#legyen

Szép Napot!

---

Az a baj, hogy néhány kérdésedhez, egyszerű vagyok, mint a bot. Ez is olyan, mert nem tudok "leg"-et választani és "leg"-et elképzelni. Csak "leg"-eket.

---

A legjobban egy kávénak örülnék, valamikor a hajnali órákban. Amikor van annyira hideg, hogy plédpalacsintát csináljak magamból és úgy csípje arcomat a reggel, de van annyira jó idő, hogy a pléd alatt, csak pizsamám legyen rajtam. Kint, eréklyen, teraszon, de ha erre nincs lehetőség, a ház előtt meginni, egy jó cigarettát pöfékelve.
Egyedül, még bent valaki molyolása kihallatszódik.
Hulk bátyámmal, ki szintúgy plédpalacsintaként didereg, egymáshoz nem, vagy csak alig szólva, mert még reggel van.
Falcon báttyámmal, aki fel alá mászkál közben, csicsereg.
Chief bátyámmal, valami nagy dolgon filózgatva.
Főtanácsosommal, szintúgy csendben, vagy párjával karöltve, aki csicsereg.
Kávé. Persze, nem olyan, mint amit otthon inni szoktam általánosságban. Ez legyen cukros és tejes és ne 100% arabica legyen, hanem legyen benne robusta is.

---

Itt igazából az a lényeg, hogy reggel legyen és ne kelljen rohanni. Van idő, szépen, lassan ébredni és ráhangolódni a napra. Megnyugtat, néha nem is csak arra az egy napra.

---

De talán ebből kiindulva, azt gondolom, a "legleg" az lesz, amikor majd kicsit nehézkes léptekkel kimegyek majd, erkélyre, ház elé, teraszra, leülök valahová, nagyot sóhajtva, kortyolgatom a kávém, nézem a napfelkeltét, miközben eszembe jut az összes "leg". Mosolygok, pöfékelek és mire feljön a nap, addigra már örökre megnyugtat az a pillanat.

View more

Hallottam már én is sok nyelvtanártól, hogy az eszperantó könnyű, de nem tudom igaz-e, mert nem próbáltam megtanulni.

---

Az tény, hogy az eszperantó a világ egyik legkorrektebb javaslata, mert a legdemokratikusabb megoldás lenne, ha hagynák a nagyhatalmak érvényre jutni.
Arról volt szó eredetileg, hogy ez egyetlen országnak sem a nyelve, de minden országban van egy hivatalos nyelv, amit az ott élők használnak és legyen egy olyan második/nemzetközi nyelv, amit mindenki megtanul a suliban és ezzel az egész világ összes embere szót tud érteni majd egymással, miközben egyetlen ország sem dominál nyelvileg, mert az eszperantó egyik országnak sem a nyelve.

---

Ez a kiváló gondolat a kapitalizmus rohadtságán bukott meg, mint oly sok más kiváló gondolat is, mert a nemzetközi nagyhatalmak az angol nyelvű országokból indultak elsősorban gazdasági hódításokra nemzetközi téren, ezért a saját nyelvüket rákényszerítették a nemzetközi gazdasági életre, így jutottunk oda, ahol most tartunk, hogy a nemzetközi világnyelv az angol lett (ami ugye alapból is 2 nyelv: az írott és a beszélt angol, ami már rögtön, a kezdéskor dupla tanulási energiát igényel az angolt tanulóktól).

View more

Átéltem már mindkét oldalról ezt sajnos. Általános tanács ilyen helyzetre nincs szerintem, hiszen mindenki más, így mindenkihez máshogy kell ilyenkor közelíteni, de van olyan is, akit hagyni kell, hogy összeszedje kicsit magát, mert egyedül szeretne lenni és ezt tiszteletben kell tartani. Egyik oldalról sem könnyű szituáció, de mindenképp megértőnek és türelmesnek kell lenni. Valamint ilyenkor jobb nem osztogatni a kéretlen tanácsokat, hogy te mit tennél az ő helyében vagy szerinted mit kellene csinálnia és semmiképp se hozz fel hasonló dolgokról saját tapasztalatot, hiszen ezzel magadra tereled a figyelmet és azt sugallod, hogy jelentéktelen a fájdalma, hogy nem szabad gyengének lenni. Pedig közben mindenki máshogy él meg egy rossz élményt, hiába mentél át ugyanazon, attól még lehet, hogy neki nehezebb túllépnie, feldolgoznia, pedig nagyon is fontos, hogy megélhesse az érzelmeit. Igenis kell, hogy szomorú legyen, kell hogy sírjon annyit, amennyire szüksége van, így fogja feldolgozni és nem csak elnyomni a nehéz érzéseket. Ilyenkor tiszteletben kell tartani az ő igényeit és ha engedi, akkor hagyni hogy kibeszélje magából vagy ha nem akar beszélni róla, akkor időt hagyni, de a legfontosabb, hogy tiszteletben kell tartani az igényeit, érzelmileg támogatni és sok-sok türelem.

