Voluptuaria Xediántropii

Én most várom a vihart😁 Egyszer csak ideér… Villámlik, dörög…
Na meg azon gondolkodok, hogy érdemes-e lóval imádkozni?🤔 Vagy falra borsót dobálni?🤔 Na meg azon, hogy az, aki megbánt, aztán elbagatellizálja a tettét, ezzel a te fájdalmadat, a kárt, amit benned tett is, az hogyan tudja felmenteni magát? Vagy azon, ha te hosszú napokon, heteken, hónapokon keresztül, akár sírva, akár nevetve felépítesz egy várat hóból. A legszebb, legkülönlegesebb hópelyheket kiválogatva. Úgy, hogy az ujjaid elgémberednek, a könnyeid arcodra fagynak, de te építed. Aztán jön valaki, aki ezt a csodaszép várat, lassan elkezdi lebontani. Először csak bottal piszkálja, kővel dobálja, aztán már csapkodja a falakat, rugdossa, végül a földdel teszi egyenlővé. Mit szólnál hozzá? Újra akarnád építeni ugyanott, vagy inkább eltolod a biciklit, olyan messzire amennyire csak lehet? És ennek a kis gondolat menetnek tudod mi lett a vége? Az, hogy inkább megyek aludni, mert holnap dolgozok🤣 Vagyis ma…

View more

Szió😊
A meditáció az, ami nekem sose ment, túl türelmetlen vagyok. Mantrázni, meg zümmögni, hümmögni, csak felidegesít és a falnak megyek😁 Jóslás… voltam párszor kipróbáltam, még tini koromban, nem igazán jött be, amit a kishölgy mondott. Valószínűleg, ha igaz is én túl makacs vagyok ahhoz, hogy megtörténjen velem. (A jóslat szerint hamar házasodtam volna és mostanra már lennie kellene öt gyermekemnek, nem jött be🤣)
Volt egy másik nő, őt meg inkább mentalistának mondanám, mintsem léleklátónak, neki félig meddig igaza volt.(Munkát váltok, mert az akkori munkahelyem nem volt azonos rezgésű velem. És az új munkahelyemen találom meg a nagy őt, akitől gyermekeim lesznek. Váltottam, de az akkori “új” melóhelyemen csak anyám korú nők voltak, meg két férfi… az egyik nagyapám lehetett volna, a másik meg hát… hogy ne legyek nyers, nem volt az esetem🤣) A harmadik családot akart állítani nekem, de sajna túl passzív voltam, így nem sikerült neki.(Nem voltam passzív, csak mulatságosnak találtam a kántálását🤣) Viszont az álmokban hiszek. Vannak álmok, amik annyira tiszták, hogy ízeket, szagokat, sőt hangokat is tisztán érzékelek. De az álmaim 90%-ka semmit mondó. Nem rég volt egy álmom, amiben az exem húga nagyon pipa volt rám… pár napra rá volt egy kis nézeteltérésünk az exemmel, de semmi komoly🤣 Hiszek abban, hogy van túlvilág, szellemek és lélekvándorlás, viszont olyasmiben, mint isten és az ördög, nem. Nem tudom elképzelni, hogy van fent meg lent egy-egy ős mufti, aki mozgatja a szálakat. Hiszek a kristályok jótékony hatásában, az őrangyalokban(Nekem minimum 4-5 lehet, de így is rohadt fáradtak lehetnek, szóval innen is bocsi🤣). Most hirtelen több nem jut eszembe, köszönöm a kérdésed😊

