Voluptuaria Xediántropii

N.: -Eléggé csúnyák még ezek a véraláfutások. De szerencsére Arnie időben kapcsolt. Nagy vagy haver. -Barátságosan megpaskolja válladat. Az egyik kedvenc kollégám. Nyílt, kedves, segítőkész, vicces és meleg. Olgának esélye se volt nála, de azért időről időre be-bepróbálkozik. Ahogy elnézem Olga egyenlőre annyiban hagyja a dolgot. Bepakoltok a buszba, addig én létszámot ellenőrzök. Olga persze egyből körülötted lebzsel. Esküszöm, hogy mindjárt elásom valahova élve és fejjel lefele, hogy arra kaparjon.
N.: -Tudod, eléggé beszédes az arcod, ahogy a kis foltjaid is... Ha nem akarod világgá kürtölni kezdj el nevetni, mintha viccet mondanék, különben továbbra se fog leszállni a pasidról. -Ledöbbenve nézek sötét szemeibe, aztán hangosan felkacagok.
A.: -Egy zseni vagy... Hahaha... -Elindulunk, Olga mellém ül és egyből pletykál.
O.: -Nem akarok pletykálni, de ugye tudod, hogy Nate nos tudod... érted...
A.: -Nem Olga, nem értem...
O.: -Tudod, amikor rámentem kiderült, hogy meleg. -Piszmogja, mire elfordulok félig és úgy csinálok, mint aki aludni akar.
A.: -Tudod az az érdekes, hogy a magasabb IQ-val rendelkező hímek, mind ezt mondják neked. Ha nem akarsz pletykálni, ne tedd! Undorító szokás... -Ezzel elértem, hogy egy kis időre leálljon a rendszere, hogy el tudja dönteni, most megsértettem-e avagy sem. Az túl lassan értünk oda. Ez a másfél óra maga volt a pokol. Olga öt perc után úgy gondolta, hogy nem haragszik rám, sőt éppen öri barim akar lenni, csak azért, hogy segítsek neki téged megfogni. Amint mindenki leszállt a buszról felé fordulok, megfogom két oldalt a vállait és szomorúan a szemeibe nézek.
A.: -Annyira sajnálom Olga, de nem lehetünk barátnők mostantól, mert én is szerelmes vagyok Arnieba... -Pár csepp könnyt is lebuggyantok arcomon, amire elvörösödik és levágtat a buszról.
-Kurva... -Dünnyögöm magamnak, majd én is követlek titeket.
-Na srácok, mindenki vegye magához a táskáját. -Nate már meg is érkezik a szoba kulcsokkal. Négy ágyas szobák vannak és sorsolással döntjük el ki-kivel alszik. -Jobban tetszik nekik az ötlet, mint vártam. Hamar lerendeződik, hogy ki kinek a szobatársa, nincs is vita belőle, mert még nem tudják, hogy négy részre oszlik a csapat.
-Akik a rózsaszín labdát kapták, azok kövessék Olga tanárnőt, akik a sárgát, azok Nate tanár urat, akik a pirosat, azok Arnie tanár urat és a kékek pedig velem jönnek. Először mindenki pakoljon ki, vegye át a fürdőruháját. Húsz perc múlva találkozunk itt az aulában. -Szerencsénkre minden felnőtt egy-egy szobát kapott, igaz két ágyas, de jól fog jönni, ha valaki lebetegszik. Már most látom rohadt hosszú napunk lesz. Beérve a szobámba írok neked egy sms-t.
"Rohadtul hiányzol, minden formában..."

View more

-Lehet... -Még egy csókot nyomok Juan arcára, mielőtt elvinnéd. Összepakolok, amíg te ágyba dugod Ebihalat. Most kezdek igazán izgulni. Kettesben leszünk és... Ahhh, Zeusz szerelmére, miért kellett ezt csak úgy kimondanom? Korai volt még. Ahogy belépsz a szobába nem tudom, hogy bőgjek vagy hányjak a rengeteg érzelemtől. Ez a bizonytalanság abban a pillanatban tovaszáll, ahogy átkarolsz. Szinte azonnal leereszt feszült tartásom. Eldőlünk, szívedet hallgatom, ahogy mondandódat is.
-Oké... de még olyan kicsi. Az a kislány meg... Értem én, hogy mit akarsz ebből kihozni. -Hasadat cirógatom, ahogy arra gondolok, egyszer tényleg el fog jönni ez az időszak, amibe már most belehalok egy kicsit. Kérdésedre megdermedek és félve nézek fel szemeidbe. Akaratlanul is bólintok, de csak halványan, kicsit félek, hogy mit fogsz mondani. Kis monológodnak hála felfogom nagy nehezen, hogy te is szeretnél gyermeket, méghozzá tőlem.
-Én baromira kész vagyok rád és arra, hogy még egy vagy száz gyermekünk legyen. -Mondom olyan hevesen, hogy át se gondolom, hogy azért a száz egy pöppet nagy szám. Ahogy erre ráébredek, kivörösödök, de úgy, hogy ezt még a Marson is látják.
-Aaaaahmmmm... ez egy... remek öt..ötlet... -Kezeidbe nyomom magamat. Nem tudok és nem is akarok ellenállni a csábításnak. Tény, hogy ez át kellene beszélnünk, elméletileg, de nekem bőven elég az, hogy te szeretnéd. És ha Ebihal is így gondolja, kidobom a bogyóimat. Sőt felgyújtom a picsába. Talán ez az eddigi legszentimentálisabb együttlétünk, mégis, annyira kielégítő Magamhoz ölellek és nem is akarlak elengedni.
-Szeretlek... nagyon... -Nevedet kiáltva érek a csúcsra. Forró magjaiddal megtöltesz, én pedig reszketve csókolgatlak, egészen addig, míg el nem nyom az álom. Hirtelen pattansz fel, pedig már nyúlnék utánad, hogy feküdj vissza, amikor ráébredek milyen nap is van.
-Baszki... -Recsegve pattanok ki az ágyból és kapkodom magamra ruhámat, amit még tegnap, szerencsére, kikészítettem. Kócomat fésülve rohanok lefelé, ahol egy idősebb nővel találom szemben magamat.
-Öhmm... jó reggelt? -Kicsit nehezen áll össze a kép, hogy ő lesz az, aki a fiúnkra vigyázni fog. Juan is kibattyog álmosan felveszem ölembe, hogy össze-visszapuszilgathassam.
-Szeretlek Poronty, légy jó fiú. -Még vagy két, három, na jó négy puszi.
-Köszönöm Eda, kérlek érezzétek jól magatokat. -Utánad rohanok, a kávét elvéve tőled robbanok be a kocsiba.
Csodák csodájára időben érkezünk. Kicsit meg lep mennyien vannak itt, de ekkor eszembe jut, hogy a másik osztály erdei táborba megy. Sajnálatunkra Olga is velünk tart, ahogy Nate is. Már messziről szúr minket.
-Azt hiszem már késő letagadni, hogy a pasim vagy... -Nevetem feszülten, ahogy Olga tüzetesen felmér. Baszki, elfelejtettem eltakarni a kis jelöléseidet is.
O.: -Hát ti, így együtt? -Huuuhhhh... Baszki, baszki, baszki...
N.: -Elfelejtetted, Aria válla megsérült, biztos elment elé, hogy ne kelljen cipekednie. Tényleg hogy van a vállad?
//Folytatom xDDD

