#meg

Nos, hát, mikor mit. Függ, hogy éppen az ADHD-s fejem mi a gyászra van rákattanva aznap 😂 (igen, minden nap valami leköt annyira, hogy aznap azzal foglalkozok, de másnap viszont el is felejtem, hogy amúgy azt mennyire élveztem, mert leköt valami más)

---

De általában hétköznap inkább a pihenés, Netflix, edzőteremben megverekszem a lustaságommal minden egyes nap, hosszabb, kinti séták, és nagy ritkán Gaming, vagy rap dalszöveg írás. Mikor mi

---

Hétvégén viszont már a Gaming biztos, utazgatás össze-vissza (múlthéten pl Győrben voltam, azelőtt meg Bécsben, most hétvégén pedig még nem tudom, lehet elnézek Belgrádig. Függ, hogy a haverok közül kinek lesz ideje, és milyen más ötletekkel rukkolnak elő, ami el is feledteti velem, hogy amúgy én ezt akartam 😂). Illetve a szombati kötelező bulizás. Az az egy biztos. Az nem marad mi, semmiképpen sem, max ha meghalok

View more

Szép Napot!

---

Az a baj, hogy néhány kérdésedhez, egyszerű vagyok, mint a bot. Ez is olyan, mert nem tudok "leg"-et választani és "leg"-et elképzelni. Csak "leg"-eket.

---

A legjobban egy kávénak örülnék, valamikor a hajnali órákban. Amikor van annyira hideg, hogy plédpalacsintát csináljak magamból és úgy csípje arcomat a reggel, de van annyira jó idő, hogy a pléd alatt, csak pizsamám legyen rajtam. Kint, eréklyen, teraszon, de ha erre nincs lehetőség, a ház előtt meginni, egy jó cigarettát pöfékelve.
Egyedül, még bent valaki molyolása kihallatszódik.
Hulk bátyámmal, ki szintúgy plédpalacsintaként didereg, egymáshoz nem, vagy csak alig szólva, mert még reggel van.
Falcon báttyámmal, aki fel alá mászkál közben, csicsereg.
Chief bátyámmal, valami nagy dolgon filózgatva.
Főtanácsosommal, szintúgy csendben, vagy párjával karöltve, aki csicsereg.
Kávé. Persze, nem olyan, mint amit otthon inni szoktam általánosságban. Ez legyen cukros és tejes és ne 100% arabica legyen, hanem legyen benne robusta is.

---

Itt igazából az a lényeg, hogy reggel legyen és ne kelljen rohanni. Van idő, szépen, lassan ébredni és ráhangolódni a napra. Megnyugtat, néha nem is csak arra az egy napra.

---

De talán ebből kiindulva, azt gondolom, a "legleg" az lesz, amikor majd kicsit nehézkes léptekkel kimegyek majd, erkélyre, ház elé, teraszra, leülök valahová, nagyot sóhajtva, kortyolgatom a kávém, nézem a napfelkeltét, miközben eszembe jut az összes "leg". Mosolygok, pöfékelek és mire feljön a nap, addigra már örökre megnyugtat az a pillanat.

View more

Huhaa. xD
Fejben, igen. xD De ott legalább nagyon. xD
Munkában egész sűrűn vannak mostanság külföldiek, és vannak olyan napok amikor nagyon büszke vagyok magamra, hogy milyen szépen eltudtam vele beszélgetni angolul.
És mivel mazoista módon még élvezem is, a kollegák többsége nem tud angolul, és egyből hívnak, hogy menjek. Aztán amikor a leginkább akarok beszélni akkor mond csődött az agyam. és ilyen hunglish mutogatosdiba megy át a dolog, hogy "turn ... ( mutat jobbra) then there is a yellow biulding, the go ( mutogat fel fele), (majd mutogat 4-est az ujjaival) floor" xD"
míg a fejemben össze raktam, hogy turn right, and you will see a yellow building, go into it, and go up to the fourth floor, you cant miss it. szóval amíg ez megy a fejben szóban nem mindig ez jön ki a számon, de amikor mégis akkor nagyon élvezem, és büszke vagyok magamra. xD
írásban viszont szeretek angolul beszélni, egész sok külföldi kocka haverom volt. :) csak a beszéd készségem néha nem úgy megy mint ahogy én azt elképzelem. :)

View more

Hallottam már én is sok nyelvtanártól, hogy az eszperantó könnyű, de nem tudom igaz-e, mert nem próbáltam megtanulni.