View more

Vér borít mind a kettőnket, ennek ellenére nyakadba borulok. Tenyereim közé veszem arcod és szádra csókolok.
-Köszönöm… -Mégha el is aludtam a zuhany alatt, akkor is túl valóságos ez az egész. Érzem a vérszagát, a vágyat, hogy veled legyek, de félek is, hogy felébredek. Szó nélkül viszel a zuhany alá, gyengéden le mos a rólam a vért és a rohadék érintéseit. Megremegek, ahogy melleimre fogsz, térdre borulok előtted, megmosom ágaskodó részed. Kicsit bizonytalanul, de számba veszlek élvezettel nézve, ahogy egyre több füst ölel körbe minket. Biztos, hogy hamarosan felébredek, de akarlak. Az adrenalin úgy száguldozik ereimben, mintha megveszett volna. Az első élvezeted hatalmas, nem tudom egyszerre lenyelni. Felállok és magamhoz ölelve ismét megcsókollak. Könnyedén emelsz öledbe és hatolsz mélyen belém. Olyan mélyen vagy, hogy felsikoltva markolok válladba. Biztos, hogy álmomban is nyöszörgök, aggódva az ajtó felé lesek, de te erre keményen feltolod magad. Méhszájamat megadja magát és felenged, ahogy belém engeded magjaid, úgy élvezek, talán az eddigi legnagyobbat.
Hirtelen arra ébredek, hogy hideg a víz és te kopogsz.
-Öhm bocsi elaludtam… megyek már. -Ekkor nagyon fura dolog történik. Hérára mernék fogadni, hogy a magjaid távoznak belőlem. Ez meg hogy lehet? Az álom egy dolog, de ez… sperma. Megkóstolom bizonytalanul. Igen… ez az. Valóság lenne? Nem … biztos megőrültem. Fel se öltözök, csak vizesen rontok ki, ennek hála megcsúszok és rád borulva eldőlünk. Érzem a merevedésed. Elcsodálkoznak nézek szemeidbe. Azt mondtad nem tudsz, de ez biztos, hogy az… megmozdulsz, de kezeidet fejed mellett lefogom. Nem értem. Csípőmmel lassan mozgok és vérvörösen felnyögsz. Gonoszkásan elmosolyodok, kezeidet fejed felé nyomva hajolok ajkadra. A nyelved vágyakozik, ahogy a tested is.
-Lebuktál én édes Arniem… -Piros pofidra csókolok, míg egyik kezemmel kiszabadította farkad. Olyan ismerős a farkad, pont olyan alakja van, mint a démonomnak. Gyengéden fülcimpádra harapok.
-Akarsz engem… -Elégedetten nyögök, ahogy végig nyalom nyakadat.
-Finom vagy… -Lentebb hajolva, felsődön keresztül bimbódra harapok, amitől megtettem farkad. Pólódat feltűrve hajolok rózsaszín húsodra, megszívom, péniszed tövig szalad. Másabb méret, de az alakja ugyanaz és a legjobb helyeken ingerel. Mélyen szádba nyalva mozgok lassan, de határozottan. Olyan szexi vagy így, vörösen kiszolgáltatva nekem, hogy nem kell sok az első csúcsig. Felhúzták magamhoz szádba emelem mellemet és így folytatom a mozgást, amíg meg nem akadsz érzékeny méhszájamnál. Fellököd csípőd, szinte hallom ahogy felcuppan kupakod. Megtöltesz én pedig újra megcsókollak.

View more

Fáradt és éhes vagyok, de leginkább az ölelésed melegére vágyok. Hozzád bújni és aludni egy nagyot, akár arról álmodni, hogy az én édes démonommal vagyok. Elkalandozva szállok be a kocsim a és indulok haza, negyed óra múlva meg azon kapom magam, hogy leparkolok a lakásod előtt. Van egy kisbolt a közelben, szeretném meghálálni, hogy segítettél. Amúgy se akarok “hazamenni” végignézni, ahogy a hitelező és a felbérelt költöztető cég, felszámolja az eddigi életemet. Vajon itthon vagy? Nem hívtál, pedig reménykedtem benne, hogy fogsz. Az is lehet, hogy sok a dolgod… igen, biztos csak ezért nem kerestél. Na jó Aria… eldönthetnéd kire is gerjedsz pontosan… Fejem csóválva lépek ki a boltból, több szatyorral a kezemben, nem figyelve arra, hogy valakit majdnem eldózerolok.
-Bocsánat… oohhh… szia… -Villantom fel legédesebb mosolyomat, hogy elér az agyamig a személy felismerési inger.
-Pont hozzád indultam… szeretném megköszönni, amit értem tettél. -Az íriszed, a tekinteted mélysége, mintha ismernél. Kipirulva nézek el vállad felett.
-Sajnálom, ha tolakodó vagyok, de amióta mellettem vagy, úgy érzem minden a helyére kerül… -Azt már nem teszem hozzá, hogy azóta semmi se fáj, hogy azóta hiányzol… vagy hogy párszor bevillan arcod helyére a démonom arca.
-Na meg, nem tértél végül ki a természet felettis dologra… -Ezek mind csak kifogások és mosolyodból tudom, hogy tudod.
-Nem maradhatnék veled pár napra? -Válasz helyett csak mosolyogsz és elindulsz lakásod felé. Az a fura füstös illat, amitől elindul a nyálam és egyébb testnedvem is, lengi be a szobát. Megremegnek térdeim, de belépek. Igaz, nem készültem arra, hogy nálad aludjak és a tegnap kapott ruhákat se hoztam magammal…
-Arra gondoltam főzök neked… Mikor ettél utoljára rendes rántott húst? -Érdeklődés csillan szemeidben, amire felnevetek és a blúz on felső gombjait kioldom, hajam felkötöm és nagyjából húsz perc után tálalok. A vacsora csendben telik, amit élvezek kivételesen. Veled még az is szórakoztató. Amíg elmosogatsz, addig letusolok. Érezni szeretném a démonomat, annyira szeretném, hogy hirtelen érzem magamon a kezeket, ahogy hátsómnak nyomódik a merevedése, de valami nem stimmel, ez a lihegés… és ez a füst… kénkő és dögszag. Felkiáltva szabadulok ki az ölelésből, megcsúszva a járólapon, magam elé rántom a törölközőt. A pokolfajzat minimum 180, széles és az arca, mintha férgek rágnák, de a szemei…
-James? -Elkerekednek szemeim, ahogy felnevet. Ez biztos csak egy rossz rémálom, ez nem lehet. Nem tudok mozdulni, a testem megint a pánik szorongatja, akár tegnap. A földre teper, alig kapok levegőt, combjaim közé préseli magát, magamon érzem mocskos testét. Nem, nem, neeeem…Istenek… valaki… Arnie! Meg se tudok szólalni, de a fejemben sikításkén hallatszik hangom. Ekkor megjelensz, egyik pillanatban még Arniet látom, aztán a démonom. Ez biztos csak egy borzalmas álom, igen csak az lehet. A “harc”… pontosabban inkább kivégzés után tudok csak megmozdulni.