View more

Hajamba túrok és elindulok érte. Nem tudom ki a meglepettebb, te, Nami vagy én.
-Ne zaklasd a szomszédomat. -Kisebb traumát élek át azzal, hogy így látsz. Nem elég, hogy előbb még teli torokból énekeltem, most itt van az "exem", aki nem az exem, de szerinte az. Nem mellesleg egy vékony trikóban, amin bőven átlátszik minden, meg egy sort, ami inkább bugyi.
-Elnézést kérek... -Mondom félvállról neked. Megfogom csuklóját és elráncigálnám, ha nem toporzékolna.
-Hadész szerelmére! -Kiáltom el magamat, ezzel egyszerre hajolok előre, hogy vállamra vegyem a sikítozó, kalimpáló lányt. Nagyjából öt perc hadakozás után bealszik a kanapén. Befejezem az ételt, de mielőtt ennék, kimegyek rágyújtani, nagy bögre kávé társaságában. Már meg sem lep, hogy kint ülsz. Nem elég, hogy a tanárom lettél, de a szomszédom is, ráadásul most egy derékig érő korlát választ el minket, pontosabban a két erkélyt. Az eső egyre inkább szakad, de a levegő még mindig langyos. Egy kis szellő is elég, hogy üvegvágósat játszanak bimbóim. Na nem mintha te nőként tekintenél rám. Meggyújtom cigimet és leülök. Nagyot kortyolok a nedűmből, aztán nézem némán arcodat. Nem vagyok biztos benne, hogy most tényleg a melleimet nézed, vagy csak képzelődök. Nem, biztos nem. Bárhogy is próbáltam felkelteni az érdeklődésedet, sosem ment. Se kihívó ruhákban a testemmel, sem az eszemmel, de a szívemmel sem. Újabb slukk, de nem veszem le rólad a szemem. Már az éhségtől vagy a fáradtságtól esküszöm Artemiszre, hirtelen, mintha azt látnám, hogy megmozdul ágyékod. Oké, ideje ennem. Elszívom cigimet, elnyomom és elindulok befelé.
-Elnézést Namiért, többé nem fog előfordulni... -Megtorpanva vetek rád még egy pillantást. Még mindig rohadt szexi vagy...

View more

Basztam bemenni az utolsó órámra, amilyen kicsi Nami, olyan nagy pofont tud adni. Enyhén felrepedt a szám és az arcom is bedagadt minimálisan. Szerencsém, hogy nem kaparta ki a szemeimet. Nagyot sóhajtva megyek haza. Előtte beugrok a boltba, jó pár dolgot kell vennem. Az igazság az, hogy semmi sincs már a hűtőmben. Nagyjából egy óra múlva lépek ki a boltból, négy hatalmas szatyorral. Nincs szerencsém, mert még az eső is elered.
-Óóóó magasságos Eris, miért szívatsz? -Sietősen indulok meg a lakásom felé. Lényegében ezt kaptam a 18. születésnapomra. Nem volt nehéz meggyőznöm erről anyámat, így legalább nem vagyok láb alatt. Ahogy felnőtté váltam, nem igazán tetszett neki, hogy ő meg rohamosan öregszik, na meg az sem, hogy a fiúcskái inkább rám csorgatták a nyálukat és nem rá.
Hazaérek, csurom vizesen, rohadt éhesen és fáradtan is. Lerúgom cipőimet és lepakolok az asztalra. Lerángatom a vizes ruhámat, ezeket kiteszem az erkélyen lévő szárítóra. Pucéran sétálok be, hogy felvegyek egy atlétát meg egy sortot. Mivel itthon vagyok és egyedül, azt hallgatok, amit akarok, pontosabban amit mások előtt amúgy letagadnék. Bár nem vagyok egy nagyon nőies nő, de Miley Cyrus új száma nagyon megtetszett. Nem csak dallamra, de a mondanivalója is mesteri. Bár azt pont neked köszönhetem, hogy megtanultam angolul is. Így be is kapcsolom, adva rá némi hangot és elpakolok az asztalról, csak azt hagyom kint amit a vacsihoz felhasználok. Természetesen egytagú zenekar, tánckar és séf vagyok ilyenkor. Ami kifér a torkomból, úgy énekelek azzal a nővel, aki eddig hidegen hagyott. Vagy négyszer meghallgatom egymás után. Mielőtt újra lejátszhatná a telefonom, hallok valakit, akit nem szeretnék a mai nap után.
Nami.: -Hallom, hogy itthon vagy! Hogy van pofád a mi számunkat hallgatni? -Mi számunk? Azt se tudta, hogy miről szól, amíg el nem magyaráztam neki, addig ki nem állhatta. Az viszont nagyon furcsa, hogy nem az én ajtómon dübörög, hanem valahol máshol. Az jó, mert tudtommal egyedül vagyok ezen a szinten. Mondjuk, mintha mondta volna a házmester, hogy nyáron valaki beköltözött, de hát alig lakok itt egy hónapja. Vagy nagyon elfoglalt ez a valaki, vagy mégsem volt igaz a pletyka. Kikapcsolom a zenét, addig odateszem a húst sülni, na meg a tésztát a vízbe teszem, csak ezek után megyek hallgatózni az ajtóhoz.
N.: -Nem lehetsz ekkora picsa, csak egy pofont kaptál... gyere ki és beszéljük meg... -Felcsuklik, vagy sír, nem tudom eldönteni, de az biztos, hogy már nem szomjas. Legnagyobb bánatomra hallom, hogy a szomszéd ajtót nyit.
N.: -Mi? Te nem is ő vagy... Vagy te vagy a pasija? De hát... azt mondta... a nők érdeklik... Engedj be! Veled csalt, miattad dobott? -Baszki. Kinyitom az ajtót és a lehető legabszurdabb látvány fogad. Nami részegen markolja a pólód alját, mert mást nem ér el, így próbál rángatni téged. Nem... ez csak egy állom lehet.
A.: -Baszki...-Oké, ezt tutira nem fogom kimagyarázni, de miért is kellene pont neked magyaráznom?

