@Anneaine

Voluptuaria Xediántropii

Ask @Anneaine

Sort by:

LatestTop

Mi az a trash zene amit örök életedre letagadsz, de kivülről fújod?

SmokerLadybug’s Profile PhotoSmokerLadybug
Nincs ilyen :)
Én büszkén vállalom a vállalhatatlan zenei ízlésemet xD

Melyik a kedvenc évszakod? És miért?

nagy82468’s Profile PhotoAndrea Nagy
Mindegy, csak ne legyen meleg :D
De az ősz közepe a legszimpatikusabb időszak számomra. Szeretem az esőt, a ködöt, a nagy viharokat :)

Related users

Hogyan kezelitek a névtelen kérdéseket, és a trollkodós kérdéseket? Ha valaki megjelől titeket kéretlenűl/akaratotok ellenére egy bejegyzésben azt jelentitek, vagy nem is foglalkoztok vele? Ti etetitek a trollt, vagy lese sajnáljátok?

MiRealKirito’s Profile PhotoMiRealKirito
Nagyon egyszerűen :)
A névteleneket letiltottam, a trollok, tiltás, törlés.
Van elég szar az életemben, nincs ezekre szükségem :)

Írj az egyik kedvenc könyvedről pár sort!

JoArnyek’s Profile PhotoJoArnyek
"-Láttad, hogy mozgok.
-Sőt, hallottam is. Friss hulla vagy Willie. Vámpír ide vagy oda, még sokat kell tanulnod."
"-De szarul nézel ki!
Elmosolyodtam:
-Legalább látszik, hogy érzem magam."

Plüssel alszol még? Ha igen, milyennel?

vpeti9’s Profile PhotoVincze Péter
Igen. Egy panda párnával és egy pihe-puha pingvinnel.
Pótolják azt a melegséget, ami kell az elalváshoz.

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
felállok és hátra megyek, ahol a raktár található. Mikor elcsendesül mögöttem a fogadó, csak akkor fordulok meg.
B.: -Hát újra itt? Másfél év telt el Taerin... -Hosszú elf ujjai hajamhoz érnek, amitől ismerős borzongás fut végig testemen.
-Miért kerestél? -Fura csattogó hangokat ad ki, mint aki fogait akarja elrágni.
-Várj, várj... Már tudom is, nem kell mondanod. Elfogadod az ajánlatom, mert itt ragadtál? -Cicceg, cuppog, finoman maga felé húz hajamnál fogva és megszagolja nyakamat. Hegyes, hideg orra nyakamnak nyomódik, amitől kiráz a hideg.
-Egy törp? -Derűsen felnevet, egészen hasa mélyéből.
-Rá vágysz vagy a farkára? Azt regélik, hogy csoda pöcsük van, aki egyszer törppel volt, más falloszára sosem vágyik már. Hogy is versenyezhetnék... -Nagyot sóhajtok és elvonom hajam ujjai közül.
A.: -Ne álltasd magad Baize, mind a ketten tudjuk, hogy nem a női test gyönyöreit hajszolod. -Tekintete megkeményedik és hátrál egy lépést.
B.: -A látszatot érdemes lenne fenntartanom, nem gondolod? Ha van egy mutatós feleségem, aki szül pár félvért nekem, de közben én a férfiakkal mulathatok, akkor megtarthatom a helyemet. Cserébe pedig azzal kefélsz, akivel csak szeretnél. Nem mellesleg többé senki se akarna nyársra húzni.. legalábbis nem a szó szoros értelmében.
A.: -Megkötötted az erőmet, kézifegyverrel nem tudok harcolni, mert kiesik minden a kezemből, hála az idétlen átkodnak. Ennek ellenére se leszek a feleséged. Add a kulcsot, meg a térképem és már itt sem vagyok.
B.: -És ha csak megjátsszuk? Kölköket majd szerzek, de már csak fél esztendőm van. Ha addig nem esküszöm meg, leváltanak. Az senkinek se lenne előnyös, te is tudod milyen világ jönne el, ha az elfek vezére az a félnótás Liam lenne...
A.: -Ez már nem az én gondom...
B.: És ha a törpödhöz mennél? -Kivörösödve kapom el a tekintetem róla, mire felnevet.
-Nocsak nocsak... Tényleg jól megfarkalt... -Neveti elégedetten.
A.: - Ez nem így működik, ezt te is tudod... -Nem kényszeríthetlek ilyesmire, arról nem is beszélve, hogy álca bűbájjal úgy kellene kinézned, mint Baize-nek. A hideg is kiráz a gondolattól.
B.: -Gondold végig, pénz, hatalom és egy törp szerető... -Fejem csóválva rágyújtok és leülök az egyik ládára.
-Te vagy az utolsó reményem Aria, másban nem bízhatok.
A.: -Sajnálom, de nem kényszeríthetem őt ilyesmire. Kedves volt velem, kétszer is megmentette az életem és.. Jobban kedvelem, mint kellene. Nem tudom, hogy mikor ébredek a saját világomban, őt nem tehetem ki ennek. Viszont... ha én eltűnnék, legalább rád számíthatna, igaz?
B.: -Természetesen... -Ekkor látlak meg. Vajon mióta állsz ott? Mennyit hallhattál?

