#isten

Szép napot kedvenc kérdezőm!

---

Gondoltam arra, hogy ezt a kérdést figyelmen kívül hagyom, de nem akarlak megsérteni.
Az egyik bölcsesség amit a biológiai apámtól örököltem, hogy csak a bolond dicsekszik bizonyos szervével és a pénzével.
Nincsenek túl értékes vagyontárgyaim….de sokan figyelnek (nem itt, hanem a való életben) és nem akarok céltáblát rakni se magamra se a házamra.
Hogy a kérdésre is válaszoljak:
- Szeretem a gumilövedékes pisztolyomat én vagyok az első és egyetlen állatvédő az országban aki majdnem lelőtt 5 állatkínzó bűnöző „zsiványt” egy kutya miatt.
- Van egy bozótvágó késem egyik legjobb barátomtól kaptam (ha kést ajándékozunk az elvágja a barátságot...így is lett)
- Fínó barátom isten nyugosztalja csináltatott nekem egy jó kétkezes díszkardot meg is kergettem vele egy palit aki sértő, vulgáris szavakkal nyomult egy szórakozóhelyen az akkori barátnőmre.
- Hasznos még a 10 ponton záródó acél ajtóm is.
- Van pár retro számítógép alkatrészem amik szó szerint múzeumi darabok (hogy ne csak önvédelmi cuccokról legyen szó)

---

Szerintem a tárgyakat nem a pénzbeli értékük határozza meg hanem a funkciójuk és a hozzájuk kötődő emlékek.

View more

93-ban születtem, jónéhány éve kísérem figyelemmel a világ, a társadalmak meg a generációk mélyre süllyedését. Jöhetnek a kifogások hogy... HÁT kurva szar... meg ilyen nehéz, olyan nehéz... Emlékszem nekünk sem volt egy gondtalan gyerekkorunk amikor bekerültünk a kisbetűs életbe. Felnőttként az a cél hogy már meglegyen az egészséges önkép amit fejlesztgethet az ember. Ehhez munka kell, tök mindegy milyen munka, de egy korrekt bérezés és az értelmes hozzáállás, akarom mondani az ésszerűség segít ebben. A pénz nem minden, de mégis ez adja az ÉLET mozgatórugóját egy ilyen anyagias és elkorcsosult világban ahol a felszínesség a mérvadó és a kredit az Isten.
Szóval igen... Heteroszexuálisnak lenni manapság kiváltság, mert sokan azért is harapnak hogy miért a nőket szereted. Aki tud, maradjon eredeti DE jó ember. A jóság és a kedvesség nem a gyengeség forráspontjai. Parasztból, bunkóból meg van elég akár a médiában, akár a social media vagy a valóságos utcák területein is. Ez egy ilyen szükséges rossz, mert remek tükröt tartanak, hogy milyenek ne legyünk. Többségük bohóc... kurválkodnak az elfogadásért, megértésért, alamizsnáért. Cringe.
Viszont ami emberré tesz azt nem hálálja meg a felszínes világ. Azt is mondhatnám hogy láthatatlan értékek ezek.

View more

Raszputyin orgiákkal "gyógyította" a nőket:

---

Egy szibériai faluban látta meg a napvilágot a XIX. század második felében. Nagyivó apja nem járatta iskolába gyermekeit, úgy vélte: többet tanulnak, ha nyitott szemmel járnak a világban. különleges képessége akkor bontakozott ki, amikor egyszer majdnem belefulladt a Tura folyóba és tüdőgyulladást kapott. Lázálmában megjelent egy gyönyörűszép hölgy, aki megparancsolta, hogy gyógyuljon meg.

---

A faluban föld alatti kápolnát épített, ott fogadta a vigaszt keresőket. A tanítványai Isten dicsőségére közös gőzfürdőben tisztálkodtak, végül a szertartások csoportos közösülésekbe torkolltak - Raszputyin szerint ugyanis az Úr csak akkor tisztítja meg őket, ha alámerülnek a bűnben. Ha pedig nem bűnöznek, hogyan tudnának vezekelni?!

---

"Sorra hágta az asszonyokat", azzal az ürüggyel, hogy felkészíti őket az Úrral való egyesülés gyönyörűségeire.
Rájött, hogy nincs különbség egy nagyasszony és egy parasztasszony "párzása" között - mindkettőt elegendő kielégíteni és "meggyógyulnak".

---

Azt rebesgették róla, hogy bár szatírhoz illő a szerszáma, a szíve olyan, mint egy szenté...

