak eddig. Az egyikőjüket ki tudom emelni, ő is elég rossz helyzetben volt, gyakorlatilag ismeretlenül "sírtunk" és panaszkodtunk min megyünk kereszült. Azóta többször is említette mennyit segítettem neki akkor, hogy ítélkezés nélkül hallgattam meg.
Ha sok mindennel nem is békélek meg magamban, legalább elfogadtam hogy tudok jó társaság lenni, még akkor is ha én nem érzékelem.
Ezt utólag is köszönöm, jól esett mikor megláttam a kérdések között!
Nem terveztem ennyire eltűnni, a majdnem egy hónap alatt több minden történt mint ezelőtt bármikor általánosan. Mondhatni egyaránt átéltem az év eddigi legjobb és legrosszabb időszakait, pár nap eltéréssel.
Jelenleg teljesen jól vagyok egyébként, mostmár talán lesznek nyugodtabb napjaim, néha tervezek felnézni ide!
Ha ilyen amikor csodálatos vagyok, akkor valami probléma van😆 Séta helyett úgy voltam vele, kihasználom hogy nincs túl hideg még és görkorcsolyázok a környéken. Ebból egy több órás, ismeretlen területen való csavargás lett, majd egy meredek lejtőn olyan szépen estem el egy úthiba miatt, mintha az előre bukfencet gyakoroltam volna, csak nem a legjobb helyen. Egy idős nő sokkal rémültebb volt mint én, őszintén a földön való üldögélés miatt jobban aggódtam a felfázástól, mint bármilyen zúzódástól.
