Részletek az Élet valóságából... 1. rész:
2022 augusztus első napjait mutatta a naptár egy balatoni hotelben... az első személyes találkozóra készültek - már 7 éve ismerték egymást az internetről és szinte naponta üziztek Messenger-en... úgy tűnt, kapcsolatuk megingathatatlan, miközben nem párkapcsolatról, hanem igazi, mélynél is mélyebb barátságról volt "csak" szó.
Amikor az éjszakai wellness után szótlanul és előre sietve, egyedül sétáltál fel a szobába, már gondoltam, hogy valami történt, valami, ami neked nem komfortos.
Amikor a szobában gyorsan pizsibe bújtál és azonnal, szó nélkül, lefeküdtél aludni és még hátat is fordítottál, már gondoltam, hogy baj van – jólnevelt, kulturált emberek ugyanis minimum annyit mondanak a családtagjaiknak, szeretteiknek lefekvés előtt, hogy „Jó éjszakát!”... márpedig te biztosan olyan családból származol, ahol lefekvés előtt elköszönnek egymástól az emberek, ha/amikor nem ezt teszik, akkor az valamilyen problémának a jele.
Látván ezeket a jeleket, oda akartam térdelni az ágyad mellé és szerettem volna beszélni veled arról, hogy mi a gond, mi nyomja a lelkedet, tisztázzuk a helyzetet... de annyira dacosan csukva volt a szemed, hogy nem mertem megkockáztatni ezt a beszélgetést – a reggel történtek fényében talán mégis meg kellett volna.
„szörnyű álmok és álmatlanság gyötört egész éjjel és megfogadtam, hogyha ilyen helyzetbe kerülök így, vagy úgy, akkor eljövök” – mitől/miért voltak szörnyű álmaid?
Semmi olyan nem történt (sőt: semmi sem történt), amitől szörnyű álmaidnak kellett volna lenni.
„azt éreztem, hogy ezzel a feszültséggel nem maradhatok, mert ez nem olyan, amit te elképzeltél” – milyen feszültséged volt, miért nem beszéltük meg, akkor, ott, azonnal, éjjel... nem az lett volna a helyes, hogy megbeszéljük?
Gondoltam, akkor majd reggel, talán alkalmasabb lesz... és mire visszatértem a viráglocsolásból, még csak kb. 06.15h volt és már nem volt a szobában a bőröndöd... azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, még az ellenségeimnek sem kívánnám.
Nem értem, hogy a te intelligenciáddal miért nem beszéltük meg a gondjaidat?
Ott volt a lehetőség az orrunk előtt, ennél alkalmasabb helyzet nem teremthető egy probléma tisztázására.
Kérlek, gyere vissza holnap délelőtt úgy, mint ahogyan kedden délelőtt érkeztél és kezdjük elölről, nyomjunk egy Reset gombot... de másképp.
A másképp lényege az állandó kb. 1 méteres távolság lesz, semmiféle érintés, semmiféle közeledés, semmilyen módon nem fog történni részemről – csak beszélgetni fogunk, arról a rengeteg mindenről, amikre a múltban és a jelenben nem volt idő és érdemes lenne beszélni róluk...
Folytatás a következő válaszban: ↓
Amikor az éjszakai wellness után szótlanul és előre sietve, egyedül sétáltál fel a szobába, már gondoltam, hogy valami történt, valami, ami neked nem komfortos.
Amikor a szobában gyorsan pizsibe bújtál és azonnal, szó nélkül, lefeküdtél aludni és még hátat is fordítottál, már gondoltam, hogy baj van – jólnevelt, kulturált emberek ugyanis minimum annyit mondanak a családtagjaiknak, szeretteiknek lefekvés előtt, hogy „Jó éjszakát!”... márpedig te biztosan olyan családból származol, ahol lefekvés előtt elköszönnek egymástól az emberek, ha/amikor nem ezt teszik, akkor az valamilyen problémának a jele.
Látván ezeket a jeleket, oda akartam térdelni az ágyad mellé és szerettem volna beszélni veled arról, hogy mi a gond, mi nyomja a lelkedet, tisztázzuk a helyzetet... de annyira dacosan csukva volt a szemed, hogy nem mertem megkockáztatni ezt a beszélgetést – a reggel történtek fényében talán mégis meg kellett volna.
„szörnyű álmok és álmatlanság gyötört egész éjjel és megfogadtam, hogyha ilyen helyzetbe kerülök így, vagy úgy, akkor eljövök” – mitől/miért voltak szörnyű álmaid?
Semmi olyan nem történt (sőt: semmi sem történt), amitől szörnyű álmaidnak kellett volna lenni.
„azt éreztem, hogy ezzel a feszültséggel nem maradhatok, mert ez nem olyan, amit te elképzeltél” – milyen feszültséged volt, miért nem beszéltük meg, akkor, ott, azonnal, éjjel... nem az lett volna a helyes, hogy megbeszéljük?
Gondoltam, akkor majd reggel, talán alkalmasabb lesz... és mire visszatértem a viráglocsolásból, még csak kb. 06.15h volt és már nem volt a szobában a bőröndöd... azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, még az ellenségeimnek sem kívánnám.
Nem értem, hogy a te intelligenciáddal miért nem beszéltük meg a gondjaidat?
Ott volt a lehetőség az orrunk előtt, ennél alkalmasabb helyzet nem teremthető egy probléma tisztázására.
Kérlek, gyere vissza holnap délelőtt úgy, mint ahogyan kedden délelőtt érkeztél és kezdjük elölről, nyomjunk egy Reset gombot... de másképp.
A másképp lényege az állandó kb. 1 méteres távolság lesz, semmiféle érintés, semmiféle közeledés, semmilyen módon nem fog történni részemről – csak beszélgetni fogunk, arról a rengeteg mindenről, amikre a múltban és a jelenben nem volt idő és érdemes lenne beszélni róluk...
Folytatás a következő válaszban: ↓
Liked by:
Kiss Andi
ADI.P♛
Hullócsillagom...
zsófi
Sophrone
