#gyereknevelés

Szép napot!
Ilyen szempontból speciális helyzetben vagyok, mivel 20 éves zsenge koromtól vagyunk együtt a férjemmel.
Gimis koromtól kezdve vágytam legalább három gyerekre, tehát mindenképpen anyává szerettem volna válni. Aztán 23 éves koromban összeházasodtunk, de utána meddőségi kezelésekre szorultam. (Ezekben az években még az örökbefogadás giondolatáig is eljutottam, de a 8. évben kopogtatott végre az első babám...)
Ha olyan élethelyzetben lettem volna, hogy pl. elvált apát szeretek, engem nem zavart volna és azt gondolom, hogy meg tudtam volna szeretni a gyerekeit akkor is, ha az anya neveli őket. Ha pedig mi, akkor boldogsággal töltött volna el a tény, hogy anyáskodhatok felettük, gondjukat viselhetem, szerethetem őket.
Az a tény, hogy egy elvált apa - normális esetben - gyermektartást fizet, számomra teljesen természetes, hiszen az ő gyereke is - és nem is értem, hogy más nőknek ez miért probléma. A gyereknevelés rengeteg költséggel jár, amit az elvált apukák fizetnek (már aki fizet), általában csak töredéke a valós kiadásoknak.
No kicsit eltértem a tárgytól - én is elvált szülők gyereke voltam, aki anyjánál maradt, és apum gyerektartást fizetett utánam. Ráadásul a második felesége szeretett engem, aranyos a mai napig is. (Bár apunak még utána is volt három felesége, a 89 éves Éva nénivel ma is szeretetteljes a kapcsolatom.)
Szóval ha nagyon kedvelném, szeretném azt az apukát, nem zavarna a tény, hogy gyermekei vannak.

View more

Ha az első pár évet átugorjuk, akkor szerintem igen. Számomra elképzelhetetlen néhány órás alvással (azt is több részletben...) vegetálni, anélkül is, hogy 0-24-ben tőlem függjön egy emberi élet. Mindezt éveken keresztül.
A szülés gondolata is kiakaszt, így eléggé az örökbefogadás felé hajlok, ha esetleg egyszer meggondolnám magam, és szeretnék gyereket. Az érveket tekintve pedig a királyi génjeim átörökítése, "legyen aki vizet hozzon nekem nyolcvanéves koromban", legyen egy mini verzió belőlem, és társai úgyse vonzottak sose, így nem leszek kiakadva, ha végül tényleg nem lesz gyerekem. És inkább azt bánjam meg, hogy nem lett, mint azt, hogy igen.

---

Amit fogalmam sincs, hogyan kezelnék a gyereknevelés kapcsán, az az internet. Itthon lehetnek bármilyen szokások, szabályok, ha az idejének egy jelentős részét az iskolában tölti, illetve a barátaival. Napi szinten látok bölcsis korú gyerekek kezében tabletet/okostelefont, és a gyerekemnek hiába nem adnék, úgyis tele lenne az ovi és iskola olyanokkal, akiknek van. Legszívesebben a semmi közepére költöznék egy tanyára, ahol nem kell emiatt aggódni.

View more

Inkább az a gondolat szokott megfogalmazódni a fejemben, hogy "ebbe az országba minek?". Sajnos az első reakcióm mindig a elszörnyedés, ha valakiről megtudom, hogy ide tervez gyereket vállalni, mindattól függetlenül, hogy nyilván fogalmam sincs (és persze közöm sincs hozzá), hogy van-e hozzá megfelelő anyagi és emocionális háttere.
Én mindig azt vallom, hogy tökre jó, ha az ember felismeri magában, hogy ő nem fog/akar/tud gyereket vállalni, ezzel is normalizálva azt, hogy nem szükséges az utódnemzés a kiteljesedett élethez. Ezzel csupán az a baj, hogy nagy többségben úgy se azok az emberek "mondanak le" a gyereknevelés adta "orgazmikus csodáról", akiknek valóban kéne.
Én még mindig azt gondolom, hogy korlátozni kéne a szaporodást, akár azzal, hogy valami pszichológiai vizsgálathoz kössék, vagy azzal, hogy minden pár csak azután szülhet saját gyereket, ha már előtte örökbe fogadtak egy másikat. Jó tudom, ezek az esetek meg felvetik azt a kérdést, hogy mi fog történni akkor a véletlenül becsúszott gyerekekkel... Idk, meg lesz akkor az örökbefogadási utánpótlás. ¯\_(ツ)_/¯