---

(Forrás és sok más részlet: https://she.life.hu/kulturmi/2024/07/raszputyin-aki-orgiakkal-gyogyitotta-a-noket)

View more

Szép estét!
Alapvetően az a véleményem, egyben tapasztalatom, hogy amikor nem a törvény, akkor a sors (Isten?) szolgáltat igazságot. Pl. vegyünk egy gonosz embert, aki élete során sokaknak árt...már többször írtam erre példát, hogy az életben visszakapja, vagy más módon előbb-utóbb meglakol miatta. Amikor ez bekövetkezik és hallom a hírt, csak bólintok: "így kellett lennie".
Természetesen vannak / voltak helyzetek, amit gondolkodó felnőttként, szervek és hatóságok nélkül old meg / hárít el az ember. Néha előfordult ilyesmi, és a gyerekeim abúzálása kapcsán.
Egyet elmesélek. A fiatalabb lányom 6. osztályba járt, épp betegen volt itthon. Mivel "udvarolt" neki a suli legmenőbb fiúja (aki két évvel idősebb is volt nála), a suli féltékeny
nyolcadikos lányai közül kettő vagy három összefogott és a telón kb. olyasmit üzentek neki, hogy remélik, sokára gyógyul meg, mert ha visszamegy a suliba, elkapják az udvaron többen együtt, és úgy szétverik, hogy törik minden csontja és folyik a vére literszám, és hogy jó, ha a kórházba viszik és nem a temetőbe. Kb. ez volt a szöveg, 12 évvel ezelőtti a sztori.
Jogász lévén - no meg józan paraszti ésszel sem - nem akartam semmit csinálni forró fejjel, nyilván nem megoldás dühből bármi hülyeséget csinálni. Ehelyett ráírtam a "főkolompos" lányra. Közöltem, hogy kinek az anyukája vagyok, és olvastam a fenyegetésüket, és el is mentettük, hogy szükség esetén bizonyítékként szolgáljon. Amennyiben nem vonják vissza, és valaha is újból fenyegetik, vagy csak egyetlen ujjal hozzányúlnak a lányomhoz, azonnal megyek a szüleikhez, majd az igazgatóhoz és ha kell, minden szükséges hatósághoz és szervhez, és utána megnézheti a jövőjét. Meghökkent a leányzó, elnézést kért, még "barátkozni" is próbált velem.
Soha többet nem szóltak fenyegetőleg a lányomhoz ezek a csajok, nem hogy megverték volna.
Sőt, elterjedt a városban, hogy a lányommal nem lehet csinálni semmit, mert "ügyvéd az anyja és megvédi"...

View more

Szép Napot!

---

Valamelyik nap írtam egy hosszabb választ, de rájöttem, hogy inkább csak mese volt habbal. Viszont lett belőle egy tanulságom, amit lekörmölnék Neked, meg annak Aki olvassa:
Az van, hogy az ember sokszor kötelességének érzi, hogy a másikat óvja és/vagy tanítsa. Csúnyán mondva, hogy "beleugasson a dolgába", de most egy kicsit lépjünk ettől hátrébb. Lássuk bele, hogy valahol ez egy "egy csorda vagyunk" ösztön, hogy tényleg valamiféle féltésből történik ez. Akár csak annak a féltésétől, hogy "nem normális", ahogy csinálja a másik az életét és ezért ki fog lógni a többiektől, esetleg azt, amit mások elérnek, azt ő emiatt nem fogja, vagy csak később. Esetleg, a féltő már egyszer belesétált ugyanilyenbe, és tudja, hogy rossz vége lesz. Pontosabban, ő úgy tudja, hogy bizonyos dolognak, csak rossz vége lehet.
Azonban ezzel azt elefelejtjük, hogy nincs két egyforma élet, nincs két egyforma habitus, és basszus, van, hogy a csillagok másképp állnak! És az sem mindegy, ki, hol tart az életében. Mindenki máshol, máshogy van és ahhoz mérten kell megtanulnia azt, amit az Élet kiszab rá. [Vagy Isten, vagy Karma, akármi, a szabad értelmezés megengedett.]
Épp ezért senkinek nem kötelessége a másikat tanítani, pláne nem óvni. Óvni az anyja óvja, okítani pedig az okítsa és akkor, akinek bizalom lett adva, akkor, abban a pillanatban. Akkor is, ha barátról van szó. Sőt, pláne akkor, ha barátról van szó.
A kötelességünk abban van, hogyha valakit kiüt valami, akár olyan, ami minket is már földhöz csapott, akkor odanyújtsuk a kezünket. Ha pedig a barátunk, akkor még a sz@rgödörbe is nyakig ugrani utána, aztán kicibálni onnan valahogy. Persze, miután jól kiröhögtük, de ez másik téma.
Hagyni kell, hogy a másik elessen, felfedezzen és tényleg, saját bőrén megtanuljon bizonyos dolgokat. És igen, hagyni kell azt is, hogy néha kockázatos dolgokat tegyen, mert mi van, ha neki bejön? Mi csak nézők vagyunk egymás életében. Súgók pedig csak akkor, ha felhatalmaznak rá.
És leszögezném, itt nem arra gondolok, hogy ne szóljunk semmiért. Csak ne vonódjunk be a másik életébe túlzottan. Az előző képnél maradva: Ne másszunk a színpadjára. Ha kéri a véleményt, esetleg vagytok olyan viszonyba, hogy elmondhatod, elmondod, hogyan látod. De ettől több idegeskedést és esetleg "fejmosásokat" nem ér, az csak éket ver. Az "én megmondtam" szöveget pedig letöltendővel büntetném.
Nekem rengeteget javultak a kapcsolataim és a saját idegállapotom is, mióta a színpadról az első sorokba ültem. Persze, azért az érzéseket nehéz "kikapcsolni", mikor nagyon féltek valakit, vagy valaki dühít egy-egy viselkedésével. De olyankor csak emlékeztetem magam: Azzal nem tudok mit csinálni, ők hogyan viselkednek, csak azzal tudok mit tenni, én hogyan viselkedek. Én hagyom őket, és lelkesen tapsolok, ha ügyesek, és odaugrok a színpad szélére, ha véletlen letáncolnának róla.