View more

Elég sokat jegyzetelek, a munkában papírra, a magánéletben általában a telefonomba. Sokféle témában szoktam irogatni, van olyan jegyzet, ami az idők végezetéig bővül, és olyan is, ami hetente/ havonta újraindul.

---

📝Jegyzetelem például az edzéseimet, gyakorlatok- kilogrammok- ismétlésszámok tekintetében
📝Megnézendő filmek, na ezt évek óta írom és persze pipálgatom, legutóbb a The platform második részét írtam fel
📝Könyvek, amiket egyszer el akarok olvasni
📝Bevásárló lista, napokig írom
📝Kreatív ötletek, amiket jó volna megvalósítani, legyen az írás, fotózás, barkácsolás, bármi… na ezeket hajlamos vagyok elhanyagolni
📝Helyek, vendéglátó egységek, élmények, amiket egy adott városban szeretnék meglátogatni, ahová azért el is jutok belátható időn belül. Pl Budapesten sok ilyen volt, van is még néhány, évente párszor meg úgyis arra járok.
📝Az érdekesebb, megragadóbb álmaimat is le szoktam félálomban ilyen kis bután pár szóval pötyögni, itt van egy:

View more

Szép napot!
Nehéz kérdés, mert fogalmam sincs, mit tud egy hatéves, mik az igényei. Nem örülnék a feladatnak de természetesen bevállalom, hogy a barátomnak segítsek, hisz nyilván a teljes élő rokonsága és ismeretségi köre nemet mondott, ha már nálam kopogtat.
Elvinném a játszótérre, azt gondolom minden gyerek szereti, csak nem töri ki pont az én felügyeletem alatt a nyakát egy csúszdán. Utána együtt készítenénk valami finom nasit, anabolikus kekszet, palacsintát vagy ilyesmit.
Aztán mindenképp megpróbálkoznék az olvasással, akár könyvtárba is elvinném, hogy ő maga válasszon valamit és felolvasnék neki, majd megbeszélnénk az elhangzottakat. Vagy megtanítanám valami egyszerűbb kártyajátékra, hogy aztán folyton azzal zaklassa a szüleit, hogy kártyázni akar.
Közben persze improvizálnék, megkérdezném, ő mit szeretne, és igyekeznék tartalmassá és szórakoztatóvá tenni mindkettőnk számára ezt a napot. Biztos, hogy nem adnék a kezébe telefont és nem ültetném le egy sarokba, hogy foglalja el magát és legyen csendben.

View more

Szép napot!
(Ma valóban szép volt, sütött a nap, fújt a szél, így kellemes volt, elviselném egész évben a 20-25 C közötti hőmérsékletet.)
Nos, valahol Irország vagy Norvégia egyik tengerpartján üldögélnék egy nyaraló vagy egy kis kávéház teraszán, ahol nem esne az eső épp, kicsit fújná hajamat a szél (egye fene, pedig alig tudom megrendszabályozni hajlakkal, annyira vékonyszálú), gyönyörködnék a tengerben akkor is, ha erősebben hullámzik a szél miatt, hallgatnám a szikláknak csapódó, majd visszahúzódó, csobbanó víz zaját :) Közben elviselném Keanu Reeves vagy Mácsai Pál társaságát - csak vicc volt. A lányaimmal szívesen elvolnék ott.
A kávé márkája, fajtája majdnem mindegy, bár egyik lányom vezetett már egy Frei Cafét, barista (is), különlegességeket is tud készíteni. Csak semmiképpen ne zaccos "törökös" legyen...

View more

Szép napot Neked is!

---

Magyarországon még soha, senkivel nem kávéztam, mert nem fogyasztok fekete kávét, a teát szeretem, de mégsem volt arra példa még, hogy teáztunk volna valakivel - egyedül szoktam teázni és szeretek is egyedül teázni.