View more

Szép napot!
Gondolom az az oka, hogy látják milyen világot élünk és mi felé haladunk. Bizonytalan minden, a gyereknevelés sem volt olcsó mulatság sosem, de mostantól mégnehezebb lesz előteremteni azt az összeget, amiből fedezni lehet egy (pláne több) gyerek minden szükségletét, egyelőre az is művészetté vált sokak számára, hogy önmagukat fenntartsák. Az oktatási rendszer is olyanná vált, amilyenné, pedig nagyon fontos lenne, hogy normálisan működjön, de így mit és hogyan fognak megtanulni a mostani, meg a születendő gyerekek? Munkahelyek mennek tönkre már most, mi lesz addigra, mire ők felnőnek? Otthonuk is miből lesz? Hitelből, amit aztán egész életükben nyöghetnek? Már ha lesz miből, ugye ahhoz is stabil munkahely, meg normális bér kellene, aztán ha nem bírja fizetni a hitelt, akkor bukja az otthonát. Ha nem vesz, mert nem akar felvenni/nem kap hitelt, ezért kénytelen lesz albérletbe menni, akkor is szív, mert a bérleti díjak is marhára elszálltak már most. Csupán egy szoba bérlése is rohadt drága lett, komplett lakásról/házról nem is beszélve. Nemcsak ilyen természetű gondok vannak/lesznek és nemcsak nálunk, mert hiába mennek majd ki küldöldre, ott sem biztos, hogy könnyebb lesz, nem beszélve a globális felmelegedés, a környezetszennyezés és az élővilág irtásának a hatásairól, amik elől nincs is hová elmenekülni, szóval mégha egzisztenciális szempontból némileg élhetőbb helyet talál is az ember, lesz, ami elől nem lesz kitérési lehetőség. Mi marad majd addigra, mire felnőnek a mai és a jövőben születő gyerekek? Nem hiszem, hogy bárki is azt szánná a gyerekének, hogy küszködve kelljen majd élnie, mégis nehéz lesz nekik, mert most sem könnyű már és jobb nem lesz, mert vannak olyan dolgok, amiket már nem lehet visszafordítani, megjavítani és még most sem fékez a fajunk, hanem pazarol, irt, kiszipolyoz. Tény, hogy már rég' elkéstünk, de lassíthatnánk a folyamatokat, ehelyett minden ugyanúgy folyik tovább. Az a csekély mennyiségű ember, aki tenne valamit a bolygóért, csepp a tengerben. Ugyanez igaz a politikai helyzetre is, pedig összefogással lehetne változást elérni. Az a baj, hogy sokan vannak olyanok, akik nem látják mi van és mi lesz, a boldog tudatlanságot élvezik, meg az abból fakadó optimizmusukat a jövőt illetően. Nem is megyek bele mélyebben, mert nagyon hosszan lehetne fejtegetni, hogy miért nem éri meg gyereket vállalni ilyen világra. Kicseszés legfőképpen a gyerekkel, de önmagukkal szemben is. Milyen jövő vár a mostani gyerekekre? Jobb lenne bele sem gondolni. Értem én, hogy ha senki nem vállalna innentől kezdve, akkor előbb-utóbb kihalnánk, de egyrészt ígyis túlnépesedett a bolygó, másrészt úgyis mindig lesznek, akik vállalnak előbbiek dacára is. A lényeg, hogy szerintem a minden téren létrejött bizonytalanság és a nyíló elmék az okai annak, hogy nem mernek/akarnak gyereke(ke)t vállalni.

View more

Szép napot!

---

Fogalmam sincs az aktuális divatról, mert nem is érdekel, meg olyan ritkán vagyok emberek közt, hogy nem igazán látom, így azt írom, amit korábbról ismerek, de még mindig dívik.

