'A sors, vagy akár a véletlen hozott össze minket, Akárhogy is történt, köszönetet mondok az égnek. Barátként kezdtük, mint bárki más, Egy baráti szeretlek szóval illettük egymást. De idővel ez a szó értelmet váltott, S a szívem ÉRTED kiáltott. Éreztem rád van szükségem! Mikor először láttalak, éreztem ez más lesz, mint a többi, De szavakkal már nem bírom győzni. Levelem, most folytatom, de már nem a lapon.' /Sziráki Tamás/