View more

-Hopsz… -Nevetek jó kedvűen. Régen használt izmok, mos jajgatnak a boldogságtól.
-Sosem volt még ennyire eleven álmom… -Újra felállok és kimegyek a fürdőbe. Érzékeny mindenem, ahogy lemosakszom, még a harapások elevenen élnek bennem, annyira, hogy Zeuszra esküszöm érzem a fogai helyét. Bárcsak meg tudnám most idézni, de neked odakint biztos kellemetlen lenne hallanod… Nagy a kísértés, hogy fohászkodjak hozzá, hogy vegye el az utolsó szüzességem is. Vágyakozva rándul meg bensőm. Majd, ha hazaérek… ha igazi lenne folyton megidézném. Nevetve csodálom meg fejemet, de mellemnél felnyögök. Letekintek meggyötört bimbóimra. Ooohh baszki, már el is felejtettem mennyire fogékony vagyok ilyenkor a következő menetre. Mégis, ahogy magamhoz érek, számat belül összeharapva, hol a misztikus szemgödörből áradó füstöt, hol a te zöld szemeidet látom. Muszáj csendben maradnom, így félbe hagyva a mókát zárom el a vizet. Telefon csörgése ránt vissza a valóságba, így elfelejtek magamra nézni a tükörben. Magamra veszem a köntösöd, de nem húzom össze magamon rendesen, tökéletes belátást engedve neked minden porcikámra. Mintha látnám ágyékod megvonaglani, de biztos csak képzelődök. Felveszem a telefont Markus az, a férjem gyermekkori barátja, és egyben az ügyvédünk.
-El válok tőle… -Közlöm köszönés helyett.
-Vihet mindent, amit házasság után szereztem… -Nem tudom folytatni, ugyanis majdhogynem sírva közli, hogy nem találja a férjem. Mekkora a gáz, mert a cég az adósság martaléka.
-Mit kellene most nekem tennem? Meglógott a pénzzel… Én a helyedben ellenőrizném a számláját, amit a Bahamákon nyitott… -Sír még egy sort, hogy az adósság engem is terhel.
-Adj el mindent, ami… -Ekkor közli, hogy minden jelzálogosítva van.
-Hát az ciki… de nem az én gondom. Keresd fel Flowert… ő a könyvelőm. Találjátok ki valamit. Nagyjából fél… nem adjatok egy órát, összeszedem magam… -Megint én oldjam meg az ő szarságait. Leteszem a telefont, felöltözök és rágyújtva megyek kávét főzni. Na de hova tűnhetett? Amint legő a kávé torkomra öntök egy adagot, majd neked is adok. Valamiért helyesnek érzem, hogy az arcodra csókoljak, így meg is teszem.
-Köszönök mindent. Most el kell mennem… ha esetleg később… szeretnél találkozni tudod a számom. -Az ajkad elnyílik, meg akarom kóstolni, ahogy közelebb hajolok egy pillanatra a démonom arcát látom a tiédben. Vajon miért érzek így? Szád szélére csókolok.
-Mennem kell… -Mondom, de a testem nem mozdul. Nem illik ilyen sokáig zargatni mást és nyilván neked is van elég dolgod. Felkelek, halványan még megfeszül csípőm, de tovább haladok.
A napom javarészében próbálom eloltani a tüzet, amit a férjem okozott az eltűnésével. A cégfelszámolást elindítottuk, rengeteg végkielégítés és kompenzálás után végig tekintek a kiürült irodaház felső szintjén. Flower és Markus is úgy várakoznak, mintha tudnám a lottó számokat. Még ismerteti a könyvelőm, hogy mennyi mínusszal zártunk, amire bólintok, és rágyújtva ott hagyom őket.