---

Az tény, hogy az eszperantó a világ egyik legkorrektebb javaslata, mert a legdemokratikusabb megoldás lenne, ha hagynák a nagyhatalmak érvényre jutni.
Arról volt szó eredetileg, hogy ez egyetlen országnak sem a nyelve, de minden országban van egy hivatalos nyelv, amit az ott élők használnak és legyen egy olyan második/nemzetközi nyelv, amit mindenki megtanul a suliban és ezzel az egész világ összes embere szót tud érteni majd egymással, miközben egyetlen ország sem dominál nyelvileg, mert az eszperantó egyik országnak sem a nyelve.

---

Ez a kiváló gondolat a kapitalizmus rohadtságán bukott meg, mint oly sok más kiváló gondolat is, mert a nemzetközi nagyhatalmak az angol nyelvű országokból indultak elsősorban gazdasági hódításokra nemzetközi téren, ezért a saját nyelvüket rákényszerítették a nemzetközi gazdasági életre, így jutottunk oda, ahol most tartunk, hogy a nemzetközi világnyelv az angol lett (ami ugye alapból is 2 nyelv: az írott és a beszélt angol, ami már rögtön, a kezdéskor dupla tanulási energiát igényel az angolt tanulóktól).

View more

Ez attól függ, ki melyik nyelvhez vonzódik, melyik érdekli, illetve milyen nyelvet beszél eddig.

---

Pl nekem a német sosem ment, és sosem tudnám megtanulni sem, mert nem is kedvelem azt a nyelvet egyáltalán (bár múltkor Bécsben engem is meglepett, hogy azért tudok vele boldogulni, ha éppen rá vagyok utalva, de hogy èn beszélgessek ezen a nyelven…. Kb annyi menne, mint abban a Balkán stílusú német zenében 😂)

---

De a csehet\ukránt viszont viszonylag hamar sikerült tanulni, és könnyen ment. Miért? Kurva jó kérdés, de valszeg azért, mert imàdom az összes szláv eredetű nyelvet. Valszeg az olaszt tudnám még könnyen megtanulni, mivel tudok ,,mordori” nyelven is, mivel rohadt sok mindenben hasonlít az olasszal, meg esetleg a Spanyolt.

---

Szóval, ezt embere válogatja. Van akinek ez, van akinek az. Ami univerzàlis, hogy magyarul nem lehet úgy megtanulni, mint az, aki ide született. Nem számít mennyit próbálod; mindig látszani fog, hogy nem beszéled anyanyelvi szinten. Bàr lassan sok magyar sem képes erre 😂

View more

Nem tudom mi a baj azzal ha valaki megkérdezi mi van veled. Nyilván ha csak ennyit ír akkor ritka unalmassá válik, de nem lehet mindig tartalmasan beszélgetni.

---

Nem tudom neked ki írta ezt vagy mi a koncepció, de leírom az én példámat. Pl ismerkedek, egy agyrohasztó munkanap után vagyok, tegyük fel épp otthon is vannak gondok éppen. Kb nincs is kedvem írni feltétlen, meg ha magamról írnék annyit tudnék csak hogy szar minden. xD Aztán erre fel, hogy ne panaszkodjak magamról, megkérdezem hogy ő hogy van. Ír valamit aztán rögtön el lehet kezdeni beszélgetni arról, bele kérdezek abba amit írt, aztán innentől kezdbe el mehet a beszélgetés bármerre.

