#társadalom

Tisztelt Vivien!

---

Úgy gondolom és úgy is érzem hogy a költözés és más országban történő letelepedés nem minden esetben anyagiak kérdése. A fiatalság mindig is bontogatta szárnyait, illetve trendkövető személyek. Ez is egyfajta életérzés, divat, életmódváltás hogy ők elhagyják ezt az országot, saját szülőföldjüket és meghódítsák az ismeretlent. Ez próba szerencse elvén működik leginkább, legtöbbször jól működik. A honvágy az más kérdés, mert van aki csupán megszedi magát és hazatér, de akadnak olyanok akik kint kezdenek új életet. Ez kortalan, nem függ életkortól. Ez csupán döntés.
Azt hiszem hogy az anyagiak is befolyásolhatják a kiutazás okait, persze ez abszolút természetes érv, de nem minden esetben ez jelenti az abszolút okát. Nálunk nagyon sok minden lemaradt, az országunk gazdasága és társadalmi állapota nagyon gyenge. Azonban vannak lehetőségeink, mindenkinek több aki legalább minimum egy lehetőséggel él. Ezek a javak mint opciók szaporodnak, ha leleményesek vagyunk és körültekintőek. Szerintem nem fogunk egyhamar javulni, kilábalni a szellemi sötétségünkből, mert ez túl kényelmes lett a magyar társadalom számára. Javulhatnának ezek a negatívumok vagy hátrányok, de ehhez egy RESET gomb kellene.....

View more

Az régen is természetes volt, hogy egy embernek az ellenkező nemből több barátja volt... szerencsére napjaink új világelfogási rendszerében sem gond ez.

---

Vagy te úgy értetted, hogy "együtt jár" vagy "alkalmi szexel" több fiúval egy lány?
Napjainkban ez is "normális", ugyanis az a régi típusú párkapcsolat amelyben csak egy lány és egy fiú alkot egy párt, a XXI. században már ósdi, elavult és avítt helyzet lett.
Ettől függetlenül vannak még nem kevesen, akik ragaszkodnak a klasszikus, régi felálláshoz, amiben egy lány és egy iú alkot egy párt és rajtuk kívül csak időnként engednek be a szex-életükbe egy (vagy több) fiút/lányt "érdekességnek".

---

Hogy napjainkban mi a normális és természetes, azt a XXI. század nagyon "újragondolta"... csodálkozom is, hogy még mindig milyen sokan vannak azok, akik pl. azt hiszik, hogy csak a nők szülnek és csak a nők lehetnek anyák, bár a számuk napról napra nagyságrendekkel csökken.

---

A párkapcsolat (egy fiú + egy lány verzió) egyébként is a történelemben kialakult (azaz: társadalmi) képződmény és egyetlen célja a vagyon egy kézben tartása/összpontosítása.
Amikor még nem volt vagyon vagy volt, de nem vagyonközpontú volt egy társadalom, ott pl. minden pasi minden csajjal szexelt, igazából nem is tudták egy gyereknek ki az apja, de erre az infóra nem is volt szükségük.

---

Szóval: az, hogy egy lánynak hány pasija/barátja van, az a XXI. században csak rajta múlik és senkinek semmi köze hozzá, még morálisan sem.

View more

💜Néplélek a történelem és az aktuálpolitika tükrében. Nem akartam ilyen irodalmian vagy szakdolgozatosan, vagy nem tudom hogy fogalmazni, csak talán így jön át leginkább, hogy mire gondolok. Szóval én ezért használok Twittert, meg Tiktokot, meg mindent. Szeretem figyelgetni az összefüggéseket (nem csak magyar viszonylatban).
💜Lehet, hogy inkább az előzőhöz kapcsolódik, de a vallás és társadalom kérdése is foglalkoztatott mindig. Úgy, hogy egyébként a spiritualitásra való igény eléggé nulla bennem, szóval csak történetileg érdekelnek, meg hogy hogyan változott, meg a főbb irányzatok, meg a szekták, meg ilyenek.
💜Meg hát a pletyka, szerintem mindenki látja, hogy ez éltet xdd Szeretem, amikor valakivel ki tudom tárgyalni a közös ismerőseinket. Nem kibeszélésre, szidásra kell gondolni, csak mint mindent szkennelő embernek, nekem is megvan a véleményem mindenkiről és máséra is kíváncsi vagyok, hogy ugyanazokat vesszük észre, vagy nagyon különbözően látunk dolgokat.
💜Mentális betegségek, tippek a túléléshez (szóval a helyzetünk könnyebbé tételéhez), meg ilyenek.
💜Meg amióta különcebb és ezáltal toleránsabb emberekkel vagyok körülvéve, magamról beszélni sem jelent problémát. Szeretem elmondani, hogy hogy vagyok, mik történnek velem manapság, ha vannak valamivel kapcsolatban érdekes tapasztalataim, szívesen elmesélem, stb. És persze nyilván mások dolgaira is kíváncsi vagyok. Ha nem, akkor sajnos nagyon érződik (mert igen keveset jegyzek meg belőle xd), de az ilyenekkel amúgy sem nagyon szeretek beszélgetni, úgyhogy mindegy :D

---

💜Aztán ha egyikről sem tudok beszélni másokkal, mert nagyon új ismerősök vagyunk, akkor jönnek a stílusok, a körmök, a hajak, az online shopok, a sminkelés, mert erről is tudok bőven hadoválni. Na, ezért hisznek néhányan hülye p.csának, mert ők ebből annyit látnak, hogy csak erről tudok beszélni. Igen, velük csak erről tudok beszélni, mert nem ismerjük egymást :(

View more

Szép napot!