---

//Folytatom xD

View more

Keserű mosoly kúszik szám széleire.
-Ha tanár úr mondja... -Mélyet szívok cigimbe, remélve, hogy nem érzem tovább az illatodat, ami annyi sebet tép fel. Annyiszor elképzeltem ezt a jelenetet, amikor újra találkozunk. Bár reményeim szerint már ennek akkor kellett volna bekövetkeznie, mikor lediplomáztam és csodálatos munkám, pasim van. Valahol reméltem, hogy ilyen lesz a viszontlátás, nem pedig... Ez a sunyi kuncogás, mindig így is így nevettél. Ne merj előttem kuncogni, kacagni vagy röhögni! Hogy lehet jó kedved mikor... Igaz is, ez egy rohadt egyoldalú szerelem volt... vagyis csak testi vágy, igen az volt.
-Nem tudom mire céloz tanár úr... -Megvonom vállaimat, még egy nagyot szívok cigimből, aminek pontosan az a márkája, amit te szívtál akkoriban. Némi önsanyargatás, hogy minden szálnál eszembe jusson mire vezet, ha bárkit is igazán megkívánok, vagy ha bárkiben is megbízok. Elnyomom a hamusban a cigit, orromon engedve ki az utolsó slukkot. Az édességre nézek, amit csak lerakok magam mellé a padra.
-Nem tudom miről beszél tanár úr. -Ezzel több mindenre is választ adok. Egyrészt, nem vagyok hajlandó tegeződni veled, jobb, ha idegenek maradunk egymásnak. Már amennyire ez lehetséges ennyi év után. Ami meg Namit illeti, arról végkép nem akarok veled dumálni. Talán kicsit sért, hogy még mindig nem tudtad megjegyezni, hogy utálom az édességet, főleg az ilyen száraz fűrészport. Persze akkoriban bármit megettem, amit elém tettél, honnan is tudhatnád.
-Nem tudom mit látott, én nem sokat az osztálytársnőimtől. -Olga... Mindig csak Olga. Ennek hála az összes Olgát megutáltam egy életre. Hála Hérának az osztályomban is van egy. A történetedre elkap a hányinger.
-Nem mintha bármikor is kértelek volna rá. -Na ennyit a magázódásról. Kezedet eltolva állok fel. Csak egy rövid érintés volt, mégis úgy szalad szét a testem minden sejtjéhez a tűz, hogy nyelnem kell egyet, mielőtt folytatnám.
-Csak megemlítettem, hogy kaptam egy beírást, mert betörtem annak a fasznak az orrát. -Az is miattad volt. Mert lehordott mindenféle betegnek. Na meg folyton azt mondta, hogy anyámat dugod. Aria, csillapodj le, az kell még, hogy valaki így lásson! Finoman megigazgatom szoros copfomat.
-Értem nem kell aggódnia Dan tanár úr. Eleget fizet anyám az alapítványnak, hogy ott dohányozzak, ahol kedvem tartja. Hatalmas előnyei vannak annak, ha az ember pofátlanul gazdag. -Nincs túl nagy szerencsém a nap hátralévő részében. Nem elég a két matek veled, de Naminak is sikerült elkapnia. Eljött a pillanat, hogy elmagyarázzam neki, hogy nincs semmi közöttünk. Természetesen elbőgi magát. Miután felpofoz elrohan.
-A büdös picsáért vagyok ilyen kurva szerencsétlen ma? -A LAC, azaz a Love Aria Club, felsipít és körbe vesznek.
-Kérlek, csak hagyjatok egy kicsit élni... -Ahogy utat török magamnak, találkozik tekintetünk. Ennyit arról, hogy Nami ki is számomra. Elhaladok nagy léptekkel melletted az uszoda felé.

---

//Folytatom :*

View more

Szerencsére nem firtatod, mert magam se tudnék erre magyarázatot adni. Mindig is szerettem volna ilyen nyálas dolgokat kipróbálni, hátha megértem a kortársaimat. A film elvarázsol, könnyen tudok a főhősnővel azonosulni. Nem szeret meghunyászkodni, sem ha megpróbálják irányítani. Viszont, ha a családjáról van szó... Ez az egyetlen gyenge pontja. Hol felháborodok, hol elpityeredem, hol nevetek. Egyedül a filmek alatt engedem meg magamnak, igaz csak akkor, ha egyedül vagyok, de melletted... Nem érzem azt, hogy keménynek kellene mutatnom magamat. Hamarabb véget ér a film, mint vártam. Csalódottan szedem össze a cuccaimat és indulok a kijárat felé. Szavaidra füleimig vörösödök.
-Óóó, hallgass már... -Nyakadhoz hajolok és finoman, de erőteljesen csókolok nyakad vékony bőrére. Kicsit nagyobb folt kerekedik rá, mint amire számítottam. Felszedjük a cuccokat és kérdésedre gyomrom felel.
-Azt hiszem gyomorbeszélő lettem. -Elindulunk, de kérdésedre megtorpanok.
-Barátság karkötők... -Vágom rá, de lerí arcomról, hogy hazudok. Igazából magam se tudom mi.
-Csak... -Mondjuk azt, hogy így hálálom meg, hogy ennyi mindent vettél nekem. Így megnyugszik mind a kettőnk szíve... vagy nem. Érzem, ahogy elragad a pillanat, ahogy nézel most rám, ahogy érintesz és amit mondasz. Annyira szeretném elhinni, de félek pofára fogok esni. Ennek ellenére, ma bele akarok menni ebbe a játékba. Nem akarok menni, csak ebben pillanatban ragadni örökre. Elindulsz és nagy nehezen követlek.
-Jó estét! -Mosolygom vissza a férfira. A szemeim felcsillannak a sajtos szósz hallatán.
-Aki kitalálta, mindegy, hogy férfi vagy nő, de elvenném. -Nevetem el magamat. Azt már nem teszem hozzá, hogy amiért ilyen kincsesbányát találtál, lehet téged foglak. Hálásan kortyolok a kávéba, amit sikerül félre is nyelnem.
-Tudtad? -Elkerekedett szemeim majdnem kiesnek a helyükről. Rágyújtva csóválom meg a fejemet.
-Azt a kis spinét helyre kellett volna raknom. Mondjuk hülyén jött volna ki, de akkor is. A napom első kávéját így elkúrni, főbenjáró bűn. Csak úgy megsúgom, hogy az ilyeneknek külön van egy lyuk Tartarosban, ahol megtanítják kávét főzni. -Elmész a rendelésért, szinte már a számban érzem a szószt.
-Nem vagyok oda a csípős dolgokért... Amúgy tudta, hogy a csípős az nem egy íz? Egyszerűen csak bántja a nyelvedet, szóval, aki szereti a csípőset, az amúgy mazochista. -Jimmy intelmére akaratlanul is összeszorítom a combomat.
-Nem, biztos, hogy így nem. Még a szám közelébe sem jössz haver. Inkább alszok a nappaliban. -Morcosan harapok az ételben és el is durran az agyam.
-Magasságos Zeusz, hát ez mennyei és tényleg olyan a sajtszósz. Tévedtem, nem a feltalálóját, hanem téged foglak elvenni. -Egy pillanatra ledermedek, majd Jimmy felé fordulok.
-Ugye nincs még feleséged? -Jól van Aria szép mentés. Jobb, ha ma már csendben maradok túlságosan is bepörögtem a mai nap miatt. Túl szép volt, ahhoz, hogy igaz legyen.

