#telt

Szia. 😊 Köszi, hogy kérdezed (teljesen önszántadból). 😅
Egyébként megvagyok, bár a nagy melegtől kicsit szenvedek.
Nagyon “érdekes” dolgok történtek velem a hétvégén. Például pénteken végre megjöttek a Wishről rendelt szarjaim, így szombaton egyből azzal kezdtem, hogy akril festékkel kicsit “felújítottam” a Nap által kifakított autós dekorációimat. Szerintem amennyit szenvedtem velük, az egész nem fog fél évnél tovább tartani, de legalább nem unatkoztam. Illetve kicseréltem az olvasó lámpát és az index lámpákat az autón. Most annyira örülök a fejemnek, mert az index nem csak villog, hanem megy benne végig a LED csík. 😅
Aztán hó elején kitaláltam, hogy minden nap elmegyek legalább 30 percet sétálni, amit nagyon élvezek, mindig találkozok valami állattal. Most vasárnap például találtam egy nagy éticsigát és egyből előjött a 3 éves énem, hogy Aztaaa, egy csiga!, tehát muszáj volt megfognom és megvárnom amíg előbújik. De azután kerestem neki egy árnyékos helyet a fűben, szóval a tevékenység során senkinek nem esett bántódása. 😂 Igazából ennél izgalmasabbat nem tudok mesélni a hétvégémről, főleg mert az agyam a meleg miatt egyébként se működik. 😁

---

És nem vagyok bunkó, szóval végül csak-csak megkérdezem, hogy te hogy vagy? Hogy telt a hétvégéd? 😊😅

View more

Köszi. Én is örültem neki, hogy végre össze tudtuk hozni. 😁 Bár azért az a vigyázz magadra a végén elég offenzívre sikerült, mintha el akarnál kapni egy sötét sikátorban. 🥺😂😂

---

Viccet télre féve. Annyit kellett nevetnem a babától. Ugye a szülei mindig arra tanítják, hogy ne legyen irigy és mindig próbálja megosztani másokkal, amije van, vagy amit épp csinál. Ő pedig ezt annyira aranyosan értelmezi, hogy akárhányszor átmegyek és épp eszik, annak teljesen kaotikus vége lesz. Múltkor pl félbeharapott egy epret és a másik felét beletömte a számba. De ugyanezt megcsinálja a spagetti tésztával és a palacsintával is. Viszont ez még a jobbik eset, mert van, hogy kiveszi az ételt a szájából és azt adja oda, mert már nem kéri. Biztos látja rajtam, hogy alultáplált vagyok, vagy nem tudom. 😂😂

---

De miután kész lett a hajam, barátnőm kitalálta, hogy maradt még valami agyagos, megkeményedős arcmaszkja, amiben nem szabad mozogni, amíg meg nem szárad, mert nagyon húzza a bőröd és ha már ráérünk sorozatnézés közben, akkor az rajtunk lehetne. Felkente a cuccot, leültünk fapofával a TV elé, mindketten az összes nevetésünket visszafojtva, erre jött a baba, az ölembe dobott valami építőkockás játékot, aztán megpiszkálta az arcom és elnevette magát. Innentől már teljesen végem volt, szakadtam a röhögéstől, ráadásul ahogy az a szar száradt, még a Face ID se akart felismerni. 😅

---

Előre várom mi lesz, ha egy teljes napot össze tudunk egyeztetni, mert kitaláltuk, hogy hamár barátnőmmel úgyis egész nap otthon vagyunk és szinte semmi dolgunk, befonhatná a hajam olyan nagyon apró tincsekbe, én meg közben tudnék babázni és pofázni, szóval ez mindenkinek win-win szituáció lenne. 😅
Tehát ugyanitt keresnék kb. 1 méter hosszú, színes fonható póthajat, mert seggig érő hajhoz nem is annyira egyszerű olyat találni és most az egyszer nem akarom beérni a természetes végeredménnyel. 😁

View more

Szép napot Neked is!

---

Kicsi koromban minden nyáron egyszer 1 hétre volt fürdőhelyen családi nyaralás, a nyár többi része nagyimnál telt, ahol rengeteg hétköznapi csodajó dolog történt.

---

Később a nyarak sport-táborokkal teltek, egy percig nem voltam otthon egész nyáron... szép idők voltak, akkor azt hittem, de ma már bánom őket, mert az életem későbbi részét sok-sok éven át meghatározta ennek a sportnak az imádata, amiről később bebizonyosodott, hogy pénzügyileg tönkreteszi az embert és természetesen engem is padlóra küldött anyagailag, alig bírtam kilépni belőle... ma már csak fogom a fejemet és borzongok, hogyan lehettem annyira szemellenzős, hogy beleszerettem abba a sportba és nem vettem észre, hogy anyagilag tönkreteszi az embert, miközben annyi minden más olcsó és nagyszerű sport közül választhattam volna.