---

Nők esetében:
- smink
- rajzolt/tetovált szemöldök
- műköröm (akár lábon is...)
- feltöltött száj/mell/fenék
- affektálás
- fogyókúra akkor is, ha az illető vasággyal együtt 40 kg

---

Férfiak esetében:
- tapadós farmer
- nejlonharisnya
- ecsethaj

---

Nemtől független dolgok:
- piálás ha kell, ha nem
- angol szavak berakása a magyar szövegbe
- mondatokból/szavakból kihagyott elemek (pl. "valaki besz?", "valaki Debrecen?" "korod?", stb.) Lassan visszafejlődünk a makogásig, ha így halad a kommunikáció egyeseknél
- túl megengedő gyereknevelés (nekem ugyan sosem lesz, de biztos, hogy nem követném a mai eszméket ebben sem)

---

Biztos mindhez lehetne még írni, de most ezek ugrottak be.

View more

A családom soha nem volt tehetős, viszont mindig meg tudtuk venni, ami kellett. Én abban a felfogásban nevelkedtem, hogy nem válogatunk, ételt nem dobunk ki és amin csak tudunk, spórolunk, beosztjuk a pénzt. A jobb életszínvonal elérése érdekében nem riadok meg a munkától. Ha igazán kell valami, azt magamnak akarom elérni több munkával és lemondással. Hihetetlenül nagy problémának tartom, hogy a mai fiatalok nem eszerint élnek, és büszkeséggel tölt el, hogy én igen. A másik oldalról viszont rálátásom van az alkohol és a dohányzás okozta problémákra. Ezt a kettőt teljes mértékben megvetem és undorral kezelem. Gyereknevelés szempontjából én sokkal aktívabb szülő akarok lenni. Ők is foglalkoztak velem, ott voltak, ha segítség kellett, de egyedüli gyerekként nem tudtam kivel játszani, főleg sportolni. Abban viszont visszafogottabb lennék, hogy mennyire vagyok jelen a gyereknek egy közösség előtt. Ez persze függ majd a gyermekem mentalitásától is. Én mindig ,,nagy fiú" akartam lenni, aki nem akar mások előtt elbúcsúzni az anyjától, főképp nem puszit adni, és végighallgatni, hogy legyek jó és mit (ne) csináljak.

View more

Hű, nagyon régi kérdés, és megosztó a téma.
Az a meggyőződésem, hogy nevelni alapvetően, elsősorban a szülőnek, a családnak kell / kellene, de ehhez képest rengeteg eset van, amikor ez nem történik meg, vagy maga a család is deviáns, nem felelősségteljes, nem gondoskodó, és a gyerekbe "ültetett"" értékrend és az otthon látott példa mérgező. (Tisztelet a kivételnek, szerencsére vannak...)
Normális esetben az iskola csak "kiegészítő" tevékenységet kéne, hogy ellásson e téren, elsődleges feladata az alapvető tudás, ismeretek nyújtása (bár vannak remek szülők e téren is, szóval van remény).
Amíg viszont egy igazgatónak pl. azzal kell foglalkoznia, hogy a lányvécében a 11 éves debella miért fajtalankodott a kicsi 9 évessel, a szülő meg az igazgatót megöléssel fenyegeti ezért (családtagom a pedagógus...), és sorolhatnék még száz különféle szitut - , ott vannak bajok...

View more

Igen, de vannak miatta álmatlan éjszakáim. A férjemmel mindketten nagyon szeretnénk gyerekeket a közeljövőben, de néha megingunk, hogy vajon képesek leszünk-e erre a nagy és nehéz feladatra, ami a gyermeknevelés. A gazdasági helyzet, a közelgő klímaválság, a jelenlegi országunk helyzete pedig méginkább aggodalmat kelt bennem. Számomra kicsit félelmetes ebben a bizonytalanságban embert hozni a vilagra. Nem akarom, hogy szenvedjenek, és nem tudom garantálni, hogy minden rendben lesz.
Unpopular opinion gyerekvállalással kapcsolatban:
~ Nem, nem kell mindenkinek gyereket vállalnia. Meg se kell indokolni. Ha nem, hát nem.
~ Tanfolyamra és alapos felkészülésre kötelezném az első gyermeküket váró párokat.
~ Csak stabil anyagi és érzelmi háttérrel kellene gyereket vállalni, amíg ezek hiányoznak, addig nem.
~ A gyereknevelés elsősorban a szülő feladata, nem az intézményeké.

