#beszélgetés

Szép napot neked is!

---

Az érzelemvilág "működése" (szerencsére) "szabályozható" (legalább is egészséges érzelemvilágú embereknél), azaz: pl. akár "ki is kapcsolható" vagy nagyon "alacsonyra állítható" stb.

---

Szintén szerencsére, vannak napok, amikor nem éri érzelmi hatás az embert, ami adott élethelyzetben lehet nagyon jó és nem jó nap (szituációfüggő).

---

Nekem ma érzelem-mentes napom volt, amit nehéz volt "beállítanom", mert tegnap éjjel Messenger-en hajnali 2 óráig beszélgettem egy tünemény lánnyal, egy IQ csúccsal, egy érzelmi tündérrel, egy gyakorlati zsenivel, egy páratlan személyiséggel, akivel a kapcsolatunk "like" alapon áll és még véletlenül sem szeretném, hogy ez más alapra (pl. love) kerüljön (már csak azért sem, mert van egy hozzá nem passzoló , őt kihasználó pasija - akitől bizonyos okok miatt egyelőre nem tud még megszabadulni, de már tervezi a szabadulási akciót a segítségemmel), mert ez a kapcsolat így tökéletes vagy még a tökéletestől is jobb, ahogyan most a "like" alapon áll. :-)

---

Szóval, annyira kellemes életérzéssel zárult a hajnali beszélgetés, hogy ma nem akartam a hatása alatt lenni, mert azt már túlzásnak éreztem volna a jóból, ezért mára kikapcsoltam az érzelemvilágomat.

---

Rád bízom, hogy ez a leírt helyzet egy hőmérőn hány fok lenne.

View more

Egyszer általános iskolában az egyik (egyébként eminens tanuló) osztálytársam azt mondta nekem, hogy nem szeret velem beszélgetni, mert gyakran nem érti a szavakat, amiket használok. Ez annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy azóta kínosan ügyelek arra, hogy "szkenneljem" a beszélgetőpartnerem szókincsét, hogy teljes mértékben idomulni tudjak hozzá. Ez az oka, hogy gyakran szélsőségesen csapongok a nyelvi regiszterek, a gizda szleng és a szakterminusok között. Lényegében ez is egyfajta "people pleasing" berögződés, szinte betegesen kerülöm az olyan helyzeteket, ahol bárkit is kellemetlen, netán megalázó helyzetbe hozhatok azáltal, hogy a másik fél nem érti, amit mondok. Ezért alakult ki bennem többek között az is, hogy ha egy választékosabb, esetleg szakmai vagy archaikus kifejezést használok, akkor reflexből el is magyarázom, "lefordítom" azt a beszélgetés közben - ami egyébként nagyon hasznos is tud lenni, ha pl. szakmai gyakorlatot tartok, mert megkímélem a másik felet az esetleg kínosan egyértelmű kérdésektől.

View more

Olvastam @djOrbanVityu válaszát, és egyet tudok érteni. Mármint persze kérdező, nem ismerem a te esetedet, és simán meglehet, hogy ez a lány hitegetett, gonosz volt, de arra is rengeteg példa van, amit Lulu írt.

Belőlem konkrétan exem is kizsarolta az első találkozót, mert először azt mondtam, hogy igen, de utána megírtam üzenetben, hogy bocs, mégis inkább lemondanám. Jött, hogy ez micsoda szemétség, és most már tartozom neki egy randival... Sajnos végül összejöttünk, de mai fejjel ezért már letorkoltam volna (jogosan), hogy nem tartozom neki semmivel, mert kvázi egy idegen, és időben szóltam, hogy mégsem mennék.

Netes beszélgetés közben amúgy nagyon kellemetlen közbevágni, hogy "idegesítesz", bár a legutóbbinál megtettem, amikor agyhalottnak nevezett valakit, aki elutasította. Azt sem értem, miért nekem kell panaszkodni az exekről meg az elutasítókról, én sem a volt hapsijaimról beszélek a kiszemeltjeimmel. Na mindegy, az agyhalott kifejezésre megmondtam, hogy azé' nem kellene így beszélnie másokról. Én is általában akkor tudok megszabadulni valakitől, ha elhív talizni, és nemet mondok rá. Utána általában már nem ír. 🙏

Na meg én azt is érdekesnek tartom, hogy szerelmi bánat esetén a nők inkább magukat okolják, és magukat is bántják sajnos, de a férfiak nem ám magukat okolják. Sajnos ismerősömnek is van egy zaklatója, akivel már nyáron szétmentek, és azóta nem bírja békénhagyni a pali...