View more

Szép estét!
Ő az: @PszichoLOG.
Több, mint tíz éve regisztráltam fel ide és Ő már itt volt akkor, így az elsők közt követtem be, mert a válaszai tanulságosak, intelligensek, széleslátókörűségről tanúskodnak, egyszóval tényleg van mondanivalója és emellett jóindulatú is. Szimpatikus volt az a kezdeményezése is, hogy a tanácstalan fiataloknak szándékozott tanácsokat adni csak úgy jószándékból és magam is olvastam jópár olyan visszajelzést a hozzáfordulóktól, hogy egy-egy tanácsával, vagy néhány kedves sorával szó szerint megmentette őket. Nekem is sokszor adott erőt és nemcsak itt, hanem privátban is, a mai napig is, amit ezúton is köszönök Neki! Nagyon tisztelem mint embert és amiatt is, amiken átment/jelenleg is átmegy, mégis életszerető és erős akaratú még mindig! Hiába telt el hosszú idő azóta, hogy itt vagyunk az oldalon, a válaszai színvonala ugyanolyan maradt és ezért a mai napig az egyik kedvenc felhasználóm, szerintem nem is vagyok ezzel egyedül, de a lájkjai számát látva jóval több visszajelzést és követőt érdemelne, a bölcs gondolatai rá is férnének sokakra. A rengeteg válasza alapján valamelyest meg is ismerhettük és egy minden téren erős embert ismerhettünk meg, valamint ahogy fentebb említettem; bölcs, széleslátókörű, intelligens, jóindulatú, helyes értékrendű is emellett és Ő is hívő, ami nálam fontos adalék ahhoz, hogy a szimpátiám mégerősebb legyen valakivel szemben.
(Te is az egyik kedvencem vagy, többek közt a válaszaid és a kérdéseid minősége miatt.)

View more

[Sajnos késtem egy napot vele, de legalább itt van.]
Májusi tudományos jellegű érdekesség maraton hulladék shoutoutokhoz - május 10.
...
Zay Sámuel 1753. május 10-én született, természettudós és orvos volt. Egyik nagy terve egy háromkötetes természetrajzi sorozat megírása volt (az ásvány-, a növény- és az állatvilág rendszerezése magyar nyelven). 1791-ben ki is adta a harmadik magyar nyelvű ásványtant, bevezetve az „ásvány” szót a tudományos szóhasználatba. A növénytani kötet kidolgozásának végén Földi János kérésére átengedte neki a sorozat hátralévő részének megírását. Az ásványtani kézikönyvnek köszönhetően 1798-ban a jénai Ásványtani Társaság levelező tagjává választotta.
Orvosi tevékenysége az életkörülmények javításának, a babonás nép felvilágosításának és az orvosi tudomány népszerűsítésének jegyében telt. Német orvosok műveinek átfordításaival és tapasztalatainak leírásával az orvosi ismeretek és a nép babonás felfogása közötti szakadékot kívánta áthidalni. 1810-ben adta ki gyógykezelési útmutatóját. A magyar orvosok közül elsőként vetette fel a vérátömlesztést, mint az életmentés egyik lehetséges formáját. Hippokratész munkáinak magyarra való átültetésén is dolgozott, de ismeretlen okokból fordítását nem tette közzé.

View more

Egy eseményen voltam, ahol egy házaspár ismerősöm is jelen volt. Ültünk, beszélgettünk, telt az idő. Egyszercsak szóba került, hogy lassan indulniuk kell és nem sokkal később feltűnt egy mozdulat. A hölgy fél, mikor elindult a mosdóba, felemelte a mutatóujját, amire az úr egy hosszút pislogott. Ezt követően fel is pattant és nekiindult körbeköszönni.
Bár sejtettem a mozdulat mibenlétét, ám nem hagyott nyugodni, és mikor kísértem őket az autóhoz rákérdeztem.
"Ez a jele annak, hogy indulunk KELL. Innentől nincs az, hogy még 5 perc, még ez, még az. Ha ezt mutatja valamelyikünk, akkor menni KELL. Tudod te is, mindig van ilyenkor legalább egy haver, ismerős, aki elkezdi mondani, hogy "de még egy kicsit maradjatok". Ám ha ez a jel van, akkor nincs több kicsit. Megyünk."
Bár egy kicsi gesztus, de erős üzenete volt a számomra.
Az, hogy ez egy jó házasság. Van közös akarat, összefognak. Még ha elsőre nem is, de nem a "világ előtt" esnek egymásnak, hanem összezárnak. Mondhatni, együtt a világ ellen.