---

//Folytatom :*

View more

Dan lelépett, én pedig elzárkóztam mindenkitől, főleg azoktól, akik kicsit emlékeztettek rá. Nem akartam szembesülni a ténnyel, hogy sosem voltam számára több, egy engedetlen diáknál, akiért jól... sőt rohadt jól fizetnek a szülei. Ezért is ragadt rám a "Jégkirálynő" cím. A legtöbb fiúban találtam valamit, ami minimálisan hajazott rá, így a lányok felé fordultam, akik túl sok macerával jártak. Ezért is alapítottak egy Jégkirálynő fan klubbot, ahol távolról csodálhatnak. Én úgy gondolom túl sok mangát olvasnak, ezért rajonganak az ilyen elcseszett emberekért, mint én. Egyedül, ahol megengedtem magamnak az érzelmeket az a medence. Ott azok az, ezer meg egy éve, felgyülemlett indulatok hajtottak előre. Így tudtam könnyebbé tenni magamnak ezt a bolondokházát.
Már tökre jól voltam, erre az új tanárunk... Igen ez a pasas, aki itt áll előttem, akinek úgy csillognak a szemei, akinek ide érzem az illatát, már szinte a bőre ízét a nyelvemen, az a pasas. Az osztályfőnökünk kicsit jobban tapad rád, mint kellene.
Osztfő.: -Gyerekek köszöntsétek Daniel tanár urat. Mától ő fogja nektek az informatikát és matematikát tanítani. Ha vége az órának valaki kísérje körbe, rendben gyerekek? Ki szeretné? -Természetesen mindenki majd kiugrik a bőréből, csak egy kis figyelemért. Én meg próbálok eltűnni, lehetőleg a föld alá.
-Nagyszerű, akkor legyen Voluptuaria. Óra után vezesd kérlek körbe Danielt. -Csak bólintok, mire a tanárnő nagy nehezen kibotorkál a teremből. Remek, Legalább nem kell találkoznom Namival. Bemutatkozol, szinte semmit sem változtál, ugyanott fityeg az a rejtett mosoly a szád szélén. Mi is bemutatkozunk, én szigorúan csak a nevemet mondom el és azt, hogy mi a hobbim, ahogy minden más fiú is. Na a lányok lehazudják a csillagokat is az égről, a nem létező főzőtudományuktól kezdve, egészen a rakétatudományig, mindent. Egész kötetlen óra volt, már majdnem megmenekülök, hisz a lányok máris lecsapnak rád, hogy majd ők megmutatják a sulit, de sajnos ekkor meglátom az ajtóban Namit. A lányok és közéd állok, fapofával.
-Sajnálom, de tanárnő azt mondta én vezessem körbe. Erre jöjjön tanár úr. -Nem tehetek róla de a titulusod enyhe éllel mondom, csak úgy kiszaladt. A következő órám lyukas, így nyugodtan körbe tudlak vezetni, a nagy nevű, elit iskolában. Az utolsó bokrot is megmutatom, a végére hagyom a dohányzót.
-Ez pedig a dohányzó. -Ezt megerősítve előveszem cigarettámat és leülve a padra rágyújtok.
-Kicsi a világ. -Mondom, majd szemeidbe tekintek. Ne nézz rám így, ilyen kedvesen és melegen. Utállak.
-Meglepett, hogy itt fogsz tanítani, ezek szerint lediplomáztál. Óóóó lehet jobb lenne magázódnom, igaz? Mégiscsak a tanárommal beszélek. -A tanár szóban ismét van némi él.
-Szerencsére ez az utolsó évem, így nem kell majd ismét önnek lennie a hősnek. -Anyám szavai azóta is megismétlődnek fejemben, napjában többször is. Vajon, ha cuki diákod lettem volna, akkor maradsz?

View more

-Mi a fasz? -Kérdezem valakitől, bárkitől, aki választ tud nekem arra adni, hogy mi történik jelenleg.
A történet 8 évvel azelőtt kezdődött, amikor anyám kitalálta, úgy tud segíteni azon a kis problémán, ami csak őt és az új pasiját zavarta, nem beszéltem japánul, hogy felvett egy egyetemista srácot engem oktatni. Tulajdonképpen hamar megtanultam beszélni, az írás már nehezebben ment, de persze ezt nem mutattam senki felé. hogy mit is tudok. Makacsul ragaszkodtam anyanyelvemhez. Dannek hívják a srácot, szóval Dan tökre jó fej volt és hallgatóságnak sem volt utolsó. Szóval megkedveltem, talán kicsit tetszett is, na jó ki a szentséges Hérának ne tetszene egy olyan pasi, mint ő? Magas, arányosan izmos na és azok a szemek, amibe képes az ember elveszni. Az a pasi, akinek egy pillantásától is elélveznek a gyengébb idegzetű hölgyek. Ezen felül rohadt okos, na és azt mondtam már, hogy az egész világon neki van a legszexibb szája? Serdülőként éjszakákat töltöttem azzal, hogy rágondolva, ahogy azok a fényes és duzzadt ajkak a testemre tapadnak. Khm... nos eltértem a tárgytól. Szóval van ez a félisten, akit kisajátíthatsz heti négy-öt alkalommal két és fél-három órára. Mond azt, hogy nem játszod el a hülyét csak azért, hogy a közelében lehess. Azt mondtam már, hogy a bőrének olyan illata van, amitől összefut a szádban a nyál? Ő volt az én magán tanárom, akivel elterveztem, hogy ő lesz az első pasi számomra. Hát nem sikerült. Arcon vágott a valóság, hogy a szex az nem olyan, mint amilyennek én szerettem volna. Nem izgató, ráadásul rohadt sok energiába telik, azért a röpke gyönyörért. Oké, mond azt, hogy lusta vagyok, de Zeuszra esküszöm, nem vagyok oda a dologért. Nos, eltelt így jó pár év, bár az első pillanattól kezdve tudta, hogy nincs szükségem külön órákra, mégis eljött minden alkalommal. Másfél évvel ezelőtt eljött elbúcsúzni, mondván nincs ideje rám, mert diplomázik, meg ilyen szarságok. Tudtom, hogy barátnője lett, aki ki nem állhatott. Tehát ennyi volt a mi kis történetünk. Azt mondtam már, hogy gyűlölöm az Olgákat? Igen, a csajszipajtás neve Olga. Képzelj el egy vérbeli riherongyot, akin semmi különleges nincs, maximum a mély torka. Mondjuk állítólag ez hatalmas tehetség, bár sosem próbáltam. Jó párszor törtem borsot a csúfra plasztikázott orra alá, csakhogy Dant egy kicsit magam mellett tartsam.
Az az este számomra felért egy örökké tartó utazással Tartaros legmélyebb bugyraiba. Rám se nézett, csak az anyámhoz beszélt, aki oda meg vissza volt Dan türelméért. Nem tudom hányszor ismételte el neki, hogy ő egy hős. Azért az, mert el tud engem viselni. Én meg csak ott ültem és hitetlenkedve néztem a két embert, az egyik aki mindennek lát csak annak nem ami vagyok, a másik pedig annak, akivé sosem tudok nélküle válni. Oké, kicsit ráfüggtem a tanáromra, de mondjatok egy olyan tinit, aki nem tenne így a helyemben.

---

//Folytatom :*

View more

A jóravaló törekvés, ez lehetne a legfontosabb képessége egy embernek, ami valljuk be, keveseknek adatott meg.
Bennem is megtalálható, amit olykor próbálnak kioltani az olyan "emberek", akiket elnyelt a mai világ fertője. Néha túl nehéz, ellenük harcolni, legalábbis úgy, hogy ők ezt túl is éljék xD
Nincs olyan ember a Földön, aki ne lenne valamiben jó, csak nem ismerik fel. Vagy elnyomja ő maga, vagy más. Én abban hiszek, ha nem is az istenekben, de abban igen, hogy minden lélek értékes. Mindenkinek meg van a maga oka, nincsenek véletlenek.Az már más kérdés, hogy ezt az adott egyén felismeri-e magában és mer élni vele, mert azért ez sem egyszerű út, vagy egyszerűen csak átlép felette.

---

Köszönöm a kérdésed és ne haragudj, hogy mindig megvárakoztatlak, de a te kérdéseid mélyen elgondolkodtatnak. Olykor rohadt nehéz a cikázó gondolataimat, szépen megfogalmazva tálalni :)