View more

Szép estét!
Nagyon utálom ezt a kérdést. Hirtelen nem tudom, mit válaszoljak, mi az, ami a másikat érdekelheti. A ,,semmi" egy olyan válasz, amivel emberi lelket és idegrendszert lehet ölni, szóval ezt soha nem mondom. Megpróbálok a legutóbbi beszélgetés témáira asszociálni, és azokat a dolgokat próbálom továbbvezetni, hogy azóta mire jutottam, mi változott. Vagy valami jelentősebb aktualitást mondok, mint például, belefogtam egy projektbe, munkahelyet/képzést váltottam, lett egy kutyám és annyi gond van vele. Aztán visszakérdezek.
Az én érdeklődésem szándékosan egy következő szintre emelem, hogy elkerüljük ugyanezt a szituációt. Nem csak megkérdezem ,,hogy vagy" ,,mi újság", hanem teszem utána a következő kérdést, hogy konkretizáljam a témát. ,,Hogy mennek a dolgok a munkahelyen?" ,,Otthon laksz még?" ,,Úgy alakult a [...], ahogy tervezted?"

View more

Rengeteggel futottam már össze életem során, egy igen neves celebfamíliát meg személyesen kb. 20 éve ismerünk. (Egyik gyerekem osztáytársa volt az egyik gyereknek...) Mások is élnek még itt városunkban, de mindenfelé és több módon is találkoztam már ismert emberekkel, gyerekkorom óta. Pl. anno Félegyházán beköszönt az udvarunkra Madaras József színész (híres volt, már nem él), és útbaigazítást kért. Meg táborokban találkoztam rockzenészekkel, meg Vágó Istvánnal, meg aztán felnőttként nagyon sokkal, többel beszélgettem is rendezvényeken (mert pl. VIP-vendégek voltunk férjem révén). Csak a teljesség igénye nélkül, egy - volt - miniszter adott át egy díjat férjemnek, utána fogadás volt, ahol odajött a nejével. Más eseményeken is jártam, pl. a Harry Potter fordítójával volt egy beszélgetés városunkban, jópofa emberke, jókat fecsegtünk. Tévés személyiségek, színészek, celebek...Mindenféle szituációban összefutottunk sokkal. Sosem akartam közös képet egyikükkel sem, miért is kéne? Úgy vagyok ezzel, hogy őket is anya szülte, nem különbek tőlünk...

View more

Ha már kétszer kérdezted meg, kipótolnám még valamivel, bár ez igazából eléggé nemfüggetlen, meg vonzódástól független dolog, csak megfigyeltem, hogy szerintem nagyon sok toxikus és idegesítő embert ez vonz be az életembe :D
Szerintem engem sokan people pleaser típusnak gondolnak. Vagy nem biztos, hogy jó szót használok, csak mondjuk arról a jelenségről beszélek, hogy körülbelül minden közösségben van egy ilyen tipikus nagyon kedves, nagyon empatikus (jellemzően nőnemű) emberke, és a közösség _furább_ tagjai rendszerint vele próbálnak haverkodni, mert a többiek reflexből negatívan viszonyulnak hozzájuk (vagy legalábbis ettől félnek), de az illetőről azt feltételezik, hogy ő hátha nem fog. Szerintem ez az elgondolás velem kapcsolatban csak részben igaz. Alapvetően tényleg inkább empatikusan, mint skatulyázva és ítélkezve próbálok viszonyulni az emberekhez, meglehetősen liberális vagyok, szóval semmilyen "furaságra" nem mondanám, hogy reflexből taszít, nagyon nem komálom a kiközösítést és a bullyingot, viszont ha valaki számomra idegesítő, millió százalék, hogy nem fogok vele foglalkozni és igyekszem minél inkább kizárni az életemből, mert a saját lelki nyugalmam is fontos.
A másik tahó unpopular opinionom pedig az, hogy az önmagukat nehezen beilleszkedőként jellemző emberek személyében nagyjából az esetek 10%-ában ismersz meg egy cuki, visszahúzódó, jó értelemben fura (tehát inkább különleges), lehet, hogy enyhén autisztikus karaktert, a maradék 90%-ban pedig két perc beszélgetés után világos, hogy miért utálják. Olyan értelemben furák, hogy azt nem különlegesnek tartod, hanem inkább a vészjelződ kapcsol be tőle, idegesítőek, visszataszító világnézetűek, unalmas, fárasztó érdeklődési köreik vannak, az előnytelen társadalmi helyzetüket a nagy arcukkal és a túlbecsült intelligenciájukkal próbálják kompenzálni, mindenért magukat sajnáltatják és a társadalmat hibáztatják, vagy direkt bunkók, vagy azért, mert ennyire nem tudnak kommunikálni, meg egyéb hülyeségek.
Természetesen az a körülbelül 10% kisebbség létezik és valid, csak az esetek nagy részében ennek kapcsán is azt tapasztalom, hogy a világ biza’ egy igazságos hely, szóval akitől falramásznak, attól nem véletlenül másznak falra.