View more

Liked by: Lost cause

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Életem eddigi legjobb döntése volt engednem a vágynak. Már délután lehet, mire a köd lassan feloszlik agyamról. A kábulatból vidám hangod és kedves gondoskodásod rángat vissza a jelenbe.
-Nagyon is... -Nevetem halkan.
-Ahhoz képest, hogy az apácák mit gondolna és mit közvetítenek felénk a szexről... -Egyre hangosabb a nevetésem, ahogy megérik bennem a tudat, hogy csúnyán át lettünk baszva.
-Egy olyan iskolába jártam, amit olyan nők vezettek, akik, elméletileg sosem szexeltek. Akiknek szent meggyőződésük, hogy a szex az rossz, fájdalmas és undorító. -Annyira nevetek, hogy még a könnyem is kibuggyan, egész testemet ütemesen rázza. Amint csillapodik felülök és én is készülődök. Szeretek és szoktam is sportolni, de ez a "kis" attrakció megdolgoztatott rendesen. Valamivel nehezebben lépek, de lesz ez még így sem. Szívem szerint nem mennék sehova, de meg kell találnom Baize-t, de miért is? Mit is akarok? Nem tudnám megmondani, főleg, amint összekulcsolódnak ujjaink, csak azt, hogy mit nem szeretnék jelenleg. Az pedig az, hogy felébredjek és többé ne lássalak. A következő fogadó sem az, egyik sem lesz az, mert Baize még nem ért ide. Látom, hogy félsz, látom, hogy idegesen nézelődsz. Talán félsz attól, hogy itt hagylak? Hogy megint egyedül maradsz? Elmosolyodva nyúlok kezedért az asztal felett, rásimítok, finoman megszorítom, hogy végre szemeimbe nézz.
-Nem megyek önszántamból sehova. -Tudom, hogy minket bámulnak egy ideje, nyilván mindenki hallott minket szexelni, és az is nyilvánvaló, hogy irigylik a szerencsém. Elemelkedve a székről, az asztalon támaszkodva, áthajolok, egy rövid csókra.
-Veled akarok lenni... -Zárom le ezzel csókunkat, amikor megérzem, hogy valaki tekintete tőrrel dobálja testemet.
-A foghagyma leves mellé kérnék egy nagy szelet sült húst, tepsis krumplival. -Jelzem a fogadósnak és kérdésedre megborzongok.
-Olyan világ, ahol a technika uralja az embereket és nem fordítva. Mindenhol kövezettek az utcák, hatalmas égig érő házak vannak, a természet pedig le van csökkentve minimálisra. Nem egy szép hely. Nincs varázslat, nincs élet, sem vidámság, nincs becsület és a szeretet is az anyagiakban mutatkozik meg. Szinte minden nap ugyanolyan. A mi... uralkodóinknak az a legfontosabb, hogy minél jobban megtömjék a zsebeiket. Ilyen világ az, ahonnan én jöttem. -Kihozzák az ételt, finom, meleg és laktató. Az utolsó falatnál úgy érzem, hogy a bámulóm, szinte átdöf a tekintetével.
-Nugget... most maradj itt kérlek... Ha egy fél órán belül nem jönnék... -Áthajolok az asztal felett és lágy csókot nyomok szádra.
-Visszajövök... -Motyogom, ahogy elnyomom magamban a frissen lobbant vágyat, hogy felcipeljelek az egyik szobába és folytassuk, amit nem rég befejeztünk.

View more

Liked by: Lost cause

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Magad mellé fektetsz, majd felém kerekedsz és bókolsz. Amúgy is lángoló bőrömet rákvörössé téve orcáimon. Bár játékos a mosolyod és mégis csak arra tudok gondolni, hogy én még mindig lüktetek érted. Ha nem erőlködnék, a lábaim magukhoz vonnának egy újabb dörzsölésre.
-Köszönöm, te is az vagy... -Nem tudom mit mondhatnék, a lányiskolában a legnagyobb bók, amit kaptam az az volt, hogy aznap nem zaklatott senki a hülyeségével. Enyhén emelem csípőmet, félárbocon lévő farkad ajkaim közé simlik. Még mindig nagyon nedves vagyok, sőt érzem, hogy még mindig folyok. Szádra csókolok, kicsit megszopogatva ajkaidat, túl ciki lenne kimondanom, hogy szeretnék még egy kis folytatást. Nem akarok még kikelni az ágyból, szeretném, ha mindenhol a foltjaid lennének rajtam. Lassan ringatom csípőmet, mégis hirtelen válik vas keménnyé részed.
-Óóóóh... -Meglep ugyan, de örömmel tölt el, hogy így reagál rám tested. Makkod csiklómat nyomkodja, picit nagyobbakat mozdulok, hogy hüvelyemnél is meg-megakadjon. Félek, hogy fájni fog, így nem merem megtenni, csak minimálisan engedem be véged tetejét, majd elhúzódva újra dörzsölöm magamat hozzád. Egyre nagyobbakat mozdulva, hogy fenekemtől, egészen csiklómig dörzsölődjek hozzád, külön figyelve arra, hogy hátsómnál is meg-meg akadj. Nagyokat nyögök, ahogy te is, tudom, hogy visszatartod önmagad. Arcodat simogatom, ahogy szád melleimet kényezteti. Nem tudom elmondani mennyire imádom, amit a melleimmel is teszel. Újabb nagyobb mozdulat, érzem megfeszül egész tested, ahogy ismét bejáratomnál megakadsz, talán egy kicsit beljebb kerülve, mint az előbb. Fogaid bimbómra fognak, így hangosan nyögve tolom fentebb csípőmet. Annyira vágyom rá, de nagyon feszít, pedig valószínűleg ágaskodó részed egy százada sincs bennem. Újra mozdul mellemen a szád, át a másikra most pedig hátsómnál játszod ugyanezt el.
-Nuuuhhh... -Nem tudom kinyögni neved sem, mert ismét vaginámnál támadsz. Nem tudok más tenni, mint fentebb emelni csípőmet, halkan cuppan bennem kupakod és valami forró önti el olyan részeimet, ahol eddig senki nem járt. Hangosan sikítva élvezek el, majd pihegve ölelnélek magamhoz, de nem lohadsz, sőt, mintha keményebb lennél, mint eddig.

View more

Liked by: Lost cause

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Ruhád kellemes anyagának helyét átveszi forró bőröd.
-Mhhhmmm... -Magadhoz húzol és könnyedén irányítod mozdulataimat, tökéletes szinkronba hozva testemet tiéddel. Túl sok helyen ér egyszerre inger, mindenhol tűzörvény és villámok száguldanak, olyan gyorsasággal, amit fel sem tudok fogni. Hajadba kapaszkodom, annak reményében, hogy talán így nem szállok el. Véged többször is megakad bejáratomnál, kedvem lenne felsikítani, legalább a nevedet, annyira szeretnék tovább menni, de félek is. A fogaid, a szád, a nyelved és a kezeid megdolgozzák testemet, pontosan rátapintva az össze olyan pontra, amitől csillagokat látok. Hirtelen feszülök meg, minden izmom, sőt sejtem megdermed, majd el is ernyed. Combjaim remegnek, bensőm rángatózva ad hálát az átélt pillanatnak. Testem ketyegője szaporán és erősen dobol mellkasomban, letekintek kócos buksidra, ami melleimen pihen. Bőrömön érzem leheleted és mosolyod. Meghitt és békés ez a pillanat, még a szemhéjaim is elnehezednek tőle. Megcsókolsz én pedig kiélvezem szád munkáját és ízét. Ha nem lennék ennyire álmos most biztos folytatnám.
-Köszönöm... -Újabb pírral gazdagítod bőrömet, ahogy rám mosolyogsz. Nem tudom nem észrevenni az árnyat, ami átsuhan arcodon. Ágyba dugsz és mellém fekszel, finoman megszorítom alsónadrágod szárát, annak reményében, hogy én is itt leszek ébredés után.
-Jó éjt... -Szeretnék ébren maradni, megelőzve azt, hogy reggel egymás nélkül ébredünk. Ennek ellenére hamar elnyom az álom. Az első fénycsíkra felkelek és olyan boldog vagyok, mint még soha. Próbálok nyugton maradni, de ágaskodó részed annyira szexi és izgató. Nem akarok megszólalni, csak cselekedni, csak érezni és újra tűzijátékot látni. Kezem kicsit bátortalanul ugyan, de lesiklik széles, izmos mellkasodról, át a kidolgozott hasadon, egészen nadrágodig. Szeretem, ahogy a nevemet ejted, főleg ahogyan. Puhán ráfogok, annak ellenére, hogy nem vagyok biztos benne mit tehetnék, vagy mit szeretnék.
-Olyan nagy... és kemény -Nyöszörgöm vágyakozva, minimálisan félve, nagyot nyelve. Megérintesz és pillanatok alatt elélvezek. Többet akarok így tenyeredbe nyomom magam, remélve, hogy ujjaid legalább egy kicsit lentebb és beljebb csúsznak. Ígérsz és én szavadon akarlak fogni, még akkor is, ha ez szinte lehetetlen. Egyszer fel fogok ébredni és akkor... Szavaid rángatnak vissza, nem vagyok benne biztos, hogy mit szeretnél, amíg nyelveddel meg nem érintesz. Csípőm azonnal megadja magát, ahogy lábaim is, ezzel szádba nyomva magamat. Nem tudom mit csinálok pontosan, de ahogy számba veszlek még erősebben csinálod, így én is. Többet akarok és tudom, hogy te is, így engedek a vágyaimnak egészen addig amíg meg nem töltöd számat. Csodálatos volt, viszont enyhe üresség így is maradt bennem. Akarlak, nagyon szeretném magamban a farkad, de olyan nagy vagy...
//Folytatom :*

