#eves

26 people

50 posts

Posts:

Szia. Kifejtenéd a véleményedet erről a helyzetről: https://ask.fm/A_Bolcs_3/answers/175373124018 Köszi.

A_Bolcs_3’s Profile PhotoA_Bölcs
Szia! Amikor megláttam, hogy mandineres cikket küldtél, már tudtam, hogy fel fog menni a vérnyomásom... :D
Röviden: Belgium után Hollandiában is bevezették az 1-12 éves korú, gyógyíthatatlanul beteg és elviselhetetlenül szenvedő gyerekekre vonatkozó eutanázia lehetőségét, aminek kapcsán az általad linkelt cikk írója vérgőzös, elfogult, manipulatív, csőlátású és könyörtelen hangnemben kiáltotta ki az összes szülőt alávaló gyilkosnak, aki ilyenben segédkezik.
Nos, én elolvastam néhány szakmailag értékelhető (a mandineresnek ugyanis ilyen vonatkozása nem volt, puszta hőbörgés volt az egész) és objektívebb-tudományosabb cikket a témában. A törvény hatására nyilván nem kezdik el a szülők tömegével a vágóhídra hordani a terhessé vált gyermekeiket, hanem nagyon komoly, független szakorvosi kontroll mellett, mindkét szülő konszenzusos beleegyezésével és a tudatában lévő és ehhez megfelelő korú gyermek esetében az ő jóváhagyásával történik a dolog, és csak nagyon-nagyon végső esetben (pl. ha egy gyereknek napi több száz epilepsziás rohama van). A visszaélés lehetősége gyakorlatilag 100%-ban kizárt, és ez az utolsó utáni választási lehetőség, ami évente maximum kb. 4-5 gyereket jelent. Nyilván minden ember, és főleg minden gyermek halála egy tragédia, de nem véletlenül nevezik az eutanáziát kegyes halálnak - gondoljunk bele egy olyan életbe, aminél még a halál is jobb... Gondoljunk bele, milyen lelki teher lehet egy szülőnek egy ilyen döntést meghozni. És akkor a Mandiner lehoz egy olyat, hogy "milyen lehet, amikor anya és apa odalép kislánya betegágyához, szemébe néz és közli vele, hogy meg fogják ölni. Persze csupa szeretetből, még talán meg is simogatják a kis fejét. Akkor még meleg.
Brutális világ! Hogy nevezheti magát szülőnek az, aki gyermeke életére tör?"
... Gyomorforgatónak tartom, hogy a szülők ellen, akik valószínűleg évekig tehetetlenül nézték a gyermekük elviselhetetlen szenvedését, méltatlan, kiszolgáltatott gyötrelmét és egy ilyen tragikus döntés meghozására kényszerülnek, az áldozathibáztatás és démonizálás teljes retorikai eszköztárát felsorakoztatják. Holott a kérdés mindig csak a kispadról ilyen fekete-fehér...

View more

Mit gondolsz, mennyire befolyásol minket az, hogy milyen családba születtünk? Gondolok az anyagi és a lelki dolgokra is. Mennyire vetíti ez elő, hogy az illető mennyire lesz sikeres, vagy gazdag, vagy boldog?

Logikusnak hangzik, de szerintem napjainkban, amikor azért valljuk be, igen sok lehetőség adatik a társadalmi mobilitásra, nincs ez így feltétlenül. Sőt, rengeteg ismerősöm van, akiknek a szüleiknek érettségijük sincs, ők meg diplomásak. Jó, mondjuk az tény, hogy ha a gyerek egy távoli városba megy tanulni, sok olyan költség lesz, amit nem biztos, hogy egy szegényebb család tud állni akkor sem, ha kollégista az illető, de legalább a felsőoktatás nem fizetős a legtöbb helyen (vagyis sok az állami hely is, na). Sajnos ez sok országban nincs így.
Szóval I guess, inkább nevelés kérdése (?). A szülők azért általában szeretnék, ha a gyerek többre vinné, mint ők, de mint láthatjuk a Z-generációt szidó kommentekben, sokan felháborítónak tartják, hogy a mai kölkök nem szántják a mezőt 13 éves koruk óta, mint anno ők.
A lelki dolgokat szintén árnyaltabban látom. Van, akinek ritka elb@szott családja volt alkoholista és abuzív szülőkkel, mégis képes egy többé - kevésbé kiegyensúlyozott felnőtt lenni, másnak meg úgy akad felnőttként a mentális egészségével sok problémája, hogy egyáltalán nem szocializálódott traumatizáló környezetben. Pont ezért szerintem fontos lenne tudni, hogy vannak olyan mentális betegségek (általában a személyiségzavarok), amik nem mindig, de többnyire visszavezethetőek traumákra, míg pl a depresszió nem feltétlenül. Csak mert sokszor látom, hogy betámadnak egy-egy embert, hogy "De hát neked nincs olyan rossz életed!4!"
Hát, nem biztos, hogy "rossz élet" kell a kialakulásához.

View more

Mit gondolsz, ha most mennél vissza az általános iskolába előadást tartani, mit mondanának neked? Még mindig gyerekesnek tartanának? Mondanák, hogy gyerekes a hangod? Amikor ezeket hallottad, milyen gondolataid voltak?

Ha jól emlékszem, ez az a történet, amikor a Bogival és a Virággal együtt mentem terjeszteni az igét. 😅
Basszus most így belegondolva, ők egyébként már mindketten férjhez mentek, a Boginak 1 éves lesz a kisfia, a Virág pedig szintén kisfiút vár.
Wow, hogy szalad az idő.
Igeeen, tehát vissza a témára. Pont múltkor találkoztam a volt ofőmmel, aki gratulált, és örömmel hallotta, hogy egyetemre járok. Holott majdnem rám erőltette annak idején, hogy tanuljak szakmát, mert a gimnázium túl erős lesz nekem (ahol egyébként minden évben az első 3ban bent voltam). A volt tanáraim valószínüleg szintén érdeklődnének felőlem, hogy mi újság van velem, hol tanulok és hasonlók.
A gyerekességet és a gyerekes hangú jelzőket azonban mind volt haverjaimtól kaptam és nem feltétlenül negatív jelzőként, amik engem egyáltalán nem is zavartak, mert amúgy sem akartam felnőni. Viszont már annyi idő eltelt, hogy ha jól számolok, akik akkor voltak elsősök, amikor én 8.-as, akkor ők most lehetnek ilyen 7.-8. környékén, és valószínűleg már meg sem ismernek, hogy annak idején mennyit babáztam velük. Így nem hiszem, hogy lenne bárki, aki hasonló jelzőkkel illetne.

View more

Kérdésem a messenger becenevekre vonatkozik: Használod ezt a funkciót? Ha igen, van olyan becenév, ami kifejezetten különleges/vicces/abszurd? Kérlek - ha publikus persze - meséld el a történetét!

coastline’s Profile PhotoRocky C. Coastline
Messengeren soha nem neveztem el senkit, a telefonszámos esetemet viszont nem tudom, hogy hogy adagoljam be másoknak anélkül, hogy teljesen hülyének néznének. Mondjuk itt szerintem már mindegy.
Szóval, amikor ilyen 12-13 éves voltam, valamiért úgy gondoltam, hogy nagyon vicces lesz úgy beírni a szüleim számát a telefonomba, hogy Pocki és Patki (pocok és patkány), mert hogy milyen aranyos, hogy akkor így az egész család rágcsáló. Na, apám valahogy megtudta ezt, aztán a mai napig hallgatom tőle, hogy patkányként van beírva a telefonomba, és hogy milyen világot élünk, mert nem tudja, mit szólt volna az apja, ha patkánynak hívja.