---

Egyébként biztos van, aki szerint én is ebbe a rossz értelemben vett fura kategóriába tartozom, szóval nem úgy mondom ezeket a dolgokat, mint a mindenki által kedvelt mEnŐ gyerek, aki szerint mindenki creepy meg cringe meg mittudomén, csak aki az, az sokszor tényleg nagyon az :D

View more

Szép estét!
Már nagyon unalmas vagyok, tudom - de az a bizonyos alsó szomszédom.
Tegnap meg előtte, két este is fent voltak nála az ivócimborái megint, hangosan ment a beszélgetés, zajongás, bútorborulás vagy nem tudom mi, a kiabálás is egyre részegebb stílusban, időnként meg a hangos zene. Alig tudtunk nagyon későn elaludni.. Másnap reggel meg...a rosszullét hangjai.
Hogy miért nem él normális életet ez az ürge, fogalmam sincs. Már van kisunokája Pesten, utazna el megnézni néha legalább...Engem nem érdekel, mit tesz magával, de legalább 10-20 család szenved a zajaitól 2-3 emeleten. Már szervezkedni kezdtek ellene, úgy hallottam, de ahogy látom, nem nagy sikerrel. Ő mit sem változtat az életmódján és a stílusán.
Másik, ami megbotránkoztatott: hónapok óta ma jártam először Sp..ban. No az ottani árak sokkal jobban megbotránkoztattak, mint amilyenekért a szokásos üzletláncaimnál vásárolok. Horror!

View more

Viccelsz? Még ha régen be is jött valójában bárki, ma már konkrétan nem is csinálok olyan illetlen dolgokat, hogy "megbámulok valakit". Mondjuk inkább úgy nem ragad ott a tekintetem sehol, meg semmin, ami általánosan vonzónak van elfogadva. lol
Teljesen őszintén, abszolút nem érdekel a téma, és tartottam is magam egész életemben ehhez (csak ma már nem is kell ezt picit sem kontrollálni, teljesen automatikusan szarom le). Emlékszem 10 éve hogy nyomatták az emberek, akár ezen a szaron is, hogy JAJ MAJD TALÁLKOZOL PÁR ÉV MÚLVA VALAKIVEL AKIVEL MAJD HIRTELEN LÁVV.
Hát nem. Vagyis találkoztam olyannal, akivel ez opció lett volna, de hamar elmondtam neki, hogy bocsánat, de én nem szeretem az embereket, miért akarnék hát emberi lénnyel párkapcsolatot, vagy bármi egyebet. Nyilván állattal sem, mielőtt ez felmerülne. Nem, se tárggyal, se növénnyel.
Ha léteznének ÉLIJENEK és mondjuk nálunk értelmesebbek, jobbak, akármik lennének... hmmm...
akkor ha van eszük elkerülnek minket jó messziről, és nem is tudjuk meg soha, hogy vannak.

---

Sőt igazából most is bennevagyok egy olyan helyzetben, hogy egy női munkatársam túlságosan keresi a társaságom, én meg nem tudok nem kedves lenni személyesen másokkal (főleg ha ők is azok velem mondjuk), ezt pedig lehet félreérti egyik-másik ember. Mégha zavar is, nem szeretnék szólni azért, hogy ne érjen már hozzám beszélgetés közben hússzor, mert nem szeretem a dolgot, és a többi. Hasonló egy férfi munkatárssal, aki állandóan hivogat sörözni a kocsmába (a világ legundoritóbb helyeinek egyike), és már ég a pofám, hogy mindig körbehazudom a témát, hogy ne kelljen véletlenül se a kötelezőn túl akár csak látnom más emberek fejét.

---

Amúgy nem mondom, hogy nem próbálkoztam, de ezeknek is már sok-sok éve, és igazából órák/percek alatt körvonalazódott bennem, hogy ez számomra lehetetlen. Csak mindig bejön a képbe, hogy vajon a másik mit gondol, ha én most aszondom hagyjuk inkább az "ismerkedést", meg mittudoménhe. Bárcsak kitörölhetném minden ilyen régebbi "hibám" és senkiben nem maradna semmilyen seb, vagy rossz emlék. Vagy lehet csak engem kinoz konkrétan minden egyes olyan dolog, amit valaha - saját meglátásom szerint - elkövettem, hibáztam, félreérthető voltam, nevezzük ezen esetek összességét akárhogy.

