Mi az a dolog, amire most szukseged lenne, de teljesen elerhetetlen szamodra?
A nyugalom.
Így, hogy eltelt két hét a "kalandok" kezdete óta, már egy kicsit tisztább fejjel tudok beszélni róla. Köszönöm azoknak, akik érdeklődtek, nagyon kedvesek vagytok!
Két hete meglátogatott engem a munkahelyemen anyukám és a párja, beszélgettünk, minden szuper volt. Majd késő délután kaptam egy telefont, hogy anya kórházba került, mert durva epilepsziás rohamot kapott (szerencse, hogy nem egyedül volt, mert kizárt, hogy túlélte volna). Sosem volt semmi hasonló problémája, ezért nagyon furcsa volt a helyzet. Aztán az éjszakába nyúló kivizsgálások során kaptunk egy üdítő kis diagnózist: áttétes, rosszindulatú agydaganat...
Az utóbbi két hetem arról szólt, hogy mindennap jó korán bementem dolgozni, hogy utána elérjem a látogatási időt a kórházban, vittem neki főtt ételt, megfürdettem stb., majd kórház után bevásároltam anyának másnapra, hazaestem estére, amikor is megfőztem a másnapi kaját anyának, a párjának és magunknak (ez mindig minimum kétféle étel volt, mert mindenki máshogy étkezik), kimostam anya ruháit, majd eldőltem az ágyon, és minden kezdődött előről. A helyzetet csak tovább árnyalta, hogy közben párom megbetegedett, az én fogam annyira begyulladt, hogy beszélni alig tudtam, a munkahelyemen pedig ezek a leghajrásabb hetek.
Ráadásul tegnap volt anya agyműtéte, úgyhogy az egész család már pattanásig feszült. És jelentem: minden rendben ment! ❤ Egészben, bonyodalommentesen eltávolították a daganatot, és anya is jól van (nem sérültek a kognitív funkciói, mozog, beszél stb.) Persze még a szövettan hátravan, de Atya ég, mennyire megkönnyebbültem!
Így, hogy eltelt két hét a "kalandok" kezdete óta, már egy kicsit tisztább fejjel tudok beszélni róla. Köszönöm azoknak, akik érdeklődtek, nagyon kedvesek vagytok!
Két hete meglátogatott engem a munkahelyemen anyukám és a párja, beszélgettünk, minden szuper volt. Majd késő délután kaptam egy telefont, hogy anya kórházba került, mert durva epilepsziás rohamot kapott (szerencse, hogy nem egyedül volt, mert kizárt, hogy túlélte volna). Sosem volt semmi hasonló problémája, ezért nagyon furcsa volt a helyzet. Aztán az éjszakába nyúló kivizsgálások során kaptunk egy üdítő kis diagnózist: áttétes, rosszindulatú agydaganat...
Az utóbbi két hetem arról szólt, hogy mindennap jó korán bementem dolgozni, hogy utána elérjem a látogatási időt a kórházban, vittem neki főtt ételt, megfürdettem stb., majd kórház után bevásároltam anyának másnapra, hazaestem estére, amikor is megfőztem a másnapi kaját anyának, a párjának és magunknak (ez mindig minimum kétféle étel volt, mert mindenki máshogy étkezik), kimostam anya ruháit, majd eldőltem az ágyon, és minden kezdődött előről. A helyzetet csak tovább árnyalta, hogy közben párom megbetegedett, az én fogam annyira begyulladt, hogy beszélni alig tudtam, a munkahelyemen pedig ezek a leghajrásabb hetek.
Ráadásul tegnap volt anya agyműtéte, úgyhogy az egész család már pattanásig feszült. És jelentem: minden rendben ment! ❤ Egészben, bonyodalommentesen eltávolították a daganatot, és anya is jól van (nem sérültek a kognitív funkciói, mozog, beszél stb.) Persze még a szövettan hátravan, de Atya ég, mennyire megkönnyebbültem!