Törted már ösze a telefonod,akár direkt, vagy véletlen?

Kb. 1,5 éve kaptam ajándékba ezt a használt iPhone-t, mivel sokat panaszkodtam, hogy a Samsung-om mindig lefagy és lassú. (Ami egyébként már 5 éves lesz, és együtt használom a két telefont.)
Viszont senki nem sürgetett azzal, hogy üvegfóliát tegyek rá, így ez elmaradt. Ha jól emlékszem, háromszor esett ki a kezemből, mire a kijelző teteje szilánkosra tört, de úgy gondoltam, hogy amíg nem folyik be, addig ilyen “apróságokkal” nem foglalkozok. Már egy jó fél éve így léteztem vele, amikor a napokban úgy döntöttek az üvegszilánkok, hogy kiesnek a helyükről, úgyhogy most már tényleg ráfér szegényre egy kijelző csere. De legalább pozitívum, hogy eddig a törés miatt, ha akartam, se tudtam volna szelfiket csinálni, most már legalább nincs útban semmi, ami kitakarja a kamerát. 😂😂😂
Törted már ösze a telefonodakár direkt vagy véletlen

(2/2) Van olyan emberi tulajdonság, amit mások általában negatívnak látnak, de szerinted inkább pozitív?

alkalmikerdesek’s Profile PhotoAlkalmi kérdések
Hű, ez egy éves kérdés...
Ilyen tulajdonság többek között a bölcsesség.
Ma találtam egy velős definíciót:
"Bölcsesség az, ha tudatában vagyunk annak, mennyire keveset tudunk, és annak, hogy mennyire bizonytalan is az, amit biztosra veszünk."
Anélkül, hogy bölcsnek hinném magam (bár van már bennem szerintem), az jutott eszembe, hogy megfigyeltem, nekem nem szabad rokoni, munkatársi stb. körben felvetnem a kétségeimet, mert a többiek azt hiszik, félek, tartok a dologtól, mert nem ismerem :) S jönnek mindenféle okoskodással, meg számomra olyan evidenciákkal, melyeken régen túl vagyok és éppen azért vannak kétségeim, mert már magasabb szinten gondolok a dologra és sokkal több szempont, esetleges következmény merül fel bennem, melyekre keresem a választ. A többiek meg ugye azt hiszik, ki kell oktatniuk engem a dologról (az alapjairól)...nem is értik a kétségeimet.
Szóval - értetlenség miatt - többnyire nem osztom meg ezeket a környezetemmel.

View more

Szép napot! Eddigi askos pályafutásod alatt milyen felhasználóneveket használtál? Mi volt a választásaid oka, miért cseréltél nevet/miért ragaszkodtál az eredetihez? Mi a jelenlegi neved története?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép jó estét!
A 11 éves askos pályafutásom alatt szinte mindig ez volt a nevem. Egyszer azonban megtörtént, hogy egy pár napra - ha jól emlékszem - "megengedtem" Timonton Ruddlefox énemnek, hogy "ő válaszolgasson". Na jó, "átvette az uralmat", szóval kénytelen voltam nevet is váltani. Pár nap volt és azidő alatt Timhez "méltón", csak képekben válaszoltam. [Timontonhoz kötöm egyébként a "képi" megnyilvánulásaim. Rajzok, festett dolgok, fotók, stb.]
Az "eredeti" nevem amolyan összefoglaló név is volt sokáig, azaz a Rocky Coastline. Szigorúan C. nélkül. Ennek a névnek a történetét azt hiszem meséltem már itt, de ha nem gond, keresés helyett, inkább újra elmondom.
11 éves koromra kell visszakapaszkodni. Akkor egyik angol órán egy szöveget fordítottunk, ahol elhangzott, hogy "near by the rocky coastline", amin akkori tanárnőnk elmélázott kicsit, majd megjegyezte "ez egy név is lehetne". Én csak ültem, és úgy éreztem, "igen, az én nevem".
Ez aztán az évek alatt, sokfelé alakult. Mint itt is láttuk már, lett még egy pár nevem - pl. az előbb említett Timonton, vagy a már lapomon emlegetett Layofel -, amiket egy időben rövidítésként be is passzíroztam, azaz, volt egy Rocky L.T.R. Coastline korszak is.
Ám ez alakult, formálódott, még sokat. A teljesség igénye nélkül, megpróbálom minnél rövidebben: 16 éves lehettem, amikor életre kelt Chase Wild fiam, aki nagyon jelentős szerepet kapott életem alakulásában. Mondjuk ki: olyanná akartam válni, mint amilyenné őt megálmodtam. Ennek köszönhetően, körülbelül 3 év "vele törődést" követően, eljutottam oda, hogy akkor tényleg, erőt veszek magamon és kialakítom az új énem. Szóval, ha történetben szeretnénk maradni és úgy fogalmazom meg, akkor: Chase magába olvasztotta Layofelt és átvette a helyét, miközben Timot "elcsitította". Na ekkor ütötte ki az L.T.R. -t a C.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A lényeg, hogy "mindenki visszatért", sőt felsejlett még egy Walter Coastal is... És igazából, ha az eddigieket követném, akkor már régóta Rocky L.T.R.W.C. Coastline kéne legyek. De mivel a Rocky nevem "összefogó" szerepe alábbhagyott már, így ezt a passzírozást elengedtem. És mivel én, Roro, meg Chase nagyon jól összecsiszolódtunk és igazán jól kijövünk egymással, ezért megtartottam végül az én C-met.
Katyvaszos, zavaros, tudom. Igyekszem majd egyszer valahogy ezt is megfogalmazni, összerakni. Aztán remélni, hogy senki nem fog disszociatív személyiségzavarral diagnosztizálni. Elvégre, mindenkiben van legalább még 1 hang, akivel képes összeveszni.
Csak én neveket is adtam nekik és történeteket is kapnak...

View more

Szép napot Eddigi askos pályafutásod alatt milyen felhasználóneveket használtál

Menyi idősen gáz szűznek lenni?

Szerintem a probléma az ha valaki csak azért akar valakivel lefeküdni mert ő már X éves és gáznak érzi , hogy ő még szűz. Miért érne valaki kevesebbet azért mert mondjuk X éves és úgy gondolja még nem érezte azt senkinél hogy igen vele lefeküden szívesen mert szereti. Nagyon el van cseszve a mai világ, értem én hogy rohanó világban élünk de tényleg már csak ennyi lenne egy párkapcsolat? Se érzelmek se megbecsülés se küzdés. Tudom én gyakorlatilag egy letünt kor gyermeke vagyok hogy nekem még fontosak az értékek is. Minek siettetni, mit remélsz mi fog változni? Valaki többre fog tartani huu te már nem vagy szűz menő. Ha meg azon aggódsz hogy a te korodban már gáz szűznek lenni ne tedd és ha ezért valaki lenéz vagy kinevet annak nincs keresnivalója az életedben mert az nem értékel téged!