---

A külföldi életeim során más volt a helyzet... ott személyes sértésnek vették volna a kollégák ha nem kávézok velük, ezért kávéztam, de annyi tejet öntöttem hozzá, hogy laza tejeskávé legyen és sok cukrot is tettem bele, hogy igazi tejeskávé legyen.

---

A délelőtti és délutáni teázások (külföldi életem időszakában) annyira kötelezőek voltak, hogy igazából csak arra emlékszem, mindig szörnyű, ízetlen teákat kellett innom, de finom péksütik voltak mellé és azok részben elnyomták a tea szörnyű ízét (pedig sok cukrot is tettem bele, ami szentségtörés volt arrafelé).

---

Igazából a kék teát szeretem, itthon csak ilyet fogyasztok, szigorúan a reggeli mellé, de amikor az nincs pl. egy teaházban vagy cukrászdában (ahová csak napközben térek be, időnként), akkor valamilyen fini gyümölcsteát szoktam kérni, általában süti mellé.

View more

Szép napot!
Jó kérdés...
Én kizárom azt, aki engem is kizár. Legyen az csupán 1 ember, vagy egy x számú emberből álló közeg.
Képtelen vagyok közeledni, ha elutasítást érzékelek, automatikusan leereszkedik olyankor körém egy fal már kiskorom óta, kivéve, ha olyantól érkezik, aki nagyon fontos, mert olyankor meg állítólag túl tudom tolni a kapcsolódásra tett igyekezetet, ami az elhagyatottságtól való rettegésből fakad.
Nagyon szeretnék kötődni, tartozni valahová, valakihez, csak nem tudom, hogyan kell. A mellőzöttség csak méginkább megerősíti bennem az értéktelenségérzetet, ami az öngyűlölet és önmagam felé irányuló düh mellett az elutasító fél/közeg felé is dühöt vált ki, ez a düh pedig arra késztet, hogy zárjam ki teljesen az illetőt/közeget, magyarul egyszerre lökök el és szeretnék megtartani/megszerezni. Nem tudom, hogy ez így helyes-e, vagy sem, de én így tudom kezelni, ha mellőznek.

View more

Persze, de még hányszor. Sok embernek nem tetszik az, hogy egyszerűen, nem tudnak korlátozni, nem tudják elvenni a kedvem, nem tudnak a saját képükre formálni, egyszerűen, én csak én vagyok, és ez így marad.

---

Az a baj az ilyenekkel, hogy ők tisztában vannak azzal, hogy ők képtelenek úgy élni pl, ahogyan én, így akkor ,,ha nekem nincs, neki se legyen má’ “ alapon, megpróbálnak engem is visszahúzni, legyen szó itt szimplán az életvitelemről, anyagiak, gondolkodásmód, akármi. Ha egyszer valaki irigy, és ő nem képes elérni ugyanazt a szintet, akkor a reakciója az lesz; hogy visszahúzzon.

---

Ennek több módja is van, van a szimpla ,,de jó neked, nekem nem lehet mert így, meg úgy” és akkor tudatalatt is belédver egy ilyen, negatívitást, amellyel észre sem fogod venni, de majd lassan el fogod kezdeni kérdőjelezni magad, hogy ,,na de biztos erre képes vagyok?”. Ugyanakkor ott vannak a tipikus ,,há de minek, semmi értelme megpróbálnod, meg kevés embernek sikerül, meg lehetetlen” stb.. emberkék is, de még rengeteg formája létezik.

---

Hogyan reagálok? Nem foglalkozok ilyen emberekkel. Nekem a haveri köröm csupa olyan emberekkel vannak tele, akiknek vannak álmai, mernek tenni ellene, és mernek ugyanúgy élni, korlátok nélkül. Ha valaki nem ilyen, nem foglalkozok vele, mivel nem fogok visszakerülni egy olyan burokba, ahonnan tapasztalatból tudom, hogy borzalmasan nehéz kiszabadulni.

View more

"Ha újra megszülethetnél"... nem köszönöm, már itt válaszolok a kérdésre: ha bármiben is tudnám befolyásolni a születésem körülményeit, akkor nem akarnék újra megszületni.

