#kedves

Egyik kérdését, arra adott válaszomat, és vele együtt a megtisztelő felajánlását is, érthetetlen módon az aszkefem ellenőrök törlésre ítélték. Pedig semmi kifogásolható nem volt a kérdésében, csupán a behódolásra szólította fel alattvalóit. Nem tudom pontosan idézni: "egyébkent jófej lettél krisz, csipázlak. Lennél az udvar tiszteletbeli tagja?" Nos, én úgy gondolom, hogy korábban is úgy viselkedtem mint manapság, de örülök, hogy csipáz! Köszönöm megtisztelő ajánlatát, amennyiben az udvara nem más emberek ( Csomán Ancsa, Minkó Ani, Eston, stb. felhasználók) zaklatására jött létre, abban az esetben örömmel leszek tiszteletbeli tagja! Én mint egyszerű polgár nem tartom méltónak magam arra, hogy a tegeződését viszonozzam, ezt remélem nem veszi sértésnek. Természetesen, ha Ön úgy rendelkezik, hogy kötelességem tegeződni, úgy tartom magam a parancsához! Szép estét kívánok Felségednek és udvarának!

View more

Kedves Címzettjeim!

---

Elnézést kérek hogy nem közvetlenül küldöm a kérdést nektek, de a közvetlen kérdéshez már nem enged képet mellékelni az Ask asztali gépről és laptopról... képet asztali gépről és laptopról csak akkor enged csatolni, ha azt válaszhoz mellékelem, ezért tettem most így.

---

Mint művészemberektől kérdezném: mit látsz a csatolt képen, hogyan értelmeznéd?
Ez a valódi világban létező kép és valódi jelentéssel bír (és most Windows nyitókép is, onnan másoltam) és nem igazán sikerült megfejtenem, pláne nem arra jutottam, ami a való világban a jelentése (pontosabban: amit az alkotók mint jelentést szántak neki).

---

Ha hosszabb lenne a válaszotok mint ami egy nekem küldött kérdésben leírható, kérem, írjátok a választ hasonló módon mint én írtam ezt a kérdést... a címzett legyek én a kérdésben és ezért az Ask majd mutatja nálam, hogy menjek elolvasni a választ hozzátok.

---

Köszi szépen.

View more

1./ A nagyszüleim érettségi képei, kb. 97 éves fotók. (A bestekben megtalálhatóak, egyszer posztoltam róluk fényképet.) Mert őrzöm Róluk, hihetetlenül szerettem mindkettőjüket.
2./ Az anyukámtól kapott két régi Nyugat folyóirat. (Kicsit romos állapotban vannak, hiszen eredetiek.)
3./ Egyetlen kedves emlékként egy egész naplóhalmot. Két kislányomról kb. 5 éves korukig írtam naplócskákat az aranyköpéseikről, történésekről, első rajzaikkal, fotókkal, egyebekkel tarkítva. Örök emlékek mindannyiunknak. Plusz vannak általam kitöltött "babakönyvek" szintén sztorikkal meg fotókkal. Ezeken kívül 3 évet felölelően tinikoromból saját naplóim is megvannak. Érdekes visszaolvasni ennyi évtized után...
4./ Nagyapám életrajzát, melyet kifejezett kérésemre vetett papírra. <3
5./ Csodálatos, újszerű állapotban lévő, kb. 100, 120 éves könyveimet (többnyire hiányos sorozatok). Van olyan, aminek főszerkesztője Mikszáth Kálmán.