View more

Liked by: Lost cause

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Farkad tovább simogatom, szinte megigézve puszilgatom, aztán már nyalogatom. Nem tudok és nem is akarok leállni, ha rólad van szó. Számba szívom, csípőmet keményen és követelőzve lököm előre. Addig csúszkálok rajtad, amíg megakadsz bejáratomnál, szenvtelenül elmosolyodom. Egyszerre szívlak számba és engedlek magamba, viszont kínzó lassúsággal. Látom, ahogy türelmetlenül megfeszülsz, de nem akarom elsietni. Csak szépen lassan, viszont övig engedlek. Már most, ennyitől majdnem elélvezek, de még egy kicsit ki kell tartanom.
-Mivel is jár ez a jegyesség? És az a rítus? Mert, ha örökkön-örökké, ezzel... -Elnyomok egy nyögést farkad megszopásával.
-Akkor vállalom... Ahhh... -Előre dőlve nyakadra csókolok, erősen meg-meg szívva bőrödet, de csípőm mozdulatlan. Egészen fent dagad bennem makkod, ennek ellenére csak bőröddel foglalkozok.
-Olyan finom vagy...

View more

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Lehunyom szemeimet és hozzád bújva élvezem ki simogatásodat. Sosem voltam az a bújós fajta, de veled még ez is csodálatos. Mégis fájón sóhajtasz, így aggódva tekintek fel szemeidbe.
-Igen, de meg nem tudnám mondani honnan jött.. Nagyon furcsa, hogy valakinek csak úgy ráérzel a nevére nem? Még csak nem is egy olyan hűűűhh, de szokványos név és... valamiért ráéreztem. Szerződés? Most eladtam a lelkem az ördögnek? -Elmosolyodom. Lehet fordítva vagyok bekötve, de nem tudsz rám ijeszteni valami bugyuta szerződéssel. Egy csettintésre fura, cirkalmas billog rajzolódik ki alkaromon. Rohadt szexi, főleg, amikor kimondod a nyilvánvalót. Újabb izgalom gyűlik bennem, amitől megremeg egész testem. Aztán kimondod azt a szót és kivörösödve nézem hol a te jeled, hol az enyém.
-Te pedig az enyém... -Motyogom halkan, de még mindig áhítattal tekintve a "gyűrűinkre". Aztán persze eszembe jut, hogy hány nővel csinálhattad végig ugyanezt, hisz ki tudja hány éves vagy. Kifejezetten dühössé válok, még azt se tudom hány éves vagy és akkor most... Igen, biztos a sokadik vagyok, remélem az előzőek mind megmurdáltak. Jaj inkább ne... mert akkor még többet keféltél velük. Tehát nem is kell szexelnie ahhoz, hogy enni tudjon. Mire leesik, hogy ezek szerint velem volt az első élménye. Ahhoz képest, már első alkalommal olyan élvezeteket nyújtott, mintha bőven lenne benne gyakorlata. Élvezem, hogy kipirulsz, feléd kerekedve ismét csókolgatom arcodat.
-Ahhoz képest nagyon is tudtad az első pillanattól mire vágyom. - Finoman neked nyomom magam, felegyenesedve. Gyengéden fogom farkad kezeim közé.
-Szerintem nagyon szexi vagy. A farkad is... -Mintha szavaimat hitelesíteni akarná testem, ahogy simogatom, úgy ömlik rád nedvem.
-Igaz, hogy nektek van párzási időszakotok? Bevallom a tanulás egy része az utánad való nyomozás tette ki. Sokfélét olvastam rólad, de tőled szeretnék mindent tudni. Van, ahol azt mondják, ha lezárul valami rítus, akkor már nem az életemmel étkezel, hanem az érzéseim táplálnak. Ahogy kivettem bizonyos részekből, ez a rítus inkább egy esküvőhöz hasonlítanám... Nem vagyok esküvő párti, bár... ha rólad lenne szó, lehet meggondolnám a dolgot... -Nevetek és rágyújtva csodálom testedet, arcodat, azokat a szexi agyarakat, amikkel olyan élvezetet nyújtasz, mint még senki. A szarvaid pedig... ahh.. érezhetően megrándul hüvelyem. Ez tutira nem normális.
-Ha belegondolok... amúgy nem számít az életem. Nem akarok vén ráncos nénike lenni. Viszont amíg lehet, addig szeretném kiélvezni veled a szexet és a ... -Szerelmet. Nem nem akarom beismerni, kimondani meg végkép nem.
//Folytatom :*

View more

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
-És ha azt hiszed nélküled fogok aludni, akkor tévedsz. -Felkelek és óvatosan közeledek hozzád. A pipád kivéve kezedből, amibe beleszívok egy jólesőt, öledbe ülök. Láttam, hogy merevedésed volt, nem hagylak hidegen, bár nem tudom mit kellene tennem pontosan. Egy bizonyos határt még nem akarok átlépni, de szeretném látni milyen egy élő, hús-vér férfi farka. Érezni akarom magamon és a közeljövőben magamban is. Újra pipádba szívok majd átadom neked.
-Tudom, hogy te is kívánsz... amióta beléptünk ide nagyon erősen hat rám ez a "romantikus" mágia. Folyamatosan lüktetek és olyasmire vágyom, amitől eddig a hideg rázott. Te vagy az első ember, aki ott megérintett és jelenleg másra sem vágyom, minthogy újra megtedd. Ki akarom veled próbálni... -Kivörösödöm, hirtelen szárad ki a szám, amit megnyalok és finoman előre billentem csípőmet, hogy neked feszüljön ágyékom.
-Ha harcolni nem is, de másra meg tudsz tanítani... -Előre dőlök és szádra nyomom sajátomat. Nem igazán tudom még azt sem hogyan kell csókolni. Puszilgatom, szád alsó részét megszívom, amire megrándul alattam keménységed. Lassan dörzsölöm magamat hozzád, egyre kellemesebb és forróbb minden mozdulattal.
-Ez... nagyon... jóóóh... -Nyöszörgöm, majd gyengéden szádba harapok.