---

De persze nem hagyom nyitottan a gondolatkísérletet, viszont az én helyzetemben az édestestvér kérdés eléggé bonyolult. Vannak ugyanis féltestvéreim, és a legfiatalabbal nagyon jó viszonyt ápolok, mindig is közel éreztem magamhoz és soha nem gondoltam, hogy bármiben hiányt szenvedne a kapcsolatunk attól még, hogy nem egy fedél alatt nőttünk fel.
A testvér kérdése kisgyerekként mondjuk foglalkoztatott - mindaddig, amíg nem találkoztam a féltestvéreimmel. Anno valamiért egy idősebb testvért akartam magam mellé, gondolom azért, hogy legyen valaki, aki vigyáz rám és leveszi a felelősséget rólam. Bár az is lehet, hogy egy apával is kibékültem volna. Idk.

---

Mindenesetre ja, a probléma az, hogy, ha bekerült volna egy édestestvér a képbe (akár idősebb, akár fiatalabb) az nagyban befolyásolta volna a családom felépítését. Ami mondjuk úgy, hogy nem tudom, hogy előnyömre vagy hátrányomra vált volna.

View more

Ez javarészt a kormányunkon múlik. Még csak nem is azon, hogy kire szavazunk, mert amennyire én értek ehhez, úgy tudom olyan remekül módosították a törvényeket, hogy úgyis jó eséllyel a Fidesz nyerjen. És sajnos még mindig nagyon sok olyan ember van, aki hisz nekik és rájuk szavaz. Ami pedig ennél is nagyobb probléma, hogy nem igazán van értelmes, kompetens alternatíva helyettük. Van olyan párt, akiknek a céljai, mondanivalója, stílusa megnyerő számomra, de tudom, hogy elég kis esélyük van már a parlamentbe is bejutniuk, nem hogy kormányt váltani.
Túlzottan nem akarok politizálni, de gondolom mind látjuk, hogy egy olyan kormány nélkül, amelyik hajlandó lenne az érdemi változásokat, döntéseket meghozni, nagyjából lehetetlen, hogy itt a körülmények ideálisak legyenek. A jelenlegi kormány ennek pont az ellentetje.
Természetesen egy ideális esetben, ahol olyan emberek hozzák a törvényeket, akiknek legalább egy kicsit számít, hogy élhetővé tegyék az országot, ott pár "egyszerű" változtatással meg lehetne oldani a problémát. A béreket alaposan át kéne gondolni és megemelni, hiszen ilyen infláció mellett nem sokat ér még a havi 300 ezer sem. E mellé egy normális oktatási rendszert kéne felépíteni, ahová érdemes belépni. Most nem éri meg tanárnak lenni, normális, tanítani vágyó oktatók nélkül pedig nem lesz oktatás. Oktatás nélkül pedig nem lesz elég gondolkodó ember. A közhiedelemmel ellentétben az iskolának az lenne a célja, hogy szükséges dolgokat megtanuljon az ember, az életre nevelődjön és felkészülten lépjen ki az életbe.
E mellé jön az egészségügy, amit teljesen sikerült elbaszni. Már bocsánat, de ez a helyzet. Nem az orvosoknak kéne még több pénzt adni, hanem az asszisztenseknek, nővéreknek, és a többi olyan embernek, akik nélkül szintúgy nem működne a rendszer. Arra menjen a pénz, hogy akarják gyógyítani, segíteni az embereket, és legyen hol, legyen mivel mindezt megtenni.
Ennek tetejébe a társadalmat nem szétválasztani kéne és riogatni mondvacsinált ellenségekkel, hanem egybefogni. Nem Hitlert kéne követni, hanem egy élhető országot teremteni, amire van miért büszkének lenni. Mert ma NINCS okunk rá.