---

De ugye ott van az is, gondolom erre gondolsz, aki egy kreatívtalan sz@r és annyi a beszélgetés hogy "jól vagyok és te, igen én is" és így kb ennyi. xD Izgalmas tud lenni az ilyen. xDD

View more

Az eddig (hosszabb-rövidebb ideig) általam tanultak közül az olasz nyelvet éreztem annak. Igaz, a jogon egy ideig latint is tanultunk, és arra alapozva már könnyebb volt olaszul a szöveget megérteni és kiejteni a szavakat :)
Viszont a ma létező nyelveknek csak töredékéről vannak ismereteim, többségét még nem is hallottam, tehát nem tudok egzakt választ adni.
Azt viszont észrevettem, hogy akinek jó a nyelvérzéke (szerencsére nekem sem rossz), az orosz nyelv ismeretében több szláv nyelvet is megért kicsit, legalábbis van sejtése, miről szól a szöveg. Ugyanígy: amikor svéd vagy dán szöveget látok leírva, megértek belőle ezt-azt, a viszonylag gyenge német és angol nyelvtudásommal is, mert olyannak tűnik nekem az a két nyelv, mintha "leegyszerűsitett" és "elferdített" angol-német keverék volna. Konkrétan svéd újságból lefordítottam képaláírásokat, meg cikkek címét pl., és a Svédországban élő barátnőm bólintott, hogy eltaláltam :)

View more

Szépeket!

---

Egy aktív és egy passzív tevékenység együttesénél húzok határt. Ám ebben az esetben, az aktív tevékenységnek olyannak kell lennie, ami rutinszerűen megy. Mondhatni, már-már az is passzív.
Például, podcastet hallgatok munka közben. Emiatt sokszor van, hogyha visszatérek egy-egy korábbi munkához, akkor random tények, infók jutnak az eszembe, azzal kapcsolatban, amit annak készítése közben hallgattam. Viszont, a teljes műsorokat nem tudnám rendesen visszaidézni. Amolyan háttérzaj, valamennyi megmarad belőlük...
Éppen emiatt, amint a munkám már nem éppen az ökölszabályok mentén mozog, bonyolultabb a geometria, esetleg számolnom kell, akkor teljes csendre váltok.

---

Szóval nekem nem megy a multitasking. Amint a figyelmem osztani kell, több aktív tevékenység közt, nem tudom 100-100-ba megoldani. 70-50, 80-70... Ilyesmik az arányok. Amelett, hogy egyik tevékenységre sem tudok 100-at fordítani, még jobban is kimerít, hiszen nem 100%-on kell működnöm, hanem jóval felette, ha valami értékelhetőt akarok produkálni.

View more

Szép éjjelt!
Gondban volnék, mert abszolút nem értek a gyerekekhez, bár az szerencsés tényező volna, hogy 6 éves lévén már sokmindent el tudna mondani, így a szükségleteit is. Mivel barát gyereke volna, nyilván ismernénk egymást valamelyest, ami szintén könnyítene egy kicsit a dolgokon, pl. talán jobban ellenne velem, meg én is ismerném valamennyire a természetét és talán könnyebben bánnék vele.
Megpróbálom elképzelni azt a napot:
Kap reggelit, aztán elmegyünk játszótérre, vagy állatkertbe, esetleg strandra (ha a baráttal egyeztettem és beleegyezett, mert ilyen helyre nem mindenki engedi el mással a gyerekét). Utána kap ebédet, aztán azt játszik, amihez kedve van (nyilván értelmes kereteken belül), ha akarja, beszállok én is, bár elég suta vagyok az ilyesmiben. Kizárt dolog, hogy szórakoztatni tudjam, nincs fantáziám kitalálni valami játékot, szóval csak a játékai, az általa kitalált szerepjátékok, vagy mesenézés, rajzolás, stb. maradnának, mint elfoglaltság. Valahogy elütnénk az időt ezekkel, míg jönnek érte a szülők.
Mint látszik, nem vagyok alkalmas ilyesmire. 😁