View more

Hirtelen ránt magával az álomvilág, ami annyira hiányzott és nem egyszer majdnem az őrületbe kergetett. Hiába is meséltem a legjobb barátnőmnek erről, csak legyintett és most Arnie helyébe lépve megjelensz. Szívem szerint dühöngnék, ennyi ideig hagytál magamba, de valahol félek is, hogy újra rád leszek utalva. Merevedésedtől azonnal lüktetek és átnedvesedek. A füst, a nyelved és a hangod megborzongva bólintok, eközben kezeim karjaidba kapaszkodnak, mintha ezzel átránthatnálak a valóságomba. Az se érdekelne, ha ehhez a világ vége kellene. Te voltál az első szerelmem, aki megmutatta mennyire csodálatos a szeretkezés, hogy mennyi szeretet és vágy van bennem. Mindenkit hozzád hasonlítottam. Kérdésedre ismét csak bólintok, mert félek, ha megszólalok akkor felébredek. Hívtalak volna, ha tudom a neved. Ágyékom kezednek nyomom, ezzel egyszerre szakad fel végre, mélyről sóhajom. A szavaid, mindig tudod mit szeretnék hallani, követem minden mozdulatodat, ahogy combjaim közé helyezkedsz. Újabb orgazmus, amit úgy érzek mintha beleremegne a föld.
-Kérlek… -Kimondom, pedig tudom, hogy neked nem kell könyörögni. Óvatosan futnak ujjaim sebesen le, egészen farkadig. Magamhoz illesztem várakozástól remegő kézzel. Türelmetlenül nyomom fel csípőm és húzlak magamhoz, így megízlelve téged és magamat is.
-Mééééghhh… -Nem akarok finomkodni, nem akarok többé várni csak érezni, elveszíteni minden maradék józan eszem. Mindig is taszított, ha valakin lila, majd zöld csók nyomokat láttam, de most … a felismerés, hogy csak irigy voltam mindenkire, aki volt olyan szerencsés, mint most én. Gátlás nélkül teszem nyakadba a lábam, hogy nekem add mindened. Könnyedén mozgok, főleg így, hogy nem kerül erőfeszítésedbe, rásegíteni. Akárcsak Arnie, ahogy becipelt ma. Egy rövid pillanatra látom a vörös fürtöket, hallom, ahogy ő nyög felettem. Lehunyva szemeimet fordulok hasra, hogy hátulról is élvezhesselek. Ez a gyengém és ezt te is tudod, hisz megremegek kezeid alatt, ahogy csípőmre markolva folytatod a mozgást. Fáradtan hasalok, de érted nyúlok, hátha veled ébredek. Meg akarom tudni a neved, hátha ébren is sikerül megidézzelek.
-Hiányoztál… mindig hiányzol. -Nincs több erőm, csak kifárad a és mosolyogva bújok beléd. Vajon haragudnál ha tudnád milyen életet élek?
-Mmmhhmmm… -Szorosabban bújok, combom átvette csípőd felett. Kusza hajadba dugva ismét arcomat.
-Mától lefoglallak… csodálatos álmom volt… visszatért hozzám… -Motyogom még kómásan. Mellkasodon végig simítok, a heget keresve, de nem érzem. Csalódottan sóhajtok. Pedig láttam egy pillanatra a démonok arca helyén a tiédet. Szívem szerint a gatyádba matatnék, de nem akarok szenvtelen lenni.
-Majdnem belebolondultam, amikor többé nem jött el álmomban… tudod mit? Bárcsak igaz lenne… -Elmosolyodok és hajadba csókolok, eleresztelek és ki kelek az ágyból. Remélem nem kértelek nagyon össze magammal.
-Letusolok… -Olyan energikusnak érzem magam, amíg lábra nem állok. Pontosabban állnék, ha nem feszülne annyira csípőm.

View more

-Mondjuk azért, még egy-két körre elvinném legalább álmomban... Ha pedig létezne... Nem tudom. Akkor remélem tényleg elvesz, vagy ha az nem is segít elválni. Gyermekként gyakran arról álmodoztam van valami hatalmam. De sosem az olyan erőt akartam, mint mondjuk a repülés vagy a lézer szem, hanem mondjuk olyan erő, amivel megtisztíthatom tényleg a világot a rossztól. Az olyan emberektől, akik gyerekeket bántanak... -Elszívom a cigit, majd hamusba oltom. Kezed után nyúlok és visszahúzlak a babzsák fotelba.
-Szeretném, ha velem aludnál. Biztonságosnak érzem, ha veled lehetek. Kérlek... engedd meg még egy kicsit... -Az érintés a szeretetnyelvem, másra pedig jelenleg nincs szükségem, csak a tested melegére.
-Mit akartál tulajdonképpen azzal mondani, hogy nem vagy képes szexelni? Annyira szereted még mindig az exed, hogy másra nem gerjedsz? Azt mondtad két éve nem vagytok együtt... Azóta senkivel? Nem rossz? Nem is szoktál rá... érted... Azt megértem, hogy velem nem, de soha mással sem utána? Oké, leállok, nem akarom erőltetni ezt az egészet... Csak kérlek maradj mellettem... A párnád kényelmes, de nem olyan jó érzés, mint téged ölelni. Ha pedig amúgy se váltok ki belőled vonzalmat... -Magamhoz ölelem fejedet újra, figyelve rá, hogy kapj levegőt. Orrom hajadba dugom és elmosolyodok.
-Ha nem lettem volna éhes és nem menekülsz ki a karjaim közül... akkor szerintem holnap délig aludtam volna. Meg akarlak ismerni, szeretném viszonozni a kedvességed... Csak még nem tudom, hogy hogyan. -A csend beszédesebb bárminél. Úgy érzem, mintha forró lenne az arcod és mintha combomnak simuló ágyékod megmozdult volna. Nem biztos hogy nem. De szeretnék olyan fontos lenni, hogy a szerelmem farka csak rám álljon. De jelenleg bárkire áll csak rám nem. Ez az első, hogy úgy gondolok erre, hogy nem fáj és ezt neked köszönhetem.
-Köszönök mindent Arnie... tényleg hálás vagyok érted és azért amit értem tettél eddig. Az első pillanattól kezdve kedves és segítőkész voltál velem szemben. Bárcsak... bárcsak hamarabb találkoztunk volna...