View more

Köszönöm a kérdést! 💖
✨Először is az eredeti kérdésre adott válaszokból indulnék ki, amiket láttam. Egyáltalán nem biztos, hogy egy gyerek a saját akaratából jár bármilyen szakkörre, legyen az sport, művészet, zene, vagy bármi, és önmagában ebben még nincs is toxikus nevelésre utaló jel szerintem. Egyszerűen szeretnék a szülők, hogy a gyerek kockuláson kívül mással is töltse a délutánjait, vagy lehet, hogy későn tudnak érte jönni az iskolába, de ilyen kisiskolásokra jellemző „te az enyém, én a tied” barátságok is lehetnek az okai annak, hogy sok gyerek ott köt ki, amihez valljuk be, semmi köze. Szóval mi jön ebből? Hogy legalább érezze jól magát mindenki.
✨Sok valamikor rajzszakkörre járó gyerkőcben az maradt meg, hogy unalmas volt, mert mindig megmondták, hogy PONTOSAN mit és hogy kellene csinálni, vagy pedig nem feltétlenül építő stílusban leszólta a tanár a munkáikat, ezáltal pedig az maradt bennük, hogy nem elég jók. Nem tudom, hogy magas szinten, amikor már elvárt a szakszerűség, mi a megfelelő oktatás, viszont egy rakás gyerek esetében, akik csak szeretnek rajzolni, lehetnénk lazábbak és nyitottabbak. Természetesen fejlődni is kell, de előtte hosszú időt hagynék arra, hogy mindenki megtalálja először is az őt érdeklő dolgokat, másodszor pedig a stílusát. Az őt érdeklő dolgok esetében azt értem, hogy mit szeret rajzolni. Mangát? Az animációs vonal érdekli? Portrékat? Tájakat? Teljes emberi alakokat? Csak mert ha valakinek eleve van egy ilyen érdeklődési vonala, nem nagyon fogják érdekelni a falevelek, amiket suli előtt negyed órával szedetett az anyukájával.
✨Ennek ellenére nem lenne teljes anarchia, fejlődni kell, így nem közben, hanem az első kész vagy félkész rajzok / festmények elkészítése után kerülne sor a jó tanácsokkal való ellátásra, amiket a továbbiakban már alkalmazni tudna.
✨Kiverném a fejükből a görcsös vázlatozgatást. Persze sok esetben segíthet néhány alapvető vonal, de személyes tapasztalatokból nagyon "vázlat-ellenes" vagyok (mondjuk más területeken is :D). Évekig csak grafikákat csináltam, mivel azt hittem, hogy semmi közöm a festészethez. Miért hittem? Mert a suliban kb arra tanítottak minket, hogy rajzolj, majd színezd ki, azt is olcsó vízfestékkel. Na nyilván ilyenkor van az, hogy a gyerek a vége felé kezd filozofálni, hogy mi legyen a háttér, de akkor már nem tudja rendesen megcsinálni, szóval csak úgy repkednek az előtérben a dolgok, mint a fing. Szintén saját tapasztalatim szerint az aquarell az egyetlen, amivel lehet ezt csinálni, de azt nem adnám kölkök kezébe, mert szétcseszik a festéket. Viszont az aquarell ceruza egy jó bevezető. De nem csak ezért vagyok vázlat-ellenes, hanem azért is, mert szerintem a folyamat lényegét. A művészet szerintem nem egy olyan dolog, hogy fix elképzelésed kell legyen az eredményről (úgyse lesz olyan, szóval mindegy is), hanem munka közben látja az ember, hogy hogy lenne a legjobb. Lehet, hogy végső soron nem is kell / illik oda az, amit elképzelt

---

1/2

View more

Szép estét!
Mindenképpen azzal kezdeném (mint láttam másoknál is), hogy nem mindegy, kinek magyarázol. Aki látóként is élhetett valameddig és csak azután vesztette el a látását, nyilvánvalóan emlékszik színekre, formákra, fogalmakra, tárgyakra, és neki lehet hasonlatokkal is magyarázni. Aki soha nem látott, és fogalma sincsen arról, hogy mi milyen színű (egyáltalán, hogy a dolgok különféle színűek s melyik milyen) és formájúak meg méretűek neki szinte lehetetlen szavakkal "megmutatni, lefesteni" egy helyet...Csak a saját életében előforduló, többnyire általa használt, kitapogatott, megszagolt srtb. tárgyakahoz hasonlíthatsz bármit is számára, plusz vannak olyan dolgok, melyekről tudja, hogy létezik, hogy mire való, de soha nem láthatta.
Jártam sok szép pontján Európának, de nem tudnék egyetlent kiemelni. Talán úgy általánosságban próbálnám érzékeltetni vele, milyen egy )pl. homokos) tengerpart (ami engem mindig elbűvöl). Talán először a tenger méretét próbálnám érzékeltetni vele. Kiindulhatnánk abból, hogy említenám a fürdőkádat (amennyiben használ ilyet és méretével tisztában van), majd azt mondanám, hogy sok-sok, megszámlálhatatlan mennyiségű fürdőkádnyi vizet képzeljen el mély mederben (itt említeném, hogy a Föld bolygó felszínén hány % az óceán, a tenger a földrészekhez, szárazföldi részekhez képest). Elmondanám, hogy amikor állsz a homokos parton (a homok fogalmával feltehetőleg tisztában van és járkált is már homokban), látsz a végtelen mennyiségű, hatalmas vízből egy kis részt, és az általad látott "kép" alsó harmadán hullámzik a víz, felette pedig az égboltot látod, ahol repkednek madarak, repülőgépek. Még el lehet mesélni, mi az, ami előfordulhat egy tengerparton.
Természetesen ez is csak akkor működik, ha a vak ember nem a tengerparton él, vagy nem járt még ilyen helyen...
Bajban volnék, maradjunk annyiban. Még csak azt sem tudnám érzékeltetni azzal, aki sosem látott, milyen csodaszép, gyönyőrű kék az Adriai-tenger sok helyen...