---

A jó házasságban egy társad van.

---

És az emberek mindig csodálkoznak, hogy még hiszek a tündérmesékben...

View more

Szép Napot!

---

Nálam körülbelül instant működik a karma, azonnal felpofoz.
Példának okáért: Egyik nap kinevettem edzőtársam, mert panaszkodott arról, hogy vagy 2 hétig gyomorbántalmai voltak, végre jobban érezte magát, evett egy pizzát és vissza minden. Igen, kinevettem ezért. Igen, ilyen kedves ember vagyok, lépjünk túl ezen.
Aznap este elmentem iszogatni, aminek kihagyhatatlan része valami nem túl egészséges kaja is. Sosem szokott bajom lenni. Ám másnap, valahogy mégis másképp alakult a dolog. Nem részletezem, délután kettőkor már félig kiszáradva írtam neki, hogy "visszakaptam".
De edzőmmel is eljátszottam már hasonlót. Kiröhögtem nyáron, mert megfázott a légkonditól. [Most őszintén, ezen ki nem röhögne?!] 2 nap nem telt el, már lázzal hemperegtem otthon.
Tegnapelőtt pedig szivattam munkatársam, mert unatkoztam és miért ne. Úgyhogy kifelé menet, addig integettem és szólongattam, még le nem vette a fülesét - hozzá kell tennem, már megszokta, hogy néha a semmiért cseszegtetem, úgyhogy jobban meg kell már dolgoznom azért, hogy figyeljen rám. Most is ez történt. Ám megint csak cseszegtettem, feltartottam a középső ujjam, kinevettem, majd fordultam egyet és gondoltam kisuhanok az ajtón. Ehelyett csak izomból beletérdeltem az ajtótokba. Nos, utána már ő nevetett rajtam.

---

Szinte mindennaposak nálam ezek.

---

De nagyobb dolgoknál is így működik. Általában kegyes hozzám annyira az élet, hogyha nem értem, valami miért történik velem, "miért ver engem az élet", akkor idővel beállít a másik oldalra. Valamikor sikerül máshogy cselekednem, máshogy mondanom. Ám van, hogy csak keserűen végignézem, ahogy azt teszem/mondom mással/másnak, amit velem is tettek/nekem is mondtak.

View more

Nagyon szeretem a növényeket, igyekszem is megfelelően gondozni őket, de valahogy az orchideákkal sosem boldogultam, számomra túl kényes-macerás teremtések.
A második májuskosaramban kaptam egy gyönyörű példányt, de hamar szomorkodásnak indult. Metszegettem, áthelyezgettem, próbálkoztam a magam suta, tapasztalatlan módján, ő pedig el-elvegetált vagy másfél-két évig, amikor is már nem bírtam tovább nézni a szenvedését és... kidobtam.
A harmadik májuskosaramban aztán ismét kaptam egy buja virágú, sötétlila orchideát - alig telt el pár nap és levetette a virágait, majd fájdalmas vegetációba kezdett.
De nem dobtam ki, hohó, nem ám! Elhelyeztem különböző helyekre, figyeltem, hol jobb neki. Virágot/szárat ugyan nem hozott, de a levelei máig erősek, most is épp egy újon dolgozik. Figyelgetem immár második éve, soha nem adom fel a reményt - de ez édeskevés.
Aztán idén eljött újra a május... És egy káprázatos orchideát is rejtett a kosaram, egy rózsaszín-zöld szirmú gyönyörűséget. Rekordot döntöttem, mert már egy hónapja, máig is szépségesen virágzik, viszont a héten leszáradt egy virága, én pedig elhatározásra jutottam - megmentem mindkét orchideámat!!!
Ma este magamévá tettem az internetet és belemerültem a vízkultúrás orchideanevelés rejtemeibe - egész este átültettem, gyökeret tisztítottam-metszettem-fahéjaztam. És a nagy ismeretszerzésbe merülve rájöttem, hogy az első orchideám is menthető lett volna, én pedig szívtelenül kidobtam... Ejtettem is érte pár bűnbánó könnycseppet. :(
Nagyon fontosak nekem ezek a virágok, mert a kedvesemtől kaptam őket, ezért sok időt és energiát szánok a gondozásukra. Ez válasz?