View more

Visszaölelsz, amitől valamennyire csillapodik fájdalmam.
-Ugye tudod, hogy ez inkább hangzik kihívásnak... -Motyogom, egyre mélyebbre süllyedve az álom világomban.
Valahonnan messziről hallom a hangod, látlak is, de te nem te vagy. A szemeidből vörös füst szivárog, mosolyod széles és veszélyes. Tovább kavarognak a képek a fejemben, leginkább szexuális jellegűek, egy hatalmas nyelvről és ennél is nagyobb farokról. Hirtelen ülök fel lihegve. Ágyékom lüktet, nadrágom átnedvesedett. Próbálok rájönni hol is vagyok... Olyan, mint álmomban... Baszki, azokat én mind ki is mondtam? Nem csak álmodtam? Hűűűhh Aria, rekordot döntöttél hülyeség versenyszámában. Az illatoktól hangosan morog gyomrom, amit te ismét orvosolsz. Pillanatok alatt eltüntetem, mintha ezer meg egy éve nem ettem volna. Fura, hogy most nincs gombóc a torkomban és a mellkasom se fáj, sőt, rendesen kapok levegőt.
-A célnak megfelel, nem? Akkor nincs miért szabadkoznod, nekem viszont lenne miért bőven... Ne haragudj, hogy rád akaszkodtam. Nem volt helyes... -Mégis éjszakára invitálsz, ekkor eszembe jut álmom részlete, ahogy a combjaim között... Aprót csóválok fejemen, ekkor pihen meg egy családi képen tekintetem. Boldog vagy rajta, nem csak annak látszol, hanem tényleg sugárzol a boldogságtól. A kislány, olyan édes a kezedben, újabb ígéret villan elmémbe... "Veled akarok családot, azt akarom, hogy a gyermekeim anyja legyél..." Ahogy azt ígéred, hogy többé látnom se kell a férjemet, kezd gyanús lenni... Mintha mindent is tudnál.
-Valahogy muszáj leszek vele találkozni, ha már el akarok válni... -Következő kérdésedtől megrezzenek és úgy nézek fel rád, mint aki bármelyik pillanatban elszaladhat.
-Mármint, hogy keresztény vagyok-e? -Értetlenül nyúlok a kávéért és cigimért.
-Görög vagyok, de nincs kifejezetten vallásom. Abban hiszek, hogy van következő élet, meg a szellemekben, de egyébként nem igazán. Jó persze, mint minden fiatal egyszer próbáltam szellemet idézni, de kölyök voltam még. -Igaz utána életem legfurább, de legkielégítőbb szexét álmodtam meg egy fura démoni lénnyel. Még most is hevesen dobban a szívem, ha arra az álomra gondolok.
-Aztán voltak érdekes álmaim "démonokról" meg szexről, nagyon sok szexről, pontosabban egy démonról. Üres volt a szemgödre, vörös füst szállt fel belőle... -Hadonászva mutogatom, hogyan is nézett ki.
-Bocsánat... Mély benyomást tett rám, szó szerint. Az idézésben az volt, hogy neki adom az ártatlanságomat, ha később feleségül vesz... -Elnevetem magamat, még könnyem is kicsordul.
-Kicsit szomorú vagyok, hogy többé nem jött el... Legalább álmomban lett volna valami kellemes. -Mély slukk után kiiszom a bögrém tartalmát.
-Miért kérdezed? Nyugi, már nem hiszek az ilyesmiben. Tudom, hogy az emberek nem Lucifer miatt gonoszok, hanem azért mert megtehetik.
//Folyt :*

