#szeretete

Erre a fél éves kérdésre megpróbálok témánként (tehát három részletben) válaszolni.
1./ A közigazgatásban dolgozó jogász vagyok, házas, két felnőtt nő anyja. Egy közepes (egyre fogyó népességű) és lepusztulófélben lévő észak-magyarországi városkában élünk (de nem itteni születésűekként, csak a lányok születtek itt). Alig várom, hogy a nők korkedvezményével nyugdíjba mehessek, mert igen kiégtem. Életem során négy különböző hivatalban (hatóságoknál) dolgoztam különféle, de mindig macerás, mentálisan nagyon megterhelő munkakörökben. Néhány évig ügyvéd is voltam, de az nem tetszett.
2./Életkorom. ("Boomer " vagyok.) Egészségi állapotom (Volt mivel megharcolni többször is, és más dolgokkal pedig együtt kell élnem.) Családi állapotom (házas), nememből fakadóan pedig gyermeknevelés (volt), háztartásvezetés (jelenleg is). A "vidéki" lét, egy eléggé hátrányos lakókörnyezet és lakóközösségi összetétel mellett.
3./ Szeretteim életének alakulása, meg a sajátomé (egészségi és mentális állapot, munka, magánélet). Érdeklődési körök (eléggé sok minden tartozik ide). Az olvasás és a zene szeretete. Szeretteimmel, meg a többi emberrel való kapcsolat minősége.

View more

Nem tudom, ez orvosi értelemben depresszió volt e. Eltávolodtam a világtól, mintha egy másik dimenzióban lennék, és csak látom a dolgokat de számomra ez nem a valóság. Nem tartozom ide, nem tartozom sehova. Nincs rám szükség, sőt egy kolonc vagyok, teljesen értéktelen. Nagyon magányos voltam, hiába volt ott a párom, nem jutott el hozzám a szeretete. Nem volt kedvem semmihez amit azelőtt szerettem csinálni, nem tudtam aludni (ez valamennyire megmaradt). A feladataimat gépiesen elvégeztem, de nagyon fárasztó volt minden, még az ágyból felkelni is. Tompa nyomást éreztem a mellkasomnál, a végtagjaim nehezek voltak. Teljes kilátástalanság.
Az okozhatta, hogy a válság elkaszálta a munkahelyemet, amit találtam helyette, az fele annyit fizetett, és megalázóan bántak ott velem (is). A lakáshitelünk a régi, jó fizetésemre volt szabva, így veszélybe került a lakásunk, biztonságunk. Mellé jött egy "barátnőm" árulása, aki aljas módon kihasznált, feltörte a fb-omat, a nevemben kavarászott, és amíg ez ki nem derült, többen rám haragudtak, mert azt hitték én csinálom. Számomra fontos emberek nem álltak szóba velem, és sokáig nem tudtam hogy miért.
Hogy' jöttem ki belőle. Magától kezdődött. Az első jele az volt, hogy munkába menet észrevettem hogy milyen szép az egyik házon a spaletta. Szép volt, és olyan igazi, valóságos. Aztán egyre több dolog lett valóságos. Aztán hirtelen felindulásból vettem egy futócipőt, és elkezdtem kocogni. Így, szép fokozatosan helyrejöttem (kb fél év alatt), de nem vagyok teljesen stabil. Most megint baj van, nagyobb baj mint ami akkor kiváltotta a depit, és érzem hogy kóstolgat.

View more

💔Negatív:
💔History fan tiniknek és fiataloknak nagyon nagy része faskó. Vagy lehet, hogy inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy van egy ilyen military mániás alcsoportjuk, és azoknak a nagy része vagy faskó, vagy tankie. Azért fura ez számomra, mert pont ők kellene átlássák, hogy hova vezetnek ezek az elgondolások, de úgy látszik, számukra nem probléma, hogy hova vezetnek :D Azért ilyen csalódás ez számomra, mert tiniként engem is tökre érdekeltek az ilyesmik, aztán ahányszor megismerkedtem hasonló érdeklődésű személyekkel, mindig láttam, hogy elég meredek banda. Most meg látom Twitteren, hogy ezek a dolgok azóta se nagyon változtak. :D
Meg egyébként a political thriller fanbase is totál ugyanez.
💔 Az animéhez úgy viszonyulok, hogy egyszerűen nem az én cup of teám, de a rajongóik... Huh, az is fura egy társaság :D Mindig azt láttam, hogy egy részük borzasztóan korlátolt érdeklődésű. Ez az egyetlen műfaj, amit hajlandó nézni, csak erről tud beszélni, ő maga is próbál úgy kinézni, mint egy manga figura, csak ilyen érdeklődésű barátai vannak, mert számára abszolút nincs más összekötő kapocs az emberekkel. De ez még semmi, mert hát nyilván sok embernek vannak hiprefixációi, de csomó köztük a perverz meg a mindenféle fura fétises xd
Ja, meg köztük is sok a faskó, amit már végképp nem értek, de lassan eljutok oda, hogy anime profilkép -> opinion detected xdd
💔Pszichológiai érdeklődés. Idk, én félek az ilyen emberektől, mert állandóan figyelgetnek másokat és a cselekedeteik mögé akarnak látni. Egy kísérlet részesének érzem magam mindig, amikor ilyen ember van a környezetemben.
Meg amúgy még csomó minden, amit egyszerűen nem érzek át, nem nagyon értem, hogy mire jó, és ezzel párhuzamosan még drága hobbi is. Cosplayerkedés, furry dolog, nagyon durván űzött gamerkedés, ilyesmik.