---

Hétfőn volt a születésnapom. Tervbe volt véve, hogy csinálok egy almás, banános, mazsolás, fahéjas „lavórt” megszórva reszelt csokival és némi tejszínhabbal, de nem történt meg.
Nem történt meg egyelőre.
Vennem kell minimum egy cipőt és zoknikat.
Venni akarok egy ujjatlan kapucnis „izét” nem tudom mi a neve a ruhadarabnak és akarok rá varrni cicafüleket.
Jó lenne egy bicikli is.
Fel kell pakoljak kv-ból, dobozos tejből és/vagy kv fehérítőből, zöld és borsmenta teából, citromból és citrompótlóból, mézből...hogy amikor a társadalom összeomlik akkor ne keljen a pórnéppel hadakoznom a boltoknál.
Írnom kell a novelláimat, regényeimet és a lóverseny, sportfogadás, lottó programjaimat.
A házat ki kell takarítani és át kell rendezni.

---

Még sorolhatnám pedig több, mint 5. A helyzet az, hogy ezek inkább szükségszerűek, mint nyári lazulás kategória. Semmi életem nincs már...csak feladatok…

View more

A szegénység relatív fogalom... ugyanis: mihez képest szegény valaki?

---

Egyébként az általános pénzügyi szegénységnek történelmi okai vannak és sokan ezt a II. világháborútól eredeztetik, míg az igazság az, hogy kb. államalapító István királyig kell/lehet visszavezetni az okokat, amiért a magyarok, Európa nyugati részéhez viszonyítva, mindig egy (vagy több) pénzügyi fokkal lejjebb éltek.

---

Két gazdag és egy majdnem gazdag (de az általánostól jobb) pénzügyi időszaka volt a történelem során a magyar népnek:

Az államalapítás előtt, de már a Kárpát-medencében élve, amikor végigfosztogatták a magyar lovas hadak Nyugat-Európát és mindenki "rettegte a magyarok nyilait".

---

A másik Nagy Lajos királyunk alatt, amikor "három tenger mosta Magyarország határait".

---

A harmadik Mátyás király uralkodása alatt volt.

---

Az okok egyértelműek: a magyar típusú kizsákmányolás már a középkorban is nagyobb/erőteljesebb és ezáltal igazságtalanabb volt, mint a nyugati típusú kizsákmányolás Nyugaton... mert a magyar gazdagoktól kapzsibb népség sehol a Földön nem él és ők az általános kizsákmányolástól erősebb kizsákmányolásban látják a gazdagságukat biztosítva.

---

Napjainkban a helyzet egyértelmű: Magyarországon él kb. 10 millió ember (kicsit kevesebb) és annak kb. a 10%-a él a gazdagság valamelyik fokán és kb. 90% a szegénység különböző fokozataiban... bár egyes szociológusok szerint létezik Magyarországon középosztány is, kb. 2,5-4 millió ember alkotja, ez szerintem szociológiai értelmezési tévedés, ezek a milliók is a szegénykehez tartoznak, csak nem a mélyszegények vagy a nagyon szegények közé, hanem a "sima" szegények közé.

---

Az okok napjainkban is a kapzsiságban keresendők és a magyar lélek bugyraiban, ahol a tisztesség és a becsület csak itt-ott, mint fehér holló jelenik meg... ezekhez társul a sok idióta szintű szakmai és politikai tudással rendelkező gazdagodni vágyó, akik a tisztességes (és mégis nyereséges) üzletről még könyvben sem olvastak.

---

Végül: az okok az arányokban keresendők... a tőke, a munka(bér) és a társadalom működtetésére fordított költségek és az egyéni ember (pénzügyilag megvalósítható) vágyai között erősen torzult arányok vannak más (normálisan működő) országokhoz képest.

View more

Van olyan társadalomfilozófiai elmélet, amely szerint ez lehetséges... szerintem talán egy másik emberiséggel valóban megvalósítható, de a mostani emberiséggel maximum az érhető el, hogy az emberek közötti jelenlegi óriási különbségeket kicsire vagy picire csökkentsük és ez is nagy meló lenne.

---

Az ugyanis a fő probléma, hogy mint pl. a gyárakban és más termelőegységekben vagy akár a növény- és az állatvilágban létrehozódnak/születnek selejtek, úgy az emberek között is születnek/kialakulnak szellemi/pszichológiai emberselejtek... míg azonban a növény- és az állatvilágban a természet kiszelektálja a selejteket, míg a termelőüzemekben a gyártási ellenőrzés kiszűri és kiveszi a piacra kikerülő trmékek közül a selejteket, addig az emberi selejtek ugyanúgy köztünk vannak, mint a normális emberek, mert nincs szelekció, nincs ellenőrzés.