View more

Szia.
Tény, hogy az elmúlt 8 évben, mióta itt vagyok az Ask-on, a nekem pontot küldők összes válaszát elolvastam (gyorsolvasással) véleményírás előtt… úgy emlékszem, a legtöbb kb. 16.000 válaszos volt.
Neked 172.000 válaszod van (és 217.000 lájkod)… ezért te lettél az első, akinek nem olvastam végig az összes válaszát – ez azonban azért nem gond, mert az elmúlt években folyamatosan olvastalak, ezért tulajdonképpen “képben vagyok”.

---

Az alaphelyzet az, hogy te jó ember vagy – a régi, klasszikus értékrendek szerint is és a mai világ értékrendje alapján is.
Ezért a jóemberségedet nem részletezném, mert az nyilvánvaló mindenkinek és azon semmi változtatni való nincs, sőt: megőrzendő… azaz: így vagy jó, ahogy vagy (az élet-alaphelyzetedet tekintve).

---

A fókuszaid, az élet-lényegkiemeléseid azonban teljesen összekuszáltak és teljesen más a sorrendjük, mint amit én célszerűnek és hasznosnak gondolok.

---

A régi közmondás szerint: “Az vagy, amit dolgozol”… azaz: ha valaki pl. kamionsofőr, akkor ő kamionsofőr akkor is, ha előtte magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és kamionsofőrként nem fogják színdarab rendezésére felkérni, hanem kamionsofőrként ítéli meg (“skatulyázza be”) a társadalom.

---

Márpedig életünk idejének döntő többségében dolgozunk, azaz: azok vagyunk amit dolgozunk, függetlenül attól, hogy minek érezzük magunkat vagy csinálunk-e mást (pl. hobbi, gyereknevelés stb.) a munkánkon kívül.

---

Nálad az a gond, hogy a munkát szükséges rossznak tekinted, nem foglalkozol azzal, hogy hozzád méltó, neked tetsző munkád legyen… te csak az “essek túl a munkámon naponta és megkapjam a hónap végén a fizetésemet” szemlélettel dolgozol és az életed fókuszát a párkeresésre irányítod, azt azonban a lehető legalkalmatlanabb helyen és módon csinálod: az internetet használod.

---

Te egy csinos és értelmes lány vagy, saját bevallásod szerint a középsulidban a tanáraid folyamatosan dicsérték a tanulási képességeidet… akkor miért nem tanulsz tovább olyan irányba, ami érdekel(ne), ami hozzád való, hozzád méltó… erre most még, hogy a szüleidnél élsz, minden lehetőséged meglenne (pl. Szegeden minden tanulása lehetséges, ami téged érdekelhet).

---

A fejed fölött már most kong a vészharang, tapasztalatból tudod, hogy egy gyári munkáért kapott havi fizetésből még használt autót sem tudsz venni (és fenntartani), nem hogy saját lakást a jövőben.

---

Az, hogy nem hiszel magadban, hogy képes lennél továbbtanulni és ezáltal magasabb (önálló) életszintre lépni, ez a szüleid hibája… és addig, amíg velük élsz, ez a hiba mindig akadályozni fog téged a saját élet kialakításában.

---

Miért nem mész külföldre (akár hasonló gyári munkára, mint Magyarországon)… ott sem lenne jobb az életed minősége, de legalább a többszörösét keresnéd a mostani bérednek és csomó megtakarításod lehetne hónapról hónapra és már ettől jobban éreznéd magad és ez már másféle életkilátásokat adna, mint a mostani helyzeted.

---

Folytatás a következő válaszban...

View more

Te valamit nagyon félretanultál a történelemből... amit írtál a kérdésedben, az ugyanis tévedés - nem így volt.