View more

Annyi mindent teszel értem és velem, ami eddig idegen volt számomra. Senki nem vett, Renen kívül ruhát nekem, de ő is csak azokat, amik a munkához kellettek. Ez pedig teljesen más érzés. Összeszedem a fehérneműket, előtted lépek ki a fülkéből. Szedek még össze pár zoknit (15 pár titokzokni, 15 pár térd zokni, 15 combzokni és ugyanennyi combfix), kényelmesebb fazonú alsóneműket, egy-két csipkés (szám szerint ötöt) bodyt, na meg simát is. Mire végzünk visszaérnek az eladók. Gyanús is volt, hogy senki nem rántotta ránk a függönyt. Összehúzott szemekkel nézek rád, te meg játszod az ártatlant, ja délelőtt tíz órakor biztos ebédszünet van. Ezt viszont én fizetem, nem akarom, hogy mindent te fizess. Már így is túl sokat köszönhetek neked.
Még öt garnitúra nyári egyenruhát is beszerzünk, mivel amit utoljára hordtam nem lehet már felvenni. Pár szabadidő együttest és torna, sport cipővel megfejelem a halmot. Egyszerűbb lett volna targoncával jönni.
-Ezeket vigyük el a tisztítóba és utána nézzük meg mi megy a moziban. -Motyogom, ahogy tartok a tisztító felé, bár lábaim, még mindig meg-megremegnek. Holnap hogy fogok így tesizni? Kedves idősebb férfi veszi át a ruhákat, aki megígéri, hogy már holnap délutánra mindennel kész lesz. Csak a fehérneműk és az egyik egyenruha marad nálunk, ami jóval kevesebb, mint, amit most összevásároltunk. Újabb csomagmegőrző, de legalább így szabadon flangálhatunk a plázában. Könyvesbolt, játék bolt, mindenféle és fajta bolt. Ellenállok a kísértésnek és nem veszek egy mangát sem. A mozi műsort nézem és szinte azonnal tudom mit akarok megnézni.
-Avatar: A víz útja? Légyszíves állj be a sorba, addig én elmegyek a mosdóba, meg veszek nachost és kukoricát. -Így is teszek, mire kiérsz a sorból, addigra felpakolva jövök feléd a halom kajával. Nem tud érdekelni, hogy mindenki úgy néz rám, mint egy őrültre.
Szerencsére senki nem ül mellettünk, sőt majdnem az egész sor üres. Csak előrébb vannak páran, így körbe pakolhatjuk magunkat a rágcsálnivalókkal. Amint elsötétül kezedért nyúlok és gyorsan rácsatolom, a sunyiban vásárolt fehérarany karkötőt, amin egy jang medál fityeg. Megfogom kezedet, így az én medálom, ami a jin, a tiédhez kapcsolódik. Mielőtt megszólalhatnál szádra csókolok.
-Shhh... kezdődik a film. -Szabad kezemmel az üdítőért nyúlok, majd a nachosért. Jó sok szósszal eszem. Imádom ezt a sajtos szószt.

View more

Eddig sosem éreztem késztetést arra, hogy vásárolgassak, nemhogy ezt bárkivel is megosszam.
-Hova lett mindenki? -Kérdem, enyhén össze is rándulok kezeid alatt. Beljebb lépsz velem, a függöny surrogó fémkarikái újabb pillangó biszbaszokat varázsolnak gyomromba. Bókodtól, még a föld is megremeg, vagy csak a térdeim akarják feladni a szolgálatot? Megfordulok, leheletem hatalmas fátyolt rajzol a tükör tiszta és sima felületére.
-Várj... már... -Azonnal elakad szavam, ahogy fürge, játékos és gyakorlott ujjaid játszani kezdenek bensőmben.
-Mhhmm... -Hát ez egy eléggé silányra sikeredett ellenkezés volt, főleg, hogy lábaim szétnyílnak, hátsóm magasabbra emelkedik. Amint találkoznak szemeim a tükörképükkel megremegek és hajam tövéig kivörösödök. Kinek ne tetszene, ha te hozzá érsz? Mondanám, hogy, igen, külön kellene, mert így túl sok álmatlan éjszakánk lesz, de képtelen vagyok, még csak rendesen levegőt venni is. Akaratlanul is felnyögök férfiasságod érintésére. Erősen kell kapaszkodnom, amint újra megérezlek. Tökéletesen megtöltesz, amitől elszáll minden vágyam arra, hogy visszafogjam nyögéseimet.
-Méééggh... -Téged se kell kétszer kérni, mélyebbre lököd magadat, combom érzékeny húsába akasztod fogaidat. Hiába élvezek el újra és újra, te nem csillapodsz. Nagyot huppanok öledbe, az enyhe fájdalom, amit méhemnél érzek, ahogy tövig érkezel újabb mélységét mutatja meg számomra az élvezetnek. Ész nélkül jelölsz meg, ahol érsz, amitől csak fokozódik vágyam, amit nem hittem volna, hogy lehetséges. Teletöltöd bensőmet, csak most vagyok igazán hálás azért, hogy szedem a bogyóimat. Bár még így is félő, hogy felcsinálsz. Nincs az a védelem, ami ellened érvényesülni tudna. Rád borulva lihegek, elzsibbadt minden porcikám, azon csodálkozom, hogy a szemeim nem ugrottak ki helyükről.
-Mhhm... -Túl jó érzés hozzád bújva pihenni, lehunyom szemeimet és várom, hogy csillapodjon légzésem. Vajon meddig...? Végig se gondolom a kérdést inkább. Itt és most én vagyok az akit kívánsz, én vagyok veled, egy lehetetlen szituációba. Én vagyok az, akit magadnak akarsz, olyannyira, hogy meg is jelölsz, ahol csak érsz.
-Ezek nem fognak elmúlni hétfőre. -Sóhajtom fáradtan és álmosan. Sosem szexeltem még egyszerre ennyit. Sőt talán összesen sem. Nehezemre esik elválni tőled, de előtte, magamat is meglepve, mélyen megcsókollak, mintha tudat alatt szeretnék valamit elmondani. Ami sokkal mélyebb, mint egy szerelmi vallomás. Táskámért hajolok, amiből nedves törlőt veszek elő, veszek belőle, majd átnyújtom neked. Felöltözök, ami egyáltalán nem takarja a friss csók és harapás nyomokat. Morcosan nézek rád a tükörből, de igazából tetszik amit látok. Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen nyugalommal tölt majd el, hogy valaki magának akar, még ha nem is örökre szól ez az ígéret.

---

//Folytatom :*

View more

Vagy ha mégis, nem tőlem? Na jó ez már kezd pániknak hangzani. Nyugodj le a picsába. Nagy levegő. Elszívom a cigit, kiiszom a bögrét és visszatérek hozzátok. Nem megy, nem tudok a szemedbe nézni, így fiúnkra terelem szemeimet.
-Milyen filmet nézzünk ma? -A válasza szíven vág. "A hercegnő és a békát, mert az Gina kedvence." Az a kis...
-Jól hangzik... Jobb mint az aranyhaj? -Ő meg csak bólogat. Oké Aria, ne menj át boszorkába, nem zárhatod el a fiatokat egy toronyba.
-Hát akkor pattogtatok kukoricát. -Csalódottan megyek a mikróhoz, mire elkészülök a három tál kukoricával és a jeges teával, addigra már a kanapén vártok. Azon a kanapén, ahol mi... Még jobban kivörösödök. Ebihal befészkeli magát közénk és elkezdődik a mese. Kezdem úgy érezni, hogy ez a kislány koránál okosabb. Így akarja Juan rávezetni a csókolózásra? Fiúnk elterül ölünkben, kis fejét, dús haját cirógatom. Addig rágódom ezen a Ginan, hogy észre se veszem vége a mesének, Juan pedig békésen szuszog, fejét ölembe hajtva, lábait a tiédbe.
-Emlékeztet ez a kislány valakire... -Suttogom, ahogy tovább cirógatom fiúnk békés arcát. Szeretem, hallani, hogy szuszog. Ez a probléma legalább elterelte a figyelmemet arról, hogy mit is mondtam a gyermeknemzésről neked.