View more

Nem egyszerű kérdés. Talán igen, talán nem, így felvázolom a az elmúlt sok év problémacsoportjait, amik a hülyeségből szépen átfordultak komolyabb problémákba.

---

14-18 éves korom között: Utálom a korosztályom, utálom a családom, alig várom, hogy felnőtt legyek és más közegbe kerüljek és olyan dolgokkal foglalkozzak, amiket szeretek. (Érdekes megközelítés volt amúgy, hogy egy felnőtt az csinálja, amit szeretne, meg az elköltözést is valahogy úgy képzeltem el 14 évesen, hogy elmegyek valahova, azt' ott leszek. Mint a punkok a konténerben xd)
19-20 - Vajon milyen lehetőségei lehetnek az életben egy magamfajtának, ha nem akarok úgy élni, mint a личный человек, vagy Gregor Samsa? Egy halvány megoldásként felvillan, hogy ha sikerül segítenem néhány embernek, akkor legalább nem teljesen fölösleges a létem.
21 - 24 - Beismerem, hogy magamnak se tudok segíteni, nemhogy másoknak, így az utóbbi sose kellett volna megforduljon a fejemben és ha úgy élnék, mint Gregor Samsa, ennél már az is jobb lenne. Nem az foglalkoztat, hogy hasznos eleme vagyok-e a társadalomnak, hanem, hogy legyen már vége ennek a rohadt életnek. Elkezdődik a teljes mértékben destruktív életvitel, mert ha meg akarok degleni, akkor már úgyis mindegy.
25 - Egy szinttel feljebb kerülve megint azon megy a filózás ezerrel, hogy mit hozhatok még ki ebből az életből, ha már nem purcantam ki eddig.
Szóval mondhatom, hogy jobban vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy összességében fényesebb jövőt látok magam előtt.

View more

Szép estét.

---

Ezen is dolgozom, sokat dolgozom azon hogy már a harmincas éveimben járó testemnek egy ideális és egészséges fizikai kondícióban legyen része. A lelkem egy más kérdés. A lelket semmi sem igazolja jobban, mint az amit megcselekszünk. Azt hiszem minden gyakorlat, gyakorlás kérdése. A lelket is csiszolni kell, a testet is fejleszteni mivel csak ezzel rendelkezünk a fizikai térben és időben. Sajnos nem mindenki teheti meg ezt. Nem mindenki születik egészségesen, vagy valaki balesetet szenved, súlyosan megbetegíti önmagát, stb-stb. Nekünk mázlink van, illetve ez nem csak mázli. Szerintem nem ilyen egyszerű.
Minden ember aki tehet, cselekedhet, az szabad. Ők a hétköznapi hősök vagy gonosztevők. A jók és a rosszak, a jó gondolkodású pozitív alkatok, és a rossz gondolkodású negatív jellemek. Mind rendelkeznek lélekkel, de vannak akik útjuk során eltévednek, roncsolódott lélekkel és reménytelenül dacolnak. Megértem őket is... Én igyekszem az egyensúlyra törekedni....