View more

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Hátat fordítok és hálásan fogadom az érintést, amíg nem érzem újra, hogy lüktetek és a testem különböző pontjain villámok cikáznak. A hajamat, egy oldalra húzom, hogy könnyebben hozzám férj, ezzel egyszerre emelem meg karjaimat, így kezeid szabadon siklanak melleimre. Megrándul bensőm és jókora tenyereidbe nyomom magam. Eddig az ilyesmire undorodva gondoltam, túl sok fáradsággal jár, minimális élvezet. Legalábbis én erre következtettem mindabból, amit mások meséltek. Forró és dús szád tarkómra tapad, ami elvarázsol. Életem legintimebb és legmeghatóbb jelenete, amitől olyan ütemre vált szívem, hogy kezdek félni attól, hogy infarktusom van. Szeretnék halkan sóhajtozni, ami kisebb-nagyobb sikerekkel megy is, egészen addig amíg csiklómat meg nem érinted. Olyan erősen kapaszkodok a kád szélébe, majd kitörök egy darabot a helyéről.
-Ahhhh... neeehhhm... -Akarom, nagyon is még többet és még annál is többet. Megemelem csípőmet, érezni akarom erős ujjaidat magamban, annyira szeretném, amit felfogni se tudok. Ahogy azt sem, hogy egyik pillanatról a másikra miért repülök. Annyira ködös az elmém, nem tudok helyesen reagálni a helyzetre. Csak pihegek, mélyen belül pedig rohadt elégedetlennek érzem magamat. Irányítasz, nem ellenkezek, egyedül a háló ruhára nézek úgy, mintha véres rongy lenne. Megosztod velem fájdalmad, már kapnék kezed után, de csak egy elégedetlen sóhajt engedek meg magamnak.
-Nem miattad akarnak megölni. Őszinte voltál velem, így én is az leszek. Az első hosszabb álmomnak hála Neverwinter tavába pottyantam, amivel nem lett volna baj, ha nem ijeszt halálra egy akkora hal, ami keresztbe is le tudott volna nyelni. Tizenöt voltam akkor, és... Valami oknál fogva csak arra tudtam gondolni, hogy hal akarok lenni, mert akkor gyorsabban el tudnék úszni. Sikerült, csakhogy nem úgy, ahogy én szerettem volna. Nem tudtam, hogy képes vagyok e fajta mágiára, azt hittem az én erőm abban rejlik, hogy gyorsan tanulok. A koboldok nyelvét másfél óra alatt tanultam meg... A lényeg, hogy a varázslat félig sikerült, halfarkam lett, de a felső testem nem változott. Neverwinter ura meg azt hitte sellő vagyok... A többit kitalálhatod. Láncra vertek, kínoztak, annak reményében, hogy igazgyöngyökké válnak a könnyeim, hogy a vérem csodaszer és így tovább. Az uraság, akit olyan szépen leszereltél egy ottani hűbéres és valószínűleg felismert. De ha ezt nem is vesszük figyelembe, nem hiszem, hogy bárki aki elhunyt melletted, az miattad történt volna. Ne okold magad az ilyesmik miatt. Nem ígérhetem, hogy örökké veled maradok, mert nem tudom mikor ébredek fel ebből az álomból. De azt megígérem, hogy amint elalszok sietek majd hozzád. Senki nem nevezett még barátnak és az emberi kapcsolatokról sem tudok szinte semmit, így a határokat sem ismerem egy barátságban.
//Folytatom :*

View more

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy máris fenekemnél érzem merevedésedet.
-Valaki türelmetlen.. -Nevetem és hátsóm hozzád riszálom. Szeretem a hangod, főleg ilyenkor.
-Pedig, mintha te mondtad volna, hogy tanulnom kell... -Nyöszörögve nyúlok hátra merevedésedre és lassan mozgatom kezemet rajtad. Szabad kezemmel letolom nadrágomat, csak annyira hogy fenekemhez tudjalak dörgölni. Annyira forró, annyira akarom, de egy kis játék belefér. Nagyokat sóhajtok, ahogy combjaim közé siklasz, amik már most nedvesek. Enyhén előre hajolok és így riszálom magamat, amíg te türelmetlenül előre tolod csípődet.
-Még várnod kell egy kicsit. -Ahogy csípőmre markolsz, tudom, hogy semmi kedved hozzá, ahogy nekem sincs. Leveszem pólómat és előre hajolva nadrágomat is. Eléd térdelek és lassan végig nyalok merev tagodon.
-Olyan finom vagy... -Óvatosan veszlek számba, engedve, hogy hajamba markolj. Tudom, hogy visszafogod magad, ezért feltekintek szemedbe és tövig szívlak, ezzel egyszerre élvezel torkomra. Felállok és a kanapéig tollak, hogy az öledbe tudjak ülni.
-Egész nap erre vártam... -Lihegem és magamhoz illesztelek, majd a szarvaidra fogok. Már ettől majdnem elélvezek, így gyorsan és keményen pattogok öledbe. A nedvem rád fröccsen, szinte ömlik belőlem. Szarvadnál fogva húzlak számra és úgy csókollak meg, mintha nem akarnálak ereszteni soha. Bár, ez nem áll távol az igazságtól, sőt ez az igazság.Finoman alsó ajkadba harapok és egészen magamba fogadlak...
-Jaaaaahhhsss... -A neved, a nevedet meg kell kérdeznem. Majd... Most csak érezni akarlak. Feltolod csípődet és megszűnik a világ, ölem felrobban, egész testemben megrázkódok, ahogy megtöltöd méhemet. Nyakadra csókolok, több foltot is hagyok, ahogy ismét megmozdulok. Nem tudok leállni, annyira hiányoztál eddig az életemből, hogy most muszáj bepótolnom. Óvatosan kulcscsontodra harapok, majd visszatérek szádhoz. Annyira, de annyira..
-Szeehhhh... -Szerencsére újabb orgazmusnak hála, nem mondtam ki. Pihegve csókollak meg és ölellek magamhoz. Tudnod kell a szívem dobbanásából, az érintésemből, a csókomból mennyire szeretlek.