Szép napot! Mi volt a kiskamasz- vagy fiatalkorod legmeghatározóbb online platformja, közössége? Maradt belőle bármilyen nyom vagy személy, ami/aki a mai napig az életed része?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot! Koromból adódóan nekem kamaszkoromban nem volt még net. 2004-ben vagy 2005-ben köttettük be 24-25 éves korom körül. Addig csak magát az internet szót hallottam, meg néha az online szót, de nem tudtam elképzelni, hogy mik lehetnek ezek. Emiatt aztán nem érzek visszavágyódó nosztalgiát netes tevékenységekkel kapcsolatban, mert nem érzem ahhoz elég régmúltnak, inkább közelmúltnak. De egykor fontos személyt azt köszönhetek az IWIW-nek, mert 30 éves korombam ott ismertem meg a második (ex) páromat. Már nem tudom, hogy kimondható-e, hogy része az életemnek, mert mára már annyiban merül ki az ismerettségünk, hogy facebookon ismerősei vagyunk egymásnak. De már nem írkálunk egymásnak ritkán sem. Egykor viszont fontos része volt az életemnek, és tagadhatatlan tény, hogy ezt az IWIW-nek köszönhetem, meg magának az internetnek.

View more

Ti összejönètek egy olyan fiuval vagy lánnyal akinek nem lehet gyereke ?

Ha az ember szerelmes valakibe, az örökbefogadás nem opció?
Az egyik rokonoméknál pont ez a helyzet állt fent, és eszükbe se jutott elválni 30-35 éven keresztül. Élték kettecskén a teljesen átlagos kis nagyvárosi életüket, vidéken volt egy nyaralójuk, amit állandóan rendezgettek, mivel nem volt gyerekük, nagyon szerettek engem, és amikor náluk voltam, állandóan kirándultunk, éttermeztünk, mekiztünk, és minden hülyeséget megvettek nekem :D
Aztán végül ötven éves koruk felett örökbefogadtak egy tündéri kislányt. Addig várniuk kellett, mivel nem szívesen adnak örökbe nem húszas-harmincas szülőknek, aztán nem tudom mi történt. Meg is beszéltük, hogy mivel neki nincs nagymamája, az én nagymamám lesz az övé is, amíg össze nem állnak a kis fejében ezek a rokoni kapcsolatok, én pedig lehetek a testvére :D
Szerintem ez egy cuki történet.

View more

Bírom, amikor 40+ éves házas férfiak kommentelgetik plus size modellek képei alatt, hogy minden nőnek így kéne kinéznie, meg hogy bárcsak a feleségük is ilyen lenne. A legtöbbnek még az igazi neve és az arca is kint van. 💀 Gyúrós nők posztjai alatt ugyanez.

Meg küldik a rózsát, szívet.
Helyesen írni egyik se tud..
Van a nyálcsorgató
Van a kedves
Van aki bevédi a csajt
Van a perverz
Meg vannak a barna színű emberek
Kurva gáz. Amúgy nem tudják, hogy azt más is látja?

Szerinted hogyan fejlődhetnél még az életben? Elégedett vagy azzal, ami most van? Nálad hogyan nézne ki a ,,tökéletes élet"?

DupleXDreemurr’s Profile PhotoBojler
1 éves a kérdés.
A kérdező sem askozik már.
Azt hiszem, nem kell tovább fejlődnöm.
No, nem mintha tökéletes volnék, ilyen ember nincs, nem is volt, semmi emberi nem tökéletes (mint ezerszer le is írtam).
Viszont én ott tartok, ahol sosem hittem volna, hogy valaha tartani fogok.
16 év után újból a kórsággal harcolok. A kívülálló azt mondja: "Már másodszor rákos..."
Miközben én: "Most sem fogsz elvinni, te szemét! Nekem még dolgom van itt! Amúgy meg legalább 86 éves koromig fogok élni, és az még jócskán odébb van." Csütörtök estig (túlórázva is) megfeszített termpóban és energiával végeztem a melómat. Mostanra már itthon készülök a műtétre meg a többire. Dudorászok, filmeket nézek, időnként igen jó a kedvem, végzem a házimunkát, főzök, takarítok, bevásárolok stb. ...Néha egész jól érzem magam, és pihentebb vagyok, mint az elmúlt években. Nem szenvedek önsajnálatban, nem vagyok depis...
Egy 20-30 évvel ezelőtti önmagamhoz képest, meg úgy egyáltalán - nem tudom, hová fejlődjek még ?

View more

What’s on your mind?🌙

aintnobody15626’s Profile PhotoFaby Fateesha
no matter how much i outgrow and be at a better place, no amount of healing and apologies to myself can return that girl who was 19, 20, 21, 22 once, fighting for her life. like i didn't deserve that rite of passage. i am like i will give it all to be 19 again, to be 21 again and redo those years & extend myself all the love in the world. i hate it i hate it so much. with making peace w things, i don't seem to ever bring myself to be okay with the fact that i didn't have a nice girlhood, whenever i will remember being 19 or turning 23, I will always yet remember those bad birthdays, those melancholic new year eve's and those ugly lies. i won't ever forgive and forget that. i wish all too well very worse on the people who made me suffered, i hope in this very life they insha'Allah see their downfall and every misery coming back to them tenfolds. i wish they pay the price of destroying someone's whole sense of being each day. i am so okay and then this rage hits me up on a morning and i lose every ounce of my growth

View more

Voltunk nagynénéméknél ahol van egy 4 éves kisfiú, nagyon sok mindent kapott karàcsonyra aztán az utolsó(huszonötödik) ajàndék után megkérdezte mit hozott még a jézuska, én meg mondtam neki”lófaszt a valagadba”nagynéném nagyon kiakadt …

4 éves, mégis mit vársz? Még kicsi. Én biztos hazazavartalak volna, ha így beszélsz egy kisgyerekkel.

Voltunk nagynénéméknél ahol van egy 4 éves kisfiú, nagyon sok mindent kapott karàcsonyra aztán az utolsó(huszonötödik) ajàndék után megkérdezte mit hozott még a jézuska, én meg mondtam neki”lófaszt a valagadba”nagynéném nagyon kiakadt …

4 éves gyerekkel/gyerek előtt nem beszélünk így. Ő nincs azon az értelmi szinten, hogy fel tudja fogni, hogy mi az a kevés vagy sok, mi az érték, vagy mit illik és mit nem. Nem várható el tőle érett gondolkodás.

