#kreativ

Danke für die Frage! Und noch ein viel größeres Dankeschön für eure bestehende Geduld sowie den Hype, den ihr immer noch für WV und eure wundervollen Charaktere an den Tag legt. Alles auf Ask ist gerade so kreativ und macht einfach Spaß wie seit langem nicht; von den so vielfältigen, witzigen Antworten auf die wirklich einfallsreichen Fragen, die ganzen coolen Collagen und sogar Zeichnungen! :D Selbst die Kommentare unter den Posts geben einem ganz neue Ideen für Charakterinteraktionen haha

---

Darum wollen wir euch hiermit auch ein ehrliches Update über unsere individuellen momentanen Siuationen geben und wie diese sich darauf auswirken, wie gut wir mit den Steckbriefen vorankommen.

---

Ursprünglich hatten wir die frühere Deadline geplant, um abzupassen, dass @romancva Ende August bis Anfang September aufgrund ihres Jobs im Filmfestivalzirkel wirklich 24/7 busy sein wird, so lange ihr FF am laufen ist. Außerdem hätte das mir, also @sol_koroleva, gut Zeit gegeben, bis ich meine nächste Uni-Klausur in der frühen zweiten Septemberhälfte schreiben müsste. Die Idee war, dass dieser sweet spot vor und zwischen den beiden größeren Terminen genug gewesen wäre, um Steckbriefe zu lesen und dann die Entscheidung zu treffen.

---

Mit der späteren Deadline - die wir euch gerne gegeben haben, wir wollten euch ja auch die Möglichkeit geben, eure OC-Vision so gut wie es geht umzusetzen! - hat sich alles etwas verschoben. Zusätzlich scheint das FF doch um einiges mehr commitments nach sich zu ziehen als gedacht, weshalb wir nicht auf derselben Höhe sind, was fertig gelesene Steckbriefe angeht. Mein Klausurtermin rückt auch schneller näher als mir lieb ist haha, was aber leider weniger Zeit für non-uni-related Sachen bedeutet.

---

Wir denken also, dass eine Entscheidung nicht wirklich vor dem 20.09. kommen wird, weil wir beide dann erst wieder commitment-free sein werden. Wir hoffen, ihr könnt es verstehen und wie gesagt, wir sind super dankbar, dass ihr schon so viel Geduld hattet!

View more

4. Önálló felidézés: olvass el egy bekezdést, majd foglald össze hangosan, mit olvastál. Ha elakadsz az első körben, semmi baj, nézz bele a szövegbe, korrigáld magad. Ezután olvasd el a következő bekezdést és tegyél ugyanígy. Ha 4-5 bekezdésen túl vagy, az egészet foglald össze hangosan, majd haladj tovább az újabb bekezdésre. Ha a következő 4-5-öt is összefoglaltad (ez kb. az első/másfél oldalt jelenti), olvasd el elölről az eddigi anyagot, és foglald össze az eddigieket. Ez a szegmentálós-duzzasztós megoldás rugdosott át engem olyan vizsgákon, amikhez egyáltalán nem volt affinitásom.
5. A tananyagban foglalt összefüggésekre és tényadatokra vonatkozó kérdések (szóbeli) megválaszolása: miközben először olvasod az anyagot, bekezdésenként fogalmazz meg és írj le az olvasottak alapján egy-két esszenciális kérdést. Ez egyrészt segít, hogy sokkal figyelmesebben, értőbben olvass, másrészt a tanulás során remek mankót nyújtanak majd ezek a kérdések, és az önellenőrzésben is kulcsszerepük lesz.
6. Legyél tisztában a számodra testhezálló tanulási stratégiával: van, aki sokkal jobban megjegyzi az anyagot, ha közben fel-alá járkál a házban, van, akinek az segít, ha kézzel lemásolja az anyagot, másnak a tanulópárokban történő felkészülés a legmegfelelőbb. Kísérletezd ki a hozzád illő módszert, de a neten is jó kis tesztek vannak a témában.
7. Rendezett környezet: lásd meg a kreatív káosz és a mezei kupi közti különbséget. Harmonikus, tiszta környezetben a leghatékonyabb a tanulás.
8. Rendezett lelkiállapot: talán ez a legnehezebb része a dolognak, mert az ember dolgozatok/vizsgák táján gyakran kialvatlan, stresszes, és a körülöttünk zajló eseményeket, körülményeket sem mindig befolyásolhatjuk. Azért törekedj a tőled telhető legjobbra, aludj, egyél, igyál rendesen, kerüld a konfliktusokat és légy kedves, megértő magadhoz.
Hajrá-hajrá!