View more

Már felnőttek a lányaink, két hónap múlva a fiatalabbik is asszony lesz :)
Nos, nagyon nagy szeretettel, odafigyeléssel és aggódással neveltem őket. Amit én anno nem kaptam meg anyutól, azt én mind halmozottan öntöttem a lányaimra. A szeretet, odafigyelés, törődés minden formájának folyamatos kifejezésével. Tudatosság is volt benne bőven. Pl. kicsi koruktól vittük őket magunkkal nyaralni is, ritkán mentünk nélkülük. Igy aztán rengeteg kedves közös élményünk van, melyeket a mai napig is szívesen emlegetnek. Vagy pl: amikor rosszalkodtak, és látták, hogy dühös lettem, megkérdezték: "Anya, most nem szeretsz?" - mindig azt mondtam: "Nagyon szeretlek most is, de butaságot csináltál, ezért haragszom rád." Kamaszként jöttek aztán a problémásabb évek. Emiatt regisztráltam pl. a közösségi oldalakra, melyeken ők is jelen voltak, így eléggé képben voltam sok mindennel, és ha kellett, közbe tudtam lépni (az egyik esetet pár hete meséltem el egy itteni válaszban).
Sokszor beszélgettem (vagy próbáltam) velük kényes témákról is, pl. felkészítettem őket (időben) a testi érés mindenféle következményeire.
Úgy gondolom, nagyjából mindent sikerült nekik megadnom, ami az én gyerek-és kamaszkoromból kimaradt, hiányzott.
Remélem, nem voltam "rossz" szülő.
Mindenestre önálló, sokoldalú emberkék lettek a csajszik, és szeretetteli viszonyunk van egymással.

View more

Szép napot!
(Kevésbé forrót...)
Huh, mivel nem vagyok a szó szoros értelmében alkotó semmiféle művészeti ágban, nem könnyű válaszolni.
Azért hozzunk össze egy tisztességesebb választ, hiszen olyan nagyszerű kérdéseid vannak, és hogy nekem is küldöd, nagyon köszönöm! <3
Munkám során (mint írtam párszor) sokat fogalmazok, döntök, indokolok, érvelek, magyarázok. Ezeket igyekszem nagyon precízen, alaposan, jogszabályokkal (és észérvekkel) alátámasztani. A főnökeim kedvelik ezt az "alkotói stílusomat", és külön kiemelik, hogy a fentieken túl még az is pozitívum, hogy még ők is megértik teljesen, bármilyen bonyolult jogi kérdés van porondon (ami valóban nagy szó, lévén egész más a végzettségük, hivatásuk...).
Ha néha - néha egy-egy unalmasabb értekezleten firkálok, "rajzolok", mindig vagy házat (kéménnyel, kerítéssel, kis ösvénnyel, a kertben jó mélyen gyökerező fával) alkotok, vagy kedves emberi arcokat (szép, nagy szemekkel). Esetleg virágokat vagy "sormintát" :)
Ettől függetlenül nem tudok rajzolni, néhány "művem" megtekinthető a bestekben az eltelt 11 askos év terméséből.
Ha pedig esetleg írok, az vagy életem valós eseményeinek elbeszélése (a tényeken nem változtatva, csak kicsit színesebb stílusban), vagy a gondolataim rögzítése (van pl. "hálanaplóm").

View more

A napjaim, az utóbbi heteim nem jól telnek lelkileg. A húgom és a sógorom már évek óta csak élnek egymás mellett, a húgom már rég el akarta hagyni de már volt közös gyerek, így néhai apám és én bíztattuk, hogy adjon neki pár hónapot, esélyt, hátha újra egymásra találnak. Nem találtak egymásra és a húgom csak a gyerek miatt és a sógorom iránti sajnálatból volt vele együtt, jóban vannak, szereti mint a gyermeke apját, de mint férfit nem. Tisztázta is vele a húgom kétszer is ezt, hogy ők már nincsenek úgy együtt. A sógorom erről hamar megfeledkezett és azt hitte, hogy minden rendbe jött, mivel a húgom kedves vele emberileg. Volt közben a húgomnak valakije, és akkor a sógorom haragudott meg szomorú volt a megbeszéltek ellenére. Mondta neki húgom, hogy értse már meg, hogy hiába maradtak együtt lakva a gyerek miatt, és hiába jó hozzá, attól még külön vannak, és nyugodtan keressen ő is valakit, mert nincsenek együtt. Annak a kapcsolatnak végül vége lett, és a sógorom megint azt hitte, hogy minden rendbejött. Pár hete azonban új párja van a húgomnak, és a sógorom megint fel volt háborodva, hogy a húgom újra megcsalja. Megint el kellett mondani neki, hogy nincsenek együtt, nincs megcsalás, stb. Most már megnyugodott a sógorom úgy ahogy, viszont a húgom most már hivatalosan is benyújtja a válópert napokon belül. Ettől megint kiakadt a sógorom, de végül sikerült megnyugtatni. Elmagyaráztam neki, hogy ez csak formaság, mert ez a vonat már évek óta elment. Nem az új pár a lényeg, meg nem a hivatalos válás, mert nem azon múlik, hogy vége. Ettől függetlenül én is szomorú vagyok, hogy széthullik a család, és engem a 11 éves unokaöcsém a Bence érdekel. Hogy ő hogy éli meg, milyen hatással van rá. A húgomat és a sógoromat sajnálom, de mindketten rosszak párkapcsolat és együttélés szempontjából. Nagyon sok idegeskedést, bánatot okoznak a környezetüknek, nehezen élünk együtt, egy házban. A gyereket viszont féltem minden csalódástól, úgy szeretem mintha a fiam lenne.

