Nagyon szeretem az Önök könyveit, de úgy érzem, kezdenek elmenni egy rossz irányba. Pirner Alma meg Csóró Lali nem hiszem, hogy olyan emberek, akiknek a "könyvei" az Önök profiljába illenének. Csalódással kell ezt látnom. Ahogyan egy olvasó is írta, remélem nem Önök lesznek az új Ulpius...
Az Athenaeum profilja valóban változik, de az Ön által említett címek nem kapcsolódnak ehhez a változáshoz. Évek óta olyan kiadóként határozza meg önmagát az Athenaeum, amely a család minden tagjának igyekszik olvasmányokat kínálni - sokféle népszerű könyv jelenik meg a kiadó logója alatt. És elférnek egymás mellett. Abban bízunk, meg is találják a maguk olvasóit.
Az újdonság (tavaly nyár óta) az, hogy saját fejlesztésű, magyar szerzős könyveket viszünk piacra, és olyan módszerekkel, eszközökkel, amelyek nálunk korábban csak a nemzetközi bestsellerek esetében volt jellemző. Az Anjouk, a Nem boci!, a Hírzárlat vagy A Bunkerrajzoló például tipikusan ilyenek.
Lali albérletkalauza természetesen egy rétegnek szól, sőt, két rétegnek (a show nézőinek és a közös albérletben élőknek/oda készülőknek) - de egyrészt ezek eléggé széles rétegek (ha jól tudom, a műsort közel egymillióan nézik), másrészt meg világos, hogy lehetnek, akinek nem tetszik a sorozat vagy a karakter (Lalié), de semmi baj, számukra kínálunk másféle könyveket. Nekem direkt megtisztelő volt, hogy mi gondozhatjuk a könyvet.
Alma könyve pedig a fitnesz egy divatos ágáról, a rúdtáncról szól. Ehhez ma Magyarországon nincs, aki nála jobban értene (nota bene az egész világon se sok).
Nem leszünk sem új, sem a régi Ulpius - az Athenaeum Kiadó vagyunk, igyekszünk a szétszivárványzó olvasói igényeket kielégíteni, a kötözős szexes Kennert ugyanúgy mi adjuk ki, mint Laboda Robi verseit, Randall Munroe vicces tudományoskodását vagy Picoult magas kategóriás romantikus történeteit.
Igyekszünk kitalálni, megérteni, mit szeretnének hazavinni az olvasók.
Az olvasók, akik maguk is annyira sokfélék.
Az újdonság (tavaly nyár óta) az, hogy saját fejlesztésű, magyar szerzős könyveket viszünk piacra, és olyan módszerekkel, eszközökkel, amelyek nálunk korábban csak a nemzetközi bestsellerek esetében volt jellemző. Az Anjouk, a Nem boci!, a Hírzárlat vagy A Bunkerrajzoló például tipikusan ilyenek.
Lali albérletkalauza természetesen egy rétegnek szól, sőt, két rétegnek (a show nézőinek és a közös albérletben élőknek/oda készülőknek) - de egyrészt ezek eléggé széles rétegek (ha jól tudom, a műsort közel egymillióan nézik), másrészt meg világos, hogy lehetnek, akinek nem tetszik a sorozat vagy a karakter (Lalié), de semmi baj, számukra kínálunk másféle könyveket. Nekem direkt megtisztelő volt, hogy mi gondozhatjuk a könyvet.
Alma könyve pedig a fitnesz egy divatos ágáról, a rúdtáncról szól. Ehhez ma Magyarországon nincs, aki nála jobban értene (nota bene az egész világon se sok).
Nem leszünk sem új, sem a régi Ulpius - az Athenaeum Kiadó vagyunk, igyekszünk a szétszivárványzó olvasói igényeket kielégíteni, a kötözős szexes Kennert ugyanúgy mi adjuk ki, mint Laboda Robi verseit, Randall Munroe vicces tudományoskodását vagy Picoult magas kategóriás romantikus történeteit.
Igyekszünk kitalálni, megérteni, mit szeretnének hazavinni az olvasók.
Az olvasók, akik maguk is annyira sokfélék.
Liked by:
Lilla
Media Addict Tibi