View more

Szia!

---

Mindenekelőtt köszönöm a kitartó kérdezést az inaktivitásom ellenére, és a mindig tartalmas, kreatív kérdéseket - a többiek nevében is! Mindenképp értéket képvisel, legalábbis számomra jóleső, hogy amikor felnézek, mindig látom az új kérdéseidet. És bocsánat, hogy ritkásan válaszolom meg őket, nehéz fókuszba helyeznem még rövid időkre is az askot egy-egy nap folyamán. Gyakran kitűzöm, hogy napi egy kérdést legalább megválaszolok, de hát látható, hogy ez nem annyira megy.

---

Látványosnak épp nem nevezném, legalábbis csak a hozzám nagyon közel állók veszik észre, a kevésbé közeli emberek nem igazán - a szociális szorongásom elpárolgását. Én baromi pozitívan élem meg, hogy egyre jobban és lazábban kezelem az idegenekkel való bármely interakciót, párbeszédet. Korábban fejben iszonyú mód szét tudtam esni a leghétköznapibb szociális szituációktól is (kasszánál fizetés, pultnál valami kérése, stb.) de mára fényévekkel jobban mennek ezek, néha élvezem is. Erről korábban írtam is többször.
Szóval egyértelműen ezt mondanám. :)

---

És próbálom nem elengedni a napi egyet! (A legutóbbi válaszom azért novemberi, mert ahogy írtam is, nagyban lefoglalt a záróvizsgára való készülés, ami végül pontvesztés nélkül sikerült, szóval nagy gőzkieresztésekben vagyok így év végén:))

View more

Ich bin leider gar nicht kreativ, weil mir die Begabung fehlt meine Gedanken/Emotionen o.ä. auf künstlerische Art und Weise auszudrücken. Ich kann das nur mit Worten und finde das nicht besonders kreativ. 😅 Und da ich Kreativität als ein Talent sehe, denke ich, dass man auch unter Druck kreativ sein kann, weil man es ja sozusagen „im Blut hat“ und es ständig irgendwie auslebt. Ich glaube aber grundsätzlich, dass man es lernen kann oder vielleicht besser gesagt automatisch lernt unter Druck Leistung zu erbringen, weil man ja immer irgendwie einem gewissen Druck ausgesetzt ist. Und ähnlich wie in der Schulzeit lernt es der eine aus welchen Gründen auch immer besser und der andere schlechter bzw. kann besser/schlechter damit umgehen. Wobei es für mich einen wesentlichen Unterschied macht ob man sich freiwillig unter Druck setzt oder durch andere unter Druck gesetzt wird.