---

Ebből viszont az következik, hogy egy normális ember nem képes tolerálni azt, hogy a selejt ember a társadalom javaiból ugyanannyit (sokszor még többet is) kapjon, mint ő... márpedig ha totális egyenlőség lenne, akkor a selejt embernek a selejtsége ellenére is pontosan annyit és úgy kellene kapnia a társadalmi javakból (ide értve nem csak a materiális hanem pl. a szellemi és jogi stb. javakat is), mint a normálisnak.

---

Az ember genetikai kódoltságával nem egyeztethető össze az emberek közötti teljeskörű/totális egyenlőség.

View more

Példálózzunk:
- A társadalom - hazánkban tuti - politikailag, ideológiailag sokkal jobban és végletesebben megosztott, mint 20 éve, sokszor a családtagokat is egymás ellen fordítja a politika, ami nonszensz számomra. (Bár nálunk is ez a helyzet, ha összegyűlünk, néhányan figyelmeztetjük a másikat: "ha jót akarsz, politikáról egy szót se !")
- Infláció, drágulások, miközben a jövedelmek (az átlagemberről beszélek, nem a felső tízezerről/százezerről) nem nőnek ilyen arányban.
- Európát elárasztották a drasztikusan más kultúrájú és a befogadó országok kultúráját, jogszabályait, elvárásait semmibe vevő migránsok. Tisztelet a kivételnek - vannak köztük, akik dolgoznak is és valódi menekültek.
- Ma már férfiak is szülhetnek :) Meg vannak semleges vécék, és egyéb ilyen őrült túlkapások.
- Egyre több amerikai filmet forgatnak Magyarországon. (Még a mi se nem szép, se nem nagy városunkban is.)
- Tovább romlott - általánosságban - az oktatási és egészségügyi intézmények gazdasági helyzete, felszereltsége és fizikai állapota. A tanárok tömegével hagyják el a hivatásukat, és az orvosok, ápolók jelentős hányada is külföldre települ.
- Több gyereket és fiatalt látok, akik hajlandóak elvinni a kukáig a szemetet, és általában is nagyobb bennük a környezettudatosság.
- Bármerre megyek, vagy valahol várakozok, 50 alatti polgártársaim 95 %-a a telójába van temetkezve. Félelmetes a látvány számomra...
- Megalkottuk a mesterséges intelligenciát, mert ilyen szuicid hajlamúak vagyunk. Már most tartanak az alkotók is attól, hogy mennyi ideig tudják kordában tartani (nem mondom meg, mire tippelek...).
Ahogy így gondolkodom, rengeteg a látványos változás, de megmondom őszintén, alig van köztük, ami pozitív érzésekkel töltene el.
- Vajon hány percig marad a válaszom? -

View more

Szociális munkások.
Hát... Kissé sértő a felvezetésem, de szerintem kimondható, hogy napjainkban vannak olyan elvi elképzelések, amik egyszerűen csak trendik, aztán annyi elég is. Gondolok itt pl azokra a tehetős, értelmiségi szülők gyerekeire, akik radbalosnak vallják magukat, avagy FELTÉTELEZNÉD, hogy küzdenek a társadalmi egyenlőségért és érzékenyen érinti őket a marginalizált rétegek sorsa, de csak annyit látsz belőlük, hogy mindenkit lenéznek, akinek nincs diplomája és aki vidéken él. Ilyen felfogással majd pont ők állnának ki az annyira társadalom peremére szorult és megvetett rétegekért, mint a kilakoltatás által fenyegetettek, a hajléktalanok, az aktív szerhasználók, vagy a mélyszegénységben élő roma családok. Fú bazeg, ebbe ők sem gondoltak még bele szerintem.
Ezzel szemben vannak emberek, akik kifejezetten erre tették fel az életüket. Mondhatja magáról az ember, hogy feminista, meg antirasszista, meg #mentalhealthmatters, meg mittodomén, de a feminizmusa és a #girlssupportgirls addig tart, amíg nem olyan nőkről van szó, akik nagyon más kultúrában és hitvilágban szocializálódtak, az antirasszimus pedig addig tart, amíg nem hétgyerekes észak-magyarországi cigány családról van szó :D Aki pedig nem foglalkozik a mentális egészségével, azt szintén rossz értelemben véve egyszerűnek tartják, holott egy alacsonyabb társadalmi rétegből származó talán nem is hallotta ezt a szót, nemhogy felmérje a fontosságát.
Szóval vannak emberek, akik félreteszik ezeket nagy "de" dolgokat és tényleg azokkal foglalkoznak, akiket magára hagyott a társadalomnak még az önmagát érzékenyként definiáló rétege is.
Talán pont ez IS az oka, hogy nagyon kevés szociális munkás helyezkedik ez a szakmájában. Útközben rájönnek, hogy itt nem igazán a fehér middle-classal kell foglalkozni.