View more

Szinte fejemben hallom a hangját... "Az enyém vagy Aria, csak az enyém. És ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié." A hideg verejték újra hátamon száguldozik, a mellkasom szorít, alig kapok levegőt, mintha belezuhannék abba a szakadékba. Csak egy hirtelen rántás, mint amikor a kötél visszaránt, ha túl messzire zuhannál. Legalábbis olyan érzés, ahogy tenyered megsimítja oldalamat. Letekintek szemeidbe, ahol újra biztonságos talaj vár. Nem kell kimondanom, betessékelsz a kocsiba és volán mögé ülsz. Miért? Miért pont most? Mintha érezné mikor gyengülök el, mintha tudná mikor veszek össze a férjemmel.
-Nem... ez csak paranoia ... -Suttogom magam elé, ahogy kihajtasz a parkolóból.
-Kezdek becsavarodni... -Nedves törlőt veszek ki a kesztyűtartóból , hogy letöröljem arcomat, és mellkasomat.
-Ha hinnék a természetfelettiben és a túlvilágban... azt mondanám ő egy démon... aki a fájdalmamból táplálkozik... -Úgy nézel rám, mintha szellemet láttál volna.
-Ne aggódj, van ismerősöm a kettes elmén... kedvezményesen felvesznek. -Próbálom elviccelni, de nem megy. Még mindig remegek, akár egy száraz fűszál az orkánban.
-Végül is... megérdemlem, nem? Ez a karma... -Hátra döntöm fejemet, olyan fáradt vagyok, annyira kétségbeesett...
Azt álmodom, hogy ismét karjaidban cipelsz, nem ismerem a hálószobát, ahova tartunk. Arcom nyakadba dugom, aminek olyan jó illata van. Szeretem az illatodat. Ahogy azt is, hogy nem kell előtted az erős, független Ariának lennem. Csak simán Aria vagyok. Ágyba dugsz, de kezed után kapva húzlak magam mellé, amikor elmennél.
-Ha megkérnélek, szexelnél velem? Vagy te is undorodsz tőlem, mint a férjem? -Ez csak egy álom, így lehetek őszinte, nem?
-Ne aggódj, nem kérnék ilyet, senkire se fogom magamat ráerőszakolni. Csak... szeretném egy másik ember melegét érezni... -Fejed átölelve vonlak közelebb, egyik lábammal rád fonódva.
-Mert annyira fázok... nem a testem, hanem a lelkem. -Könnyek szúrják szemeimet, göndör, puha hajadba rejtem arcomat. Sosem volt könnyű életem, mindig a megfelelési kényszer hajtott, amikor pedig valami nem sikerült még dacosabb, szomorúbb lettem.
-Sajnálom, hogy kihasznállak... Tényleg hálás vagyok, hogy végig éreztem a törődésedet, hogy figyelsz rám. De te mindenkivel ilyen kedves vagy. Néha kicsit félre is akartam érteni... azt akartam, hogy igaz legyen... -Halkan kuncogok.
-De teljesen hidegen hagyott téged a flörtölésem. Nem hittem, hogy szűz vagy, inkább azt, hogy meleg. Vagyis reméltem, hogy azért nem figyelsz a jelekre. -Telefonom csörög. Nem, nem akarok még felkelni. Valamivel szorosabban vonlak magamhoz, arcod melleimhez nyomódik.
-Nem akarok még felkelni...

View more

Hálásan veszem kezembe a bögrét, pont úgy kapom a kávém, ahogy szeretem.
-Eleinte azt mondta, hogy a gyógyszerei miatt nincs úgy kedve, utána több betegségre is panaszkodott, amit már nem tudtam komolyan venni. Persze eleinte aggódtam, ápoltam a lelkét és szóba se hoztam, hogy megszűnt a tényleges intimitás köztünk. Valahogy... mintha a férj-feleség kapcsolat, átment volna, egy anya-fia kapcsolatba. -Nagyot kortyolok, majd szívok, lassan engedve ki a füstöt orromon.
-Nem vettem észre, hogy változik, ezáltal én is, csak... egyszerre csak megtörtént. Arra ébredtem, hogy nem vagyunk többek, mint lakótársak. Mindenre megesküdött, hogy nincs másik nő, hogy engem szeret... talán az én hibám, hogy nem érzem... -Belenézek a bögrébe, saját tekintetem olyan fájdalmasan gyenge, hogy inkább elnézek mellette és kiiszom. Utolsó slukk a cigiből, amit eloltok a hamusba.
-Egyre gyakrabban akartam vele erről beszélni, mert minden próbálkozásom hiábavaló volt. Olyan mélyre süllyedtem, a büszkeségem félre tettem, csak azért, hogy egy kis szeretetet kapjak. Aztán már azért, hogy magamnak bizonygassam, hogy nő vagyok. De elfáradtam, nem akarok harcolni... azt akarom, hogy értem harcoljanak. Rohadt önző gondolat, de ez az igazság. És meg is kaptam. James ... Olyan tökéletes volt... annyira egy hullámhosszon voltunk, az utolsó után pólusomba is belopta magát. Értette a humoromat, a fájdalmamat és pontosan tudta mire vágyakozom, hogy a testem mit akar. -Megremegve átölelem magamat, ahogy felrémlik előttem a szeme, a mosolya.
-Még most is érzem az illatát, annyira... annyira szerettem az illatát. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, hogy ne gondolnék arra, hogy inkább elviselem a terrort, a féltékenységet, csak azért, hogy még egyszer érezzem. De tudod mi a legijesztőbb az egészben? Hogy tudom, hogy ő egy mély szakadék és minden nap ott állok a szélén és letekintek. Csak azért, hogy legalább fájdalmat érezzek. -Szaggatottan felsóhajtok, majd elkerekedett szemekkel rád tekintek.
-Nem... legalábbis azt gondoltam, hogy voltál már nővel. Túl szexi vagy ahhoz, hogy ne így legyen. -Végre elmosolyodok.
-Tudom, hogy magyar vagy... -Bökök arcommal az okleveled felé. Nem igazán van kedvem innen kilépni, de nem tarthatlak fel a végtelenségig. Beléd karolok és megint az a fura bizsergés járja át egész bőrömet. Mintha egy két lábon járó fájdalomcsillapító lennél.
-Inkább kiveszek egy szobát valahol és majd rendelek a szobaszerviztől... Nem akarok ma vele találkozni, nem akarom ezredjére is végighallgatni, hogy tenni fog azért, hogy a helyzet változzon. -Ahogy kilépünk a parkolóba ismét rágyújtok. Az utca túl oldalán áll valaki, aki tekintetével szinte átégeti mellkasomat. Hátrálva egy lépést neked ütközök. Kezed automatikusan derekamra támaszt, nehogy elessek.
//Folytatom :)