Do you watch any movies during the Christmas season? You have any favorites? 🎄📺

TobbeAsks’s Profile PhotoTobbe
I haven’t watched any this year yet, but Die Hard and Monty Python’s Life of Brian are right up there! I’ve been watching the latter for the last couple of Christmas Eve’s, so I may do that this year!
I’m quite tempted to watch the first Narnia film, though. It fits the Christmassy vibe so well, and I haven’t seen it since childhood! It’d be lovely to watch it again (that and it’s a genuinely good film) 🎄❄️
Do you watch any movies during the Christmas season You have any favorites

Szép napot! Milyen nézeteket vallasz az állatvédelem kapcsán? Esetleg mentettél már meg állatot? Van az a szint, amit esetleg már túlkapásnak érzel a témában?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Nem annyira túlkapásról beszélek, hanem inkább egy embertípusról, akinek hardcore vidéki és természetközeli életmód allergiája van.
A probléma pedig a "ne engedd ki a macskát" cirkusz. Ja, aki a négysávos mellett lakik, az valóban fontolja meg, hogy kell-e neki bármilyen állat aranyhalon kívül, de hadd ne legyen már lelkiismeret-furdalásom azért, mert a macskám ki szokott járni, és csak úgy az chillezik a teraszon, mert fosik 10 métert menni egyedül. Lassan kilenc éves, sose volt semmi baja, sose tűnt el, életébe' nem ment ki az utcára, max a szomszédba egerészni (nincs kutya a környéken, csak egy, de az nem kap levegőt ha fut, szóval mindegy is). Max attól féltem, hogy van itt a környéken egy nagyon agresszív macska, amelyik terrorizálja a többit, és vele már összebunyózott néhányszor.
Szóval én inkább ahhoz kötném ezt a "szabályt", hogy milyen a környék. Meg persze panelben élőkre ez nyilván nem vonatkozik, mert nem pakolják ki a lépcsőház elé, hogy "Sétálj, gec".
Az ivartalanítással viszont egyetértek, és én is forgatom a szemeimet azokon, akiknek folyamat lepulyál a kutyájuk / macskájuk, és csak gyűlik az állat, akiket nem is szerettek volna és rossz körülmények között élnek, holott elég könnyedén meg lehetne oldani ezt a problémát.
Nyilván főleg azok az állattartók tudnak felidegesíteni, akik nem gondozzák megfelelően az állataikat. Nem csak az éheztetett állatokra kell gondolni, hanem ezekre a befilcesedett szőrű kutyákra és cicákra, akiknek sosincs kitörölve a csipájuk, és szerintem nem lehet túl jó állapotban a bőrük. Na, ilyenből kulturáltabb gazdik állatai között is elég sok van, pedig csak kéne venni egy kefét és néhány vattapamacsot.

View more

Imádom a bundákat szívem, ez az én egyetlen szenvedélyem, majd meghalok értük! Különben is, van olyan nő ezen a nyomorúságos világon aki nem?! ... És persze még itt vannak a kis pettyes barátaid... igen, igen be kell vallanom hogy valóban gyönyörű bundájuk van. Majd értesítshameglesznekakisvakarcsok

Úgy 10 éves lehettem, amikor a legjobb barátnőmmel időkapszulát készítettünk. Két kis jegyzetfüzetet írtunk tele a bölcsességeinkkel, raktunk mellé egy-egy cukorkát (zöldet és pirosat), némi aprót, meg kis kacatokat: karkötőt, kagylóhéjat, dobókockát, egy szép kavicsot… szóval mindezt egy befőttes üvegbe raktuk és elástuk a kertünkben.
Pár napja beszéltem anyámmal, apám valamit építkezik és kiásta a kincsünket, de csupa kosz és olvashatatlan az egész, az üveg teteje elrohadt, a papír sárral áztatott. Elmentem azért érte, valóban dzsuvás volt és nem könnyen, de olvasható.
Idézek néhányat magamtól:
-“Nekem van a legjobb tesóm a világon, nagyon nagyon szeretem, sokat verekedünk de szerencsére hagyja magát.”
-“A romántanárnő akkora paraszt, ráadásul ma kiderült, hogy csíki!!!”
-“Imádom a kiskutyámat, mindig játszunk, apu dögnek hívja.”
-“Blankáéknak (ő az említett barátnő) van egy lovuk Laji, egyszer apunak a lábára lépett mikor apu kicsit piás volt.”
“Anyu és Ildi néni ma egész nap szotyiztak.”
-“Ha nagy leszek, sok kutyát szeretnék, több százat és a farmomon fognak élni velem meg a sok cicámmal. És olyan házat akarok, amiben sok hely van és legyen egy masszírozó fotel. Ja és egy-két sünit is.”
Bájos, hogy ezzel szemben Blanka a “mit kívánunk magunknak felnőtt korunkra” rovatba azt írta, hogy legyen egy jó férje, és két gyereke, egy fiú meg egy lány.
Mit mondjak. Akik szerint a gyerektelenségem hóbort, üzenem, hogy már tizenöt éve tart.

View more

Imádom a bundákat szívem ez az én egyetlen szenvedélyem majd meghalok értük

Szép napot! Kérlek, idézd fel nekünk egy különleges emlékedet, ami valamilyen módon a hóeséshez kapcsolódik!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Már nem tudom hány éves lehettem, talán tíz tizenegy körül. Még falun laktunk, huszonnegyedike lehetett kora délután. Elég nagy hó volt és apa elvitt minket szánkózni kora délután a faluba.
Szintén elég nagy tél volt, amikor apuval(akkor még anya is élt és a tesómmal egy hatalmas hóembert építettünk, volt vagy két méter 😄.
Suliban voltunk, azt hiszem irodalom volt. Elkezdett szakadni a hó és mindenki az ablakhoz rohant, hogy esik a hó. Mivel azt hiszem már az utolsó hét volt, így kimentünk hógolyózni az udvarra Zsuzsa nénivel.
Már nem falun laktunk, hanem abban a városban, ahol most is élünk. Karácsonykor nem esett a hó, de huszonhetedikére akkora hó esett, hogy szó szerint nem tudtuk kinyitni a tetőtéri ablakot a szellőztetéshez, durván 40 cm esett, így hólapátolással kezdtük a napot.

cicamókuskád félti az ételét ha épp evéskor akarnád megsimizni? morog, agresszívkodik olyankor?

Nem. Ha evés közben elveszem előle a tálat, akkor csak csalódottan néz rám, aztán eszébe jut, hogy ilyet akkor szoktam, amikor valamit még teszek bele, szóval majd' kiugrik a bőréből, ahogy lelkesen próbálja kikutatni, hogy mi fog még belekerülni.
De amúgy nem igazán merült fel bennem sose, hogy evés közben simizzem és zavarjam. Én se szeretem, ha akkor birizgálnak, mikor épp lapátolom befelé az ebédemet, szóval na. Simizem épp eleget akkor, amikor mindketten szeretnénk.

Mit gondolsz a zsebpénzről? Szerinted mennyi az-az ideális összeg, amit kaphat egy gyerek / hány éves kortól? Ha van már gyereked, akkor Nálatok mi a szokás?

Soha nem volt konkrét összeg a zsebpénz nálunk, nem is volt zsebpénz... minden nap reggel, mielőtt suliba indultam, a szüleim megkérdezték, hogy van-e nálam elég pénz.
Az elég kb. azt jelentette, hogy csokit, lángost vagy sütit tudnék-e venni vagy ha valamire kellene "hirtelen" (pl. mozijegy vagy a barátnőmet meghívni egy limonádéra stb.), akkor ezeknek lenne-e fedezete a zsebemben és ha nem volt vagy kevés volt, akkor adtak valamennyit - hogy mennyit, az attól függött, mekkora pénz volt náluk (kicsi vagy nagy, papír vagy apró), illetve, hogy volt-e valamilyen konkrét kiadás megcélozva (pl. színházjegyet akartam venni a barátnőmnek és magamnak stb.).
Nem emlékszem rá, hogy (zseb)pénzproblémáim lettek volna a sulis éveimben.