View more

Dass was du da international so treibst, treibe ich im (ganz) Kleinen bzw. in der Lokalversion.
Es gibt hier nen Treffpunkt für Geflüchtete aus der Ukraine, bin durch das Studium dort hin geraten, via Zufall, dann war ich zweimal zu Gast und hab Kinder- und Jugendliche bespaßt, weil grade kein anderer da war und nun hat mich die Leitung kontaktiert ob ich das nicht regelmäßig machen will, also so mit Vertrag und Gedöns weil da halt sonst nur so Ehrenamtlerinnen 60+ auftauchen und die sind halt ein bisschen betulich was Jugendliche angeht. Ich hab mir mit denen eine Wasserbombenschlacht geliefert, ausserdem gibt es dort einen Sportraum mit Schaumstoff-Klötzen, wo die Kinder kreativ bla bla... hab damit ne "Massenschlägerei" angezettelt und seitdem nerven die 12jährigen Rotzbengel rum wann denn endlich der Simon mal wieder kommt. Ha! Statt Blumen und Kränze basteln werde ich mit denen Filme gucken, Strategiespiele zocken, die in den Wald zerren, solange Nerven bis die ne Playstation finanziert bekommen und überhaupt nur Scheiß machen der denen Freude bringt. Mein erster offizieller Einsatz wird während der Weihnachtsferien sein weil die dann einsam zuhause sitzen, ohne Geschenke dafür mit traumatisierten Eltern und wenn die danach sagen: Ok Weihnachten 22 war nich ganz so beschissen, dann hab ich mein Ziel erreicht.

View more

Kicsit meglepődtem pár éve, amikor először olvastam olyan véleményeket, hogy ez mekkora átverés, meg csak naiv hülye lesz tőle a gyerek, meg ilyenek. :D Szerintem ez egy ártalmatlan hagyomány (a Jézuskával / angyallal, fogtündérrel, meg a húsvéti nyúllal együtt.), ami ráadásul tök kreatív. Ha ezt a gyerek akkora átverésként éli meg, akkor kicsit sajnálom, mert nem tudom, hogy nagyobb pofára esésekre hogy fog reagálni az életben.
Mi sokáig mikulásoztunk. Különösen akkor vettek érdekes fordulatot az események, amikor az unokatesómmal elhatároztuk, hogy kilessük a Mikit, és akkor apám beöltözött, hogy legyen sikerélményünk. De úgy rémlik, hogy egyszer talán az unokatesóm apja is beöltözött. Olyan menőn elő lett ez adva nekünk, hogy abszolút nem sejtettünk semmit, hiszen láttuk is :D Olyan 10-11 éves koromig hittem a Mikiben.
Én is úgy lennék ezzel a kérdéssel, hogy előbb - utóbb úgyis rájön a gyerek, mert megbeszélik a suliban, de ha nem jön rá, akkor azért egy idő után elmondanám, hogy ne cikizzék.
Nekem is volt egy osztálytársam, aki 16 - 17 évesen még állította, hogy de igenis van Mikulás. Nem hülyegyerekről beszélünk egyébként, csak nem tudom... I guess, ő tényleg mindent elhitt, amit a szülei mondanak.

---

Nem volt egyébként nagy ajándékozás soha, csak egy kis csoki, aztán ennyi. Úgyis nemsokára jön a karácsony. De egyébként ezt tartjuk a mai napig, legalábbis én ha otthon vagyok Mikulás környékén, mindig belerakok valami kis apróságot anyám cipőjébe :D

View more

Van egy rokon, akitől állandóan ilyen csomagokat kaptam, de én sokkal jobban örülök egy-egy kreatív, személyesebb ajándéknak. Próbálok mindig ötletes lenni, de ha épp nem jut eszembe semmi frappáns, akkor is keresek valami könyvet, ami az ízléséhez közel áll az adott illetőnek. Legutóbb lehet nagy fába vágtam a fejszémet, anyának néztem ki egy könyvet szülinapjára, ami azonban csak angolul jelent meg. Ő nem beszél nyelveket, így gondoltam, lefordítom és beköttetem, de eléggé megcsúsztam a projekttel, sajnos nem a következő szülinapon kapja meg. Mindig pörög az agyam, nem szeretek megúszósat játszani. Szeretek olyat választani, vagy adott esetben csinálni, aminek egyrészt tudom, hogy örülne, másrészt, az én személyiségjegyeimet is hordozza. Nem mindig sikerül persze, néha túlontúl eltolom a saját ízlésem irányába, máskor meg túl nagy kompromisszumra szorulok és valami tőlem testidegen ajándékot veszek. De többnyire visszaköszönnek az ajandékaim, akár évek múlva is, ami büszkeséggel tölt el.