View more

Szavaidra elgondolkodom és halványan kipirulok. Milyen lett volna, ha egy kicsit várok és te kezdeményezed az egészet? Ha addig kekeckedtem volna veled, amíg rám veted magad, mint ma reggel is. Megremegnek lábaim, élesen ráng bensőm. Na jó, ez tutira nem normális, hogy már a legapróbb, legártatlanabb gondolatodtól is benedvesedem.
-Naná, hogy próbáltam, észveszejtően szexi vagy. -Nevetem finoman megkóstolva szádat, de hamar fel kell ébrednem, hála az órának. Lemondóan sóhajtok, leveszem a kötényt és tükörhöz lépve megigazgatom magamat.
-Jövök, jövök... -Kicsit frusztrál, hogy nedves vagyok, de ez azonnal elszáll, amint fiúnkat meglátom. Gondolkodás nélkül kapom ölembe és puszilgatom meg puha, baba illatú arcát.
-Hiányoztál ebihal. Menjünk öltözzünk át. -Elindulok vele, átöltöztetem és minden cuccát összepakolom, hogy hazavigyük kimosni.
-Szóval azt mondod, hogy ez a Gina egy levelibéka? -Sejtelmesen elmosolygom magamat, ahogy folytatja. Szóval ő lesz a kis spiné, aki a fiunk szívére pályázik. Rámosolygok, de valahogy nem őszintén, mikor rám nyújtja a nyelvét.

---

Az ebédet gyorsan eltüntetjük, ami nagyon jólesik.
-Örülök, hogy mindenkinek ízlett. -Mosolygom. Elmész csomagolni eközben Ebihallal beszélgetek és nézem, ahogy játszik. Egyre többször kerül szóba az a kis fúria. Mikor visszaérsz lebiggyesztett ajakkal hajolok füledhez.
-Azt hiszem, hamarosan ellopják a fiúnk szívét. Lehet csinálni kellene egy kis tesót neki. Bár holnap már nem igen bújhatunk össze... igaz? -Pajkosan megpaskolom fenekedet és felmegyek én is pakolászni. A játékainkat elpakolom az ágy alá, mielőtt még Juan lézer kardozni akarna valamelyikkel. Mindent bepakoltam, többek között egy szexi, csipkés szettet. Lehet nem kellene húznom az agyadat, nem tudok veled csendben szexelni. Lemondóan sóhajtok és egy sportosabb fehérneműt teszek a helyére. Még csak most jut el a tudatomig, hogy mit mondtam az előbb neked. Kis tesót... Juannak? Elönti arcomat a pír, így gyorsan megmosom hideg vízzel. Te szent Héra, azt mondtam csináljunk babát? Nemhogy csökkenne a vörösség arcomon, egyre fentebb és fentebb fut, míg már homlokom és füleim is virítanak.
-Baszki... -Kávéért megyek, de kerülöm a szemkontaktust. Ki kell mennem egy cigire. Hogy lehettem ennyire óvatlan? Csak így kimondani, ilyen hamar... Mit fogsz gondolni rólam? Lányos zavaromban csetlek-botlok mire kiérek rágyújtani. A kezem enyhén remeg, alig találok célba a cigimmel. Oké Aria, nyugodj meg! Felnőttek vagytok, szeretitek egymást, tökéletesen passzoltok az ágyban is és... Arnie egy csodálatos apa. És én? Képes leszek leküzdeni magamat? Hogy így már hárman kell majd osztozkodnunk rajtad? Oké, előre szaladtam megint. Mi van, ha te nem szeretnél még egy gyermeket?

---

//Folytatom :)

View more

Aham, pont nem találta el. Vagy hat kurva kockacukrot tett bele. De azért elmosolygom magamat.
-Nobu... Ha nem ismernélek, azt hinném randira hívsz... -Elfojtok egy mosolyt és gyorsan változó arcbőrödre csókolok.
-Lehet úgy elfáradunk majd a nagy vásárlásban, hogy jól fog jönni, valami csöpögős akciófilm. -Jóízűen csócsálom meg szendvicsemet, azt legalább nem cseszte el. Egy nagy húzásra kiiszom kávémat, majd rá egy pohár vizet. Mindjárt kirohadnak a fogaim, a kurva kávétól. Miután felfaltunk mindent, majdnem az asztalt is, elindulok életem talán leghosszabb vásárlására. Mondjuk kíváncsi vagyok melyikünk fogja hamarabb feladni. Az első kört egy kisebb butik nyeri, tudom, hogy itt gyorsan fogunk végezni, próbálnom sem kell. Hét fekete, hét sötétkék, hét világoskék farmert dobálok a vállamra. A pólók terén sem válogatok, mind egyszerű és egyszínű pólók, fehér, tengerkék és fekete. Pár szürkét is dobok a kosárba, már látom, hogy egész nap mosni fogok. Vagy elviszem a tisztítóba és holnap délutánra tisztán és szárazon visszakapom. Pár egyszerűbb nyári ruhát is veszek le a vállfáról, egy rakat pulcsit, öt farmerkabátot. Az eladónő hálásan nézi az egyre csak növekvő kupacot.
-Mi kellhet még? Hm... -Elgondolkodva nézek körbe és már meg is van. A cicanacik a kedvenceim, mindösszesen tizenkét egyforma feketét veszek, biciklis nadrágból is hatot. Atlétából is dobok a halomra hét fehéret, ugyanennyi feketét és szürkét is. Pár hosszított felső után, utoljára körbenézek. Fehérneműt majd veszek a szemközti üzletből.
-Egyenlőre ennyit kérünk. -Felvillantom legszebb mosolyomat, ő pedig bőszen pakolja szépen és rendezetten szatyrokba. Elmosolygom magamat arcodon.
-Köszönjük szépen. -Elfelezve a szatyrokat megyek a következő boltba, ahol kicsit bajban vagyok így rád nézek, hátha kapok valamilyen támpontot, hogy mi izgatna téged igazán. Nyilván nincs bajod az egyszerűbb fazonnal, de szeretném, ha lenne pár dögösebb darabom. A csomagmegőrzőben lepakolunk és úgy szabadulok be a csipke , selyem és pamut darabok közé, mint akinek nincs ki mind a négy kereke. Dobálok párat a kosárba, na jó azért többet, mint párat.
-Ezeket felpróbálom... -Bizonytalanul lépek a fülkébe és próbálom fel az elsőt. Fekete, selyem és csipke kombinációja, merevítő nélküli, a tangája szintén tükrözi, amit én csak a végzet asszonyának mondanék. Elhúzom a függönyt, nincs rajtunk és az eladókon kívül senki.
-Hogy... tetszik? -Kérdem kicsit bizonytalanul és megfordulok. Nem vagyok biztos benne, szeretném, ha olyan lenne, amitől eldobod az agyadat. Még vagy hat szettet próbálok fel, ami mind kényelmes és szexi, de nem tudom neked melyik tetszene a leginkább. Az utolsó vörös, tiszta csipke.
-És ez?