View more

egy keleti szerzetes budha tanításait szerette volna közvetíteni a világ felé így nyugatra indult, tibeti és indiai technikákat tanulva túlélte a keresztre feszítést, mikor a keringés helyre állt a testében (miután levették a keresztről) a tanítványai extázisba estek...
krisztus alakja visszavezethető krisnáig, illetve herkulesig, aki szintén szűztől született arcménétől az apja zeus isten -> szeplőtelen fogantatás, a görögök megmentője.
a korai keresztények eldobták a héber kéziratokat és pogány forrásokból kölcsönöztek.
jézus filozófiai tanításai a buthizmus héberizmussal keverve: kedvesség, tolerancia, testvériség, szeretet, realizmus, elfogadni az életet olyannak amilyen itt és most
de egy kígyó almát etetett egy nővel, a papok kitalálták a mennyet és a poklot, hogy a megfélemlítéssel uralkodjanak és megmentsék a lelkünket amit el sem veszítettünk

---

a jézus név:
johanan héber jelentése: kegyes az úr, később ebből lett a megváltás ami héberul jeshua
fordításokban: újgörög jésus
latin jésus majd a középkori latinban jézus

View more

Szép estét!
Kb. mindenre, mert másodpercek alatt felejtek el dolgokat. 😁
Gondolom nem erre gondoltál, szóval pl. ezekre kell magam emlékeztetni időnként:
- Azt adjam, amit kapok (mert hajlamos vagyok jót tenni azzal is, aki genya volt, bár van, amikor 1 húzás elég, hogy az illetőt onnantól kezdve ignoráljam)
- Semmi sem tart örökké, csak ki kell tartani (a borderline miatt hajlamos vagyok az itt és mostot örökérvényűnek tekinteni, ami olyankor jó, amikor valami jót élek meg, de amikor gáz van, olyankor nem szerencsés ez az állandóságérzet, ezért kell az emlékeztető, hogy egyszer vége lesz a rossznak is)
- Sosem lehet tudni, mit hoz a holnap, ezért érdemes kitartani, mert bármelyik holnap elhozhat valami nagyszerűt
- Apám a nárcizmusa miatt mond/tesz bizonyos dolgokat (józan fejjel ezt fel is fogom, de amikor bekattint, olyankor nem mindig jut eszembe ez és ezért esetenként nem is jól reagálom le)
- Ne hagyjam őrizetlenül a kajámat (néha mégis elfelejtem és valamelyik macska jóízűen falatozik, mire visszaérek a kajámhoz 😁)
- Az öngyilkosság Isten szemében bűn (egyelőre ez hatásos megfékező erő)
- Az elmének, a gondolatoknak teremtő erejük van!
- Bizonyos dolgok már csak a múlt részei, nem azok történnek éppen, szóval nyugi legyen, mert nem kell már átélnem őket
- A karma dolgozik
- Minden akkor történik, amikor történnie kell! Nincs értelme rágörcsölni dolgokra.
- Csodák léteznek, szóval megéri bízni

---

Biztos lennének még példák, de most ezek ugrottak be, mert ezekre viszonylag gyakran kell magam emlékeztetni.

View more

Istenem, de aranyos vagy! Neked, @coastline -nak és @A_Bolcs_3 -nek is küldök egy-egy hatalmas ölelést, amiért ilyen megtisztelő figyelemmel reagáltatok a reggeli nyűglődésemre. Nem is tudjátok, mennyit jelent!
Igazából ez olyan dolog, hogy ha akkor és ott, rögtön nem veti papírra az ember a gondolatait, akkor a pillanat hevében kiforrott, szenvedélyes nézetek hamar elinalnak, legalábbis veszítenek a lendületükből.
Az aktuális vívódásom kiindulópontja az a bosszantó tény, hogy két álláspont a jellemző:
1. a papok/teológusok vagy készpénznek vehető, racionális forrásként tekintenek a Bibliára, aztán ha az ember belekérdez dolgokba vagy felhívja az illető figyelmét ordas nagy következetlenségekre, akkor jönnek a félremagyarázások és a "hit feltétlenségével" való nevetséges takarózás mint végső érv a vesztes vita végén,
2. a papok/teológusok egy "nagy meseként", allegóriaként interpretálják a Bibliát, ami szép és jó és kivéd jó néhány pofont, de ismét csak végletes - hiszen akkor hol húzódik meg a teológiába beleférő racionalitás határa? Ha az egész csak egy tanmese, akkor minek szórakoztatjuk magunkat szakrális rítusokkal? Mi mese és mi vehető szó szerint, illetve ki határozza ezt meg? Mekkora ebben a papok/teológusok jogköre, meddig terjed ki a felhatalmazottságuk? Egy-egy példázatot milyen jogon magyaráz teljesen másként két pap?
Tudom én, hogy a bibliaértelmezések sokszínűek stb., de mégis, ha ők Isten szószólói, valamilyen szinten miért nem egzakt az egész mondanivaló? Vagy Isten mindenki fülébe mást suttog?
[ Folyt. köv. ]