---

valami ilyesmi.

View more

Tudod. Egy erőteljes szellentést.
A bélcsavarodás indokolta, és felemelő volt végre megszabadulni tőle.
Sokadjára mondom, sajnálom. :DD

---

A seggfejséget félretéve...
Azt hiszem az embereket. Persze még mindig fel tudnak hergelni, meg mit tudom én milyen középszintű érzelmeket tudnak kiváltani, de csalódni nem tudok többé. Mert elengedtem mindenkit. Mármint mások társaságának keresését, meg ilyenekre gondolok elsődlegesen. Egyszerűen már nem érdekel semmiféle szósöl létezés, csak elvagyok magamnak, ha valaki keres jót beszélgetünk, de nem fogok bele extra erőt fektetni, hogy biztosan más is azt érezze hogy jó a társalgás. Régen vért izzadtam, hogy mindet beletegyek egy-egy beszélgetésbe (még mikor egy vadidegennel beszéltem is, rettegtem hogy nem vagyok elég jó társaság), aztán rájöttem, hogy mennyire brutál módon fáraszt a dolog. És egyszer csak elvágtam ezeket a szálakat egy ollóval. És ezután mutatkozott meg igazán, hogy nekem mennyire fontosak voltak ezek a beszélgetések, illetve hogy mennyi energiát raktam beléjük... és hogy ez soha nem volt közel sem meg visszafelé. Nekem minden beszélgetés olyan volt, mint a teremtéstörténet. Másnak meg a random délutáni csevej a húsz másik beszélgetőpartner közül mondjuk.
--> ez volt az a pont, ahol sokadjára rá kellett jönnöm. Az ember nem az a létforma, akivel nekem sok tennivalóm lenne. Nem azért mert én különb vagyok, vagy valami hihetetlen dolog, hanem mert abszolút nem egy rugóra jár az agyunk. Abszolút nem ugyanazt keressük a létezésben, illetve a többség kurvára nem ad egy társalgásba, sokkal inkább elvesze belőle. És mivel ez egy társadalmilag "elfogadott norma", ezért a baj nyilván velem van. És én ezen nem akadok fenn, de tény hogy az ilyesmikre rádöbbenni kegyetlenül fájdalmas és pocok érzés.
Hosszasan is letudnám irni például azt, hogy milyen rádöbbeni újra és újra, hogy abszolút nem rezonálsz a saját fajoddal. Gőtének kellett volna születnem. Vagy kenyérnek.

View more

Élnék vele. Kettesben egy várhatóan jó beszélgetést nem hagyok ki.
A mai világban nincs ember problémák nélkül. És nagyon sokat kéne visszamenni az időben, hogy esetleg találjunk olyan valakit. Jelenleg a környezeti romlás hatásai mindenkit érintenek, ami nem is csak önmagában létezik, hanem számos más életterületet érint. Szóval szerintem nincs olyan, akinek 0 gondja lenne. De még ha alapvetően elégedett és jókedélyű is, akkor abban hasznos egy ilyen beszélgetés, hogy megerősítse a szemléletét, hozzáállását. Merthogy semmi sem örök, állandó változásban van minden és mindenki a külső hatások függvényében. Lehet valaki hosszútávon végtelenül életvidám és sugárzó, de ha újra és újra negatív behatások érik, az előbb-utóbb megteszi a hatását. Így a megerősítésnek bizony van jelentősége.

---

Ez részben saját tapasztalat is. Anno volt lehetőség egyetemi kereteken belül díjmentesen pszichológushoz járni. Gondoltam kipróbálom, alapproblémaként a társ iránti vágyam beteljesülésének hiányát téve. Nagyobb részt arról szóltak az alkalmak, hogy körbejártuk az egymáshoz kapcsolódó gondolataimat, megpróbálva kötni ezeket a fő témához. Az utolsó alkalom végén nagyon jól esett, mikor kifejtette, hogy szerinte egy ritka értelmes ember vagyok, aki jól átlátja a világ dolgait - és persze nem ő mondta ki, hanem én, hogy lényegében az önbizalmamon kéne dolgozni, ami azért gyenge, mert messze eltúlzom és figyelembe veszem mások _feltételezett_ rólam alkotott véleményét. Volt ez 2014-ben, azóta jelentősen változtam etéren. És a mai napig rendszeresen előjön ez az emlék, és hogy sokat jelentett, amit mondott. Ritkán kapok visszajelzést a golndolkodásomról/világlátásomrón en bloc.