View more

Attól függ. Amikor frissen, rajongva szeretek (akár csak barátilag is), akkor intenzív. Amikor kedves amerikai barátomat, Nico-t megismertem minden rohadt nap vele lógtam. Volt hogy átmentem hozzá a kis laptopommal dolgozni, miközben ő is dolgozott az ő laptopján, csak hogy egy légtérben legyünk. Rendszeresen nála is aludtam (mondjuk erre rásegített az is, hogy akkor épp sátorban laktam). Ha épp eszébe öltött valami bolond kaland, tudhatta, hogy arra én kapható leszek.

---

Van, akinek túl sok is szokott lenni ez a stádium, különösen ha felreértik, és azt hiszik, szerelmes vagyok. Már ha amúgy nem vagyok szerelmes.

---

Ez a szeretet idővel nem múlik el, de átalakul. Nem tudom, hogy akiket régóta szeretek nagyon, azok tudják-e, hogy szeretem őket nagyon.

---

Kitartóan hűséges barát vagyok, de nem nagyon szoktam keresni az emberek társaságát. És még mindig leutazom vidékre kedves barátaimhoz hirtelen felindulásból, hogy együtt ülhessünk a mezőn nézni, hogyan vet árnyékot a telihold. Ha igazán szeretlek, én megjelenek az első hívásodra akkor is, ha évek óta nem beszéltünk.

---

Amúgy néha otthon egyedül sírdogálok is azon, hogy mennyire nagyon szeretem a barátaimat.

View more

Köszönöm, neked is. :)
Szerintem egyáltalán nem úgy bánnak velem sokan,ahogy megérdemlem. Én hiába vagyok kedves és tisztelettudó másokkal, ha velem mások nem azok. De ez már emberség,nevelés és annak a kérdése, hogy másoknak milyen a természete, senki sem egyforma. Azt megértem, ha egyeseknek rossz napja van, nekem is szokott lenni, hogy néha kimondunk indulatból vagy haragból olyan dolgokat,amiket nem kellene, bárkivel előfordul, velem is, de az mikor valaki szándékosan bántja,bunkózik a másokkal, vagy szándékosan követ el rossz dolgokat, és ő még élvezi is mindezt, na azt én nem tudom megérteni, ez undorító számomra. És bele sem gondol abba, hogy a másik mit érez, nem is érdekli. Csak ha vele is megteszik ugyanazt,amit ő másokkal, akkor az már nagyon nem szokott tetszeni. De szerencsére vannak napok,amikor néha még visszajön az emberségbe vetett hitem. Múltkor felvettem valakinek a pénzét, mert leejtette, és vett nekem egy forró csokit. Mondtam neki, hogy ezért nem kellett volna, de megköszöntem persze aztán. :d

View more

Szép Napot!

---

Hát, elég kalandosra sikerült a hétvégém. Ezt is egyszer már megválaszoltam, de meggondoltam magam. Na, de mégis mesélek. Hátradőlni ér.