View more

Szép estét!
Nem tartom fontosnak a nevek továbböröklődését.
A saját esetünkben (bár szeretem a nevemet) úgy döntöttem, hogy nem folytatom a tradíciót. Ugyanaz a (palindrom) keresztnevem van, ami anyukámnak és az ő anyjának is volt. Nem akartam negyediket is, ezért elsőszülött lányomnak a név egy becenevéből önállósult változatát adtam. (Teljesen elszakadni nem akartam a névtől, mert hangzásában és jelentésében is szeretem.)
Második kislányunk pedig olyan nevet kapott, ami addig ugyancsak soha nem fordult elő egyikünk vonalán sem.
A férjem apja és a nagyapa (talán még a dédpapa is) Jánosok voltak, a férjemnek is ez az első neve, de a másodikat használja. A Jánost szerintem nem is kedveli. Mégis ragaszkodott ahhoz, hogy ha fiunk születik, János legyen, kizárólag a "hagyomány miatt". Mondtam, hogy kizárt, mert Tamás lehet csak :)
Mindkét alkalommal lánykát szültem, így nem lett sem János, sem Tomi.
Szóval nem ragaszkodom ahhoz, hogy a felmenők keresztnevét kelljen viselnie évszázadokon át valamelyik azonos nemű leszármazottnak, sőt, Isten ments!

View more

Voltam. Nem volt semmi extra, kórházunkban többnyire depis nagymamákat kezelnek.
A két hét alatt összesen egy-két hozzám hasonló öngyi lánnyal voltam egy kórteremben, egy idős nénivel, aki mindig szerzett valahonnan mégegy kést, pedig naponta elkoboztak tőle mindent, meg egy (mai fejjel már tudom, hogy valószínűleg skizofrén) lánnyal, akit egy hang folyamatosan szólongatott és el akarta vezetni valahová, az egyik néni pedig készségesen kísérgette őt, hogy hát akkor menjünk, nézzük meg, mit akar mutatni a hang.
Elég homályosak az akkori emlékeim, mivel alaposan leszedáltak, főleg az első napokban. Amire tisztán emlékszem, hogy a testvérem volt mellettem, mikor először felébredtem, fogta a kezem és sírt, és ettől egyszerűen nekem is sírnom kell még ma is.
A személyzet okés volt, kivéve egy embert, aki folyton arról prédikált, hogy rajtunk csak isten segíthet, úgyhogy jobb, ha mihamarabb elkezdünk hinni és imádkozni.

View more

Ebből látszik, hogy mennyire eltérhetnek az értékek az intézmény színvonalától függően. Van, ahol pont jó tanulónak lenni cringe, máshol meg tényleg kiközösíthetik azokat, akik rosszabbul teljesítenek, mint a többség. Bármilyen furcsa, az utóbb is legit. Elit iskolába jártam. Közösségen belül mindenki tisztában volt vele, hogy kiknek megy nehezebben a tanulás, és úgy is álltak hozzájuk (meg persze a tanárok is). Nem várták tőlük, hogy valaha valami értelmeset mondanak, nem számítottak arra, hogy valami komolyabb helyen akarnak tovább tanulni, nem nézték ki belőlük, hogy bármi értelmesebb dolog érdekli őket. Nem kifejezetten bullyingról beszélünk, hanem annak a szavak nélküli közvetítéséről, hogy találja meg az ember a helyét.
Aztán persze a gyerekek / tinik sokszor nagyon meanek, de amikor felnőtteknél is hasonlókat tapasztalok, elkezd viszketni a tenyerem. Ahol tágíttatom az agyam, valamiért nagyon nagy "divat" egymás minősítgetése. Úgy monitorozzák egymás megszólalásait órán, mintha esszét kellene írni belőle, vagy nem tudom. Aztán persze jönnek a kicsit sem jóindulatú megjegyzéseik, miszerint X milyen buta, Y mennyire túlértékeli a képességeit, meg Z nem fogja vinni semmire, én meg így: Bro, lehet, hogy fáradt, lehet, hogy nincs túl jó időszaka, lehet, hogy marha sok dolga van a tanuláson kívül... Egyszerűen az emberek alapvető gondolkodását behálózza a kapitalizmus és nem jutnak el arra a pontra, hogy a f@szméregetés helyett esetleg segíthetnénk egymást. Ha már itt tartunk, komolyan az intellektuális f@szméregetéssel lehet kikergetni a világból. Egyrészt kifejezetten azokra jellemző, akik tényleg átlagnál jobban értenek dolgokhoz, de a kiemelkedően intelligens ember fogalmától annyira távol állnak, mint Makó Jeruzsálemtől. Néha azzal szoktam szórakozni, hogy a beszélgetéseikbe belekapcsolódva csak úgy kitalálok dolgokat, mire elkezdenek bólogatni, hogy igen, ez úgy van, már hallottak róla XDD
Nem azért mondom, mert én értelmesebb lennék náluk (nincs bennem túl nagyfokú érdeklődés semmi iránt, szóval nem is lehetnék), de valahogy mégis biztos vagyok benne, hogy egy témában nagyon otthonosan mozgó ember a földig alázná őket. A másik pedig, hogy az ilyen emberek mindig azt híresztelik burkoltan, hogy csak hasonló emberek képesek őket megérteni, avagy felérni a szintjükre. Jaj, ne adja az Isten, hogy két ilyen összekerüljön, mert szerintem előbb-utóbb megölnék egymást.