---

Szóval... van értelme. Minden esetben.

View more

Nálam általában itt kezdődik a ghosting. Meg a sziamizunál. És a hogyvagynál. Ezekre nem lehet (szerintem) semmi értelmes beszélgetést építeni, és arra semmi energiám, hogy unásig ismételt sablonos small talkokat folytassak le úgy, hogy amúgy ennyiben bőven ki is fullad az egész társalgás. Ha már az elején ennyire fantáziátlan az egész, kár erőltetni. Ha valakivel egy hullámhosszon vagyok, az úgyis hamar kiderül és akkor ezekre amúgy sincs szükség.
De ha nagyon mesélnem kell magamról, általában szituációtól függően ragadok ki egy egyetemet, vagy a mindennapjaimból egy kis részletet, amit elmondok, aztán meglátjuk hogy merre folytatódik a beszélgetés, ha egyáltalán folytatódik. Amikor a kommunikáció szakomat mondtam el egyszer valakinek, arra pl csak annyi reakció volt, hogy "ja te ilyen mekivárományos bölcsészféle vagy? Fuj", aztán letiltott. Na most képzeld el, ha ebbe időt és energiát fektettem volna, hogy tényleg nekiálljak mesélni.

View more

Nem tudom, mi az érdekes számodra.
Érdekelnek pl. a rejtélyek, paranormális jelenségek? Akkor mesélek valamit.
Pár hete nálunk töltött két napot a svédországi barátnőm és a beszélgetés az érdekes jelenségek felé terelődött. Líviáról tudni kell, hogy két lábbal a földön álló, materialista gondolkodású ember (nemzetközi hírű demográfus, kutató, egyetemi tanár). Mégis elmesélt nekem pár furcsa tapasztalást az életéből. Leginkább az döbbentett meg ezek közül, hogy egyszer, amikor ment az utcán Stockholmban, az előtte járkáló emberek közül (csak hátulról látta) az egyiket aranyló fény vette körül (mint egy erősen aranyfényű aura) folyamatosan, mindaddig, amíg látótávolságban volt számára.
Fogalma sincs, "mit" vagy "kit" látott, és hogy a többi ember is ilyennek látta-e azt az illetőt. Ő megijedt a tapasztalattól.

View more

Hii~
Köszi✨
Fent voltam egy szerveren, ahol csúnya dolgokat csináltak emberek. Erről én nem tudtam, kaptam egy meghívást (bonyolult, hogy hogyan már), aztán felmentem, nézelődtem, hogy mi a fasz ez, aztán más napra az egész bagázst, aki fent volt ott, bannolták xd
Konkrétan emberek a családtagjaikról stb nudeokat raktak fel, de eleve a szerver arról szólt volna, hogy influencerekről küldenek be nudeokat. Jó, egyik sem oké, de ez, hogy valaki az exéről küldött be meg ilyenek, undorító.
Miért volt szerverem? Miért ne? Évek óta volt, oda jártunk barátokkal mindig. Vagy 5 évnyi beszélgetés is ott van, bár az új fiókomat meg tudtam hívatni oda, de mivel nincs rangom, nem tudok mit csinálni xd Legalább az emlékek megvannak.
Nem használok mást dc helyett, újat csináltam. Van vagy 80 email címem xd

View more

- kibaszott cancel culture
- polkorrektség bizonyos területeken, pl a filmiparban, ahol néha a történelmi tényeken változtatnak csak azért, hogy egy szereplő pl színes bőrű legyen
- toxikus emberek kizárása az életünkből kérdés nélkül - mindenki megérdemel egy magyarázatot, és szerintem második esélyt is, akármilyen szar ember az illető, én legalább egyszer megpróbálom megbeszélni vele a problémámat, mielőtt kizárom, mert voltam a másik oldalon, és nagyon fájt
- kiskorúak, pontosabban gyerekek jelenléte az interneten olyan oldalakon, ahol nem kéne lenniük, az emberek nagy része csak nevet egyet rajtuk, pedig valójában baromi veszélyes 8-12 évesen ellenőrzés nélkül használni a közösségi oldalakat, rengeteg undorító ember van, aki szexualizálja őket, és életre szóló traumát okozhat nekik egy-egy kéretlen üzenet vagy ártatlannak induló beszélgetés

View more