View more

- Kreatív énem...- sóhajt Roro, miközben kávéját lögyböli bögréjébe, amin pontosan az az egy szócska áll, amire sóhajtása után gondol."Faszom".
A méltatlankodásra a konyhaajtóban egy hatalmas sárkány pofája jelenik meg.Sötétkék színű pikkelyei megremegnek, ahogy hasonló sóhajt enged ki magából, míg aranyszín szemeivel egyre csak Rockyt szuggerálja.
- Már csak te hiányoztál- suttogja magaelé, még fejében egyre csak a fizika azon törvényeit keresi, ami megengedhetné, hogy Lariell megtegye azt, amit éppen tesz. De nincs, ami ezt lehetővé tenné. Ez csak Layofel műve lehet.
- Layo...- emelkedik fel székéből, még tovább ismételgeti ikre nevét. Bögréjén szinte elfehérednek ujjai, ahogy egyre jobban szorítja. - Layofel! - Sikoly szerűen szakad fel belőle, ahogy a hatalmas kék pofa felkiált, majd mennydörgésszerű szárnycsapásokba kezd.
Néhány pislogást követően a konyha falai eltűnnek, Rocky egy tisztáson találja magát.
- Nagyszerű! LAYOFEL!
Hörgő, mégis motor szerű hangot hall a magasból. Sugárágyú? Talán annak lehetne ilyen hangja? Ám itt, Lariell készül lecsapni.
Rocky lábát ekkor megragadja két kéz, és megmagyarázhatatlan módon a "föld alá rántják". Felette felperzselődik minden, a lyukon keresztül is érzi a pokoli "sárkánytűz" melegét, hiába lett hirtelen lezárva ajtóval.
- Megmagyaráznád, mi a...
- Ss... Ne kekeckedj vele!
- ÉN KEKECKEDEK?!- újra felzendül a hörgő hang,amire felizzik a kilincsként szolgáló vaskarikra.
- Mennünk kell.
- És csak így itt hagyod? Nem gondolod, hogy a drága fiacskádat neked lenne dolgod lenyugtatni?
Layofel nem válaszol, csak az ajtótól ellentétes irányba megindul. Rocky megrázza fejét...Ez nem az ő világa, így kénytelen azt tenni, amit az "itt lakó" utasít. Ő ismeri ezt a helyet... Legalább is jobban, mint ő.
- Hol van Fred? Ő képes megnyugtatni,nem?- lohol utána. Layofel csak töretlenül megy előre, fentről még néha beszűrődik a sárkány tombolása. - Hm? Csak küldd ki Fredet- ismétli magát. Layofel továbbra sem reagál, amire Rocky türelmetlenül felszisszen - Figyelsz te rám?!
- Fred meghalt! -Megfagyott a levegő. Egyszerre még a kint tomboló sárkány hangja is elcsendesedik.
Fred, a flúgos, gyáva kissrác nincs többé. Kissrác, hiszen felnőtt férfi lett... Fizikailag legalábbis, ám elméje szépen lassan épült visszafelé. "Roroka", így nevezte...
- Mit gondoltál, miért tombol Lariell?- egy-kettőre már nem érdekelte a sárkány, már egyáltalán nem is hallotta, így az egyértelmű kérdésre nem reagált. Csak Fred...
- Mi történt vele?
- Feladta. Nem bírta tovább.
- 25 éves volt...
- Igen. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod. Viszont, Rocky - bök fejével egy ajtó felé - siess vissza. És küldd át Waltert.
- De... Walter megöli Lariellt.
- Fred nélkül pedig Lariell mindenki mást.
- Nem úgy volt, hogy a világok nem befolyásolhatják egymást?
- Roro! SIESS! - és átlöki az ajtón.

---

Rocky felriad, ahogy bögréjét az asztalra ejti. Körötte falak, otthon van ismét. Előtte Walter áll, ki kimérten biccent.

