Én amíg egy kicsi esélyt is érzek rá, megpróbálom. Sok mindent éreztem reménytelennek, de mindig megpróbáltam. Az ölembe is hullott már lehetőség, igen :)
Nagyon távoli, szinte megvalósíthatatlan célnak tűnt, hogy eljussak Liechtensteinbe, és meglátogassam Sabine Dünser sírját. Pedig nincs olyan nagyon durván messze, de egyedül voltam erre a célra, anyagilag nem engedhettem meg magamnak, meg féltem is egymagamban bevállalni ilyesmit. Én még Budapesten belül is képes vagyok elkeveredni, nemhogy egy másik országban, ahol a nyelvet sem beszélem.Aztán 2019-ben az exemmel tervezgettük, hogy megyünk nyaralni, és ő Ausztriába vágyott, meg is beszéltük, hogy akkor oda fogunk menni. Aztán egyszer csak bevillant, hogy hoppá, Liechtenstein Ausztria mellett van... felcsillant bennem a remény, elmondtam exemnek ezt a vágyamat, és rábólintott. Ennek fényében úgy mentünk nyaralni, hogy Ausztrián belül Feldkirch városban foglaltunk szállást, mert onnan lehetett a legkönnyebben átmenni Liechtensteinbe. Ráadásul az exem folyékonyan beszél németül, így aztán még könnyebben boldogultunk, mi merre van.Így megvalósult a vágyam, két nap is átbuszoztunk Liechtenstein városaiba, elmentünk Sabine sírjához is. 💔 Megrendítően gyönyörű volt, az országba pedig egyszerűen beleszerettem. Gyönyörű tájak, kedves emberek, nagyon hangulatos volt az egész.
Igen, hányszor :D legtöbbször inkább valami vágyott dolog volt, mint pl az Xboxom is, meg úgy kb mindenem :D vágyok rá, és azon kapom a fejem, hogy meg is van. És ezért vagyok igazán nagyon hálás még az életben😊