Szép napot! Te stoppoltál már valaha életed során? Ha vezetsz, te vettél már fel stoppolót? Milyen tapasztalatod, véleményed van a témában?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép jó reggelt!
Ahj, én túl sok bűntényekkel kapcsolatos műsort hallgatok ahhoz, hogy ilyet, bármelyik oldalról, valaha be merjek vállalni. Előtte pedig Édesanyám okított ki ilyenekről, szóval kb 12 éves koromtól kondicionálva vagyok arra, hogy "ne állj szóba idegenekkel".
[Az mellékes, hogy ennek ellenére tettem már nem egy olyan dolgot, amivel potenciálisan veszélyeztettem magam, pl. mentem már fel idegen lakására stb. Ám annyiban elővigyázatos szoktam lenni, hogy ilyen esetben mindig kifotózom google térképen, hol vagyok és elmondom kivel/kikkel és legalább 1-2 barátomnak elküldöm. Mellé megírom, hogyha nem jelentkezek x óráig, akkor baj van. Valamint MINDIG írok a barátaimnak, ha elváltak útjaink és már hazaértem.
A technológia adott, vigyázzunk magunkra!]
[[U.I.: Bocsánat, a zárójeles rész kikívánkozott belőlem.]]

View more

A tizenhat éves kisfiú helyett @vegyesz nek kellett volna öngyilkosnak lennie

Senkinek sem kellene ongyilkosnak lennie!!! Senkinek!!!
Merhetetlenul szomoru vagyok a kissrac miatt, szegeny mit erezhetett hogy ezt meg merte tenni 😭
Liked by: Letti Lakatos

Mindenki folyton rohan, siet valahova. Ha ez a rohanó világ egy kicsit lelassulna, szerinted mi változna meg?

MNorbert_’s Profile PhotoMachnik Norbert
Életem egyik legnagyobb küzdelme volt a világom lelassítása, és mára mondanám azt nagyjából, hogy sikerült.
A nehézséget sok körülmény szülte, de megint azt emelném ki, amit már többször is: az anyatejjel szívtam magamba a mártír- és hőskomplexust, valamint a vele járó zsigeri bűntudatot. Nagy munka volt tudatosítanom magamban, hogy ha hazaérek a munkából és játszani van kedvem mosogatás helyett, akkor játszhatok anélkül, hogy gyűlölnöm kellene magam érte. Úgyis el lesz mosogatva, nem kell senkinek megfelelnem, senki szabályaihoz vagy konvencionalizált tempójához idomulnom, görnyedt hátú, a szenvedésben szentté avatott nagyanyáink példáját tovább éltetnem (akik 50 éves korukra fizikailag és érzelmileg is teljesen kicsinálták magukat a nagy mártíromsággal). Embertelenül nehéz feladat legyőzni a késztetést, hogy (szolidaritásból? tiszteletből? hálából? franc se tudja) tovább örökíts olyan gyakorlatokat (pl. nonstop házimunka), amik nem vezetnek boldogsághoz, se jobb életminőséghez. Akkor vettem észre, hogy baj van, amikor egyik délután feküdtem az ágyunkban a simogató csendben, azon gondolkodva, hogy "Istenem, erre az életre vágytam!" Együtt élek a szerelmemmel, a magam ura vagyok, végre teljesen leépítettem a megterhelő szociális kapcsolataimat, szenvedélyesen szeretem a munkám, nem kell senkinek megfelelnem, akkor és azt csinálhatok, amit akarok, és ha egy hétig nem volna kedvem takarítani vagy főzni, tulajdonképpen azt is simán megtehetném... Mert szabad vagyok, én vagyok az életem mércéje.
És amikor ezt végigfuttattam az agyamon, BŰNTUDATOT éreztem.
Elkezdtem szétszálazni az érzést, és egy magammal folytatott, mély diskurzus után rájöttem, hogy azt az életet élem, amire a felmenőim a legtitkosabb álmaikban mindig vágytak, de szégyellték volna bevallani, és mivel a körülményeik miatt sosem kaphatták volna meg ezt az életet, ezért elkezdtek ellene hadakozni. Démonizálták a nyugalmat, a boldogságot - összemosták szitkokkal, mint pl. pihensz = lusta vagy, nem ugrálod körbe a nem szeretett rokonokat = önző vagy, kimondod az igazat = illetlen, neveletlen, hálátlan vagy. De most komolyan, azért kellene sz*rul éreznem magam, mert azt az életet élhetem, amire mindig is vágytam (és amivel nem ártok senkinek), csak azért, mert másnak nem adatott meg? Ez abszurd.
Hát igen, nagy munka a generációs traumák és rossz gyakorlatok levetkőzése, de zajlik az a lassulás. A leendő gyerekemnek nem a megreccsenést és neurotikus megfelelési kényszert akarom majd követendő példaként állítani, hanem a boldogságkeresést, a jóságot és (ön)szeretetet.

View more

Szép napot! Te milyen voltál kamaszként? Ha te lennél a 16 éves önmagad egyik szülője, hogyan viselnéd, milyen véleménnyel lennél a tinédzser énedről? Könnyen boldogulnál önmagaddal?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Neked,nektek is szép napot/estét🙂
Zárkózott,aki nehezen nyitott mások felé,de egy idő után könnyen megtalálta a közös hangot másokkal.
Visszatekintve a gimis éveimre,bár voltak időszakok,amikor nehéz volt mentálisan-lelkileg,de úgy érzem jól boldogulnék a tini énemmel.

Mi a véleményed arról, hogy az iskolákban még mindig olyan tárgyakat tanítanak, amire a való életben semmi szükség sincs? Amik az életben maradást szolgálnák, azokat nem tanítják.

El van cseszve az oktatási rendszer. Tele tömik a diákok fejét mindenféle badarsággal, konkrétan nem az életre nevelnek, hanem elvonják a diákok figyelmét az életről. Mire egy 18-19 éves fiatal leérettségizik, teljesen agymosott lesz. Szándékosan növelik a tananyagot és teszik tele mindenféle értelmetlen dologgal, ami pedig életrevalóbb diákokat nevelne, azt szándékosan nem tanítják, hogy az iskolapadból ne olyanok kerüljenek ki, akik "tudnak gondolkodni", mert ez veszélyt jelentene a felsőbb réteg számára. Ez nem a tanárok hibája, hanem az oktatási minisztériumé. Röviden ez a véleményem

Szoktál gondolkodni a múltadon/jövődön vagy inkább a mának élsz?

MNorbert_’s Profile PhotoMachnik Norbert
Kb. 25-26 éves koromig ugyan a jövőm motiválta a tetteimet (pl. a tanulmányaimat), mégis a földön tartott a jelen gravitációja, 100%-ban bele tudtam helyezkedni az aktuális életembe. Amióta főállásban dolgozok és elöntötték a fejem a fiatal felnőtt életszakasszal járó gondok, nagyon, NAGYON gyakran élek víziókban a valóság helyett. Folyton egyelőre még nem aktuális dolgokon kattogok, tervezek, előkészülök... A biológiai órám megállás nélkül vesén könyökölget, és úgy érzem, hogy ez a mániákus jövőbe révedés egyenes út a depresszióhoz.
Bár egyfelől gyönyörű, izgalmas életszakasz ez, de mondjuk ki: a megélhetési/fészekrakó stressz javarészt szívás ma ebben az országban, ha önerőből, "csupasz s*ggel" mész neki az életnek.