View more

Szép estét! Nem találok semmi meglepőt a cikkben, hiszen szinte minden ünnepünk hasonló "fejlődési" íven esett át: a pogány, mérhetetlenül gazdag kultúrkörök elemeit próbálta (többnyire erőszakkal) új narratív keretbe helyezni a kereszténység, majd erre telepedett rá a fogyasztói társadalom és üresítette, véreztette ki agyatlan költekezéssé.
Nem véletlen, hogy ennyien idegenkednek manapság a legtöbb ünneptől, nem érzik magukénak és vélik feleslegesnek - holott az ünnepek eredeti funkciója a közösségi érzés elmélyítése, a tradíció pedig elvileg egy összetartó erő. Él bennem egy furcsa kettősség, egy kibékíthetelen ellentét, mert egyfelől örömmel üdvözlök mindent, ami boldogságot és jókedvet hoz az emberek szürke életébe, másfelől elszomorít, hogy a saját értékeink, hagyományaink a mai ízlésvilágnak már nem elég színesek-szagosak, túl ingerszegények és uncsik, nincs körülöttük elég "hype", ezáltal komoly értékanyagot dobunk ki a kukába. Nem akarok álkonzervatív monológba kezdeni, de ilyen szempontból nagyon károsnak tartom a internacionális ünnepek térhódítását és ekkora dominanciáját, mert a társadalmak, nemzetek határainak feloldódásához és egyéni értékeinek kifakulásához ezek is hozzájárulnak.
Nem tudom, lehet, hogy csak öregszem, de mégis valahol szomorú, hogy a kis szülőfalumban már senki sem kántál karácsonykor, a fiúk nem járnak locsolkodni húsvétkor, ellenben halloweenkor egyre többen öltöznek be - ami persze nem feltétlenül baj, hiszen örömet okoz... De elvitathatatlanul a mi generációnk sara, hogy veszni hagyjuk az őshonos értékeinket. Az, hogy nyitunk az új felé, nem törvényszerűen jelenti azt, hogy el kell fordulnunk minden régitől csak azért, mert az a trendi.
...Aaaaztán a legtöbbször arra jutok, hogy túl van lihegve a téma és csináljon csak mindenki, amit akar. Konszenzus úgysem lesz ebben sem soha, és talán nem is kell, hogy legyen.

View more

Furcsa egy dolog az öregedés. Nagyon finoman, óvatosan zajlik, fülelni kell, hogy észrevedd. Emlékszek, hogy 8-10 éve milyen voltam. A figyelmem minden apró részletre kiterjedt, a sokszor átkozott megfelelési kényszerből adódóan állandóan résen voltam az engem körülvevő embereket illetően. Itt ask-on szépen karbantartottam a beérkezett kérdéseimet, egytől egyig válaszoltam minden olyanra, amit értelmesnek tartottam, az összes többit töröltem. Sokat olvastam másoknál, rendszeresen keresgéltem új embereket.

---

Emlékszem, hogy mennyire furcsálltam anyám mindennapjait. Hogy minden napközbeni tevékenységét azért teszi, hogy aztán végül este az ágyba érkezzen meg. Egész nap az vitte előre, többször kimondva is. Az utóbbi hetekben ez rám is sokszor igaz volt már... Szomorú.

---

A körülöttem lévő embereknek, illetve nekem sincs olyan hú de sok szabadidőm. Mindenki szépen lassan belekucorgott a maga apró dimenziójába, melyet leginkább a munka definiál. És ez keveseknél az a jófajta kucorgás. Forgolódnak, egyszer túl hideg van, aztán túl meleg, durva a takaró anyaga, a fekhely is kényelmetlen. Mégis ott vannak, mert azért kikelni is odébbállni, az már kiesik a komfort kereteiből. Így aztán nincs idő. Semmi olyanra, ami bizonytalannak vélt. Nincs idő új dolgokra, kalandokra, változásra.

---

Nem akarom azzal tölteni az ébren töltött időmet, hogy várjam az ágyba bújást. Az életemet szeretném kuckóvá alakítani, hogy az egészében éppen jó legyen a fekhely, finom tapintású a takaró. Meg aztán nem is csak a kucorgás van, kell a tevékeny minden is.

---

De csak mondom-mondom magamban, hogy mi volna jó, mégis a valóságban csak kis szösszenetnyi időkben csinálom tényleg azt, ami belülről hajt.

---

Az elsorvadást kerülgetem itt igazából. Na de mi az ellenszere? Intézményesítve van persze az is. Videókat nézve edzel, esetleg konditerembe mész, futsz... Mindezt a nagy rendszeren belül, nem is igazán önállóan. De mik is ezek... irányított lehetőségek? Valahogy úgy. És ami úgy igazán hajt belülről, az éppen az, ami mindezen irányítottságon és rendszeren kívül esik. Olyat tenni, ami az uniformizált konvenciókkal és komforttal nem hozható párhuzamba. Ezért járom úgy az erdőt, hogy letérek az ösvényekről. Az olyan igazán velős szabadság-érzés, ami olyan érzéseket ad, amit máshol nem találok. kibújva a szövevényes háló alól...
Na meg ezért nem játszok igazán semmit. Nyers valómat mutatom a másiknak, és ez olyan sokszor csodálkozást vált ki...
Mh. Integetek a társadalom perifériájáról befelé. Na meg kifelé is.

