Szia <3 Ez az egész 2 évvel ezelőtt történt. Új suliba kerültem, és én tartani szerettem volna azt a tanulási szintet, de sokkal többet kellett tanulnom, és a barátaim folyton hívtak ide-oda, de mindig lemondtam, mert tanulnom kellett. Aztán a barátaim szép lassan eltűntek mellőlem, és a jegyeim se voltak jók, folyamatosan stresszeltem, és egyszer csak beteg lettem, elmentem orvoshoz azt mondta vírus, ki írt egy hétre de másnap már semmi bajom se volt, újból mentem suliba megint beteg lettem, és ez kb 1 hónapig így ment :/ Közben a szüleimmel is folyton össze vesztem, mert azt hitték, hogy csak szimulálok pedig igaziból mint kiderült akkor már a lelki beteg voltam, ami egyre gyorsabban elhatalmasodott rajtam, nem láttam kiutat folyton egyedül akartam lenni és aludni, sokat sírtam úgy éreztem nincs senkim :( Aztán az egyik reggel mikor suliba kellett volna mennem rám jött az első pánikrohamom, ekkor már a szüleim is látták, hogy nagy baj van :( De az nap még elmentem suliba, és egész nap arra gondoltam, hogy a szüleimnek mekkora teher lehetek, és hogy jobb lenne ha nem is élnék. Mikor haza értem nem volt itthon senki, lepakoltam, és kimentem a konyhába, elővettem a nagy kést, és a szívemhez tartottam, de nem volt bátorságom megtenni, letettem a kést az asztalra és csak sírtam, haza értek a szüleim megláttak és nagyon meg ijedtek, én meg sírva magamhoz öleltem őket, és azt mondtam nekik, nem bírom tovább :( Este megbeszéltük anyuval, hogy nekem kell egy pszichológus aki segít, mert ezt már egyedül nem tudom leküzdeni :( Átiratkoztam közben egy másik iskolába, és a nulláról újra elkezdtem felépíteni az életemet :) Hát ez lenne röviden az én történetem :) !