View more

Az összejövetelünk az kicsit kényes téma, de megpróbálom felvázolni.
Annak idején fél lábbal mindketten egy szar kapcsolatban voltunk, ahol nem éreztük jól magunkat, de kiszállni sem tudtunk belőle. Már 2020 nyarán is beszélgettünk párszor messengeren, tök jól elvoltunk, de aztán letettünk egymásról és megint elhidegültünk picit. 2021-ben pedig újra "egymásra találtunk" és teljes mértékben meg tudtuk érteni egymást, így egészen sokat telefonáltunk, írogattunk és közelebb kerültünk egymáshoz.
Utána beleejtettünk néhány találkozót is munkahelyen kívül, illetve néha elsurrantam vele fuvarba. Jól éreztem magamat mellette/vele, de akkoriban még úgy gondoltam, hogy egy kapcsolatra képtelen lennék vele, mert folyton veszekednénk, neki elég nagy elvárásai vannak (akkoriban ezt úgy láttam) és tudtam, hogy ennek én nem feltétlenül tudnék megfelelni, illetve úgy tűnt, hogy ő pedig nem egészen az a típus, aki a lelkemet tudná annyira ápolni, amennyire arra szükségem lenne. Így habár az érzéseim nagyon megindultak felé, az elveim teljesen ellene voltak.
Így lett igazából a kapcsolatunk egy barátság..... extrákkal.
Aztán felvetette a nagy kérdést, hogy mit is szeretnék. Nehéz döntés volt, nagyon sokat gondolkodtunk szerintem mindketten azon, hogy megéri-e nekünk ez a kapcsolat vagy sem. Végül mindketten beleegyeztünk abba, hogy megpróbáljuk közösen folytatni.
Majdnem 4 hónap telt el az összejövetelünktől az eljegyzésig, de én már hamarabb nála laktam igazából, minthogy összejöttünk volna. Már ismertük egymás családját, egymás jó és rossz szokásait, az előtte lévő hosszanti ismerkedésünk szintén hozzátett ehhez, hiszen már akkor is sok komoly témát átrágtunk. Úgyhogy valójában ő már 1-1,5 hónappal (?) az összejövetelünk után (azt hiszem) megkérte édesapámtól a kezemet, megvette a gyűrűt. Ő így látta jónak. Persze mindeközben folyton nyaggatott engem is, hogy mégis mit szólnék hozzá, egyáltalán igent mondanék-e, nem tartom-e túl korainak..

View more

Elég egyszerűen! A családom már az 1700-as évek körül is jelen volt Észak-Amerikában, s hogy pontosabb legyek, elődöm Abraham Potter egyike volt a legelső tizenkét aurornak a Varázslókongresszusban. Róla azonban csak a feljegyzések által tudok bármit is, hiszen én jóval később születtem meg. 1991 nyarán láttam meg a napvilágot Crescentia Potter néven. Igen, jól látjátok… lányként születtem, ez pedig kulcsfontosságú szerepet játszott az életemben, mert mindig is tudtam hogy rossz testbe kerültem és a lelkem inkább tud azonosulni a másik nemmel, így ebből a börtönből már akkor tudtam, mihamarabb szabadulnom kell. Tanulmányaimat az Ilvermonyban kezdtem meg, ott pedig a Vampuszmacska-házba lettem beosztva. 15 éves voltam amikor végül összeszedve minden bátorságomat elmondtam a szüleimnek hogy nem érzem magam jól a testemben, folyamatosan szorongtam és önbizalomhiánnyal küszködtem. Ami az ifjú boszorkányoknak tetszett, én azzal egyáltalán nem tudtam azonosulni és témám sem volt sok velük ezáltal, a fiúk pedig nem éppen akartak barátkozni egy gyenge alakkal aki folyamatosan lesütött szemmel, s stresszesen haladt végig a folyosókon. A szüleim nagy meglepetésemre megértették a helyzetemet és rögtön kutatásba kezdtek hogy hogyan is tudnának nekem segíteni. Boldog voltam, de ez a boldogság közel sem volt ahhoz az örömhöz, mint mikor elhatároztuk hogy Angliába költözünk. Ezzel ugyanis közelebb jutottam a nagyműtéthez ami után most már büszkén jelenthetem ki, hogy az életem sínen van hiszen a legnagyobb vágyam hogy teljesjogú fiatal férfinak érezhessem magam, augusztusban sikerült, ezt pedig a papírjaim és a nevem is bizonyítják. Mert amint a nyári hónap végére értünk, onnantól kezdve már hivatalosan is felvettem az új nevemet, a Caderynt! És bár szeptemberben kellett volna megkezdjem a Roxfortot, a műtét után hosszabb időbe telt a gyógyulás mint amire számítottam. A mai nap azonban átlépem a kastély küszöbét hogy új életet kezdhessek immáron teljesjogú fiúként.