View more

Hm, ich denke, dass beide Richtungen bei mir in Betracht gezogen werden können, je nachdem, wem ich begegne. An meinem letzten Praktikumstag meinte mein Betreuer, ich sei am Anfang "schüchtern und distanziert" gewesen und er habe mich kaum wiedererkannt, weil ich - laut seiner Einschätzung - "sozialer und gesprächiger" wurde.

---

Das zeigt mir, dass ich bei verschiedenen Menschen einen völlig anderen ersten Eindruck hinterlasse. Ich bin nicht wirklich schüchtern, eher unbeholfen im sozialen Umgang mit anderen, besonders bei fremden Personen.

---

Manchmal werde ich jedoch auch überschätzt, vor allem in intelektueller Hinsicht. Auch dahingehend ist die Wahrnehmung besonders durch das Internet bzw. meinen Bildungsstatus verzerrt. Manche Freunde, Familienmitglieder oder Bekannte, die sich in einer Ausbildung befinden, stufen mich - aus irgendeinem Grund - kognitiv höher ein, bloß, weil ich eine Universität besuche, gerne lese oder ausführlich und detailliert schreibe, dabei bin ich absolut im Durchschnitt und allenfalls ein bisschen belesen.

---

Häufig entsteht dadurch eine soziale Barriere, die ich nur überwinden kann, wenn ich aufzeige, dass eine umfassende Bildung zwar nicht selbstverständlich ist, es mich aber nicht zu einem besseren oder gar klügeren Menschen macht.

---

Ich kann weder einen magischen Würfel in Rekordzeit lösen (die Dinger machen mich eher wahnsinnig) noch Schach spielen oder tiefgreifend logisch denken.

---

Ich bin allenfalls kreativ und fantasievoll, aber nicht gerade besonders gewitzt oder gar scharfsinnig. Mein Allgemeinwissen ist ausgesprochen lückenhaft, da meine Schulzeit sehr schwierig gewesen ist und ich definiere mich selbst auch nicht über diesen Status. Bei manchen entsteht aber der Eindruck, dass ich besonders klug oder intelligent sei und das ist oft sehr befremdlich für mich.

View more

Igen, én is a "hárítók" közé tartozom, annak ellenére, hogy gyerekkoromban meseíró pályázatot nyertem, meg "kalandregényeket" írtam, felnőttként meg voltak/vannak novella-féleségeim is...viszont ez utóbbiakban kizárólag életemben megtörtént eseményeket dolgoztam fel :)
Talán felnőttként azért nem használom kitalált alakokra és szituációkra a fantáziámat, mert - nem akarom. Érzek ugyanis egy ösztönös gátat, taszítást, nem igazán tudom, miért van ez bennem, de létezik. Lehet, hogy azért, mert a fantasyt pl. nagyon nem kedvelem, nem olvasom, és nem is nézek kitalált országokról, társadalmakról filmeket sem (próbáltam a férjem kedvéért, de nem élveztem, én unom az ilyesmit). Az életszerű és emberrel kapcsolatos témákhoz kötődöm, nem tehetek róla.
Fenti okból nehéz pl. olyan kérdésekre is válaszolnom itt askon, hogy személyesítsek meg évszakokat, meg tulajdonságokat, mondjam el, hogyan néznének ki szerintem...Sokszor semmi nem jut eszembe, máskor meg csak úgy, ha vért izzadok, mert a gondolkodásomtól idegen az ilyen fantáziálgatás :)
A kreativitásom a munkáimban, a főztömben, a lakás berendezésében, átrendezgetésében, esetleg az írogatásaimban mutatkozik meg...talán még az ajándékvásárlásban, meglepetés-okozásban :)
Köszi, Eston, kellemes hétvégém volt, remélem, a Tiéd is.