View more

Nem érzem magam elég tájékozottnak ahhoz, hogy markáns véleményem legyen. Például a kutyájáról fabatkát sem tudok.

---

Egyébként a végzettség dolog valóban érdekes, aki ennek szenteli az életét, igazán elmehetne továbbképzésekre, konferenciákra, ne adj isten egyetemre.

---

Nekem az jön le a média alapján, hogy szereti magát “autista suttogónak” beállítani, de zavarba jön, ha PECS kártyákról, Gaston érzelmekről vagy én-könyvről hall - és ezeket mind nem auti szakos gyógypedagógusként mondom, tehát gondolhatod mennyire alap.

---

Egyébként jószándékúnak tűnik és minden autibaba más, elhiszem, hogy valaki tényleg (csak) hozzá tud kapcsolódni és az ő módszerei (is) segítenek.

---

Differenciálást mondjuk keveset látok nála, ami viszont tényleg szükséges lenne. Minden gyermek más, az autizmussal élőknél sincs 10 ugyanolyan dolog, ami mindenkin segítene.

---

Én például foglalkozok gyermekkel, aki szereti az érintést, az ölemben ülve tud a leginkább dolgozni, más automatikusan védekezik, ha közelednék.

---

Összességében szerintem nem káros, de nem is szakmai és csak remélem, hogy fejleszti magát és ez csak egy kis szelet, amit megmutat.

View more

Nem egy bántó vád, sőt, inkább elismerés, de mindig az volt a legnagyobb kérdés számomra, hogy miért hiszik azt rólam az emberek, hogy okos vagyok / sok mindenhez értek.
Tanulmányaim alatt meglepően sokszor fordult elő, hogy valaki csak úgy előtúrt Facebookon az Isten se tudja honnan (többször kiderült, hogy úgy, hogy a nevemet se tudták :D), mert valamit akart a tananyaggal / vizsgával kapcsolatban kérdezni, én meg így: why? Miért pont én? Miből gondolja, hogy tudom?
És akkor mindig a következő kérdések kezdenek motoszkálni az agyamban:
Stréberes fejem van? Csak mert ha meg se szólalok órákon, akkor biztos a fejemmel lehet valami
Akaratomon és tudtomon kívül okoskodok?
Túlbuzgó vagyok, vagy annak tűnök?
Élettelen, szobagyerek jellegem van? Mondjuk ebből nem következik, hogy valaki okos, csak sokan úgy gondolják, hogy az ilyenek biztos sokat tanulnak.

---

És ez nem ilyen álszerénykedősdi, csak szerintem értelmes se igazán vagyok, de hogy egy lusta g*ci vagyok, aki azt se tudja, hogy arccal merre van, és általában nagyon motiválatlan, az is biztos. Ráadásul vérszegény vagyok, nagy valószínűséggel hipermobil szindrómám is van, erős gyógyszereket szedek, ezek összehatása miatt pedig gyakorlatilag állandó fáradt fejem van óriási eye bagekkel, és ha nem alszom nyolc órát, lefejelem az asztalt. És akkor képzeld el, hogy valaki egy ilyet kinéz magának, hogy "Na ő, ő biztos tudja!"

---

Utoljára ma volt ilyen.

View more

Szép napot!
Követendő példa abban lehetek, hogy:
- Isten felé fordulok
- Szeretem és óvom az állatokat (a környezettel ugyanez a helyzet)
- Segítek, ha módomban áll
- Odafigyelek a másikra
- Zömmel szabálykövető vagyok
- Kiállok azért, akit igazságtalanság, vagy cseszegetés ér

---

Elrettentő példa abban lehetek, hogy:
- Forrófejű vagyok, ezért hajlamos vagyok a pillanat hevében cselekedni/dönteni és ezeknek esetenként megiszom a levét
- Lobbanékony a természetem és ebből is adódnak konfliktusok, meg szintén szívok időnként miatta
- Az önkontrollom sok területen gyenge, vagy hiányzik (míg máshol túl erős és ez is szokott gondokat okozni)
- Állítólag "mindent, vagy semmit" alapon gondolkodom és sok más téren is végletes vagyok
- Bizonyos helyzetekben leblokkolok
- Esetenként nem érzékelem a veszélyt, vagy épp' magam keresem
- Hajlamos vagyok túlvállalni magamat
- Hajlamos vagyok túlhajtani is magamat
- Makacs vagyok, ami egyfelől áldás, másfelől átok
- Ha nagyon megzuhanok valami miatt, vagy nagyon dühös vagyok, akkor fizikailag magam ellen fordulok
- Esetenként túl könnyen bízok (az alapállapotom bizalmatlan)

---

Biztos vannak még, de most ennyire futotta.

View more

Доброе утро!