View more

Szaggatottan veszek egy mély lélegzetet, ahogy elválok tőled és melléd ülök lesütött szemmel. A szégyen súlyosan telepszik mellkasomra, lenge nyári ruhámat testemre tapasztva.
-Sajnálom… -Még magam is meglepődöm mennyire szánalmasan sebezhetőnek hangzok.
-Használhatnám a mosdót? -Ingatagon indulok el, meg se várva válaszod, az irodádból nyíló parányi fürdőbe. Nem gondolkodok csak ruhástól a zuhany álla állok és megnyitom a vizet. Remélem elnyomja a feltörő zokogásom hangját, de ha nem se érdekel. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor szelid kopogásod töri meg a csendet. Nyílik az ajtó, kezedben egy ruha kukaccal mérsz végig. Azt hittem legalább ítélkező lesz a tekinteted, vagy legalább sajnálkozó, de csak azt a derűs szerető aggodalmat látom, amit mindig is. Elzárod a vizet, mire sután felállok. Gondolkodás nélkül venném le a ruhámat, amire színt vált arcod. Fázok, végre fázok.
-Bocsánat… -Elfordulva veszem le a ruhámat, itt-ott csíp, ahogy az ázott szövet végig súrolja felhorzsolt bőrömet. Puhán megtörlöm magam, hajamat a bolyhos anyagba csavarom. Melleimet takarva fordulok feléd, hogy a kölcsön ruhát elvegyem tőled.
-Köszönöm Arnie… -Ahogy fordulok megakad tekintetem tükörképemen. Legszívesebben felröhögnék, annyira szarul nézek ki. Immár felöltözve térek vissza a kanapéra, lábaimat felhúzta és magamhoz ölelve. Nem tudom mit mondhatnék, ahogy általában az lenni szokott. Jó ez a csend, de beszélni is szeretnék. Megteszi helyettem a gyomrom.
-Meghívhatlak enni? -Még mindig fura a hangom, de valamivel emberibb, mint eddig. A telefonom… hol is hagytam? Ott pihen a kanapén, még mindig feloldva, a férjem üzenete fehéren világít a szürke buborékban. Vajon mikor veszi észre, hogy nem vagyok otthon? Néha úgy éreztem, ha napokig nem mennék haza csak akkor venné észre, ha üres a hűtő, vagy ha nincs tiszta nadrágja.
-Azt hiszem el akarok válni… -A telefont lezárom és felnézek szemeidbe.
-De valószínűleg nem lesz egyszerű menet… Nem értem miért akar velem maradni. Nincs szüksége se rám, se a pénzemre. Talán csak arra, hogy egy mutatós nő álljon az oldalán, ha kilép az ajtón. Sokáig azt mutattam minden rendben, de egy éve nem tudtam már tovább színlelni. Elfogyott a türelmem, megcsaltam. Nem vagyok rá büszke, viszont nem tudtam tovább nemet mondani a törődésre, amit attól a férfitól kaptam. Azt mondta és tette, amit hallani, érezni akartam… rágyújthatok? -Cigit dugok a számba és az első slukk után kicsit felengedek.
-Mindent tudott rólam… még azt is tudta hogyan iszom a kávét, mi izgat fel, mi tesz boldoggá… az egész egy rémálom. És akkor kezdődött. -Testem megremeg, ahogy visszagondolok arra az éjszakára.
-Megtettem… megtettük…, szégyen nélkül mondom szerelmes voltam… és onnantól minden megváltozott. Pontosan tudta mi fáj a legjobban, amikor eldurvult a helyzet meg szakítottam a kapcsolatot. Végül annyira mart a bűntudat, hogy elmondtam mindent a férjemnek… meg sem lepődött. Sőt… mintha tudta volna…
//Folytatom :)