View more

Liked by: Hentaicsápok

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Minden olyan egyszerű, ha mellettem vagy, olyan könnyed, mintha egy hatalmas szikla került volna le mellkasomról. Fészkelődök öledbe, de engedelmeskedek. Szemeidről szarvadra fut tekintetem, aminek már a látványától izgalomba jövök. Vajon normális ez, hogy ennyi is elég? Finoman fogom ujjadat fogaim közé, megszívom és elengedem. Érzem megmozdulni alattam férfiasságod, ami még boldogabbá tesz. Incubus... az én hitvilágomban szexdémonok. Bár ez mindent megmagyarázna, még azt is miért vonzódom ennyire hozzád. Vajon ez az egész csak azért van, mert az vagy ami? Tényleg ennyire akarat gyenge lennék? Csupán az, hogy az öledbe ülök felizgat. Nagy sóhajjal nyomok pár falatot szádba, de látom, hogy nem ízlik. Igaz te mással táplálkozol. Farkad bokámra tekeredik, amit nem tudok nem nézni. Annyira szexi.
-Sajnálom... -Gyengéden megcirógatom hajadat, egészen szarvad tövénél. Belebizsergek, de jól kell viselkednem. Elvégre magadtól kezdtél el beszélni magadról. Kopog valaki, de te közlöd kicsoda.
-Úgy érted... azért vagy itt mert halálra akartak keféltetni veled? Összeharapom számat, hogy ne nevessek fel.
-Bizonyára valami ördögi tervük volt, de pont annyira ment nekik a latin, mint a matematika. -Eleresztesz és egyből kiráz a hideg. Nem hittem volna, hogy egyszer lesz bárki is, aki fontosabb lesz, mint a tanulás.
-Gondolod, hogy így fogok tudni tanulni? -Nevetek, de hallgatok rád.
-Viszont... tudom, hogy valami zavar... érzem és... Nem akarlak faggatni, de szeretném tudni. Meg fogok halni? Legalábbis a görög mitológia szerint az incubusok kikefélik az emberekből a lelket is. Ami nem zavar, ha rólad van szó, csak... előtte azért kérlek szólj. Van pár dolog, amit előtte el kellene intéznem. -Felkelek az öledből, hogy kivigyem a tálcát. Elmosogatok és utána nekiállok tanulni. Tudom, hogy figyelsz és jólesik, viszont ahogy mozdulsz úgy ráng meg bensőm. Fészkelődve ugyan, de folytatom a tanulást. Már késő délután van, mire felállok az asztaltól.
-Ideje pihenni... -Elmosolyodva lépek közelebb és nyakadba csimpaszkodva kapok ajkadra. Újabb kopogás.
-Esküszöm, hogy megölöm... -Morgok nyelvedre. Végül is... jobb is így, lássa csak meg, hogyan nézek ki, amikor be vagyok indulva. Tudja csak meg, hogy veled kefélek, hogy téged szeretlek, hogy hozzád tartozok. Szélesre tárom az ajtót, szélesen vigyorogva. Nyilván szemmel láthatóak a csóknyomok, mert végig követi tekintetével.
-Miben segíthetek Olga?
O.: -A testvéred... Ti... keféltek? -Elnéz karom alatt, hátha láthatja kivel vagyok.
-A testvéreddel?
A.: -Csak mostoha... De végül is igen. Miért? Elmondtam, hogy nem foglalkozik riherongyokkal. -Hangomat halkabbra fogom.
-Ami pedig a démonidézésed illeti. Hálás vagyok érte. Remélem tudod, hogy ez azzal jár, hogy lerohasztja a vaginádat. -Ezzel becsukom sápadt arca előtt az ajtót. Végig éreztem, hogy akarsz, annyira, hogy az sem zavarna, hogy valaki végig nézi.
//Folytatom :*

View more

Liked by: Hentaicsápok

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
-Meg gondolom szívesebben térnél vissza a drow hölgyekhez. -Enyhe él van a hangomban, amit nem is értek. Mi közöm van nekem ahhoz, hogy mit csinálsz és kivel? Már elnézést szeretnék kérni, amikor meglátom Neverwinter urát. Az a kis pöcs... De még nem állok készen arra, hogy kinyírjam. A sikátorba magammal húzlak, közém és a fal közé szorulsz, arccal egyenesen melleim közé. A leheleted olyan forró, hogy kivörösödök tőle, de muszáj így maradnunk. Minden lélegzetvételeddel egyre furább érzés kerít hatalmába, amit még mástól nem éreztem. Pihegek és remegnek a lábaim, ekkor haladnak el mellettünk. Még várok pár pillanatot, mire a patkók kopogása eléggé távolinak tűnik. Zavartan hátrálok és kerülöm tekinteted.
-Bocsánat... -Hebegem és mielőtt elindulnánk szétnézek. Még mindig érezlek, de próbálok eltekinteni tőle.
-Az ott... Az jónak látszik... -Motyogom és elindulok a kétes kinézetű ivó felé. Miért ver ilyen gyorsan a szívem? Olyan nagyon fura, de valahol jó is. A kocsma fülledt, valami varázslat is van a levegőben. Amíg te szobát foglalsz, addig én körbe nézek. Baize-nek semmi nyoma. De ha valahova betér, az biztos, hogy ez a hely lesz. Nem értem miért hat most rám ez a mágia, de alhasamban egyre sűrűsödik valami fura érzés. Mire felérünk a szobában, szabályszerűen reszket a lábam. Biztos csak meghűltem az éjszaka.
-Veszek egy fürdőt. -Mosolyt erőltetek arcomra és elhúzom a vékonyka függönyt, ami leválasztja a dézsát a szoba többi részétől. Meleg víz gőzölög benne, gondolkodás nélkül veszem le ruháimat és merülök el nyakig benne. Szappanért nyúlok, hogy megmossam magam, de mindenem olyan érzékeny. Belülről össze harapom számat, hogy ezek a fura hangok ne csússzanak ki. még a végén azt hiszed rosszul vagyok. Lábaim között ragacsos és sikamlós nedv gyűlt össze. Amint megmozdítom kezem, egy halk sóhajt engedek ki. Basszus... úgy mindjárt érzem felrobbanok. Eszembe jut az arcod melleim között és végem. Megfeszülök és a víz alá merülve engedem ki hangomat. Az ujjaim alatt lüktetek, csak pár kört teszek és újra sikerül. A szívem majd kiugrik, főleg amikor leér bennem a felismerés. Átéltem életem első orgazmusát. Biztos a mágia tehet róla. Felülök hogy levegőt vegyek és a te tiszta és kíváncsi tekinteteddel találkozik sajátom. Eszemben sincs takargatni magamat, sőt... Ha nem erőlködnék a lábaim úgy tárnák fel kincsemet, mintha az kötelező lenne. A szégyenlősség leghalványabb jele nélkül mosolyodok. Hajam testemre tapad, még inkább kiemelve melleim kerekségét.
-Megmosnád a hátam? -Szemérmetlen mosollyal az arcomon nyújtom át a szappant.