View more

Szép napot!
Az, hogy valaki a "társadalom hasznára" van, vagy nem, valószínűleg (többnyire) nem tudatos döntés, hanem attól függ, hogy milyen értékrend szerint él. Nem szoktam magamat értékelni ilyen szempontból, de akkor nézzük, mit találunk hirtelen.
Kicsit változtatnék a kérdésen - nézzük, mivel NEM hatok a társadalomra negatívan.
- Mondjuk azért nem, mert nem a primitív emberek sorát bővítem, s nem is a rosszindulatúakét.
- Senkinek nem ártva, senkit le nem taposva értem el annyit, ahol most tartok.
- Olyan munkát végzek egész életemben, mellyel segítek másokon (voltam ügyvéd is, életem zömében pedig olyan hivatali munkaköreim voltak, ahol vagy kártérítésről döntöttem emberek/családok javára, vagy fizetési kötelezettségüket csökkentettem vagy eltöröltem különféle joigímeken).
- Többeken segítettem különféle módokon.
- "Adtam" az országnak két intelligens, becsületes, sokoldalú, karakán polgárt, akik ráadásul ugyancsak hasonló módon élnek.
Maradjunk egyelőre ennyiben.

View more

Szerintem nevetséges az, hogy a társadalom normalizálja saját maga számára, hogy a csúszómászóktól félni kell.
Mármint szerintem tök egyértelmű, hogy ez nem ösztönös, hanem tanult félelem. Ha belegondolunk, egy kisgyerek, mikor elkezdi felfedezni a világot és meggondolatlanságokat csinál, akkor 1) tapasztalat vagy 2) a szüle/mások reakciója útján tanul.
Szóval, ha van egy kölök, aki őszinte kíváncsisággal fordul az ilyen pici életformák felé, de mondjuk az anyjától konstans azt látja, hogy a pók félelmetes, undorító, el kell pusztítani, akkor idővel ő is ezt fogja megtanulni.
Nem azt mondom, más kontinenseken biztos indokolt az, hogy félni kell BIZONYOS fajoktól, de itt Magyarországon max a darázs irányába érzem egyedül jogosnak a félelmet.

---

Én, ha a lakásban felfedezek egy új vendéget, akkor udvariasan köszönök nekik és hagyom őket a dolgukat végezni. Van 8000 másik dolog, amitől az ember félhet és szorongást okozhat neki, miért egy ilyen kis ártalmatlan dologra kell levetíteni ezeket a frusztrációkat? ¯\_(ツ)_/¯

View more

Igen, és számomra is meglepő, mennyire hiányzik.
Hónapok óta furán érzem magam, aminek számos nyilvánvaló és mindenki mást is érintő (pl. egzisztenciális, etikai) oka van, de azért a szabadságom alatt igyekeztem egy kis önmonitorozást beiktatni.
Arra jutottam, hogy fojtogat a tétlenség. Nem vagyok egy kapálódzó forradalmár-alkat, de valahogy mindig szerettem a saját kezemben tudni a sorsom. Talán az átlagosnál is jobban igényelem a biztonságérzetet, nem tudom, de két dolog van, ami nélkül képtelen vagyok komfortosan érezni magam: 1. ha nem én kontrollálom a saját életem, 2. ha nem érzem magam hasznosnak. Egyszerűen igénylem, hogy kiálljak magamért és másokért a saját suta módjaimon.
Onnan vettem észre leginkább, hogy mennyire "viszket a tenyerem", hogy az egyik kolléganőmet teljesen random megkérdeztem, hogy volna-e kedve velem belépni jövőre a szakszervezetbe, mert jelenleg szinte mindenki hatvan év feletti közöttük, és nem érzem képviseltetve magunkat. Második intő jel volt, amikor elkezdtem másodállásokat nézegetni, de a végére eljutottam oda, hogy az önkéntes tanári lehetőségeket keresgélem. (Válasz a kérdésedre: évekig mentorkodtam/korrepetáltam család- és gyermekotthonokban). Mostanában egyre többször keresgélek rá helyi civil akciókra (politikai pártoktól függetlenül), és a munkahelyemen is a lehetőségeimhez mérten mindent megteszek azért, hogy a társadalom minden csoportját támogassam (a libris könyvlefóliázások hetén pl. szolidaritásból azonnal megrendeltem a perifériára kerülő műveket, amiről a főnökségem máig nem tud).
Egyszerűen... fojtogat a tétlenség, és az érzés, hogy nem teszek meg mindent, hogy jobb legyen. Minden apró gesztusomat csak légüres echónak érzem, és szorongatja a torkom a kib*szott disztópia, amiben élünk.
Ti is érzitek?

View more

Tudom, hogy sokan nem kedvelik, de Hidannak volt egy tök objektív ezzel foglalkozó videója. Én nem nézem, és nem tudom, hogy mit vall ezen kívül, mit csinál ezen kívül, de ebben az esetben tetszett a megközelítése.