---

Merészelem mondani, hogy a szociális képességeimet eléggé elpazarlom. Jó, mondjuk a világ ezzel nem egy orvost, vagy pszichiátert, netán egy második Terézanyát veszít, csak egy TV-ben ugráló sokadik udvaribolondot, úgyhogy annyira nem probléma.
Műsorvezetőként, vagy valami reggeli rötyögős, kissé okoskodós műsorban meg tudnám állni a helyem, amennyiben a mikrofonok nem pusztulnak bele abba, amikor finom kacajom, teafőzőbe csap át - ez általában 1,347 mp alatt megtörténik -, majd lónyerítésbe torkollik. Stand up már nem menne. Képtelen vagyok arra, hogy egy 10-20 vagy ne adj isten 60 perces műsort összepakoljak, főleg, hogy általában abból nyerem el az energiákat, ami adott pillanatban körülöttem történik, vagy amit sikeresen magam köré kreálok.
Vagy, azokból akik köröttem vannak... Mondjuk erre Dragos, a román humorista egész jól építkezik, de lássuk be, nem vagyok elég tökös ahhoz, hogy nyilvánosan szólogassak be másoknak.
Nem jó.
Nem vagyok elég tökös ahhoz, hogy nyilvánosan zavarba hozzak embereket...
Nem jó.
Őő.. Inkább engedjük el.
Szóval, ott tartottam, hogy ilyenekben el tudnék szórakoztatni még pár embert és nem kéne mellé még mást is csinálom, csak azt, amit amúgy is teszek a nap jelentős részében.

View more

Szép estét!

---

Igen!
Hívőként számomra az a "valami" nem más, mint Isten. Történtek már velem csodaszámba illő esetek, ezt is az Ő munkálkodásának tudom be, szóval a magyarázatom az áldásokra Ő. Igen, a sors is gyakran ver, valahogy mindig szívok csomó dologgal, de időnként jönnek áldások, ezért nem panaszkodom. Amúgy sem tenném.
Kezdem a csapásokkal, mert jobb a pozitívumokkal zárni a válaszomat.

---

Mondhatnám, hogy ver a sors, mert:
- betegen születtem
- mentálisan sem vagyok százas
- a gyerekkorom olyan volt, amilyen (túl hosszú is, túl személyes is ahhoz, hogy itt elkezdjem részletezni)
- elvesztettem a másik felemet, az anyámat, a gyerekkori barátomat és a féltesómat
- a családom szét van esve
- profi módon cseszek rá egy csomó mindenre
- rossz körülmények közt élek

---

Stb.-stb.

---

Nem írom tovább, mert panaszáradatnak hat, pedig nem annak szánom, szóval a lényeg, hogy panaszkodhatnék, de nem teszem, mert egyrészt nem szokásom, másrészt értelme sem volna, harmadrészt áldások is értek/érnek:

---

- apám túlélt olyan állapotot, amibe bele kellett volna halnia
- megoldódott pár olyan dolog az életemben, amikre nem igazán volt esély
- az utolsó pillanatokban mindig "volt valahogy", hiába tűnt úgy, hogy megállt a tudomány, sok rossz helyzetben ért áldás
- visszakaptam a fogadott Tesómat (aki nagyon fontos a számomra)
- anno megtaláltam a "másik felemet"
- párszor megúsztam a halált
- hajlamos vagyok rossz döntéseket hozni, meg vakmerően beleugrani dolgokba, nem látni a következményeket, stb., de valahogy mindig megúsztam eddig a hülyeségeimet anélkül, hogy komolyabb következménye lett volna, pedig sokszor csak hajszálon múlt/múlik
- nagyon jó Orvosom (így, nagybetűvel!) van
- volt egy nagyon jó időszak az életemben, amikor jól éreztem magam fizikailag is, mentálisan is, sok inger ért és éltem, nemcsak léteztem

---

Stb.-stb.

View more

Igazából, én azt vettem észre, hogy általában az élet törekszik úgy alakítani a dolgokat, hogy nekem jó legyen. Lehet ezt akkor nem érzékelem, s úgy érzem, ver a sors, hogy mennyire szar az életem, stb...de aztán, mindig úgy alakul, hogy végül mégjobb, mint volt. Szóval, én azt mondom, inkább áldott vagyok ilyen téren :D

---

Nos, ezt mivel lehet magyarázni? Ha a vallást veszem, azaz Istent, akkor ez csak félig lehet igaz. Isten mutathat egy embernek utat, tanácsokat adhat, s éreztetheti veled, hogy melyik lenne a jó út (ha figyelsz rá persze), de a döntés, mindig a mi kezünkben lesz, hogy merre lépünk. Ezért is sokszor csak nézek egyet, mikor azzal magyarázzák Isten nem létezését, hogy ,,Akkor miért történik ennyi gonoszság az életben, miért engedi?". Mert szabad akarata van minden embernek, minden jónak, de minden rossznak is. Ilyen egyszerű. Aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni valamilyen úton, hogy bizony, megéri ezt folytatni (én nekem erre élő példa a sikeres karrierem), aki nem hisz benne igazán, az csak a rossz dolgokat fogja látni, de az sem Isten miatt történik, hanem saját maga, vagy egy más ember miatt. Bár tudom, most kissé eltértem az eredeti témától :D