View more

Liked by: Hentaicsápok

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
-Barát? -Pont annyira hihetetlen számomra ez a szó, mint az, hogy itt maradtam elalvás után. Elmosolyodom, rövid 18 évem alatt senki nem nevezett még barátjának. Furán kellemes melegséggel tölt el a gondolat.
-Illetlen? -Alig tart pár pillanatig, amit művelsz, de valamiért kiráz tőle a hideg.
-Várj... te most, belém láttál? -Enyhén kivörösödök. És ha valami olyat láttál? Fejem megrázva fogadom el a ruhákat, amik itt-ott ugyan nem az én méreteim, de jobb, mint a földiek. Azokat majd jó pénzért eladom, ahogy eddig is tettem. Az én világomban is vannak fura gyűjtők, ez a világ sem kivétel alóla. Hihetetlen mennyiségű pénzt képesek fizetni azért, ami a földön potom összegbe kerül. A nadrág hasított bőr és rám tapad egészen térdig, az ing valamivel bővebb, de túl mély a nyakvágása egy nőnek. Mindegy, nem akarok úrhölgyként festeni. A mellényt is magamra veszem, de ha összekötöm, akkor túlságosan felnyomja a melleimet. Igaz, inkább nézzek ki úgy, mint egy ribanc, mint egy nemes, akit lépten-nyomon meg akarnak ölni. Hajamat összefonom, amikor visszatérsz. Bólintok válaszul és batyuba teszem a ruháimat és a gyújtót. Tudom, hogy figyelsz, de engem jobban izgat az, nem-e akar valamilyen lény megtámadni. Nem akarom, hogy váratlanul érjen és megismétlődjön, ami évekkel ezelőtt. Vitatkozás hangjai szűrődnek felénk, te pedig gondolkodás nélkül rohansz a vesztedbe. A fa árnyékából figyelem az eseményeket. Jól hallottam, az a férfi Neverwinter urának egyik hűbérese. De mit keresnek ezek ilyen messze? Mielőtt elmenekülne találkozik tekintetük. Semmi kétség, hogy felismert. Mégis hány görög nő mászkál Baldur közelében? Megremegek és visszatérek sok évvel ezelőtti álmomhoz. Nagyon beteg voltam és magas lázam volt, az volt a leghosszabb álmom, a mostanit kivéve. Lépteid rángatnak vissza a jelenbe. Történeted pont annyira mókás, mint amennyire zavarba ejt.
-Nugget... Voltál már szerelmes? Annyira, hogy bármit és mindent odaadtál volna érte? Gondolj bele, hogy akit ennyire szeretsz, az más nevét... khm... Szóval az mással boldog. Hogyan éreznéd magad? -Látom, hogy elgondolkodsz ezen, így annyiban hagyom a dolgot. Ki vagyok én, hogy erkölcs órát tartsak neked? Elérkezünk az első kocsmához és, amíg te a hölgyeményekkel ismerkedsz, addig én próbálom megtalálni Baize-t. Ha őt megtalálom, akkor egy darabig bármit túlélek. A legtöbb információ, amit kaptam, az az, hogy a héten még nem járt erre...
-Kérem... ha látná, mondja meg, hogy Taerin keresi. -Végeztél és én is.
-Keressünk szállást először, a ruházat megteszi akkor, ha megtaláltam, akit keresek. -Az egyik plakátot tanulmányozom, majd rád tekintek.
-Nem lesz egyszerű, hamarosan kezdődik az esti mulatság. Sokkal többen vannak most a városban, mint a múltkorinál.
//Folytatom :*

View more

Liked by: Hentaicsápok

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Kora délelőtt lehet, mire kinyílnak szemeim. Egymásba gabalyodva, szinte el se tudom dönteni melyik végtag melyikünkhöz tartozik. Arcod nyakamban pihen, olyan védtelen vagy így és békés. Halványan és álmosan elmosolyodom, ahogy hajad elsimítom arcodból. A világ leghosszabb szempilláit most láthatom, ahogy a legtökéletesebb férfit is. Azt hittem mára sajogni fog minden porcikám, de fura mód kipihent vagyok. Még a lidérces álmaim is elkerültek. Talán azért mert azt is kidugtad belőlem. A gondolatra halk kuncogás tör utat magának, ami megrázza a tetem, ezzel együtt a tiédet is. A fakó napsugárban még szebb vagy. Óvatosan homlokodra csókolok és kikelek mellőled. Nem tudom mi lehetsz, az biztos, hogy nem ember. A lehető leghalkabban próbálom végezni dolgomat, letusolni és kávét főzni. Vajon mit ehetsz? Oké, egyszer ettél pizzát, ebből kiindulva nem lehetsz vegán vagy vega. Gyorsan átfuttatom az elmémben mégis milyen ételek jöhetnek számításba, amíg a rántott húsnál maradok, krumplipürével és salátával. Nem nagy ördöngösség és hamar el is készülök a fritőznek hála. Nagyot kortyolok a kávémból a cigim mellé. Ahányszor a tegnap éjszakára gondolok, annyiszor remegek bele és izgulok fel. Viszont ideje lenne megismernem téged. Persze, ha te is szeretnéd. Elnyomom a csikket és tálcára pakolom a kávét és az ételt. Viszont mire beérek a szobába sehol se vagy. Leteszem a tálcát az ágyra, érzem, hogy a csalódottság átjárja egész testemet. Szóval ennyi volt? Hátrálok egy lépést, annyira meglep, hogy ennyire lesújt a hiányod. Isteni szerencse, hogy nem mondtam ki a pillanat hevében azt az átkozott szót. Sarkon akarok fordulni, de karjaid átölelnek. Hátam mellkasodnak nyomódik, ami forró, de nedves, ahogy karjaid is. Frissen fürdött illatod elönti orromat és agyamat is. Az iménti könnyek szúrták szemeimet, de most ki is buggyannak, ahogy egy megkönnyebbült sóhaj is.
-Azt hittem... -Hangom elcsuklik és karjaidba kapaszkodok. Hogy lehetek ennyire gyenge? Hogy lehet, hogy pár nap leforgása alatt ennyire fontos lettél számomra? Mintha mindig is ismertél volna én pedig téged, mintha mindig is összetartoztunk volna. A vágy és élvezet olyan mélységeit mutattad meg, amiben biztos vagyok, hogy sosem lenne nélküled részem. De ez nem csak ennyi, tudom szívem mélyén, hogy már most ragaszkodok hozzád. És sajna vagy sem, ezt magamnak a legnehezebb beismernem. Megfordulok karjaidban, arcom mellkasodnak döntve hallgatom szíved ritmusát, mintha gyorsabb lenne, mint kellene. Mintha félnél. Félve nézek fel szemeidbe, de még jobban félek attól, hogy mikor jön el a búcsú pillanata. Annyi mindent mondanék és kérdeznék, de ehelyett csak nézem gyönyörű szemeidet. Bár kimondani nem tudom, de éreztetni igen. Talán életemben először, de szerelmesen csókolom meg valaki száját és ez a valaki te vagy. "Szeretlek"