---

Új gondolatjel. Alapvetően lehet, hogy ez a meglátásom a túlságosan is önhibáztató és militáns öngyűlölő természetemhez kötött, de sosem értettem azokat, akik a sikertelenségüket csakis a hülye társadalommal magyarázzák. Ez kezdődik a suliban azzal, hogy a hülye tanárok mind pikkelnek az egyénre, aztán folytatódik azzal, hogy a hülye osztálytársak piszkálják valami tök egyértelműen destruktív viselkedése miatt, aztán ott ér véget, hogy a hülye nők nem veszik észre az értékeit. Nem tudom, hogy ez a világnézet a szülők hibája-e, de primitíven megfogalmazva, ha a kiskacsa nem tud úszni, nem a tó a hülye. Aki mindenhonnan ennyire negatív visszajelzéseket kap, annak szerintem el kellene gondolkozni, hogy miért lehet ez. És ezt nem a magas lóról vetem oda, hogy el kellene gondolkoznia. Én nagyon-nagyon sok negatív visszajelzést kaptam életem során úgy nagyjából mindennel kapcsolatban IS, de tudom, hogy ez többnyire az én hibám. Neurodivergentként kicsit fura a világnézetem és nem egészen úgy érzékelek dolgokat, mint mások. Túlérzékeny vagyok, buta vagyok, creep vagyok, szerintem gonosz is vagyok. Tiszta főnyeremény. Őszintén szólva, engem az szokott meglepni, ha valaki nem viszonyul hozzám negatívan, és szerintem azokkal az emberekkel is van baj, nem is kevés. Ezzel szemben totál érthetetlen számomra, amikor valaki úgy gondolja magáról, hogy ő tökéletes, és bezzeg a hülye társadalom, bezzeg a hülye nők, bezzeg ez a korcs modern világ, bezzeg a liberalizmus meg a feminizmus, stb.
Egyébként szerintem régebben sokkal nagyobb jelentősége volt az anyagi javaknak, mivel akkoriban egy nő csak a férjére támaszkodhatott. Mivel napjainkban természetes, hogy a legtöbb nő is dolgozik és képes öneltartó lenni, szerintem pont, hogy a háttérbe szorult az "aranyásás", vagy hogy hívják ezt.

---

Aztán ott az érem mások oldala, amit még át is tudok érezni. Tényleg szar dolog szorongónak lenni, tényleg van, hogy az embernek katasztrofálisak a szociális készségei, meg persze olyan is van, hogy valaki tényleg annyira nem egy szépség, hogy meglehetősen kevesen tudnak ettől elvonatkoztatni. Bár lehet, hogy ez nem is annyira passzol az incel definícióhoz, mert sokan csak azokat tartják incelnek, akiknél egyértelmű, hogy ez a fura világnézet mindennek az okozója.

---

Megelőzés: Nem tudom. Find god, próbálj másban kiteljesedni, próbáld valahogy társadalmilag hasznossá tenni magad, találj új hobbikat, ilyenek.

View more

Szóval néha (naponta néha) elmerengek azon, hogy igazából hiába töröm magam mindenféle erőfeszítéssel, úgyse lesz jobb soha semmi.
Fölöslegesen próbálom elhagyni a cukrot, meg a neten mindenki azt mondja, hogy egy hónap kihagyás után olyan gusztustalanul édes lesz bármi cukros, hogy nem bírod megenni. Én meg majdnem egy hónap kihagyás után pánikközeli állapotba kerültem, annyira kívántam azt a kibaszott haboskrémes gofrit. És megettem és orgazmusközeli élmény volt, és azóta semmi mást nem látok magam előtt.
Szóval nem jött be az adag fokozatos csökkentése, de a hidegpulyka se.
És néha (óránként néha) arra gondolok, hogy bármivel fölösleges próbálkozni, hogy úgyse élvezem ki a pénzt amit megkeresek, hogy sose lesz szép fogsorom de legalább féléve nem tudok beleharapni egy szaftos hamburgerbe a rákos fogszabályzó miatt, hogy a legjobb ruhákban is egy hányadék vagyok, hogy minek képzem magam ha holnapután meghalok, és ahogy beálltak végre a mínuszok, egyre vonzóbb az erdei patakban megmártózni egy üveg konyakkal- nem szeretem a konyakot, de legalább egyszer életemben hadd legyek már stílusos.
Úgy érzem magam, mint a kis hangya, akinek az orra elé a gonosz kiskölyök folyamatosan rácélozza a nagyítóval a forró napsugarat, épp csak annyira, hogy irányt váltson, de bármerre fordul, rögtön ott az óriás a kibaszott nagyítójával. Vajon én fogom magamra a nagyítót, vagy egyedüli hangya vagyok óriásvilágban?
Én szerintem egyszerűen alkalmatlan vagyok az életre, arra, hogy a társadalom tagja legyek. A természetes kiválasztódás szerintem elvitt volna, ha nem a mai kényelemben élnék.
Van bármi értelme leírni ezt? Nyilván nincs, nekem sincs.
Éjjel, álmatlan nagykifliként arról fantáziáltam, milyen lesz majd a baba arca, amikor elbúcsúzik a koporsóban fekvő testemtől, és majdnem elsírtam magam. A szívem szakad érte, de hát mit lehet tenni.

---

Nem, ez itt nem segélykiáltás, ma se nyírom ki magam, nyugi. Ez csak séta a fejemben, gázos egy hely, tudom.

View more

Elkerülve, hogy érzelmileg túlságosan belefolyjak a témába, csak annyit jegyzek meg erről az oldalról, hogy "Végre!".

---

Szerintem ennek a hullámnak egyszerűen az az eredete, hogy az embereknek van rá lehetőségük és próbálnak is egyre tudatosabbak lenni. Felismerik, hogy ez nem egy kötelezettség, vagy egy olyan dolog, ami kivetné őket a társadalom (legalábbis a szó szoros értelmében). Már van lehetőségük az embereknek felismerni és megfogalmazni magukban azt, hogy lehet nem is vágynak rá igazán, nem megfelelőek a képességeik, esetleg mástól érzik úgy, hogy kiteljesednének.
Mert, ha ez nem lenne meg az emberekben, akkor ugyanúgy szülnének a nyomorba és az anyagi bizonytalanságba, mint máshol, ahol el se tudják képzelni, hogy lehet az életnek más értelme is.

