#zenehallgatás

Fizikai értelemben: három dolog vált be leginkább nálam.
1. Általam kedvelt tevékenységek kísérőjelenségévé alakítottam a takarítást és rendrakást. Pl. szeretek főzni - amíg felforr a víz, elmosogatok; szeretek bizonyos jellegű videókat nézni - amíg nézem, elmosogatok; zenehallgatás közben kiteregetek stb.
2. Vendégeket hívok. Ilyenkor külső kényszer is noszogat, hogy elvégezzek halogatott teendőket.
3. Minimalizmusra törekszem. Kevés biszbasz, ruha stb. = kevesebb rendrakás, átláthatóbb, tisztább, fellélegző terek.

Lelki, mentális értelemben: folyton elemzem magam és a környezetemre adott reakcióimat, amikből igyekszem tanulni is. Egyre kevésbé adok idegenek véleményére, próbálom a saját filozófiáimat kiteljesíteni (pl. a már itt is hangoztatott "ami boldoggá tesz és nem árt másnak, az rendben van, bárki bármit is mondjon"-elvem is ilyen). Állandóan figyelem, mely tevékenységek töltenek fel, milyen videók után érzem vidámnak magam, azt a képet pedig leépítem, amik csak a fejemben (vagy rosszabb esetben mások fejében!) léteznek a saját boldogságomról. Ennek mentén nem erőltetek sztereotip hobbikat, nem olvasok sztereotip könyveket stb. csak azért, mert "a profilomba illenek". Mókás, mennyire magától értetődőnek kellene ennek lennie, gyakran mégsem az!

---

Emberi kapcsolatok terén: itt azért fennáll némi katyvasz nálam, abból kifolyólag, hogy felszínes ismerettségek esetében még mindig vonzódom (na nem úgy!) a toxikus emberekhez. Általában azokat szeretem és árasztom el figyelemmel a legjobban, akiknek erre a legnagyobb igényük van, és közben nem veszem észre, hogy magamat is mételyezem ezzel.
Őszintén kétlem, hogy ez valaha kigyomlálható belőlem, annyira az alapbeállításom része. Nem mondom, hogy nem fejlődök (amire a legjobb példa a Párom, aki a jóság és szeretetteljesség mintaképe), de azért újra és újra előkerülnek ugyanazok a pocsolyák, amikbe még mindig úgy trappolok bele, hogy a bézs cipős lelkem azt hiszi, gumicsizma van rajta.
Családi, rokoni kapcsolatok terén pedig esetemben legtöbbször a távolság a legjobb tisztítószer.

View more

Nos, én sajnos elég karrierista és racionális személyiség vagyok, ami miatt biztos, hogy a munkát helyezném előtérbe. Bár szép dolog a szerelem (csak én nem ismerem, merr nekem kimarad 😂😂), de viszont nekem az a gondolatmenetem ebben a témában, hogy nem garancia, hogy az biztos lesz annyira, hogy feladjak esetleg valamit, ami az álmom is lehet. Meg amúgyis. Aki engem akarna valami csoda folytán, elfogadna úgy is, ha esetleg sokat dolgozok. Ebben előnyömre szolgál az igen energikus lényem, hogy hiába dolgozok sokat, az energiám ugyan annyi, sőt, egy 30 perces zenehallgatás után akár újra is vagyok töltve konkrétan:D szóval a fáradtság sosem létezik, csak ha beteg vagyok xd

---

Lényeg, én mindig azt helyezem előtérben, ami fontos, létszükségletű. Az pedig a mai világban, a pénz. Szerelem nélkül megél az ember, lehet boldogtalanul, de megél. De pénz nélkül viszont megélni sincs esélye, hiába van szerelem. Ne értsen senki félre, nem vagyok egy garasaskodó, fukar, sóher alak, mert nem, ha van annyi, amennyi elég mindenre, ami kell, nem félek esetleg kimaradni picit, hogy időt töltsek valakivel, de ami a kötelességem, azt nem dobom el semmiért, mert ha már az álmaim feladom azért, hogy legyen szerelmem,akkor nem szerelmes vagyok, hanem szimplán egy idióta, aki végűl emiatt csúnyán pofára fog esni.