View more

Szoktam verset írni, de kell hozzá egy bizonyos hangulat, illetve berendezkedés, Általában akkor szoktam, ha igényt érzek a gondolataim összefüggésekben való, némileg absztrakt kifejezésére több teendőm elvégzése után, amolyan "most mindennel készen vagyok" állapotban. Szóval nem kérésre működik ez. :)

---

Ami rendszeresebb tárgya a kreativitásomnak, az a fotózás. Volt párom által kaptam rá az ízére, azóta is nagyon hálás vagyok neki emiatt (is). Elsősorban természetfotózást művelek, de néha más témák is bejönnek. Embereket viszont nem szoktam fotózni, vagy csak kivételes esetben (pl kirándulós csoportképek, vagy ilyesmi).
Érzem, hogy sokat fejlődtem az elmúlt 3 évben, amióta csinálom. Jó érzést ezt így látni.
Mindig nagyon élvezem a dolgot. Úgy helyezkedni a természetben, hogy a magad előtt tartott keretben éppen jól, kifejezően, érdekesen legyen megkomponálva a sok összetevő. Jellemzően sötétebb tónusú képeket csinálok. A növényfotózás pedig egy nagyobb részhalmaza a nagy egésznek, amivel gyakrabban foglalkozom. Tanulmányaimból fakadóan itt összemosódik a művészi oldal a tudományos résszel, szintén nagy élvezetet adva nekem. :) Alább egyik kedvenc idei fotóm a Zemplénből.

View more

Alapvetően egy művészeti beállítottságú embernek vallom magam, de a fantáziám, "elvontságom", és minden, ami ezzel rokonértelmű, kb a nullával egyenlő :D Talán ezért sem érzem magam egy sztereotíp "artistnak"
Régen ugyan szerettem írni, de ezek is többnyire feldolgozások voltak, aminek az alapötletét többnyire filmek vagy könyvek adták. Jó, az utolsó két regénynek, amit gimis koromban írtam, már nem, de amiket előtte írtam, többnyire a koppintgatás jellemezte :D Most meg egyáltalán nincs sztori ötletem évek óta. Tök szívesen írnék érzésekről, emberi sorsokról (lehet, hogy elsősorban azért, hogy magam megérthessem), de sztoriötletem semmi. Nem is igazán értem, hogy aki bármit képes kitalálni, az hogy csinálja :Dd

---

Talán csak abban mutatkozik meg nálam az "elvont" dolgok iránti érdeklődés, hogy mindig nagyon sokat jelentett számomra a zene, és talán ez az egyetlen dolog, ami bármennyire is képes ihletet adni. Rengeteg lejátszási listám van érzéseik szerint csoportosítva, és mindig csak akkor hallgatom őket, ha festek, és világos már előre, hogy milyen alaphangulatot szeretnék a képnek.
Meg a régi karaktereimhez is vannak lejátszási listáim, amik totál egy - egy szereplőnek a vibe-ját adják szerintem.

View more

A téma jellege/specialitása miatt a vers és dalszöveg írásához "indíttatás" szükséges, egy belső inspiráció, egy motiváció és még nyelvtani és irodalmi szabályok ismerete is és azok alkalmazási képessége is... ezen utóbbiakkal kevés ember rendelkezik.

---

Könyv írásához is szükséges motiváció, de irodalmi, pláne nyelvtani és stílustechnikai ismeretekből kevés (az általános) is elég.

---

Írtam néhány évvel ezelőtt egy scifi könyvet, most 967 oldal A/4 (Word) lapokon.
A kiadók túl sok pénzt kértek a kiadásért tőlem, ezért nem jelent meg, miközben nagyon jó véleményeket mondtak róla a lektorok.
Interneten folytatásos teleregényként is volt terv a megjelentetésre, de nem találtam illusztrátorokat és táncosokat (még pénzért sem), csak zenei szerkesztőt (aki iszonyú jó főcímzenét csinált és még ma is megvan, mert hátha egyszer lesz belőle valami).

View more

Úgy rémlik, hogy elsődleges szeretetnyelvem a dicsérő szavak (ezer éve töltöttem ki azt a cuccot). Reálisnak tartom egyébként. Szerintem az önszórakoztatás mellett nagyjából mindent azért csinálok gyerekkorom óta, hogy ismerjenek el, csak ez sose volt szokás a környezetemben. Sőt, inkább mindenről lebeszéltek, hogy szar vagyok benne.