---

És a tudatossághoz hozzátársul az interneten megtalálható szabadon áramló információk: más emberek véleményei, orvosok véleményei. Szerintem az is hozzátesz a dologhoz, hogy a testi és hormonális változások tudatában, hogy kismillió komplikáció felléphet egy terhesség során és/vagy szülés után, így az ember lánya többször is meggondolja, hogy mit is tesz a testével.

---

Meg még megjegyezném azt is, hogy mivel a korábbi generációkban mindenki ész nélkül baszott, mint a nyúl, így nyilván rengeteg gyerek született úgy is, hogy a szülei teljesen alkalmatlanok voltak rá, hogy normálisan felneveljék őket (mert persze őket se tudták annak idején). A mai fiatalság a tudatosságnak köszönhetően akár fel is ismerheti ezeket a generációs traumákat, amikről dönthet úgy, hogy a legegyszerűbben oldja meg őket: egyszerűen véget vet nekik. Én sok embernél láttam, akiknek a vezető érve a child-free élet mellett az volt, hogy ő annyit sérült így, hogy nem szeretné, ha a gyereknének hasonlókon kelljen keresztülmennie. Mert nyilván elkerülhetetlen az, hogy teljesen felszámoljuk a szüleink patternjeit és valahol valamiben ugyanazt a hibát kövessük el, mint amiben ők ártottak nekünk.

---

Szóval én azt gondolom, hogy ez a generáció már elkezdett szabadon gondolkodni és önmegvalósítani, a felvilágosodás kora kezd visszatérni. A globalizáció utat mutatott arra, hogy lehet máshogy is élni.

View more

Ha ask.fm-es válaszokra gondolok, elég változatos meglátások jutnak eszembe.
Egy tipp ugrott be, amit talán rá lehetne húzni a társadalom egy jelentős részére, de ez is inkább csak azokra vonatkozik, akiknél ezt a childfreeséget inkább csak egy komolytalan phaseként érzékelem, ami nincs annyira végiggondolva, csak úgy "idk, nem szeretem a gyerekeket", vagy valami hasonló.
Szóval az utóbbi időben ez a "Hozz világra még egy magyart", meg a CSOK, meg mittudomén mik eléggé túl lettek tolva, hazánk drága vezetőinek meg körülbelül az a véleményük erről a témáról, hogy a nő elsődleges dolga az anyává válás, meg az a nő, aki erre nem vágyik, azzal valami gebasz van, meg hasonlók.
Na ez nyilvánvalóan ellenérzéseket vált ki nagyon sok emberből, elsősorban azért, hogy ne kezeljék már a nőket kib@szott babyprinterként, vagy legalábbis nem bánjanak úgy velük, mintha nem lenne más alternatíva, ha teljes életet szeretnél élni :D
Szóval ez lehet egy "ellenkultúra" nagyon sok fiatal részéről.

---

Viszont akik komolyabban megindokolták, azoktól nagyon változatos érveket olvastam.

View more

Ezen sokáig gondolkoztam. Szerintem a házasság meg a gyerek nem is akkora elvárás, de a saját otthon igen. Vagyis én néha úgy érzem, lenéznek, amiért anyukámmal élek, de
- jóban vagyunk, és nem szólunk bele egymás dolgaiba
- elég nagy a lakás, szóval nem félszobában kerülgetjük egymást
- amíg nem létszükséglet elköltözni, addig nem akarom egy felbérlő zsebét tömni, már bocsesz (tudom, hogy valaki a tanulmányai/munkája/rossz családi viszonyok miatt rákényszerül, nem is ellenük beszélek)

Ettől függetlenül bármilyen fórumra felmész (mert tény, hogy élőben nem szokták kérdezgetni, inkább a neten látom), jönnek a sztorik, hogy "tizenhat évesen elköltöztem, húsz évesen már saját vállalkozásom volt". Gratulálok, ügyes vagy, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek el kell költöznie 16 évesen, és 20 évesen vállalkozást kell alapítania - sőt, az emberek többségének sosem kellene vállalkozást alapítania, mert nem mindenki alkalmas rá.

Én amúgy már éltem külön, de akkor a távolság miatt rákényszerültem, és egész jól ment. Utána hazaköltöztem, és amikor volt párkapcsolatom, akkor vele akartam fészket rakni, de még jó, hogy nem tettem.

View more

Egy embernek sem kellene hagynia, hogy a depresszió legyőzze.
Mindannyian értékesek vagyunk.
Nem véletlen mondják, hogy minden a fejben dől el. :)
Az agymanók mese szerintem nagy pszichológiai tudást rejt. Míg a mai társadalom arra nevel, hogy “erősnek kell lenned”, hogy “ne mutasd meg mit gondolsz belül”, nem hinném, hogy helyes. Bár gyerekeknek szól mégis egy burkolt pszichés “átprogramozás” ahol a gyerekekbe bele ültetik, hogy igenis érzelmek vannak. És azt megélni meg kell. Ha szomorú vagy, hát legyél. Éld meg. Gyászold meg ami fáj, majd menj tovább. Ha valami örömet okoz, ne félj, ne azt keresd, hogy hol a csapda. Éld meg. Majd menj tovább.