View more

Liked by: Hentaicsápok

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
A "menjünk haza" alatt nem éppen a teleportálásra gondoltam, de tény, hogy így gyorsabb és nem kell várnom, amíg végre kettesben leszünk. Már az első tépésnél kibuggyannak melleim, ezzel felszabadítva őket. ruhám éles, reccsenő hanggal kerül le rólam, eszemben sincs utána nézni vagy bánkódni miatta. Hátra dőlve élvezem, hogy tudod mit kell tenned a testemmel, ezáltal megajándékozlak áhítattal átszőtt nyögéseimmel. Kezeim szarvadba kapaszkodnak, már most félek, hogy a gyönyör szárnyai az Olimposzig repítenek. Szinte alig érsz hozzám, már úgy érzem felemészt a vágy, ez a tűz örvény magába szippant és többé nem ereszt. Eszem vesztve hagyom, hogy kedvedre azt tégy velem, amit csak szeretnél, egészen addig, amíg meg nem látom duzzadó és jókora férfiasságod. Hogy lehet, hogy ekkora és úgy járt bennem, hogy a legcsodálatosabb és legtökéletesebb élvezettet nyújtotta? Az illatod, az alakja és még a színe is tökéletes, bár kételkedek tudásomban, mégis feltekintek szemeidbe, ahogy tövig engedlek számban. Ez tényleg megtörténik, nem csak álmodok. Nem tudom hogy vagy erre képes, de még az is olaj a tűzre, ahogy a számat dugod. Édes és sós vagy egyszerre valami olyan utóízzel, amit sosem fogok elfelejteni. Tenyeredbe nyomom arcom, nyelvem lassan lenyalja a maradékot szám széléről. Elhúzódsz tőlem, aminek hangot is adnék, ha nem ültetnél öledbe. Megremegek, sőt reszketeg minden mozdulatom, annyira szeretnélek, de aggódom is, hogy könnyedén elférsz-e majd bennem. Magamhoz igazítalak, levegőt se merek venni egészen addig, amíg minden lélegzetem távozik tüdőmből egy nyögéssel. Vastag vagy, minden ered jól érzem, ahogy azt is, hogy véged ott jár, ahová eddig senki fel nem érhetett. Szemeidbe tekintek, míg szarvadba kapaszkodok. A pillanat hevében, egy rövid ideig majdnem legördül egy szó nyelvemről, amit eddig csak húgomnak mondtam ki, és nem ilyen értelemben. Csak pár másodperc, amíg megszoklak, amíg remegő csípőm munkának lát. Dús ajkad és nyelved gyorsabb mozdulatra késztet, ahogy alhasamban gyülemlő feszültség is. Érzem, hogy közel vagyunk mind a ketten. Azt akarom, hogy nekem add minden élvezeted, az utolsó cseppig. Veled egyszerre érkezek meg, egészen befogadlak, véged annyira fent jár, és ezt megkoronázod egy erős csípőlökéssel. Még jobban megduzzadsz, kemény véged érzem, ahogy átlöki magát méhszájamnál és megtöltesz forró, sűrű és ragacsos élvezeteddel.
-Jaaaah...ssss...peeeeehhhrrr... -Nem tudom miért ezt a nevet sikítottam, hisz eddig Caspernek becéztelek, de most, valami oknál fogva. Nincs időm ezen rágódni, magad alá fordítasz és folytatod. Megjelölsz, kismillió helyen, újra és újra elélvezünk, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy az első pillanattól az utolsóig a tiéd vagyok. Úgy érzem még a csontjaim is cseppfolyósság váltak. Magadhoz nyalábolsz, ha lenne valamennyi erőm, megkönnyezném ezt a békességet, ami eddig számomra ismeretlen volt.
//Folytatom :*

View more

Liked by: Hentaicsápok

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
-A tudásom erről a világról igencsak hiányos... -Elcsendesedem és a nadrágomért nyúlok, amiben a cigim és a gyújtóm van.
-Figyelj, ne ijedj meg. Jelenleg ez az egyetlen bizonyítékom, hogy igazam van. -Számba teszek egy cigit és meggyújtom. Érzem, hogy megugrasz, de jól palástolod.
-Ezt gyújtónak hívják...-Elcsendesedek, amíg elszívom a cigim és megiszom a kávét. Ha tényleg huzamosabb ideig itt maradok, akkor muszáj leszek alkalmazkodni. Ez pedig egyedül nem fog menni.
-Meg tudnál tanítani, harcolni?
Liked by: Lost cause