---

A hétvége előzménye, hogy egy kedves Barátommal L.-el, januárban megbeszéltük, hogy bizony a Metallica tagjai már igencsak öregecskék és nem kéne megvárni, még valami baj történik. Hát most vagy soha, menjünk el őket megnézni! Bécsbe! [Igazából Bécs mellett, de Bécsként hivatkoztak rá mindenhol.] Buszos, visznek-hoznak utazás, jó lesz.
Emellé, decemberben eldöntöttem, hogy nyáron, ha törik, ha szakad, én akkor is elmegyek a másodosztályú országos bajnokságra.
Nos, a figyelmetlenségemnek köszönhetően, én a nevezéskor tudtam meg, hogy az OB az ugyanazon a hétvégén lesz, mint a koncert, amire már elkezdtem kicsengetni a lóvét. Tördeltem a kezem, végül annak reményében, hogy valami csoda folytán a női csapatot vasárnapra teszik - mindig szombaton szoktak lenni -, beneveztem. Igaz, már akkor sejtettem, hogy ez így elég necces lesz, de nem akartam egyik ígéretem se felrúgni.
Aztán a csoda megtörtént, vasárnapra tették a női bajnokságot. Úgyhogy a hétvégém úgy festett, hogy:
Szombat reggel 7-kor kelés, majd 10-kor indulás a csapattal Bécsbe. 4 óra út után megérkeztünk, eszegettünk, sörözgettünk... Mert na, azért nehogy már, legalább egy sört ne igyak meg. Egy sör meg nem sör. Két sör, az egy sör... Szóval ezen mondókából kiszámolható, valójában hány sör, ha azt mondom 2.
Délután 5-től pedig körülbelül 11-ig, táncoltam, ugráltam, énekeltem. Nem olyan nagy hévvel, mint régen, de ez egy másik felismerés, egy másik mese. Jó volt, azt kell mondjam. Élmény volt. A tizenpár éves Roro biztos nem hinné el, ha elmondanám neki, hogy őket egyszer látja majd élőben.
Aztán éjfélre vissza a buszba, egy kis csavarral kb fél1-kor el is indultunk haza. A buszon sikerült bruttó 4 órát pihennem. Reggel negyed 6-ra haza is értem. Zuhany, cicázás, majd cuccom felkaptam és indultam is, mert 7-től kezdődött a mérlegelés.
Valahogy kiment belőlem minden álmosság, sokan el se hitték, hogy "nem aludtam". Bár az első guggolásom érvénytelenítették, fekvenyomásban és felhúzásban is sikerült új egyéni csúcsot állítanom. Nem sokkal, de végül 5 kg-al javítottam az összesített eredményem. Úgyhogy, számomra eredményes volt a nap.
Végül, kb délután fél 5-re hazaestem, és leültem a kanapéra, pislogtam egyet és 5 óra lett. Na akkor gyors zuhany, és mint egy jó csecsemő, 6-kor már be is nyomtam az alvást. Reggel pedig 7-kor az ébresztő szólított fel, hogy na, most már takarodjak dolgozni.

---

Ja, úgyhogy bedörrentettem a nyarat, úgy érzem. Igaz, nem tervezek hasonló nagy pörgést, és ha lehet, legközelebb elkerülöm az ilyet. Nem, nem szeretnék mégegyszer így versenyezni.
Ám ennek ellenére, úgy érzem, elég kalandosra sikerült így a dolog. És "bárki is intézte", hogy a női verseny mégis vasárnap legyen, annak örökké hálás leszek. :]