Mi a véleményed arról, hogy az iskolákban még mindig olyan tárgyakat tanítanak, amire a való életben semmi szükség sincs? Amik az életben maradást szolgálnák, azokat nem tanítják.

Valószínűnek tartom, hogy ebben csak részben értünk egyet.
Egyrészt való igaz, hogy van sok felesleges követelmény és túlzottan sok célszerűtlen ismeret. Azt azért leszögezem, hogy alapfokú matematikai ismeretekre szükség van. Én pl. jogászként és humán beállítottságúként nem hittem ebben annyira,, mégis az történt, hogy pl. százalékszámításra, mértékegység-váltásokra és sok mindenre szükségem volt s van a jogi munkám során. Jól számolok fejben is. No, két-és többismeretlenes egyenleteknek az életemben abszolút nincs haszna, ilyesmit és az ennél bonyolultabb tudnivalókat csak a szakirányú tanulmányokat folytatni akarókkal tanítanék, a többitől elkülönítve. / Magyarra, mind irodalomra, mind nyelvtanra nagy szüklség van szerintem, mert nézzünk körül - az emberek zöme még e-book használatával sem olvas, szókincs semmi, és a nyelvtan is kell - hát hogy ír az emberek 70-80 %-a? ...Szánalmas.
A földrajz, környezetismeret is szükséges bizonyos fokig, hisz el kell tudnod helyezni magad meg az országodat a világban sok szempontból , és tisztában kell lenned alapvető életfeltételekkel. A fizikából, kémiából csak életszerű ismereteket tanítanék, a képletek százai feleslegesek, a diákok 99 %-ában nem marad meg és nincs is semmi haszna. Tesi kell, mert mozogni elengedhetetlen (mondjuk azért változtatnék ezen is ezt-azt).
Idegen nyelvre is szükség van, manapság meg pláne, hiszen a fiatalok jó része kozmopolita már...
DE!!!!!
Igen, életszerű lenne alapfokú jogi, gazdasági, banki, életmentési és hasonló gyakorlati ismeretekre tanítani a gyerekeket a suliban (felsőben és középskolában), hogy ne tébláboljanak majd tétován az életben mondjuk 18 éves koruk után.
Viszont én úgy gondolom, hogy nem csupán a közoktatás hibáztatható, ha egy gyerek semmit nem tud, semmihez nem ért, csak lébecol közömbös tudatlanságban. (Igen, sarkítottam, de tudatosan.) Nagyon sok mindenre, felelősségtudatra, takarékosságra, életrevalóságra, odafigyelésre és még egy sor dologra viszont a szüleitől, nagyszülőktől, otthon kéne szert tennie. Az volna ideális, ha a családi háttér alkalmas volna erre - igen, tudom, sok családban már a szülők sem rendelkeznek az ehhez szükséges életrevalósággal és ismeretekkel, tehát nincs is mivel és hogyan felvértezniük a gyereküket. Szomorú tény ez.
Azt, hogy pl. a hitel olyan pénz, amiért a jövőben fogsz megdolgozni, és többet fogsz visszaadni, mint amennyit kaptál...otthon kéne megtudni. Vagy pl. nézd a boltban, hogy az 5 féle iható minőségű tejmárka közül melyik éri meg leginkább, vagy fajlagosan a kis flakonos vagy a literes kiszerelésű tusfürdővel jársz-e jobban...ezt is anyutól, aputól, nagyitól kéne ellesni ezer más ilyen apróság mellett.
Alapvető főzési, mosási ismeretek, rendrakás, környezetvédelem - úgyszintén. S még annyi mást!!!
Na, lassan elfogy a karakter.

View more

Szép napot! Mit gondolsz, a jelenlegi terveid és kilátásaid alapján miben lesz más az életed egy év múlva?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép estét!
Nincsenek már nagyszabású terveim, azokat már zömmel megvalósítottam.
Egy év múlva lesz két asszonylányom és két vejem, és egy évvel leszek közelebb a (40 éves kedvezményes) nyugdíjhoz is. S várni fogom az unokák érkezését.
Mindez örömteli várakozás.

Szép napot! Milyen tekintetben vagy éretlenebb, illetve érettebb a korodnál? Kérlek, hozz példát a benned élő hét- és hetvenévesre!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Neked,nektek is szép napot/estét🙂
Amiben éretlenebb vagyok az a stabil mentális és lelki állapot.
Amiben érettebbre nem tudok példát mondani.
A bennem élő 7 éves még boldog és szociálisabb volt,a 70 éves már inkább nagyon magába zárkózott és antiszociálisabb a 7 éveshez képest.

Szép napot! Írj magadról, kérlek, két igaz és két hamis állítást (tetszőleges sorrendben), amikről szerinted nem fogjuk tudni eldönteni, hogy melyek az igazak és a hamisak!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Azért nehéz számomra ez a feladat, mert vannak néhányan, akik egész közelről ismernek, míg mások csak azt látják, ami itt van, szóval nem tudom, hogy mi az, ami mindkét csoportot elbizonytalaníthatja xd
Na, próbáljuk meg
1.) Nincsenek piercingjeim, csak a fülem van kilyukasztva
2.) Több féltestvérem is van
3.) Félig orosz vagyok
4.) Elsőáldoztam, bérmálkoztam, és olyan 20-21 éves koromig minden vasárnap jártam misére
Egyébként a két kamunak oka van, hogy miért pont ezeket találtam ki XD

Érezted már magadat érettebbnek a korodnál?

Felnőttként biztosan ritka cringe ilyet mondani, de engem valamiért most is rendre idősebbnek hisznek. Mármint vicces dolog ez, mert külsőleg gyakran fiatalabbnak (ezt úgy értsd, hogy 18 év alattinak :Dd), de akikkel kommunikálok is, különösen akkor, ha nem látják a pofámat, általában 4-5 évvel többet saccolnak nekem.
Btw, az ismerőseimet és jómagamat például véve sajnos úgy látom, hogy ennek a koraérettségnek legalább annyi árnyoldala van, mint előnye. Amikor a korosztályunk odáig jut, hogy kinyílna előtte a világ és próbálgatná a szárnyait, mi már totálisan kiégtünk, és nem akarunk semmit. Legalábbis én sokszor végiggondoltam azt, hogy 14-15 évesen még csomó minden érdekelt és full céltudatos voltam, aztán ilyen 16 éves koromtól mintha visszafelé fejlődnék. És az se most volt má', mert mindjárt 25 éves vén f@sz vagyok.

View more

Szép napot! Ha egy órára szert tennél a teleportálás képességére, hogyan használnád? (Mást nem vihetsz magaddal.) Mely hely(ek)re mennél, és mi alapján priorizálnál?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szép napot!
Arra jutottam, hogy először teleportálnék két helyre:
- Anyósomékhoz, hogy szegénynek az elhatalmasodó betegségéből adódó problémák elhárításában segítsek, pl. megakadályozzak egy tragédiát. A minap pl. betegsége miatt kis híján tüzet okozott a házban, ahol 86 éves apósommal élnek, és az apósom (aki meg beszélni nem tud értelmesen a sztrókja óta) akadályozta meg.
- Aztán az egyedül élő, 84 éves anyumat látogatnám meg. Irtó nehéz személyiség- de az anyum. Ha tudnék, valamit neki is segítenék, és elmennék utána a drága nagyszüleim nyughelyéhez is.
- Mindezek után "ugranék el" Norvégiába meg aztán az írekhez is. Ha volna rá pénzem (de most nincs, mert az esküvőkre kell) hetekig, talán 1-1 hónapig is maradnék. Gondot az angol kommunikálás okozna, mivel csak hebegek-habogok élőszóban (keveset tanultam angolul, németes meg oroszos voltam alapvetően).
Az első két látogatást erkölcsi kötelességemnek tartanám, mivel könnyedén odajutnék, az utolsók pedig - mondjuk úgy - bakancslistások számomra.