View more

A gyermekkori ünnepeket mindig is izgatottan vártam.(Akkor még falun laktunk.)
Általános iskolában nálunk mindig volt valamilyen ünnepély, vagy szereplés, még felső tagozatban is. Az adventi időszak mindig készülődéssel telt, az első ilyen amit megemlítenék, amikor harmadik osztályban előadtuk a Ludas Matyit.
Nekem tetszett, nagyon jól éreztük magunkat. Később negyedikben néptáncoltam, akkor is felléptünk karácsony alkalmából. Utána sajnos jól negfáztam.
Ötödikben Mikulás alkalmából szintén előadtunk egy jus műsort, ami nagyon vicces volt.
At egyik fiú volt a Télapó, a tanároknak és a gyerekeiknek szólt a műsor és az egyik kislány azt mondta, hogy mikor jön az igazi Mikulás 🤣🤣🤣.
Illetve azt is kiemelném, hogy egyszer ilyenkor rohadt nagy hó volt.. Sajnos anya már nem élt, de apa elvitt minket tesómmal szánkózni szenteste délután fadíszítés után, de sötétedés előtt.. Mama addig főzte a vacsorát. 🙂
Utána hazáértünk, vacsora és ajándékozás. 25-én, vagy 26.-án elmentük az alföldi mamához is. (Akkor még dédi is élt.). Egyszóval nagyon jó kis telek voltak.
Akkor legalább még fehér volt a karácsony.
Bármennyire is nem szeretem a telet, a karácsony akkor szép, ha fehér. 🙂

View more

Kevés embert tartok szépnek, és még kevesebbet csúnyának. Szerintem az emberek nagyon nagy része arany középút 🤷‍♀️ Magamat is ide sorolom egyébként. Marha nagy túlzás lenne engem szépnek hívni, de menthetetlenül rondaságnak sem érzem magam. Nem tudom, nekem nem annyira okozott ez lelki gyötrődést. Lehet, hogy olyanok viselik nehezebben, akik egykor nagyon szépek voltak, aztán mondjuk történt valami balesetük, vagy valami miatt nagyon meghíztak, vagy csúnya lett az arcbőrük, vagy ilyesmik. Én soha egy pillanatig sem éreztem magam esztétikai szempontból átlag felettinek, szóval nem számítottam arra, hogy majd kibontogatom a szárnyaimat és egy Palvin Barbara kettő leszek :D

---

Ha a megoldásokat nézzük, akkor pedig egyfelől teljesen egyetértek @bubblegum_witch75334 válaszával. Ha meg is fogalmazódik bennem, hogy valaki csúnyácska, nagyon kevés esetben érzem azt, hogy "javíthatatlan". No offense, de nagyon sok teltebb ember nem tud öltözködni, pedig megfelelő fazonú ruhákban ők is csodaszépek lehetnének. Nekem is időbe telt, mire rájöttem, hogy sokkal jobban állnak a magas derekú nadrágok, mint ezek a mindenhol kapható csípőnacik. Vagy ott vannak a nagyon előnytelen frizurák, amik néha elég fura fejformákat adnak. Nyugodtan meg lehet kérdezni egy fodrászt, hogy szerinte mi állna jól, mert ők általában értenek is hozzá. Meg szerintem a smink is nagyon sokat tud segíteni az összképen, bár tudom, hogy nem mindenki szereti.

---

A másik fontos dolog pedig szerintem még az, hogy ha a külsőt nézzük, csak ízlésről és véleményekről beszélhetünk, nem pedig objektív tényekről. Vannak, akik szerint gáz, ha valakin súlyfelesleg van, míg vannak olyan férfiak és nők is, akiknek kifejezetten a husisabb alkat az ideáljuk. Vannak, akik szerint csak a babaarc szép, míg más sokkal jobban rajong a karakteres vonásokért (pl jómagam xd). Ezek ugyanolyan dolgok, mint hogy valaki szerint a tetoválás meg a piercing gecironda, másnak meg nincs annyi szabad testfelülete, amennyit szeretne.
Nagyon primitívnek tartom, amikor valaki vagy másoknak mondja, vagy saját magát próbálja változásra bírni azzal a bulshittel, hogy "Így sose fogsz tetszeni senkinek"
Dehogy.
Ahány ember, annyi ízlés.
Én csak pár példát hoztam azokból, amiken az emberek a legtöbbet problémáznak.

View more