---

És még egyszer mondom, nem olyasmiket emeltem ki, amiket univerzálisan _rossznak_ gondolok, csak szimplán nem igazán érzem át a varázsát, vagy kicsit talán előítéletes vagyok, ha kiderül számomra, hogy valaki ilyenekkel foglalatoskodik, mert van már egy benyomásom, hogy milyen a legtöbb társa :D De persze bárki lehet pozitív csalódás.

---

💙Pozitív előítéletek:
💙Állatszeretet. Megfigyeléseim szerint az állatbarát emberek sokkal empatikusabbak, önzetlenebbek, gondoskodóbbak, könnyebb számukra megérteni egy másik élőlényt, legyen az kétlábú vagy négylábú. És igen, többek között ezért is egy konkrét red flag számomra, ha valaki nem szereti az állatokat és ezt még ráadásul hangoztatja is.
💙Művészetek szeretete. A legtöbb általam ismert művészi beállítottságú emberre mindent mondhatok, csak azt nem, hogy átlagos figurák. Szeretem a nyitottságukat, a nem hétköznapi világszemléletüket, általában nagyon elfogadóak, nagyon szupportívak egymással, tehát az artist communityben tapasztalatim szerint nincs f@szméregetés se igazán.
💙Természet szeretete / természettudományos beállítottság(?). Ezt nem tudom annyira megmagyarázni. Egyszerűen csak jó arc emberek tapasztalatim szerint.

View more

Szia! Manapság olyan ritka az értékes névtelen shoutout, mint a lakatlan szigeteken a tömegverekedés.

---

Nos, kezdjek is neki.

---

Sajnos, nálam nagyon nehéz az, hogy elégedett legyek magammal, hiszen én mindenben csak fejleszteni, alakítani, tökéletesíteni tudom magam vagy az életem ahhoz az elvárához, melyet az igen maximalista énem kitűzött magának. A külsőmmel viszont egyre elégedettebb vagyok, egyre jobban meg vagyok békélve vele, a belső tulajdonságaimon is alakítgatok, melyeken úgy érzem, kell, az életemben is van egy-két karrieri kérdés, melyre igyekszem választ találni minél előbb, hogy minél gyorsabban érhessek a siker útjára. (Bár ez relatív, valaki szerint már ott vagyok, de úgy érzem, én mégtöbbre vagyok képes ennél is)

---

Céljaim S álmaim. Hmmm. Leginkább a kiegyensúlyozott, sikeres élet, egy igazi párral magam mellett. De ha jobban szét kell boncoljam, akkor lehetőleg a távoli jövőven egy saját vállalkozás, az álom autóm, az, hogy tényleg mindent megengedhessek magamnak, amire csak vagyok, független attól, mennyire drága, és persze a családom egészsége S a szeretete. Meg persze majd egy pár, de ez olyan dolog, hogy majd jön, ezen nem kell görcsölni, elég a többin :D. Meg persze a saját egészségem is, azt sem szabad kifelejteni.

---

Nem sok minden tarthat engem vissza, de ami igen, az sajnos lényegesen. És az pedig pl valamely szerettem elvesztése, melyben amúgy hála Istennek sosem volt részem, és pont emiatt félek, hogy amikor eljön az a nap, akkor leszek totálisan K.O üzemmódban. Ilyenkor sajnos ha nagyon eluralkodik a sötétség nem ránt ki semmi, csak az idő múlása s a feldolgozás, pont ezért is nehéz ilyenkor koncentrálni azokra, melyek fontosak. De ide tartoznak még az egészégügyi problémák is, melyek felléphetnek (remélem azért nem lesz, de nem létezik teljesen egészséges ember fizikálisan S mentálisan :D), illetve a random kudarcok vagy csalódások. De igyekszem megállíthatatlan lenni, legalábbis, remélem, hogy az vagyok :D

View more

Mi?
A hitem és azok a tapasztalatok, hogy már máskor is felálltam, szóval menni fog megint, meg hogy semmi sem tart örökké, így a mélypont sem.

---

Ki?
A Tesóm. Ő mindig ösztönzött, hitt bennem, a szeretete is erőt adott, meg az, hogy mindig jól éreztük magunkat egymás társaságában, röhögtünk egy csomót.

---

Azt csinálom, hogy igyekszem elterelni a figyelmemet. Ha már nem megy és befészkeli magát a letargia a napjaimba, akkor foglalkozom az ok(ok)kal, mert addig csak újra, meg újra rágja az embert. Utána kicsit jobban szoktam lenni, mert nem feszít annyira a nyomás.

---

Nem mindegy mitől és mennyire depressziós valaki, éppen ezért nem tudok egységes tanácsot adni és felelőtlenség is volna, mert mindenkin a problémáját figyelembevéve kell segíteni.
Hiába mondanám, hogy nem tart örökké a rossz, meg hogy az idő segít, vagy kapaszkodjon a hitbe, stb., mert lehet olyan problémája, ami miatt ezek nem vigaszok a számára, meg ha ateista az illető, akkor a hithez sem fog fordulni.
Az egyedüli, amit tanácsolhatok, hogy ha nagyon gáz a helyzet, kérje szakember segítségét, mert akkor biztos megfelelő terápiában lesz része és van az a pont, ahol az ember nem bír el egyedül valamivel.

View more