View more

Szinte azonnal felriadok rá, amint rosszra fordulnak álmaid. Nem voltunk elég időt együtt akkoriban, mégis tudom, hogy mikor érsz el arra a pontra, ahol elsötétül és fagyossá válik a világod. Hiába húzlak magamhoz felriadsz. Csak bólintok és nézek utánad. Felülve rágyújtok és telefonomat bogarászom. Csoda történhetett, egy hívás, egy sms se érkezett. Kinyitod a fürdő ajtót és olyan sűrű gőzfelhőből lépsz elő, mintha minimum Tartaros legmélyebb bugyrából jöttél volna. Még mindig szereted a forró zuhanyt. Elnevetem magamat, egészen addig, amíg azt nem mondod, hogy vásárolni megyünk.
-Gondolom nem változik a véleményed, még akkor sem, ha könyörgöm... -Lemondóan sóhajtok és, miután eloltottam cigimet, kihalászok egy sporttopot, női boxert, atlétát, meg egy sortot. Titok zokniba burkolom lábujjaimat. Mondtam már, hogy utálom a zoknit? Tükörbe nézek, gyors mozdulatokkal tépem ki a kócokat hajamból,. Nemes egyszerűséggel lófarokba kötöm. Talán nem ártana sminkelnem? Meg a faszom. Gyors fogmosás után, sietek le a lépcsőn. Mielőtt lehajolnék tornacipőmért szádra csókolok. Különösen jól áll ez a halvány pír arcodon, de nem teszem szóvá, mert egyből tiltakoznál. Megőrzöm magamnak ezt a pillanatot, ahogy gyermekkorunkban is.
-Köszönöm, uram... -Mosoly szélesebbre húzódik, főleg, amikor elrejted kezeidet zsebedben. Én is izgatott vagyok, szinte sehol se voltam az elmúlt jó pár évben úgy, hogy annak ne lett volna köze a munkámhoz. Vicces, hogy Japán, sőt talán az egész sárgolyón, mi vagyunk a két legelvetemültebb és legbosszúszomjasabb ember, mégis rózsaszín felhőben úszkálunk. Semmivel sem törődve csak szíveink ritmusával és azzal, hogy kívánjuk a másikat. Ujjaink úgy fonódnak össze, mintha ennél természetesebb dolog nem is létezne, talán így is van. Talán tényleg egymásnak és egymásért lettünk teremtve. Megbámulnak minket, hogy a véraláfutásaim miatt, vagy azért mert jól mutatunk együtt, talán maga Héra se tudná megmondani. Hüvelykujjammal kézfejedet cirógatom és arcodhoz hajolok, egy rövid, de annál fülledtebb puszira. Ódákat és órákat tudnék arról zengni, hogy mennyire édes vagy most. átveszed az irányítást, még a széket is alám tolod, amin csak összeszorítom számat, nehogy el kezdjek kuncogni, mint valami idióta tini. Feléd nézek, te pedig valakit kiszúrsz a terem másik végében. Hiába az aprócska könyv bátyád kezében, nehezen tudna eltűnni, még ha az abroszt emelné is maga elé. Kedves pillanatot megörökítem, meg még párat, amíg aki eladó nem kezdene veled flörtölni. Vajon fel kellene hasogatnom a szája széleit? Elhajolok, hogy észre vegyen oldaladon. Jelentőségteljesen rávillantom mosolyomat. Igen kisanyám, ő velem van itt, nem azért, hogy elkérje a telefonszámodat. Mire megkapod a rendelést, úgy teszek, mint aki a telefonját bújja. Amint mozdulsz felém, tudom. Érezlek, minél közelebb érsz, annál inkább fokozódik szívem fordulatszáma.
-Köszi. -Óvatos csók állad alá és már kortyolom is.

---

//Folytatom :*

View more

Számba harapva nézlek és újra éhessé válok, de előbb... Meg kell főznünk. A zöldségkockákat kevés zsíron lepirítom, minimális vízzel felöntöm és fűszerezés után hagyom főzni. A burgonyapürének valót is odarakom.
-Van kb. fél óránk. -Édesen elmosolyodom, majd térdre borulva előtted veszlek elő nadrágodból.
-Imádom, olyan szép színe van és olyan sima, fényes... -Feltekintve szemeidbe, amik vakítónak látszanak vörös arcodtól. Nem sok időnk van, azt pedig mind neked akarom szentelni. Könnyedén fogadlak számba, nem sietek, de nem is finomkodom el a dolgot. Mikor megtöltöd számat felnézek és egy nagyot nyelve lenyelem mindet.
-Kell az előétel is. -Nevetem, majd felegyenesedve szádra puszilok. ebben a pillanatban jelez az időmérő, hogy kész az oldalas. Kinyitom az edényt, kiveszem a húst a vágódeszkára, a többit a leveshez adom.
-Ebből légyszíves csinálj, ilyen pici golyókat. -Megmutatom mekkorára gondoltam. Amíg te olyan gyorsan és ügyesen görgeted a húst, addig én az oldalast, csontonként felszeletelem egy nagy tálba teszem és jól befűszerezem. A fritőzt bekapcsolom, majd bebundázom az oldalas darabokat. Helyes kis csontja kilógnak a panír alól. Így mancsolás nélkül meg tudjuk majd fogni. A húsgolyókat a levesbe dobálom, a pürét rád bízom. Még negyed óra, mire megyünk Juanért, addigra minden el készül.
-Remélem minden ízleni fog.

View more

Meglepve pillantok fel rád, majd közénk. Még mindig van erőd? Elcsodálkozásomat hamar elsöpri heves orgazmusom.
-Ahhmm... Arnhhh... mmhmm... -Beléd kapaszkodva élem át újra, ami megrázza az utolsó sejtjeimet is. Pihegve csókolok homlokodra. Nem tudok még semmire se gondolni, mert minden idegvégződésem még reszket.
-Én? Hm... nem tudom. -Mosolyom bágyadt és fáradt. Mondanám, hogy várj, de még ahhoz is fáradt vagyok. Kell egy kis idő, hogy összeszedjem magamat és a gondolataimat. Természetesen úgy egyszerűbb, ahogy az étel illatára, újra gyomromba és agyamba koncentrálódik az, ami eddig ágyékomban lobogott. Illedelmesen magamra csavarom köntösömet és hálásan falatozok a tálcáról.
-Ebihal tudja, hogy holnap megyünk kirándulni a srácokkal? -Elgondolkodom, hogy amúgy, még semmit se pakoltam be és délután az orvoshoz is vissza kell mennem a vállammal. Na nem mintha azzal lenne a gond. Jelenleg nem hiszem, hogy képes vagyok tisztességesen két lépésnél többet megtenni. Ráadásul egy fürdőben van a szállásunk. Hogyan fogom a foltjaimat eltüntetni? Nagyokat harapok, más szóval képes vagyok már az evésre. Miután jól laktunk elpakolok magunk után, csak ezután fürdök le. Szigorúan egyedül. Zeusz mentsen, hogy ismét egymásnak essünk. Hajamat törölgetve nézlek az ajtóból. El se tudnék tökéletesebb férfit képzelni magamnak.
-Szeretlek. -Élvezem, hogy még mindig elvörösödsz ezen, tulajdonképpen jobban esik, mintha te magad mondanád. A szavak, azok csak szavak.
-Ha elkészültem elmegyek a dokihoz. Addig te nyugodtan pihenj, majd utána bepakolunk. -Bár eléggé gyanús lenne, ha egy táskába pakolnánk, igaz? Hamar összekötnék, hogy te vagy a foltjaim okozója. Felöltözök, szádra csókolok.
-Megyek, sietek haza. -Meleg bizsergés jár át, ahogy kimondom a "haza" szót. Tényleg így teszek. A doki csodálkozik milyen gyorsan gyógyulok, bár még látszik a véraláfutás, ami vöröses bíborból lilára, kékre és lassan libafos színűre váltott.
D.: -Még szedje ezeket a gyógyszereket és napi kétszer kenje be ezzel a kenőccsel. Ha teheti ne lógassa vagy terhelje. -Engedelmesen bólintok. Megköszönve a munkáját, elköszönök. Ideje lenne elmennem nőgyógyászhoz is, de annyira kifáradtam, hogy nem sok kedvem van hozzá. Majd ha visszajöttünk.
Hazafelé beugrok pár dolgot venni, többek között ebédhez valókat. Felhajtok a kocsival és azt a pár szatyrot magamhoz véve megyek be.
-Szia. -Csókolok szádba.
-Ma elkészítem nektek a kedvenc levesemet. És valami isteni másodikat is kitaláltam. Segítesz? -Lepakolok.
-Először rakjuk oda a kuktába az oldalast. -Megmosom a húst, mellé dobálom a megpucolt zöldségeket és felöntöm vízzel. Sózom, borsozom.
-Most jön a neheze. -Nevetem.
-A zöldségeket vágd kockára. -Eközben a darált húst kikeverem sóval, borssal, pici pirospaprikával és petrezselyemmel.
-Arra gondoltam, hogy hátul a kertbe birtokba vennék egy kis részt. Szeretnék pár fűszernövényt ültetni. -Szeretek veled lenni.