---

Egyébként furcsa módon leginkább a külsőmre kapok / kaptam pozitív visszajelzéseket mindig.
Számomra azért egy nem igazi erény a szépség, mert mindig mindenki csak ezt tudta bennem kiemelni. Hogy jó az új hajam, jók a ruháim, kreatív a sminkem, szép vagyok, csinos vagyok, fogytam, f@szomtudja, és nem pedig azt, amit a környezetemben sok ember megkapott, vagyis hogy milyen okos, milyen büszkék lehetnek rá, milyen tehetséges, milyen jó meglátásai vannak, milyen kellemes jelenség stb. Elkönyveltem elég korán, hogy én egy bimbogirl vagyok, aki ezek szerint relatíve jól néz ki, viszont egy ostoba teremtmény, akiben tényleg az az egyetlen létező pozitívum, hogy nem csúnya. Mint amilyennek a kétezres évek amerikai filmjeiben bemutatják a tipikus hisztis, sötét p*csákat.
Amikor az egyik ember azt emeli ki a másikban, hogy milyen jól néz ki, nem igazán értem, hogy mi ebben a jó. Nekem sose volt jó, ha ezt mondták, mert egyéb értékeket sokkal szívesebben birtokoltam volna. Szerettem volna olyan lenni, aki csúnyácska de okos, vagy emberileg szerethető.
Ráadásul számomra a stílus mindig egy önkifejezés volt, nem pedig tetszeni szerettem volna valakinek, vagy menőnek lenni, vagy feltűnősködni a segítségével, vagy mittudomén.
Olyan szinten nem érték ez számomra, hogy azt kimondani nem lehet.

View more

Eine Möglichkeit, sich selbst besser zu verstehen, ist, dir etwas Zeit für die Selbstbeobachtung zu nehmen. Das bedeutet, dass du dir Zeit nimmst, um darüber nachzudenken, wer du bist, welche Werte und Ziele du hast und was dich glücklich macht. Es kann hilfreich sein, diese Dinge aufzuschreiben, damit du später darauf zurückgreifen kannst. Ein anderer Weg um dich selbst besser kennenzulernen ist, dass du andere nach ihrer Meinung über dich fragst. Das kannst du tun, indem du mit engen Freunden und Familienmitgliedern sprichst oder sogar ein Online-Persönlichkeitsquiz machst. Denke aber daran, dass du die Meinung anderer mit Vorsicht genießen solltest, da sie nicht immer richtig ist.

---

Eine weitere Möglichkeit, dich selbst besser zu
verstehen, ist das Führen eines Tagebuchs. Das
kann hilfreich sein, denn so kannst du deine
Gedanken und Gefühle im Laufe der Zeit festhalten. Du kannst auch versuchen, kreativ zu schreiben, denn das kann dir helfen, dich auf neue Weise auszudrücken. Du kannst auch versuchen, dich selbst besser zu verstehen, indem du dich einfach beobachtest. Achte darauf, wie du in verschiedenen Situationen agierst und reagierst. Das kann dir helfen, deine eigenen Gedanken und Gefühle besser zu verstehen.

View more

Ich lese sehr gerne die Gedichte von Hilde Domin, Mascha Kaléko, Selma Meerbaum-Eisinger, Byron, Anne Sexton, Sylvia Plath, Robert Frost und Rilke. Besonders ansprechend sind für mich dahingehend die Epochen Neue Sachlichkeit, Confessional Poetry, Romantik und Expressionismus. Mir gefallen auch einige Werke von der Beat Generation (Kerouac, Ginsberg, Carr), wobei ich das nur nebensächlich lese.

---

Ansonsten treibe ich mich gerne auf HelloPoetry und Pinterest herum, wo Menschen - meines Erachtens - auch besonders schöne Einblicke in ihre poetischen Gedanken ermöglichen.