---

Amiről beszélsz (a múltban) a férfiak sem jártak iskolába (most maradjunk csak Európában), mert nem volt iskola... a tennivalókat azonban el kellett végezni (pl. gyereknevelés, háztartási munkák, főzés, állatok etetése napi minimum háromszor stb.), ezért a családban felosztották a tennivalókat: a fizikailag könnnyebb munkákat a nők végezték, amik többnyire a háztartási és házkörüli munkák voltak, a férfiak pedig elmentek dolgozni a nehezebb munkákat végezni (pl. úrbér, napszám, kötelező katonáskodás stb.)
↓
Mégegyszer jelzem: akkoriban (évezredeken át) semmiféle iskola nem volt általánosan az országokban a népeknek, a kisembereknek elérhető... az egyházaknak voltak iskoláik, ott lehetett megtanulni írni és olvasni és számolni, papok voltak a tanárok és ezeknek az iskoláknak egyetlen célja volt: olyan írásbeliséget adni a diákoknak, amivel állami szolgálatba vagy gazdagok szolgálatába (pl. intéző) vagy egyházi szolgálatba állhattak.

---

Ezekbe a sulikba bárki jelentkezhetett, de a papok válogatták ki (legtöbbször ők indítványozták), hogy ki tanulhat... nem is volt túljelentkezés, mert akkoriban nem volt szokás/divat a tanulással megszerezhető tudás.

---

Így érkezett el Európa a XVIII. századba... amikor is Mária Terézia osztrák császárnő felismerte, hogy általánossá kell tenni a tudást, ha magasabb életszínvonalat akar adni a népeinek... és 1777-ben kiadta Tanügyi Rendeletét, ami általánossá tette az alapoktatást, de nem volt kötelező... de mégis nagyon népszerű lett, rengeteg kisdiák önként és dalolva ment tanulni nap mint nap (kivéve a mezőgazdasági idénymunkák idején, mert akkor nem volt suli).
↓
Már akkor is központi tantervet adott ki az állam, minden suliban ugyanazokat a tantárgyakat és ugyanazon ismereteket tanították.
↓
A suliknak ez volt a "felosztása":
4 év elemi iskola
3 év kisgimnázium
5 év főgimnázium
2 év akadémia
4 év egyetem

---

Majd az 1777-es rendeletet továbbfejlesztette I. Ferenc osztrák császár és magyar király 1806-os rendelete... ezt a két rendeletet nevezzük összefoglalalóan Ratio Educations-nak.

---

A mai oktatási rendszer is ezeken alapul.

---

A Ratio Educations nem tett különbséget fiúk és lányok között, bárki tanulhatatott, aki tanulni akart.
↓
Az egy másik kérdés, hogy a gyerekszülés és gyereknevelés és a háztartás vezetése és a házkörüli munkák nem nagyon adtak lehetőséget (időt) a lányoknak tanulásra.

---

Mivel a női és férfi biológia fizikailag is eltér, ezért a nehezebb fizikai munkák voltak általánosságban a "férfi munkák/szakmák", de már a középkorban is voltak női hentesek, női lópatkoló kovácsok, női favágók stb.

---

Napjainkban is vannak férfi és női jellegű munkák, de sokkal kisebb a különbség köztük mint anno, mert napjainkban szinte semmilyen munkánál nem feltétel a fizikai erő és állóképesség... mégis: a katonai pilóták többsége pasi, a tanárok többsége meg csajszi stb.

View more

Kizárt, mert nem szeretnék gyereket, ezért mindent meg is tennék, hogy ne legyen, de tegyük fel a kérdés kedvéért, hogy felelőtlen voltam.

---

Nem örülnék, mert mint mondtam nem szeretnék gyereket, alkalmatlan is lennék a nevelésre és a gyerek szívná meg, ami gáz. Nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel. Kell tudni érteni a nyelvükön, türelem kell, következetesség, leleményesség bizonyos helyzetekben, tapasztalatokat és tudást kell átadni, stb. Tudom magamról, hogy nem lennék alkalmas erre a feladatra, így nem is vállalnám. A gyerekeknek szükségük van egy stabil szülő-gyerek kapcsolatra, biztonságérzetre, stb.-re, én pedig igencsak instabil vagyok, még nekem is nehéz elviselni magamat időnként, szóval emiatt sem volna nekemvaló a gyereknevelés. Engem sem akart apám, meg is látszik, szóval nem csesznék ki egy gyerekkel azzal sem, hogy ugyanúgy érzi, hogy nem akartam.

View more