View more

Ismerek két olyan embert is, aki unironikusan állítja, hogy őt megátkozták a cigányok :D
Ez így nagyon rasszistán hangzik, pedig ANNYIRA nem az. Arról van szó csupán, hogy ahonnan a családom származik, ott gyakran kapcsolnak mindenféle mágiával kapcsolatos pozitív vagy negatív babrálást a vidéki cigánysághoz :D Aztán hogy ennek van-e valami alapja, senki sem tudja.
Én nem nagyon hiszek abban, hogy beválnak ezek a hókuszpókuszok, inkább csak lehúzás, de mondjuk aki átkot kér másokra, annak nem sajnálom a pénztárcáját :D

---

Ugyanakkor abban abszolút hiszek, hogy valamiért vannak gyárilag szerencsés emberek és gyárilag szerencsétlenek, de szerintem ez csak úgy _van_, és nincs semmi hókuszpókusz a háttérben. Szerencse alatt nem olyasmiket értek, ami megmagyarázható az ember megfelelő vagy nem megfelelő funkcionálásával, hanem ilyeneket, hogy valaki nem viszi túlzásba a tanulást semmilyen vizsgára, de valahogy mindig kihúzza azt a tételt, amiben profi, más meg széttanulja magát, de pont az húzza ki mindig, ami nem annyira megy. Aztán persze lehet, hogy ezek véletlenek, de az is lehet, hogy van ilyesmi, hogy "szerencsés csillagzat", meg annak az ellentéte is.

---

Meg szerintem ez is egy olyan téma, hogy könnyen át tud menni idiótaságba. Szerintem mindenki hallott már olyat, hogy valaki (általában idősebb emberke) úgy magyarázza egy ismerőse balszerencséjét / betegségét / tényleg megrendítő tragédiáját, hogy valami múltbéli tettéért bünteti az Isten. Nem vagyok teológus, de az ilyen leragadt az ószövetségnél? :D Az a marha nagy izézőjelbe tett felebaráti szeretet csak úgy sugárzik ezekből a kijelentésekből, veszélyesnek pedig azért veszélyes, mert ha az ember úgy gondolja, hogy egy elvileg erkölcsileg tökéletes felsőbb erő is büntet, akkor ő naná, hogy megengedhet mindenféle dehumanizáló viselkedést.
A másik hülyeség még az, hogy mindenkinek akkora keresztet adnak, amekkorát el is bír cipelni. Nehéz az életed? Hát biztos azért, mert erős vagy! 😎 A másiknak bezzeg hót könnyű minden, de ez csak azért van, mert gyenge 😎😎
Nagyon toxikus dolog ezek szerintem.

---

Én olyan vonatkozásban hiszek ezekben a dolgokban, hogy az, aki őrködik felettünk (itt mindenki kiválasztja a spirituális meggyőződéseinek megfelelő szereplőt) tanítani akar. Sokszor láttam azt, hogy egy tipikus mindenkit is lenéző ember elé egy olyan akadályt dob az élet, hogy saját helyzetén keresztül kénytelen belátni, hogy a mindennapi problémákkal megbirkózni mégsem olyan egyszerű mindenkinek, mint ahogy azt eddig gondolta. De ez a tanítás csak egy átmeneti időszak, ami egyébként szinte mindig sikeres, nem pedig egy életre szóló büntetés, mint egy halálos betegség, vagy valami borzasztó élethelyzetbe belecsöppenés.

---

Saját vonatkozásban: Áldottnak nem érzem magam, a rengeteg rossz dolgot, ami velem történik, pedig inkább a cselekedeteim reális következményeként értelmeztem mindig, nem pedig valami / valaki beleavatkozásának.

View more

Nagyon sok könyv van a Moly.hu-s kedvencek listámon. Mostanában nem annyira olvasok, de régebben ha a megszokottnál jobban tetszett valami, mindig kapásból a kedvencek közé tettem.
Szóval ezzel azt akartam mondani, hogy a sok jó közül nehéz kiemelnem a legjobbakat, de néhányról úgy érzem, hogy a többi felett állnak, úgyhogy megpróbálom őket spoilerezés nélkül bemutatni.

---

🥀Niccolo Ammaniti - Ahogy Isten parancsolja
🥀Niccolo Ammaniti - Magammal viszlek

---

Amit az író stílusával kapcsolatban meg akarok fogalmazni, az nem saját gondolat, és ráadásul TELJESEN más téma kapcsán jött szembe velem (nagyon más: filmes téma, nem könyves :D), de szeretnék egy kommentelőt idézni Snittről, akinek rendkívül tetszett egy meglátása:
"...XY-nál már vannak történetek, még ha azok nem is sokkal többek, mint a homályból éppen kibukkanó görög sorstragédiák. Nincs bergmani pszichologizálás, lelki labirintusok, itt a végzet ereje működik."
Amikor ezt olvastam, rögtön az ugrott be, hogy akár Ammanitiről, mint íróról is írhatták volna. Szeretem ezt a "végzet ereje" dolgot, mert egyrészt ebben az esetben tényleg nincs semmi szájba rágva, másrészt meg talán rájön az ember, hogy eléggé véletleneken múlik az, hogy mennyire válik egy egészséges felnőtt személyiséggé. Legalábbis nekem ez ennek a két könyvnek a fő üzenete. Borzasztóan "erős" mindkettő.