---

Einer meiner liebsten Autoren im Sinne der Unterhaltungsliteratur ist Walter Moers. Er ist ausgesprochen kreativ, wenn es darum geht, den Lesenden in seine Welten zu entführen und diese mit Liebe und Detail auszuschmücken. Ich erinnere mich noch, als hier eine frühere Nutzerin, die ich sehr mochte, vom "Orm" sprach (so nennt man eine Substanz in "Die Stadt der träumenden Bücher", die Inspiration bei Autoren entfacht) und wie sie gerne eine ganze Wagenladung davon hätte. Das machte mich sehr neugierig, weshalb ich zu der Zeit - als ich noch zur Schule ging - in meiner Stadtbibliothek nach besagtem Werk Ausschau hielt. Ich habe es sofort verschlungen und war begeistert davon.

---

Ansonsten mag ich Kafka, Murakami, Tolkien, Brom, Kagawa, Camus, Paolini und Sukegawa als Autoren sehr gerne. Mein Geschmack ist irgendein Gewusel aus Sci-Fi, Romance, Fantasy, Astronomie, Pholosophie, Religion/Spirituelles, Klassik und eine Prise Slice of Life (gibt es das Genre auch in Büchern? I don't know xd). Ich lese auch sehr gerne Biografien, vor allem zu Hayao Miyazaki oder anderen bedeutenden Persönlichkeiten (die von Bertolt Brecht gefiel mir auch sehr).

---

Leider finde ich momentan kaum Zeit, wirklich viel zu lesen. Ich habe häufig eine gewisse Blockade und muss mich da in Form von Comics und Manga wieder herantasten, weil meine Konzentrationsfähigkeit im Augenblick sehr zu wünschen übrig lässt. Im Moment lese ich den ersten Band des W.I.T.C.H. Comics, der in einer großen Ausgabe im Juni diesen Jahres erschienen ist und heute sollte noch "Kikis kleiner Lieferservice" bei mir eintrudeln. Für mehr ist mein Hirn gerade nicht fähig. xd

View more

Ami így elsőként eszembe jutott, az a 'napszemüveg, mint hajpánt' jelenség. A napszemüveg számomra eleve a taszító kiegészítők (vagy minek nevezzem) közé tartozik - valahogy rögtön érzek némi ellenszenvet az iránt, akin látom (más ilyen taszító most nem is jut eszembe). Tudom, fura vagyok. Fejtegettem ezt már magamban elég sokszor, és oda lyukadtam ki, hogy a másik tekintetének látványa számomra a nyíltság és őszinteség valamiféle szinonimája. Ha pedig valaki szándékkal takarja a tekintetét, bennem rögtön olyan érzést kelt, hogy pökhendi, flegma, őszintétlen. Illetve az esetek igen nagy részében feleslegesnek érzem. Persze értem én, hogy nem akar az ember hunyorogni, de valahogy mégiscsak aza természetes, nem?
Ismétlen: tudom, fura vagyok. :D

---

Na szóval hajpánt. Két legyet egy csapásra. Szerintem egy kimondottan dekoratív kiegészítő, aminek megannyi formája/stílusa/verziója létezik, mindenki megtalálhatja a saját ruhatárához leginkább illő darabokat. Aztán persze szintén jó alternatíva a kendő. Még nem láttam olyat, hogy ezek valakinek rosszul álltak volna, számomra fokozza a csinosságot.
De nyilván vannak olyanok, akiknek a napszemüveg jelenti azt, amit nekem a hajpánt/kendő - kinek mi. :D Csak sokszor látom, hogy lányok macerálnak a hosszú hajuk megtartásával egy mihaszna napszemüveggel, mikor lenne más, sokkal hatékonyabb és dekoratívabb módja a dolognak.

---

Konkrétan nem terveznék ilyet, ruházattól függ, hogy éppen mi illene leginkább.
Na aztán nem mintha én annyira figyelnék az öltözködésemre, most inkább csak azt írtam le, amit külső szemlélőként látok. :)

View more