@JasperIsHere

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
-Nodel nem egy sima vámpír... Ő egy átkozott lény. -Motyogom míg a cigim feléhez érek.
-Elátkozta valaki, nagyjából ennyit tudok róla. Őt nem a napfény, hanem a holdfény pusztítja el. -Kezdek magamhoz térni, egyre jobban érzem magam és egyre kevésbő zavarja elmémet az álomban való utazás. Fura kicsit, hogy sem ez a világ, sem a földi nem tart épelméjűnek. Sosem találkoztam olyannal, aki így álmodott volna mint én. Egyetlen lény volt, aki itt is és a földön is létezik rajtam kívül, az pedig Nodel. Bár ő nem az a beszédes fajta.
-Ooohh törp uram, ismerem ezt a világot és nem jó üzlet bárkinek is adósa lenni. -Halványan elmosolyodok és eloltom cigimet.
-Köszönöm.- Bólintok, élek is a lehetőséggel. Nem vagyok szégyenlős fajta, de tudom, hogy ha tényleg közel vagyunk a hídhoz, akkor sok erre felé a bandita. Szereznem kell pár dolgot az útra, mondjuk normális öltözetet. Nem hiszem, hogy megnyerő lennék a földi öltözetemben. Fegyverekre is szükségem lesz, bár nem vagyok valami jó kardforgató. Hirtelen engedem ki a levegőt tüdömből, ahogy a jeges víz bőrömhöz ér.
-Magasságos Aphrodité, de hideg... -Gyorsan megmosdok, még vizesen visszaveszem az inget. Visszatérve jobban megnézlek magamnak, ahogy a dobodat is. Ismét gyógyítasz, amin meglepődöm, ahogy közvetlen kedvességeden is.
-Nem sok törpével találkoztam eddig, de egyik sem volt ilyen ... közvetlen és barátságos. -Talán ezért is gyanakszom annyira.
-De hát a törpék többsége bányászatból él vagy kovácsolásból, nem? -És te sem vagy szégyenlős. Nehezen tudom levenni tekintetem az izmos combokról, amik bizony nem kis kincset fognak közre.
-Holnap? Holnapra nem hiszem, hogy itt leszek. -Legalábbis ha álmomban elalszok, akkor felébredek. Nem sokszor fordult elő, hogy nyolc óránál tovább lettem volna egy álmomban.
-Nem iszom alkoholt... -Fáradtan nyújtózom és dőlök el.
-Mert akkor túl kedves vagyok...-Ez már csak motyogom, mert túl nehezek szemhéjaim. Sajnálom, hogy ha felkelek már nem beszélhetünk többé.
-Jó... mi? -Olyan gyorsan pattannak ki szemeim és ülök fel, hogy kiskedvenced arrébb gurul.
-Ez hogy lehet? -Hatalmasra kerekedett pillogókkal nézem kezeimet, majd téged.
-Ez.. nem lehet... -Lesápadva és megremegve cikáznak a gondolataim. Ilyen még sosem volt... talán... kómába estem? Más magyarázatot nem látok rá. Mellém ülsz én pedig automatikusan megtapogatom arcodat. Ha eddig nem voltál biztos benne, hogy bolond vagyok, most már biztos lehetsz benne. Miután eleresztem arcodat magamat tapogatom, melleimre markolok, amitől kivörösödök, de fel nem nyögök.
-Ez... Meghaltam volna? -Kiveszem a kezedből a bögréket, majd mancsaidat arcomra húzom.
-Szerinted meghaltam? -Némi értetlenkedés után mosoly csillan szemeidbe.
-Azt hiszem bajban vagyok... -Ez nem az a világ, ahol egy hétköznapi ember életben maradhat.
-Tudom, hogy azt hiszed őrült vagyok, vagy bevertem a fejemet, de hinned kell nekem. Nem ehhez a világhoz tartozom.
//Folyt :*

View more

Liked by: Lost cause

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
Hogy megcsókolhatlak-e. Leheletem forrón égeti számat, reszketeg a vágytól, hogy megízleljem dús ajkaidat. A sikátorba húzlak, szinte magamra rántva nyalok ajkaid közé. Tudod, hogy akarlak, nagyon is tudod, talán jobban mint én. De azt nem akarom, hogy ne adja Héra, más is lásson téged, mondjuk az a kis kurva… szádba nyögök, ujjaim tincseid közé kapaszkodnak, hogy még közelebb húzzalak. Alig bírok leállni, de muszáj…
-Menjünk… menjünk haza… Cas… -Hangom elcsuklik, szívem majd kiugrik a torkomon, ahogy átható, türkiz szemeidbe nézek.
-Aludj ma velem… -Bár szívem szerint azt mondanám, hogy mindig, de tudom… minden csoda három napig tart.

@aiszerep

Anneaine’s Profile PhotoVoluptuaria Xediántropii
A csend magáért beszél, amíg meg nem szólalsz. Nem tudom eldönteni, hogy hangodba, vagy a benne rejlő ígéretbe remeg bele egész testem. Látni akarlak, de még mindig nem adod meg nekem. Újult erővel kapom fel a vizet, mint egy rossz szivattyú. Rendben, ha játszani akarsz megkapod. Együtt főzünk, de még mindig nem jelensz meg. Oké, ha harcot akarsz… letusolok és felveszem az új ruhámat. Sötétkék anyag tökéletesen kiemeli alkatom minden előnyét, viszont nem tudok melltartót venni alá. Csak a mellrészbe rejtett leheletnyi szivacsra hagyatkozhatok. Vékony pántjait vállamra igazítom, majd egy lassú mozdulattal húzom lentebb a szoknya részét. Comb középig ér, pont eleget takar akkor is, ha majd táncolok. Hajam összefonom, némi sminket festek szemeimre. Teli talpú szandált veszek fel, ami megemel annyira, hogy vádlim nőiesen kidolgozott ívét kiemeli. Farmer kabátot veszek fel, még egy utolsó pillantás magamra és tudom, hogy mögöttem vagy. A citrusos pára elárul. Az ölelésedből ítélve így érek nagyjából az álladig. Fel tekintek ahol nagyjából sejtem szemeidet, fenekem finoman neked nyomom, ezután rágyújt a indulok el a szórakozóhelyre. Nem lep meg, hogy itt van az a félkegyelmű nőszemély és még az sem, hogy Tommal. Az viszont igen, hogy még így is a bátyám érdekli. Újult erővel önt el a méreg, hogy ennek a szajhának megmutattad magad. Bele megyek a játékba és mindenkivel is táncolok. Igazából abban reménykedek, hogy megmutatod magad, ha eléggé fel tudlak húzni. Tom csak nem hagy élni, nem tudom mire számít még, de nincs hozzá kedvem, ahogy Olga locsogásához sem. Megunva az elbaszott napomat indulnék el, amikor Olga ismét utam állja.
-Fogd már fel te egysejtű. A ribancokkal csak a stricik foglalkoznak… -Ezzel ott hagyom. Kezd elegem lenni a napból. Alig várom hogy hazaérjek és lemossam magamról ezt a pár órát. Mérgem annyira a fejembe szállt, hogy csak a seggemen landoló csattanásra riadok fel. Lendületből verném orrba azt a faszt, aki azt hitte ezt meg teheti, de valaki gyorsabb. Megdöbbenve nézek a hatalmas ökölre, végig az inas és eres sötét, tetovált alkaron, aminek a vonalát követve egy széles vállhoz érkezek. Elámulva nézek fel arcodra. Próbálom felfogni a látványt, de a szemeid letaglóznak. Sosem láttam még ennyire szexi embert és a szarvaidból ítélve, távolabb nem is állhatnál egy halandótól. Hitetlenkedve, mint aki álmodik hátrálok egy lépést, hogy felfogjam tested minden vonalát. Kezdem érteni, hogy Olga hirtelen miért érdeklődik annyira irántad. Visszalépek és félve, hogy eltűnsz érintem meg karjaidat, amin ujjbegyeim reszketegen siklanak fel vállaidig, fel erős nyakadon arcodra.
-Nem így képzeltelek el… szinte hihetetlenül szexi vagy. -Nagy szemekkel keresem tekinteted, mintha félnél attól mit fogok mondani. Lábujjhegyen pipiskedek, hogy elérjem szarvaidat.
-Ooohhh… -Izgalom járja át mindenemet, a bimbóim szinte lyukat vájnak a vékonyka szivacsokba. Tovább tapizom és egyre inkább nedvesedek. Talán meg kellene kérdeznem…
//Folyt:*

View more

Next

Language: English