View more

Akár egy sarokba szorított vadállat, szemeim úgy cikáznak az üres parkolóban, mintha itt találhatnék menedéket. Amióta ez a “házasság” tart, bár eleinte csak egy finom nyomás volt, azóta úgy érzem minden lélegzetem irányítani akarják. Hirtelen kap el a pánik, nem kapok levegőt, a hányinger egyre erősödik, csak menekülni akarok, csak el innen, el… bármerre… A testem nem mozdul úgy, ahogy azt én szeretném. Egy egész életnek tűnik, ahogy kaparok a kilincs után… végül az ablakon mászok ki. Halkan nyekkenek a földön, a rettegés görcsösen igába hajtja tüdőm és szívem, de még az agyamat is. Négykézláb mászok pár métert a fűbe. Hangokat hallok, de mindet elnyomja a sikolyom, a szívverésem, a tüdőm, ahogy sípolva kapkod levegő után. Valaki… akárki… ha istenek léteznek vagy az angyalok, könyörgöm … valaki mentsen meg! Mentsen ki ebből a pokolból, amit a testem jelent. Félek, érzem, ahogy az izzadság jegesen felmarja hátamat… valaki… akárki… hajam tépném, ha úgy mozdulna a testem, ahogy azt akarom, vagy legalább az arcom, a szemeim, hogy ne lássak, vagy a füleim, hogy ne halljak. Valaki befogja a szám, mond is valamit, de nem értem. Csak a higgad zöld szemek, a halántékán legördülő izzadság, ahogy lassan, mélyen lélegzik, én pedig próbálom leutánozni. A papír zacskó illata, keveredik a szendvics, a cigi és a rágó illatával. A saját lélegzetem, lélegzek… Ájulás környékez, mindenem reszket és olyan, nagyon fáradt vagyok. A papír lassan megadja magát, ahogy felissza izzadságom arcomról. Csuklódra kulcsolom kezemet, melyen a bütykök elfehérednek. Szeretném mondani, de csak tekintetem könyörög a megváltó halálért. Bármit, csak ezt az életet ne.
-Kérlek… -Hangom síri, egészen kísérteties, recsegős és fáradt, mint aki végig ordibálta a napot. Papír csörgés, egészen lágy, jobb szeretném a szakadás kemény hangját vagy a gyűrődés zörgését hallani. Ég a légcsövem, a szám száraz, mintha könnyeimmel eltűnt volna minden testnedvem. Öledbe veszel, már már arra számítok, hogy meginogsz alattam, vagy legalább egy bosszús “Jaj de nehéz vagy” elhangzik, de semmi. Még a légzésed is olyan egyenletes, mintha aludnál. Nyakadba kapaszkodok, arcom nyakadba bújtatom, mintha ez az ölelés eltüntethetné az életem szégyenteljes éveit. Egyre sötétebb van és hűvösebb, mégis friss, arcszesz illatú a levegő. Csak a régi, vaskos faasztalon ég halványan az olvasólámpa, mégsem akarok karjaidból szabadulni. Ezek a meleg, erős karok, annyira ismerősek mégis idegenek. Pont olyan, mint amilyen a férjem volt az elején. Biztonságos, védelmező és szerető… minden amire vágytam, minden amire szükségem volt. Puha és kényelmes kanapéra teszel óvatosan, de én még nem akarlak elengedni, bármennyire is zavarbaejtő a helyzet, visszamászok öledbe, nem foglalkozva unszolásoddal vagy azzal, hogy később mennyire szégyellni fogom magamat. Csak egy keveset akarok ebből a “szeretetből”, csak annyit, hogy túléljem ezt a napot, csak annyit, amit más nem fog hiányolni, csak annyit…
//Folytatom :)

View more

-Rendben, mindenképp élni fogok vele. -Nem, nem fogok és ezt te is tudod. Legalábbis nem szeretnék.
Egész nap jó kedvem volt, egészen addig, amíg az utolsó órámról ki nem csengettek. Nem igazán maradt munkám, ami miatt maradnom kellene, de haza még nem szeretnék menni. Ezért végig nézek pár oldalt válási papírokat keresve, majd ügyvédeket böngészve. Aki eddig ügyvédem volt, az a férjem gyermekkori barátja, talán nem lenne szerencsés megkérnem, hogy vezesse le a válásomat. Több irodát is felkeresek, viszont a nevem hallatán, nemhogy nemet sem kapok, de egyenest rám vágják a telefont. Eleinte nem értem, mikor leesik a tantusz elképedek, majd elkeseredek. Beülök az autómba, ahogy rágyújtok jön egy üzenet.
"Nem válok el tőled Aria. Nincs ügyvéd a földön, aki képviselne téged, gyere haza, beszéljük meg."
-Nem, nem és nem. Nem akarom elhinni, sem elfogadni. Ilyen nincs... nem, nem létezik... -Úgy kiabálok a telefonra, mintha mindenről ő tehetne. Magamon kívül, remegő kézzel szívok mélyet a cigimbe. Nem, ez nem történhet meg.
//Később folytatom :*

View more