View more

Szép napot! Te milyen voltál kamaszként? Ha te lennél a 16 éves önmagad egyik szülője, hogyan viselnéd, milyen véleménnyel lennél a tinédzser énedről? Könnyen boldogulnál önmagaddal?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Nagyon idegesítő kamasz voltam
Mármint oké, rohadtul evészavaros voltam de utólag nem tudok nem cringelni azon hogy egész gimiben az volt a legnagyobb problémám hogy nehogy összeérjenek a combjaim meg hogy nem merek elmenni kávézni a barátaimmal mert az plusz 100 kalória lenne aznapra.
Azt sajnálom, hogy hagytam magam bizonyos embereknek, pontosabban internetes közösségeknek elvinni nagyon rossz irányba, és hogy annyira mélyre kerültem hogy gyógyszereket szedtem meg vagy 3 diagnózist bemagyaráztam magamnak amiből amúgy egyedül az anorexia volt valós.
Meg azt is, hogy az így töltött évek visszatartották a fejlődésemet az élet ténylegesen fontos területein.
Szülőként azt mondanám magamnak, hogy nem pszichiáterre van szükségem, hanem kevesebb képernyőidőre és normálisabb baráti társaságra :D
Meg felpofoznám magam mikor azt mondtam hogy “nem zavar hogy azt kockáztatom a diétáimmal hogy nem lehet gyerekem, úgyse akarok”. Óriási szerencsém van, hogy még egyáltalán életben vagyok, azért meg pláne, hogy semmi szervi bajom sincs és gyermekeim is lehetnek majd.
Persze vannak tényleg mentálisan beteg tinik és nem őket akarom invalidálni, de én tényleg csak felnagyítottam a kamaszkori hangulatingadozásokat meg hisztiket BPD-vé és tényleg jobb lett volna, ha nem vesznek vele ennyire komolyan.

View more

Van valamilyen szerencseszám, számpár, forma, állat, valami szimbólum az életedben? Ha igen, mi és miért vált azzá, ami és mit jelent ha feltűnik? Mesélj róla. Ha nincs, akkor mit választanál szimbólumodnak?

coastline’s Profile PhotoRocky C. Coastline
A hetes szám.
Úgy tartják (vagyis hogy egy szélsőséges nézeteket valló szakállas norvég zenész bácsi könyvében olvastam és nem tartom baromságnak), hét éves korunkban ébred öntudatra bennünk az őseink szelleme, és ezáltal akkor kezd kialakulni a jellemünk és az érdeklődésünk bizonyos dolgok iránt.
Hét évente voltak a legnagyobb változások az életemben, hét évesen volt egy meghatározó természetfeletti élményem, tizennégy éves koromban kezdtem abban hinni, amiben ma is, huszonegy évesen pedig végre testileg és lelkileg is egészséges lettem, és összejöttünk a párommal, akivel hét év van köztünk, így ő most 4x7, 28 éves.
A másik szerencseszámom a kilenc, az északi mitológia kilenc világa miatt, és a várandósság is kilenc hónapig tart, így az élet körforgásával is összekötöm.
Othala rúna, ami nagyon jelentős még nekem, hiszen szimbolizálja a családot, és az ősöket, amin az én hitem egy nagyon nagy része alapul.

View more

Szerinted milyen jövő vár rád, ha a jelenlegi életutadat folytatod? Milyen terveid vannak, illetve mennyire vagy most elégedett? Ha a 10 éves éned látná a mostanit, szerinted büszke lenne rá?

DupleXDreemurr’s Profile PhotoBojler
Haladok a ledolgozott évtizedeim után a (valóban) megérdemelt nyugdíj felé.
Életutam következő szakasza (mely kb. két és fél év múlva elérkezik) a nyugdíjas nagymama-lét lesz. Remélem, még vagy 20 évig igen aktívan.
Igen, azt hiszem büszke lenne, de inkább a 14-15 éves énem :)

Mi a véleményed azokról a szülőkről, akik a gyerekükkel kiplakátolják a közösségi médiát a születéstől kezdve? Szerinted milyen képeket érdemes posztolni és hány éves kortól stb? Te hogyan fogsz majd cselekedni, ha lesz gyereked?

Azt meg tudom érteni, hogy örülnek a gyerekük születésének, egy-két fotó bele is fér (nyilván nem a meztelen babáról/kisgyerekről, mert tudjuk, sokan ezt olyan célokra használnák, ami senkihez nem méltó). Néha egy-egy arckép vagy (a felöltözött gyerkőcről) egy-egy egész testes kép elfogadható. Hiszen a szülő büszke a gyerekére, és néha szeretné örömét megosztani a "világgal", ily módon is tájékoztatni a ritkán látott, távol élő stb. rokonokat. Ha csak ilyen normális keretek között tartja a szülő ezt a posztolást (a gyerek bölcsis- ovis koráig), elfogadható számomra. Idősebb korban már csakis a gyerkőc hozzájárulásával, és akkor is csak egy-két arcképet raknék (rakok is) ki, de ha ő nem szeretné, semmiképpen még azt sem.
Ismerek olyan nőt én is, aki állandóan az egyik gyerekéről posztol ezer és ezer, szinte ugyanolyan fotót. A nő sajnos iszonyúan elhízott betegség miatt, lehet kb. 130 kg és soha egyetlen fotót sem tesz ki magáról, csakis a kislányáról. (Van egy jóval idősebb fia is, róla soha egyetlen fotót sem posztolt még.) Elhiszem, hogy magáról nem akar, mert restelli a testét, de nagyon fárasztó és idegesítő a sok fotó a kislányról. Meg mi értelme, azon túl, hogy (több információ birtokában, mint amit itt leírok) tudom, hogy egyedüli büszkesége, öröme a kislány az életben. Nincs munkája, iszonyú a testsúlya, beteg, szülei meghaltak, nem él házasságban (azt hiszem), nem tudok róla, hogy hivatása, munkája volna...
Szóval én nem teszem, de egy-két embernél (körülményeit részben ismerve) értem a motivációit, viszont egyáltalán nem értek egyet a dologgal.