View more

Nagyon sokszor és egyre többször. A munkanapjaim legalább 80 %-án.
Legfárasztóbb, hogy sok olyan ügyet kell megoldanom, ahol az ügyintézési határidő rövid, de rengeteg jogszabályt és a bíróságok ítélkezési gyakorlatát is alaposan át kell tanulmányoznom, ismernem kell a munka precíz és alapos elvégzéséhez. Ez nem kevés időt és energiát vesz igénybe (mikor az elmémben már összeszedem a tartalmat, még meg is kell fogalmazni és leírni 5-8 oldalon), mellette szkennelgetni, papíralapú cuccokat digitalizálni hozzá, majd egy bizonyos alkalmazással elektronikusan továbbítani kiadmányozásra a vezetőknek, hogy jóváhagyásukkal oda jusson el, ahová kell.
Ja, és ez csak egyetlen ügytípus a munkakörömet képező kb. ötvenből. Tehát miközben egy-egy ügyet épp a fenti módon oldok meg, áll a többi, rengeteg ügyem (szinte mind másféle), miközben azoknak is ketyeg az ügyintézési határidejük.
Sosem érem utol magam, mert mikor kicsit úgy érezném, és éppen megveregetem a vállamat - biztos, hogy nagy mennyiségű új feladat jön...
Így nem csoda, hogy 8 óra helyett sokszor tízet töltök bent. Akkor jövök haza, kómásan bandukolva a sötétben, amikor már a nevemet sem tudom - s kezdődik némi házimunka, majd úgy 20 és hajnali 1 óra között zenehallgatás, rejtvényfejtés, olvasás, mikor mi, hogy feledjek kicsit :)
No, ha ezt a sirámot valaki végigolvasta, úgy kell neki (de azért köszönöm)!
Az én koromban már jobban örülnék kb. heti 4 munkanapnak, napi 6 órában elvégezhető, tehát könnyebben kezelhető ügymennyiséggel.

View more

Nem sok ember utál annyira utazni, mint én. Ha autóval hoznak-visznek, akkor még annyira nem kínlódok, bár még azt sem kedvelem, de ha magamnak kell megoldanom az A-ból B-be való közlekedést, akkor csak húzom az időt és kínlódok. Amikor a kollégiumba mentem vissza, nem volt kedvem elindulni, amikor haza kellett jönömm onnan, akkor azért szenvedtem. Mondok ennél sokkal durvábbat is. 3 km-re van tőlem az edzőterem, ahova kerékpárral járok, és még oda is lusta vagyok elindulni. Képes vagyok fél órán át bepakolni a táskám, amibe tényleg nem rakok sok dolgot. Engem nem kalandozó magyarnak terveztek. Mindenhol csak ott lenni szeretek, az utazás részt kihagynám, szóval nagyon várom már a teleportálás kivitelezhetőségének megoldását.
Szerintem az emberek életéből túl sok időt veszel az az idő, ami haszontalanul telik. Ilyen például az utazással töltött idő is. De belegondoltál már abba, hogy ha 8 órát alszol naponta, akkor az életed harmadát, ha 6 órát, akkor a negyedét töltöd alvással? Nekem ez sokkoló, hogy mindezt az időt elvesztegetjük, pedig olyan sok dolgot tudnánk csinálni ezalatt.
Számomra semmi nem teszi kellemesebbé az utat, viszont a zenehallgatás eltereli a figyelmem, de ez mindenre igaz. Az egyetlen hosszabb utam, amit magam tettem meg, Szarvasra vezetett Kecskemétről, ami közel 80 km volt tömegközlekedéssel. Határozatlan idő múlva Szombathely lesz az úti célom.

View more