---

Mindenki szokott depressziós lenni. A kérdés ki hogyan kezeli. Van akinek segítség kell, van akinek sikerül önerőből kimásznia belőle.
És van olyan is aki sosem képes belőle kimászni.

View more

Kedvenc zenéimet fizikai formátumban gyűjtöm (bakelit, kazetta, cd). Egyik kedvenc zenekarom a Tool, van nekik egy koncertalbumuk 2000-ből, amit igen nehéz beszerezni, mert egyrészt azóta nem volt újrakiadása, másrészt pofátlanul drágán hirdetik a használt darabokat a ritkasága miatt. Szembejött velem kb egy hónapja egy kifejezetten jó áron lévő darab, szép állapotban. Hát gondoltam, itt a tökéletes alkalom, kértem előzetesen képeket a hirdetőtől, majd azok alapján meg is rendeltem (külföldről persze, itthon esélytelen beszerezni). Megjött, minden rendben van vele, volt is egy nagy örömöm akkor, azóta pedig ül a polcon.
Tényleg az általam egyik legvágyottabb darab, mégis hülyén érzem magam emiatt, hogy csak ott gubbaszt. Miközben évek óta epekedtem utána. Szóval szükségem tulajdonképpen nem volt rá, egyedül élvezeti értéke van. Tapasztaltam persze ilyet más gyűjteményi darabommal is, igazából hosszútávon mindig pozitív irányba halad a dolog, mert egyre inkább értékelem, hogy megvan. Másrészt ez a materialista gyűjtögetés, a tárgyak felhalmozása épp egy olyan dolog, ami az alapfelfogásommal, elveimmel némileg ellentétes. Szóval van bennem egy kettősség is ennek kapcsán. Furcsa szituáció.

---

Teljes mértékben átgondolt vásárlónak tartom magam, sőt szerintem túl sokat is szöszölök egy-egy vásárlással. Megnézek minden apró részletet, listát állítok, stb. Persze ez nagyobb tételek esetén érvényes, mindennapos bevásárlás során megszokott dolgokat szoktam venni, ritkán van új a kosaramban.
De már eleve a fogyasztói társadalom létezése is ellenszenves nekem, szóval részese lenni ennek az egész rendszernek kvázi egy állandó belső feszültség számomra...

---

Az említett albumról egy dal:
https://www.youtube.com/watch?v=EgDwkSlCwHw

View more

Elkezdztem írni egy hosszú monológot, erre eltűnik 😄.
Szerintem a legnagyobb sérelmeket a közvetlen környezetünk okozza.
Ez bármi lehet. Sokszor egy rosszkor odamondott mondat, vagy egy jónak tűnő, de annál inkább romboló, mérgező viselkedés is.
Lehet akár a család is, vagy bármi egyéb.(iskola, munkahely, vagy akár a társadalom is.)
Ha az illető olyan típus, akkor sajnos elég nehéz ezeket feldolgozni.
Én is ilyen voltam, de már úgymond sikerült javítani rajta.
Sokszor csak az segít, ha felül tudunk kerekedni ezeken a dolgokon és nem a múlton kesergünk.
Persze vannak helyzetek, amikor nem is az egyén tehet róla, mert ilyen a világ és bizony meg kell tapasztalni a negatív dolgokat is.
Egy komolyabb sérelem sokszor elég mély nyomot tud hagyni az emberben, amit egyedül nem tud megoldani.
Egy kívülálló nem lát bele ezekbe, vagy nem mindig.
Ezért fontos, hogy olyasvalakivel tudja megbeszélni a dolgokat, akiben bízik és meg tud neki nyílni.
Bár tanácsot bárki tud adni, de csak az egyén tud saját magán segíteni. 😊

View more

Annyira nem magától értetődő, hogy válás után gyerektartásra megy el a fizuja. Ha azt mondod, hogy van gyerek, és így vált el, akkor már kicsit érthetőbb, de mégsem, mert nem az egész fizetése megy rá a gyerekre. Egyébként mindig könnyebb mást hibáztatni. Nem elég a bér ott, ahol az illető dolgozik? Keressen olyan állást, ahol megfizetik. Nem tud másban elhelyezkedni? Tanulja meg kezelni a pénzt. Nem tudja, vagy nem akarja? Ne sírjon a szája, hogy a szüleivel él. Egyébként a szülők gyakran támogatják a gyereket, ha el akar költözni, ha meg nem, akkor ők sem akarják. Közben ott van persze a kérdés, hogy ez kinek ciki és miért? A pasinak ciki? Neki azért, mert ő is látja, hogy 30 évesen már illik kirepülni. Esetleg nőnek ciki? Mert anyuci pici fia nem fog tudni egy kapcsolatban önálló döntést hozni, vagy kiállni magáért, ha a szülők mindig ott duruzsolnak a fülében, hogy mit hogy kellene. De ez nem is ciki, inkább csak nem kívánatos. Haveroknak ciki? Szar lehet. Nem kell velük haverkodni.

View more