View more

Átéltem már mindkét oldalról ezt sajnos. Általános tanács ilyen helyzetre nincs szerintem, hiszen mindenki más, így mindenkihez máshogy kell ilyenkor közelíteni, de van olyan is, akit hagyni kell, hogy összeszedje kicsit magát, mert egyedül szeretne lenni és ezt tiszteletben kell tartani. Egyik oldalról sem könnyű szituáció, de mindenképp megértőnek és türelmesnek kell lenni. Valamint ilyenkor jobb nem osztogatni a kéretlen tanácsokat, hogy te mit tennél az ő helyében vagy szerinted mit kellene csinálnia és semmiképp se hozz fel hasonló dolgokról saját tapasztalatot, hiszen ezzel magadra tereled a figyelmet és azt sugallod, hogy jelentéktelen a fájdalma, hogy nem szabad gyengének lenni. Pedig közben mindenki máshogy él meg egy rossz élményt, hiába mentél át ugyanazon, attól még lehet, hogy neki nehezebb túllépnie, feldolgoznia, pedig nagyon is fontos, hogy megélhesse az érzelmeit. Igenis kell, hogy szomorú legyen, kell hogy sírjon annyit, amennyire szüksége van, így fogja feldolgozni és nem csak elnyomni a nehéz érzéseket. Ilyenkor tiszteletben kell tartani az ő igényeit és ha engedi, akkor hagyni hogy kibeszélje magából vagy ha nem akar beszélni róla, akkor időt hagyni, de a legfontosabb, hogy tiszteletben kell tartani az igényeit, érzelmileg támogatni és sok-sok türelem.

View more

Elég sokat jegyzetelek, a munkában papírra, a magánéletben általában a telefonomba. Sokféle témában szoktam irogatni, van olyan jegyzet, ami az idők végezetéig bővül, és olyan is, ami hetente/ havonta újraindul.

---

📝Jegyzetelem például az edzéseimet, gyakorlatok- kilogrammok- ismétlésszámok tekintetében
📝Megnézendő filmek, na ezt évek óta írom és persze pipálgatom, legutóbb a The platform második részét írtam fel
📝Könyvek, amiket egyszer el akarok olvasni
📝Bevásárló lista, napokig írom
📝Kreatív ötletek, amiket jó volna megvalósítani, legyen az írás, fotózás, barkácsolás, bármi… na ezeket hajlamos vagyok elhanyagolni
📝Helyek, vendéglátó egységek, élmények, amiket egy adott városban szeretnék meglátogatni, ahová azért el is jutok belátható időn belül. Pl Budapesten sok ilyen volt, van is még néhány, évente párszor meg úgyis arra járok.
📝Az érdekesebb, megragadóbb álmaimat is le szoktam félálomban ilyen kis bután pár szóval pötyögni, itt van egy:

View more

Szép napot!
Sosem jártam semmilyen szakkörre vagy foglalkozásra, pedig nagyon szerettem volna. A család anyagi helyzete nem engedte meg, hogy fizetős programokra járjak, ingyenes lehetőségek pedig a környékemen nem nagyon voltak akkoriban.
Gyakorlatilag bármire szívesen jártam volna, mint például elektronika, tánc, kerámia, fotózás, foci, szertorna, angol, zene. Amit a legjobban bánok, hogy nem próbálhattam ki, az a sportok, az idegennyelv és különféle hangszerek. Nyilván más lenne a viszonyom a testemmel, ha úgy növök fel, hogy a sport az életem része. Meg úgy egyáltalán, segítettek volna ezek a szocializációban, lehetett volna egy életre szóló hobbim, akár még az is kiderülhetett volna, hogy valamiben jó vagyok- ugyanis nekem a világon semmihez nincs tehetségem, vagy legalábbis nem derült rá fény soha.
Persze ezek bármelyikét elkezdhetném felnőttként is, de jelenleg örülök, ha a minimumot teljesítem.

View more