---

//Folytatom :*

View more

-Zeusz szerelmére könyörgöm, mond, hogy te nem vagy ekkora energia bomba minden reggel. -Átölelem nyakadat és közelebb húzlak, hogy homlokodra csókoljak. Tetszik az álmos illatod, olyan otthonos. Mintha nem változott volna az elmúlt tizenkét évben.
-Emlékszel, hogy ellenkeztél mindig az ebéd utáni pihenés ellen? -Elmosolyodom és közelebb húzlak, mint gyermekkorunkban.
-Egészen addig, amíg rá nem jöttünk, hogy megnyugtat, ha így ölellek magamhoz és a hajadban érzed, ahogy lélegzem. Sokáig ne tudtam aludni nélküled. -Vallom be őszintén, de valószínűleg csak azért, mert félig még alszok. Igaz, akkor még nem voltak melleim és semmilyen szexuális vágy nem alakult ki bennünk, azt hiszem.
-Olyan voltál nekem, mint egy angyal, aki próbál Lucifer bőrébe bújni... -Ásítom, hátadat finoman cirógatva körmeimmel.
-Rohadt nehéz a testem... -Dünnyögöm hajadba, ezzel vissza is mászva álomországba. Éles telefoncsörgésre kelek fel. Te is visszaaludtál, még mindig össze vagyunk gabalyodva. Minden porcikám visít a fáradtságtól, de a telefonért nyúlok, vigyázva nehogy megszakítsam az ölelést.
-Hmmmh? -Halkabbra kll vennem a telefont, hogy értsem is mit sipítozik a másik fél.
-Ryo? Mi az?
R.: -Te most komoly az ellenséggel kúrsz? És mi van a bátyámmal, meg az eljegyzéssel... meg egyáltalán? -Nagyot sóhajtok, majd hajadba csókolva kimászok az ágyból. Megengedem a kádba a vizet és belehuppanva, ami nem túl egyszerű, tekintve, hogy átmentél rajtam, akár egy úthenger.
A.: -Figyelj már, mióta érdekel, hogy kivel dugok? Mit akarsz igazából? .Egy perc csend következik, amit megunok, így kihangosítom és leteszem a kád szélére. Kényelmesen, fütyürészve mosom le magamat.
R.: -Azt hiszem az öreged kezd rájönni, hogy mégsem volt olyan jó döntés titeket összeereszteni, főleg, hogy minden nyílt és titkos anyag nálad van Acnes haláláról.
A.: -Igen... és?
R.: -Ismered, gyűlöl veszíteni...
A.: -Tudom. Ezzel is számoltam.
R.: -Te most fürdesz? Fúj baszki...
A.: -Ennél közelebb úgy se lesz hozzád meztelen női test, te gyökér. -Mosolygom és hátra döntöm a fejem a kád szélének.
R.: -Jó mindegy is, csak azt akartam mondani, hogy légy... legyetek óvatosak... -Bontja a vonalat, ezzel egyszerre szállok ki a kádból és törlöm meg magamat. Lehalkítom a telefonomat és csendben vissza kúszok hozzád. Orrom hajadba dugom és elmosolyodva hallgatom szuszogásodat.

View more

Át is suhan az agyamon egy-két gondolat, hogy csak beetettél és most rohadtul megkínzol majd. Az enyém lennél? Micsoda édes, de mérgező szavak. Lábaimat megkötöd, amitől őrült tempóban mozdul szívem. Magatehetetlen vagyok és ez nem igazán tetszik, egészen addig nem, amíg nyelved meg nem ízlel.
-MMhhmm... -Eddig is mennyei volt a gyönyör, amit adtál, de most, egyszerűen nem tudok veled betelni. Felállsz és én lihegve emelem hozzád magamat. Akarlak, te is akarsz, akkor meddig húzod még az agyamat? Előveszed ér megrázkódik bensőm. Baszki, nem biztos, hogy befér. Annak ellenére, hogy mennyire birtokló a tekinteted és mennyire markolsz belém, mégis próbálsz a lehető legkevesebb fájdalmat okozni. Bár eleinte érzek némi feszülést, de ettől független magamban akarlak érezni, teljesen.
-Mééégggghhh.... -Ezen felbátorodva gyorsítasz és végre újra csillagokat látok, tűzijátékot, meg mindent amit egy ember képes ilyenkor érezni, látni és ízlelni. Nem elég, eddig senki nem passzolt ennyire hozzám ezen a téren. Megfeszülve emelem meg csípőmet, amikor ráébredek, hogy nem hogy lankadnál, egyre keményebbé válsz.
-Noh...buuuh... -Lihegem, mire újra tövig siklasz bennem és újra megtöltesz. Kicsit még zsibbadok, mikor karjaidban az ágyhoz viszel. Ahogy távozik belőlem közös élvezetünk újra akarom, magamnak akarlak teljesen. Leteszel, bár húzol öledbe, magamtól is megtenném. Nincs kedvem finomkodni, vagy lassítani, még akkor sem, ha csípőm igencsak tiltakozna már. Ahol érlek csókollak és haraplak, ezzel kiadva a dühömet. Akkor azt akartam, hogy átláss rajtam, mint ahogy a filmekben is szokott lenni. Akartam, hogy tudd, sosem gondoltalak nyűgnek, sosem gondoltam rád úgy, mintha félember lennél. Egyre gyorsabban és keményebben csattogok öledbe, a végén teljesen befogadva téged és magjaidat. Szívem szerint rád borulnék, de te a hasamra döntesz. Késő ellenkeznem, tudom, hogy birtokolni akarod a testemet, ahogy előtted mindenki más is, ismerem ezt a tekintetet, de te vagy az első, akinek engedem. Párnába fúrom fejemet, nem tudom mire számítsak. Elnyomok egy "baszkit". Rohadt fura és ismeretlen ez is, ahogy szinte minden, amit eddig veled tettem az ágyban. Mellém borulsz és magadhoz ölelve csókolsz. Nem hiszem, hogy érted hogy az imént vetted el az utolsó szüzességemet is. A mondandód egy szavát se értem és már szóvá tenném, vagy csak úgy csinálnék, mert még mindig ködös minden, egyszerűen azt sem tudom, hogy a fenébe fogok holnap lábra állni. De mindegy is, csak hagyj egy kicsit aludni.
-Mhhmm... várj... kérlek... mééégggh... -Nem, halványkék fogalmam sincs, hogy melyik bolygón vagyok, hogy merre vagyok arccal, vagy az, hogy hányadikán van elseje. Olyan hirtelen jön a vég, hogy még tényleg nem volt időm felkelni.
-Nem hiszem, hogy képes vagyok a járásra... -Recsegem nevetve.
-Lehet nem lesz rossza az a lakás, néha aludnunk is kell. Rendesen... Ne menjünk még sehova... -Kiakarom élvezni az álmos bőröd illatát.
/Folytatom:*

View more