---

+ 🥀Elif Shafak - 10 perc 38 másodperc
Ez pedig egy történet különböző okokból társadalom peremére szorult emberek összetartásáról. (Igazából mindenért rajongok, ami ezt a témát öleli fel).
Fura egyébként, hogy az írónő többi könyve egyáltalán nem tetszik. Nemt'om, nem szimpatikus egyszerűen, de ezért a regényért odáig meg vissza vagyok.

View more

Lehet, de engem pont, hogy idegesít, hogy okosnak kell lenni. Érted, régen elég volt, ha a napi teendőidhez értettél, sőt, még 50 éve is nagy szám volt, ha van érettségid. Most már azért lenéznek, ha nem mérnöknek vagy orvosnak tanultál.

Oké, hogy sikerült elvégeznem az egyetemet, és okleveles közgazdász vagyok amúgy, de a mentális egészség ismeretlen fogalom számomra, és ezért a genetika mellett az elvárásokat okolom. Ráaádásul mivel oviban meg alsóban okosabb kölöknek is számítottam, én voltam az óvónénik, dadusok és tanárok reménysége, és még többet vártak el tőlem. Még akkor is, ha egy újabb versenyeredmény helyett jobban örültem volna egy őszinte, kedves szónak.

Természetesen ha valaki szeretne professzor kutató lenni, és meg is vannak hozzá a képességei, akkor támogatni kell az útján, de nem lehet mindenkitől elvárni... Igen, a legtöbb embernek egy sima szöveg (tehát nem szakzsargon vagy ilyesmi) értelmezése is gondot okoz, de ezzel nincs semmi baj. A kutyát sem bántod, amiért nem tud írni.

View more

Így belegondolva, a távolabbi felmenőim (nagyszülőkre, dédszülőkre, és nagyjából ők korosztályukbeli távolabbi rokonokra gondolok, és nem biztos, hogy jó szót használok :D), nem voltak annyira vallásosak, maximum identitás szintjén. Etnikailag vegyes közösségről beszélünk, tehát ott ha valaki katolikus vagy református (esetleg unitárius) volt, azt jelentette, hogy valszeg magyar és nem román, mert akkor ortodox lenne. Szóval a vallásnak itt nálunk a Balkánon (vagy nem tudom hol, ebből mindig vita van :D) már csak ethnonacionalizmus szempontjából is fontos szerepe van, de egyébként nem sűrűn jártak templomba, meg még röhögtek is ezeken a "komolyabb" hívőkön.
Aztán anyám nagyon belebonyolódott ebbe a vallásosságba olyan kisiskolás korom körül. Kicsit fura volt ez számomra, mert hét éves koromig sose jártam templomba, aztán meg hirtelen minden vasárnap kellett, meg nem nagyon értettem, hogy mire jó az imádkozás, ha eddig nem imádkoztunk és tök jól megvoltunk nélküle is :D Nem gondolkoztam ilyeneken, hogy van-e Isten, vagy nincs, mert nekem aztán mindegy volt, de ezt a hirtelen változást nehezen viseltem, mert nem volt kedvem templomba járni, meg imádkozni, meg böjtölni, meg mittudomén. Nem volt különösebb véleményem a dologról, de rohadtul untam, és ez idősebb koromban sem változott, azt leszámítva, hogy nagyon kezdett zavarni az a politikai átitatottság, ami a hazai egyházakat jellemezte. Sokszor felfigyeltem rá, hogy ugyanazt hallom a paptól, mint amit a kormány propagandagépezetéből. Migránsok, Soros, hanyatló Nyugat, buzik, a keresztény családmodell veszélyben van, idióta emberek kutyát meg macskát tartanak ahelyett, hogy gyerekeket szülnének (igen, ez szó szerint elhangzott egyszer :D) stb, úgyhogy kezdtem kimaradozni a templomból, aztán egy idő után már abszolút nem jártam. Egyébként nagyon sok liberális keresztény ismerősöm van, és mindig mondják, hogy de nem az összes pap ilyen, aminek persze nagyon örülök, de aki ilyen, az úgy fel tud húzni, mert vallásba bújtatva ennyire butítani a népet nagyon nem kellene :/ Csomó embernek tényleg szent a pap szava, különösen apró vidéki kistelepüléseken, ahol kb csak ő számít tanult embernek.
És az szomorú, hogy más országokban amúgy rohadtul nincs ennyire összefonódva a vallás meg a jobboldal. Amikor San Giovanni Rotondoban voltam, megismerkedtem egy szerzetessel, aki valami magyar cigánygyerek társaságában azzal tengette a napjait, hogy a bevándorlókat mentette ki a tengerből. Ezzel most nem propagálni akarom itt a tömeges migrációt, csak össze lehet hasonlítani a hazai egyházi személyek nyilatkozatait ezzel.

---

Szóval nem mondanám, hogy bármikor különösebben vallásos voltam, csak nagyon sokáig jártam templomba, meg mindenféle keresztény közösségekbe.

---

A megkeresztelés szerintem nem baj, mert nem kötelez semmire, csak könnyebb a dolog, ha mondjuk a későbbiekben a illető egyházi esküvőt akar, vagy ilyesmi.

View more