View more

Szép estét!
Ő az: @PszichoLOG.
Több, mint tíz éve regisztráltam fel ide és Ő már itt volt akkor, így az elsők közt követtem be, mert a válaszai tanulságosak, intelligensek, széleslátókörűségről tanúskodnak, egyszóval tényleg van mondanivalója és emellett jóindulatú is. Szimpatikus volt az a kezdeményezése is, hogy a tanácstalan fiataloknak szándékozott tanácsokat adni csak úgy jószándékból és magam is olvastam jópár olyan visszajelzést a hozzáfordulóktól, hogy egy-egy tanácsával, vagy néhány kedves sorával szó szerint megmentette őket. Nekem is sokszor adott erőt és nemcsak itt, hanem privátban is, a mai napig is, amit ezúton is köszönök Neki! Nagyon tisztelem mint embert és amiatt is, amiken átment/jelenleg is átmegy, mégis életszerető és erős akaratú még mindig! Hiába telt el hosszú idő azóta, hogy itt vagyunk az oldalon, a válaszai színvonala ugyanolyan maradt és ezért a mai napig az egyik kedvenc felhasználóm, szerintem nem is vagyok ezzel egyedül, de a lájkjai számát látva jóval több visszajelzést és követőt érdemelne, a bölcs gondolatai rá is férnének sokakra. A rengeteg válasza alapján valamelyest meg is ismerhettük és egy minden téren erős embert ismerhettünk meg, valamint ahogy fentebb említettem; bölcs, széleslátókörű, intelligens, jóindulatú, helyes értékrendű is emellett és Ő is hívő, ami nálam fontos adalék ahhoz, hogy a szimpátiám mégerősebb legyen valakivel szemben.
(Te is az egyik kedvencem vagy, többek közt a válaszaid és a kérdéseid minősége miatt.)

View more

Szépeket!

---

Hát, az biztos, hogy hosszúakat pislognék. Biztos, hogy elsőre félreértésre gondolnék. Véletlenül került oda, valaki másnak a táskájába akarták rakni, csak összekeverték, vagy akármi...
Aztán, ha valamiért mégis arra jutok, hogy mindenképpen az én táskámba kellett kerülnie, akkor sem magamat gondolnám a célpontnak. Főnökömre, bizonyos munkatársaimra gyanakodnék, hogy általam őket akarják valamiért megfigyelni. Ám őket is, tényleg, csak valami nagyon-nagyon merész összeesküvés elmélet következtében.
Ha valamiért mégis eljutnék oda, hogy én vagyok a célpont... Hát nem tudom. Egyszerűen nem tudok ilyen indokot, miért akarna engem bárki ilyen módon megfigyelni. Na jó, talán a nagy "oroszimádatom" félreértésre adhat okot... De szerintem ahhoz is, nagyon elvetemültnek kell lenni, hogy a fankodásomba ilyesmit belelásson bárki is.
A "ki" kérdésen annyira nem kattongnék, mert nem tudok ilyenről, hogy Mezei Jóskának juthat ilyen a kezébe. De ez meg már saját tájékozatlanságom. Szóval, mindenképpen valami állami, titkosszolgálati megfigyelésre gondolnék. Na ezért se érteném, hogy mi a fene történik.

---

Igazából, elsőként felhívnám egy kedves Barátom, hogy most azonnal segítsen, hogy mégis milyen címszóval menjek be a rendőrségre, hogy ott elmondjam, hogy:
Csókolom, tessék má' erre ránézni, hogy ezmiez és miért került a táskámba, csókolom.
Már ha ez a Barátom azt ajánlja, hogy menjek a rendőrségre. Ha véletlen valami mást mond... Nos akkor azt a mást teszem meg, legyen ez a "dobd a Dunába" vagy "hozd ide megnézzük", bármi.

View more

Szia :) Nagyon sokban mert jelenleg is úgy érzem , hogy nincs vesztenivalóm. Ha nem vár semmi és csak ez az egy élet van akkor még jobban kihasználom. Így is igyekszek megélni minden percet de akkor nem érdekelnek a következmények lecsapok arra aki után a szívem húz lesz ami lesz. Egyébként ez pont az a kérdés amit én is felteszek magamnak gyakran ha nincs semmi akkor mi van ennyi az egész? Megszületünk, tanulunk, dolgozunk amíg bele nem döglünk majd öreg korunkra örülünk ha tellik kajára? Halmozzuk az anyagi javakat kinek minek? Mikor ott leszünk a végén csak a szép emlékek lesznek fontosak semmi más. Annyira természezesnek veszünk mindent. Mi a garancia , hogy holnap is élünk? Az átlag életkor olyan mint az átlag fizetés.. mindenki merjen élni. Ignorálja a hülyéket aki pedig kedves neki mondja el mit érez mert lehet holnap már nem lesz rá alkalom.

View more