---

Mindegy, mi van belül elrejtve, csak az számít, amit teszel! 😉

View more

Ja. Csak barátságként volt "szerencsém" pszichiáter által diagnosztizált (mert ilyen is van :D) nárcisztikus személyiségzavaros emberhez, de így is kijelenthetem, hogy idézőjelbe téve nagy formák xd
Néhány érdekes dolog, amit még észrevettem a "hivatalos" tüneteken kívül:
- Érdekemberek és kihasználnak másokat. Szinte csak akkor akarják felvenni a kapcsolatot másokkal, ha kéne valami, viszont ezt tiszteletlen, követelőző stílusban. Először csak beadandók meg hasonlók kellettek, aztán már kölcsönkéregetés lett a vége, amire már közöltem, hogy a nagy büdös lóf@szt. Amekkora suttyom, tudtam, hogy azt az összeget az életbe' nem fogom viszontlátni.
- A totális különlegességtudatukból adódik, hogy képtelenek elismerni másokat. Mindenki buta, senki nem ért valójában semmihez, nem kíváncsi egyáltalán arra, amivel mások magas szinten foglalkoznak (legyen az zene, művészet, kutatások, vagy bármi).
- Valójában ők is sokat szenvednek, mert a rögeszméjük, hogy kib@szott velük az élet, csak az ők életük nehéz, csak őket érik traumák, és mások problémáit nem lehet összehasonlítani az övéikkel.
- Folyamatosan magukról beszélnek, nem kérdezik meg, hogy mi van veled, nem érdeklődnek semmi felől.

---

Szóval ja, nehézkes társaság.

View more

Szép napot Neked is!

---

Ha a vak olyan személy aki korábban látott, annak egy szép leíró elmesélés elegendő, ha azonban született vak a személy, annak nem lehet elmondani szavakkal mi a látvány, mert neki csak érzéseket lehet elmondani, de látványt nem, mert nincs mihez kötnie a látvány-leírást.

---

Ráadásul a született vak embernek az érzés-értelmezése is más mint a látóké, mert pl. azt az érzést, hogy "megláttam és felforrtam tőle" stb. nem lehet értelmeztetni egy született nem látóval, mert csak a fizikális érzéseket tudja értelmezni vagy az áttételes pszichológiai érzéseket, de a tényekhez kötött érzésekhez érzékelnie kellene a tényeket és ez látvány nélkül nem lehetséges.

---

Sajnos a született vak emberek nem élhetnek ma még teljes életet, de talán a Mesterséges Intelligencia egyszer eljut odáig, hogy megoldja a vakság gyógyításának problémáját.

View more

Köszi. Én is örültem neki, hogy végre össze tudtuk hozni. 😁 Bár azért az a vigyázz magadra a végén elég offenzívre sikerült, mintha el akarnál kapni egy sötét sikátorban. 🥺😂😂

---

Viccet télre féve. Annyit kellett nevetnem a babától. Ugye a szülei mindig arra tanítják, hogy ne legyen irigy és mindig próbálja megosztani másokkal, amije van, vagy amit épp csinál. Ő pedig ezt annyira aranyosan értelmezi, hogy akárhányszor átmegyek és épp eszik, annak teljesen kaotikus vége lesz. Múltkor pl félbeharapott egy epret és a másik felét beletömte a számba. De ugyanezt megcsinálja a spagetti tésztával és a palacsintával is. Viszont ez még a jobbik eset, mert van, hogy kiveszi az ételt a szájából és azt adja oda, mert már nem kéri. Biztos látja rajtam, hogy alultáplált vagyok, vagy nem tudom. 😂😂

---

De miután kész lett a hajam, barátnőm kitalálta, hogy maradt még valami agyagos, megkeményedős arcmaszkja, amiben nem szabad mozogni, amíg meg nem szárad, mert nagyon húzza a bőröd és ha már ráérünk sorozatnézés közben, akkor az rajtunk lehetne. Felkente a cuccot, leültünk fapofával a TV elé, mindketten az összes nevetésünket visszafojtva, erre jött a baba, az ölembe dobott valami építőkockás játékot, aztán megpiszkálta az arcom és elnevette magát. Innentől már teljesen végem volt, szakadtam a röhögéstől, ráadásul ahogy az a szar száradt, még a Face ID se akart felismerni. 😅

---

Előre várom mi lesz, ha egy teljes napot össze tudunk egyeztetni, mert kitaláltuk, hogy hamár barátnőmmel úgyis egész nap otthon vagyunk és szinte semmi dolgunk, befonhatná a hajam olyan nagyon apró tincsekbe, én meg közben tudnék babázni és pofázni, szóval ez mindenkinek win-win szituáció lenne. 😅
Tehát ugyanitt keresnék kb. 1 méter hosszú, színes fonható póthajat, mert seggig érő hajhoz nem is annyira egyszerű olyat találni és most az egyszer nem akarom beérni a természetes végeredménnyel. 😁

View more