View more

Szép napot! Te milyen voltál kamaszként? Ha te lennél a 16 éves önmagad egyik szülője, hogyan viselnéd, milyen véleménnyel lennél a tinédzser énedről? Könnyen boldogulnál önmagaddal?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szépeket!
Nem lenne egyszerű, mert nem voltam egy jó gyerek. Magatartásbeli problémáim mindig voltak, gyakran visszaugattam a tanároknak, meg rendet bontottam. Rossz társaságba is keveredtem, de mindig "kijátszottam a rendszert", hogy hétvégente velük lehessek, hogy aztán részegen fetrengjek valamelyik árokban. Otthon is, gyakran feleseltem és megesett, hogy tiszteletlen voltam...
De talán azt elmondhatom, hogy legalább hazudni nem hazudtam, csak nagyon végszükség esetén. És mindemellé még jó tanuló is voltam. [Igaz, ez nem a szorgalmamnak volt köszönhető.]
Szó, makacs, lázadó gyerek voltam, de lehetett velem beszélni. És ez az, amit megragadnék, ha olyan gyerekem lenne, mint amilyen én voltam, hogy beszégletnék vele. Sokat. Mert merészelem mondani, így visszatekintve, hogy a viselkedésemmel kapcsolatos legtöbb gondot ezekkel el lehetett volna simítani, vagy legalább csitítani.
A véleményem, hogy ez a 16 éves Rocky pont olyan, mint minden 16 éves: gyerek. Jajj, rettentően gyerek, annak ellenére, hogy azt gondolja magáról, ő mennyivel komolyabb, mint társai. Persze, ezt nem törném le benne és meghagynám, hogy had legyen ilyen. Elvégre, tényleg gyerek, na.
Amit viszont mindenképp megkövetelnék tőle, az a sport és a mozgás. Nagyon sokmindent megtanulhattam volna már fiatalként, ha erre nagyobb hangsúly és szigor lett volna fektetve. Biztos, hogy rengeteg veszekedés, vita lenne belőle, főleg, amikor nincs kedve elmenni egy edzésre, vagy fáradt... De pont ez az, amit megtanulna, hogy van olyan, hogy "nincskedv" és fáradtság ellenére is, neki kell menni dolgoknak, hogy a kezdeti lelkesedés, ha alább is hagy, folytatni kell, ha az ember eredményt akar elérni.
Úgyhogy, amennyivel könnyebben boldogulnék vele viselkedését tekintve, mert mondjuk beszélgetéssel "le tudom nyugtatni", legalább annyira, hogy ne minden 3. héten jöjjön haza intővel, úgy annyival nehezebb lenne vele a sport miatt, hogy márpedig menni kell és csinálni.

View more

Liked by: Epersali Sophrone

Szép napot! Te milyen voltál kamaszként? Ha te lennél a 16 éves önmagad egyik szülője, hogyan viselnéd, milyen véleménnyel lennél a tinédzser énedről? Könnyen boldogulnál önmagaddal?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Velem aztán soha nem volt gondjuk a szüleimnek, nekem sem lenne aggódni valóm ha olyan gyermekem lenne, mint amilyen én voltam akkor.
Tanultam, nem jártam bulizni semerre meg akkor már elkezdtem a főzés szépségét is megismerni, hiszen volt konyhai gyakorlatunk és otthon is próbáltam elkészíteni a tanultakat.
Nem voltam akkor sem úgy kifejezetten lázadó természet, az olvasás is meghatározó része volt a következő éveknek.
Liked by: Rio. Márk Sophrone

Mi a véleményed azokról a szülőkről, akik a gyerekükkel kiplakátolják a közösségi médiát a születéstől kezdve? Szerinted milyen képeket érdemes posztolni és hány éves kortól stb? Te hogyan fogsz majd cselekedni, ha lesz gyereked?

Szerintem az a része, hogy “nem tud beleegyezni, és később kínosak lehetnek neki a képek, tartsuk tiszteletben a jogait” kicsit túl van lihegve.
Ami nálam abszolút nem fér bele az a (fél)meztelen, fürdős képek, mert tényleg ki tudja, milyen beteg állatok fogják aztán nézegetni.
De szerintem néhány aranyos, pl nyaralós, játszótéri kép miatt senki sem fog felnőttként szégyenkezni, érthető, ha egy édesanya büszke, és szívesen osztja meg az örömét másokkal is. Ha naponta tölti fel a képeket a kicsi minden pillanatáról az mondjuk már irritáló, meg felveti a kérdést, hogy most magának, vagy az Instagramnak szült gyereket.
Azt se nagyon értem, újszülöttekről minek fotót megosztani, őszintén a szülőkön képest akkor még senki nem tartja valami szépnek őket, legalább addig várjunk már ezzel, mire nem vörös és ráncos az egész gyerek…
Én sem fogom majd túlzásba vinni, ha eljön az ideje, utazások, ünnepek alkalmával meg néha-néha ezeken kívül is biztosan rakok majd fel képet a gyereke(i)mről, de javarészt biztos nem ebből fognak állni a közösségi oldalaim.

View more

Liked by: mre Misca

azert ezt becsulom benned hogy 16 eves vagy es meg pasid nem volt 😊😊👆

El tudod mondani, hogy mi tisztelni való van abban (a - számomra alapvető - embertársunk iránti tiszteleten kívül) abban, ha valaki ennyi idősen még nem volt szerelmes, nem fogta meg és vonzotta úgy senki, hogy összejöjjenek és nem volt / van párkapcsolata? Miért több vagy kevesebb ettől bárki is? Miért tartod külön tiszteletreméltónak?

Szerinted van az az elkeseredettség, fájdalom és düh, amin csak az önkárósítás, vagy az öngyilkosság "segít"? Akik megteszik, miért tartják Őket gyávának? Pedig kell hozzá bátorság, hogy valaki megtegye. Van olyan ismerősöd, aki ezt az utat választotta?

Szerintem igen,létezik.Talán azért gondolhatják "gyávának" az egyéneket,akik megteszik valamelyiket,mert úgymond ebbe "menekülnek" az érzéseik,a rengeteg verbális és/vagy fizikai bántalmazástól,erőszaktól,
traumáktól.
2 egykori gimis diáktarsam választotta ezt az utat.
Bár nem igazán beszélek és nem is "szeretek" erről,de teljesen meg tudom érteni az olyan egyéneket,
akik ezt az utat választják.
Aki régebbi követőm,tudja,hogy sosem volt "szokásom" nagyon megnyílni.
Na de a lényegre térve,kb 10 éves korom óta "hű társam" az öngyilkosság gondolata.Gyakori,
hogy erősebb,mint "általában".A részletekbe nem igazán mennék bele,csak annyit tennék még hozzá,hogy időszakonként gyakori volt nálam az önpusztító életmód.
Zárásként csak annyit írnék,hogy ne adjátok fel,sose szégyelljetek segítséget kérni és előbb vagy utóbb,de meg fogjátok találni azt,ami boldoggá tesz titeket,
mégha ez csak egy új hobbi is lesz számotokra🙏

View more

Szerinted hány éves kortól ideális elveszteni a szüzességet?

Nem hinném, hogy létezik erre olyan, hogy "ideális kor".
Én inkább a megfelelő felvilágosítást hiányolom sok helyen.
Annyira gyors lett a világ, hogy erről beszélni kell.
Mi már 5.-es korunkban néztünk ilyen oktató videókat.
Előbb vagy utóbb így is úgy is megtörténik az ember életében. Szerintem inkább az lenne a fontos, hogy erre megfelelően fel legyen készítve. Tudja, hogy védekezni kell, és ne érje meglepetés. A miként zajlikokról. Ne egy pornó legyen az alapja a tudásának.
Szerinted hány éves kortól ideális elveszteni a szüzességet

Language: English